Az őrült nőgyógyász több ezer nőt termékenyített meg a saját spermájával – Istent játszva
A tojás többes száma angolul eggs. Az eggs szó kettős jelentésű az angolban - mindjárt véget is ér az angolóra -, a második jelentése: petesejt. Ennek a megdöbbentő dokumentumfilmnek az egyik megszólalója, a valódi főszereplő, a 2003-ban elhunyt Dr. Quincy Fortier nőgyógyász kollégájánál van egy csomó márványtojás, a lakásában. A telefonjában képek egy naplementéről, meg női vaginákról. Végül is nőgyógyász. De milyen? És milyen lehetett ez a Dr. Fortier? - teszi fel egyből a kérdést a néző a zavarbaejtő interjúrészlet után.
A film legfontosabb interjúalanya egy nyomozónő - micsoda véletlen egybeesés, épp egy nyomozót nemzett az Istent játszó orvos - a másik egy mikrobiológus, aki hogy, hogy nem, épp a családfája és a biológiai öröksége, a DNS-állománya iránt kezdett el érdeklődni. Mindketten gyorsan rájönnek, hogy apjuk nem a biológiai édesapa, és a dokumentumfilmesekkel együtt számtalan, addig fel nem tett kérdés nyomába erednek. És amit kiderítenek, az hátborzongató.
Volt ugyanis az a bizonyos ötvenes-hatvanas években virágkorát élő termékenységi klinika Las Vegasban, melyben sötét dolgok zajlottak. Nekem Mengele jutott eszembe a férfi arcképéről, olyan átható volt a tekintete és kiismerhetetlen a céltudatos mosolya. Nem csodálkoznék rajta, ha pszichopata lett volna, olyan könnyedén lépte át a morális korlátokat, mintha csak egy virágos réten sétálna. Hogy pontosan mit csinált?
Meddőségi problémákkal küzdő családoknak segített - eddig jó - egészen pontosan úgy, hogy a saját spermáját használta, vagy keverte azt a gyanútlan férj spermájába, majd ezzel termékenyítette meg a gyanútlan feleséget.
Mert a háború utáni Egyesült Államok fiataljainak egyetlen álma volt, ami maga az amerikai álom: hogy legyen egy kertes házuk, házastársuk, és a boldogság számukra elengedhetetlen feltétele: gyermekük. Aztán ez az álom a DNS-kutatás előrelendülésével rengeteg családnál hirtelen szertefoszlott.
Az egyik interjúalany szerint a nem saját biológiai szülőjükkel felnövő gyermekek érzik is valahol, hogy valami nem stimmel velük. Volt, aki visszahúzódó lett, úgy érezte, nem tartozik sehová. Volt, akinek az édesanyja gyanakodott, hogy az apai ágra nem hasonlít egyáltalán a gyermek, sőt, feltűnően okos, ami a család egyik ágára sem volt jellemző. A legfeltűnőbb egyezésük az áttetsző kék szem, Fortiernek pedig nagyon erős lehetett az örökítőállománya, mert észrevehető a történet végére a hasonlóság a féltestvérek között.
A sztori végére - a legnagyobb felfedezést nem áruljuk el, mert kegyetlen spoiler lenne - már sokan vannak, ülnek egy asztal körül,
csodálkozva és megilletődötten néznek egymásra. Igazi nagy dokumentumfilmes pillanat, mint ahogy az is, amikor egyikük korábban elmegy az édesanyjához egy nappal azután, hogy elárulta neki, mit derített ki a származásáról.
Az Istent játszva sok morális és emberi kérdést vet fel. Hol a határ a segítség és a túlzott, erőszakos beavatkozás között? Vajon ezek a nők boldogabbak lettek volna, ha megtudják, a férjük spermája nem elég gyors a megtermékenyüléshez, és gyermektelenül élik le az életüket? Vagy ezek a gyermekek, akik között van 70 és huszonéves testvér is, Fortier ugyanis gyakorlatilag élete végégig folytatta a praktizálást és "áldásos" tevékenységét, mindenképp megszülettek volna, csak a saját apjuktól, és mondjuk később? A legnagyobb titokra az utolsó húsz percben derül fény, és nem véletlenül mondja a doktor egyik gyermeke, hogy "apám őrült volt és egy szörnyeteg." Lehet benne igazság.
Fájdalmas titkokat kevesen vagyunk, akik nem fedezünk fel családunk történetéről, mert ilyen az emberi természet, szégyenkező és titkolózó. Bűncselekményt azonban nem mindenki követ el, és pláne ritkán olyat, melynek egy emberi élet a végeredménye. "Hiszen akkor nem lennél te" - mondja az idős édesanya a Fortier megtermékenyítésének köszönhető fiának. Tehát a téma enyhén szólva ellentmondásos. A természetbe az áldozat akarata nélkül beavatkozni azonban megbocsáthatatlan bűn. Ezt a terhet hordozzák és ezekkel a kérdésekkel küzdenek egy életen át az Istent játszva tehetetlen áldozatai, akik egy beteg elme ajándékául kapták az életüket.
