Az Irie Maffia egy életérzés: a 20 éves szülinapi bulin is elérték, hogy mosolyogva távozzon a közönség
Kettőt jobbra, kettőt balra! Egy átlagos tánctanár két hónapig küzd, hogy a teljesen alkalmatlan alanyokba beleparancsolja a legalapvetőbb lépéseket. Az Irie Maffiának elég volt két perc, hogy a közönség úgy táncoljon, ahogy ők fütyülnek. És fütyültek, nem is akárhogy!
Az estét a Paso nyitotta, berobbantak a színpadra és kihasználták a rendelkezésükre álló időt, előzenekarként is főműsoridős minőséget hoztak. Az akkor még foghíjas közönséget teljesen ráhangolták az elkövetkezendő két órára, de akkor sem tört volna ki a lázadás, ha ők maradnak a színpadon és semmi más nem történik. Lement a buli, az elégedett közönség pedig bemelegedve, jókedélyűen várta az est sztárcsapatát. Hatalmas örömmel konstatáltuk, hogy végre jól szólt a Dome, úgyhogy lélegzet-visszafojtva vártuk a főszereplőket.
Az Irie-val mellé-lőni nem lehet, korosztálytól független szórakozást nyújtanak két évtizede. A koncertre fiatalok és idősebbek is jegyet váltottak, ráadásul ugyanolyan beleéléssel táncolták végig a közel 120 percet. Nem csak az állóhelyeken, az ülőszektorokban és a VIP-ban is.
Fotók:
A koncerten 36(!) dalt hallhattunk, volt, amit teljes egészében, bizonyos opuszokat azonban csak 1-1 pillanatig. Ezt biztosan sokan sajnálták, de ha minden számot eljátszottak volna, akkor még holnap is ott ülnénk. Természetesen minden mozdulat meg volt koreografálva, ami egy ekkora produkciónál elvárható.
Ha már szülinap, akkor azt méltó módon illik megünnepelni. Sztárvendégek hada szórakoztatta a közönséget. Fluor Tomi, Marsalkó Dávid, Jaber, Said mind felléptek az este során, az igazán nagy attrakció azonban az volt, hogy minden dal azonos mértékű ovációt kapott, akár volt sztárvendég, akár nem.
Sena, Kemon, Busa és Columbo a lehető legnagyobb természetességgel állt a ki a közönség elé, nincsenek sztárallűrök, csak a duma és a dallamok. Egyszerű, lényegretörő, szerethető. Ha már március 15-én volt a koncert, akkor kötelező beszélni a megjelenésről. Sena őrületes jelmezekben állt ki a színpadra, egyik pillanatban indiánlányként, a másikban félszárnyú angyalként dalolt a rajongóknak. Columbo és Busa, adva a nemzeti összetartozás élményének, kokárdát viselt a jubileumi esten. Kemon is átöltözött egyszer, korábbi okkersárga szettjét farmerkabátra és ahhoz illő baseballsapkára cserélte.
A hideg és meleg fények remekül aláfestették a dalok hangulatát. Egyik pillanatban még egy rendőrségi kihallgatáson ültünk, a másikban pedig a tengerparton táncoltunk. Óriási utazás volt térben és időben egyszerre. A zenekar megidézte a kezdeti időket, de a mostani slágereik is helyet kaptak a setlisten. A régi és újabb rajongók is kielégülten távozhattak a tényleg minden korszakot felölelő koncertről.
A házibuli jelleget tovább erősítette, hogy a zenekar a színpadra vitetett egy italpultot, ahol az éppen megpihenő tagok és a stáb békésen fogyaszthatott kedvére. Volt közös koccintás, de egyszemélyes bárszeánsz is. Összességében egy hatalmas, kellően hosszú, méltó bulit kaptunk az Irie Maffia első húsz évét felölelve, kíváncsian várjuk, hogy mit hoz majd a következő húsz év. Főleg úgy, hogy a gépezet nem áll le, gőzerővel robog tovább és jobb formában van, mint valaha.
VIDEÓ: Részlet a koncertből