KULT
A Rovatból

Az erdő közepi Airbnb-ben maszkos támadók terrorizálják a fiatal párt – A Hívatlanok: Első fejezet jól indul, de hülyeségbe fullad

Akár siker az új Hívatlanok-trilógia első része, akár bukás, mindenképp kapunk belőle még két részt. Az Első fejezetet látva pedig már csak abban reménykedünk, hogy az igazi puskaport a későbbiekre tartogatták…


A Hívatlanok című horror 2008 májusában került először az amerikai mozikba (nálunk négy hónapos késéssel 2008 szeptemberében), az író-rendező Bryan Bertino pedig valószínűleg ekkor még nem gondolta, hogy milyen franchise-á növi majd ki magát kellemesen kaotikus home invasion-filmje. Persze ehhez az is kellett, hogy nagy sikert arasson, amit kipipálhattak az alkotók, hiszen mindössze 9 millió dolláros költségvetésére 82,4 milliót keresett világszerte. Pedig semmi igazán újat nem lehetett benne látni. A sztori szerint egy párt (Liv Tyler és Scott Speedman) egy isten háta mögötti nyaralóban elkezd terrorizálni három maszkos idegen, egy férfi és két nő. Ennyi.

Az egyszerűségében azonban volt valami igazán félelmetes, tekintve, hogy nem ismertük meg a zaklatók motivációját (vélhetően nem volt nekik, leszámítva azt, hogy megtehetik), nem is vették le az álarcukat, sőt, nem is nagyon beszéltek, szóval körbelengte őket valami megfoghatatlan, kissé túlvilági és épp ezért rendkívül félelmetes atmoszféra.

S bár annak idején úgy reklámozták a filmet, hogy igaz történeten alapul, ez kissé félrevezető volt, mivel Bertino bevallotta, hogy a forgatókönyv megírását egy betöréssorozat ihlette, amely a szomszédságában történt fiatalkorában, illetve a Manson család gyilkosságaiból is kölcsönzött elemeket. A lényeg, hogy a taktika bevált, és a Hívatlanok széles körben ismert lett.

S ezért is volt meglepő, hogy tíz éven keresztül nem készült hozzá folytatás (pedig nézzük meg, mi lett A bűn éjszakája sikere után, igaz, ott jóval eredetibb és kiaknázhatóbb történettel rukkoltak elő a készítők). 2018-ban érkezett meg a Hívatlanok 2: Éjjeli préda, de Bertino ebben már csak forgatókönyvírói és produceri feladatokat vállalt el, a rendezést pedig átengedte Johannes Robertsnek (47 méter mélyen 1-2, A kaptár: Raccoon City visszavár). Itt már egy négy fős családot üldözött a három pszichopata, és jóval gyengébb módszerekkel az első résznél, ráadásul sokkal kevesebbet is keresett, de mivel hollywoodi mércével nézve zsebpénzből (5 millió dollárból) készült, és azért ismertebb neveket is fel tudott vonultatni (Christina Hendricks, Martin Henderson, Bailee Madison, Lewis Pullman), végül sikerült megtérülnie.

Ahelyett azonban, hogy a Lionsgate stúdió simán készített volna egy harmadik Hívatlanok-filmet néhány évvel később, egy jóval nagyobb fába vágták a fejszéjüket. Bevonták a projekt(ek)be Renny Harlin rendezőt, aki egykor nagyszabású mozifilmekkel írta be magát így vagy úgy a mozgókép-történelembe (Még drágább az életed, Ford Fairlane kalandjai, Cliffhanger – Függő játszma, Utánunk a tűzözön, Háborgó mélység stb.), majd az ezredforduló után szépen lezülött B-filmes direktorrá (12 menet, Herkules legendája, A hiányzó golyó, Tolvajok társasága stb.).

Az volt az elképzelés, hogy egyrészt nem folytatást, hanem egy rebootot készítenek, ami Bryan Bertino 2008-as filmjén alapul, illetve nem egy, hanem mindjárt három filmet, vagyis egy trilógiát forgatnak le egyszerre.

S így is történt: 2022 őszén Harlin és a stábja egy 52 napon át tartó forgatáson három epizódra elegendő anyagot rögzítettek egy kb. 280 oldalas forgatókönyvből, amit viszonylag rövid időn belül három részben küldenek ki a mozik vásznaira. Ennek az új Hívatlanok-trilógiának az első fejezete került nemrég a közönség elé (innen az alcím, ami nem arra utal, hogy ez egy előzmény lenne, ami a 2008-as eredeti film előtt játszódna), a második etapot pedig állítólag már idén ősszel megnézhetjük.

Már amennyiben lesz rá ingerenciánk, a nyitány ugyanis nem sok kedvet csinál a folytatásokhoz… A történet lényegében ugyanaz, mint 16 évvel ezelőtt: egy régóta együtt lévő pár, Maya (Madeleine Petsch) és Ryan (Froy Gutierrez) elvetődnek egy isten háta mögötti kisvárosba, ahol gyanús körülmények között lerobban a kocsijuk, és amíg tart a javítás, kapnak egy Airbnb-házat szállásnak egy éjszakára, természetesen a helyi paraerdő kellős közepén. Majd megjelenik a három maszkos egyén (egy madárijesztő és két babaarc), hogy először az őrületbe, majd szándékaik szerint a túlvilágra kergessék őket.

A Hívatlanok: Első fejezetről az első perctől kezdve sugárzik, hogy nem igazán a mozikba való, annál jóval olcsóbbnak érződik minden. A színészek, a zene, az operatőri munka stb. Régebben az ilyen filmekre mondtuk, hogy straight-to-video, majd straight-to-DVD, manapság azonban nem mondhatjuk, hogy straight-to-streaming, tekintve, hogy akár több száz millió dolláros gigaprodukciókat is simán legyártanak a legnagyobb szolgáltatók a platformjaikra.

A színészek közt sem találunk olyan kaliberű sztárokat, mint a korábbi filmekben, bár annyiban van egyezés, hogy a 2008-as Hívatlanokban is feltűnt egy színész A Gyűrűk Ura-franchise-ból (Liv Tyler), és ez erről a filmre is elmondható, bár A hatalom gyűrűi-sorozat Eärienje, a magyar származású Ema Horvath itt még csupán egy kisebb mellékszerepet kapott, talán a következő részekben jobban megmutathatja magát.

A legismertebb név ezúttal a főszereplő Madeleine Petsch, akinek a neve azonban nem sokat mond azoknak, akik nem követték figyelemmel a netflixes Riverdale-sorozatot.

Petsch pedig annyira bízott ebben a projektben, hogy executive producerként is bábáskodott fölötte.

Állítólag Renny Harlin arra készül, hogy miután a Hívatlanok mind a három része a közönség elé került, készít egy „szupervágást” az egészből, magyarul egyetlen nagy, kb. négy és fél-ötórás filmben nézhetjük végig Maya vidéki tortúráját. És könnyen lehet, hogy így teljesedik majd ki igazán a történet, mivel, ha csupán az első fejezetet vesszük, azért eléggé vérszegény jeleneteket kapunk.

Az kétségtelen, hogy nem teljesen hatástalan a film, mivel valóban vannak feszült pillanatok, amikor a házban és a környékén bujkálnak hőseink a megszállók elől, ám sajnos a gyengébb horrorok tipikus hibái is egyre gyakoribbak lesznek a cselekmény előrehaladtával.

Értsd: amúgy egyáltalán nem hülye hőseink egyre nagyobb hülyeségeket csinálnak. Az pedig kifejezetten irritálhatja a nézőket, hogy a menekülők idióta döntéseket hoznak folyamatosan.

Az Első fejezet második felét ez teljesen leuralja, így már kevésbé fogunk tudni izgulni a fiatalokért. Igazán vérbő vagy durva jeleneteket sem kapunk, inkább a suspense-re próbált ráfeküdni Harlin, de ebben sem jár sikerrel. Pedig a Halálhegy: A Gyatlov-rejtély című 2013-as filmjével már bizonyította, hogy erre is képes (ott csak a finálét cseszte el), a Hívatlanok nyitánya azonban jócskán alulmarad ebben (is). Talán a folytatások izgalmasabb és kreatívabb képsorokat hoznak majd, csak hát, ha már az első sem csigáz fel minket eléggé, ne várják, hogy bizalmat szavazzunk a továbbiaknak is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Újraéled az IDMC: 19 év után visszatér a legendás tánckurzus Budapestre
Az IDMC 1985 és 2005 között mozgatta meg szinte a város egész lakosságát a Szkéné Színház színpád. Idén, a Kristály Színtéren 19 év után éled újra az esemény, ahol négy napig a legnagyobbaktól tanulhatnak az érdeklődők kortárs táncot, flamencot és improvizációt.


Regős Pál koreográfus, rendező a Szkéné Színház színpadán szervezte meg nyaranta kéthetes, legendássá vált tánckurzusát, az IDMC-t (International Dance and Movement Centre), amelyen nemzetközi táncművészek segítségével amatőr és profi táncosok ismerkedhettek meg különböző, itthon alig ismert technikákkal, mozgásformákkal.

Idén, a Kristály Színtéren 19 év után éled újra az esemény, ahol négy napig a legnagyobbaktól tanulhatnak az érdeklődők kortárs táncot, flamencot és improvizációt.

A négynapos rendezvény első, azaz megnyitó napján egy beszélgetés keretében emlékeznek vissza a rendezvény korábbi résztvevői Regős Pálra. Fia, Regős János kérésünkre felidézte a kultikus nyári workshop indulását: édesapja 1982 és ’84 között Bécsben, Tudatos Test Technika néven tanította saját mozgástechnikáját, és úgy vélte, egy ilyen eseménynek Budapesten is lenne résztvevője.

Akkoriban ezek a technikák (modern tánc, jazz tánc, musical, sztepptánc, hastánc, afró, butó, maszk-játék, taichi, stb.) még alig voltak ismertek hazánkban

– magyarázta Regős János. Az angol nyelvű rövidítést használták, mert így ment át a köztudatba is: ’ájdiemszí’, bár a hivatalos magyar neve a Nemzetközi Tánc- és Mozgás Központ volt. Talán kicsit nagyzolónak hat ez az elnevezés, de az volt a terv, hogy egy valódi intézet jöjjön létre, amelynek működése folyamatos és szerteágazó. Végül maradtak a kéthetes nyári kurzusok.

Az IDMC az évek során igazi kultikus eseménnyé nőtte ki magát, ünnep volt minden megnyitó és zárógála. Megfordult itt amatőr és profi, színész, táncos, akadémista, de olyanok is, akik egyszerűen csak mozogni szerettek volna, vagy a gyakorlatban megismerni különböző műfajokat, vagy mert újra járhattak a már kedvelt tanár mozgás óráira. A hangulata fogta meg a résztvevőket – emlékszik vissza Regős Pál fia, az elvárásoktól, teljesítménykényszertől mentes közös alkotás szépsége. Apám gyermeki lelkesedése tényleg áthatotta a nyári kánikulában, a klíma nélküli, üvegtetős tornateremben, meg a padlástér alatti Szkénében izzadó emberek szívét.

A Kristály Színéren augusztus 5. és 8. között zajló IDMC idén három mestert lát vendégül: itt lesz Edilson Roque brazil táncművész, a kortárs tánc és a Horton technika oktatója, Tatiana Gomez flamencotáncos és Grecsó Zoltán táncművész, akitől táncimprovizációt tanulhatunk.

Az IDMC első napját Regős Pál emlékének áldozzák a szervezők, amelyen egy filmvetítés mellett a 20 évig tartó eseménysorozat néhány szereplőjével készül beszélgetés. A tematikus napok végén az oktató művészek táncelőadásai zárják majd a programot.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Csányi János
Az operaénekes 92 éves volt.


Elhunyt Csányi János, derül ki az Operaház vasárnap délelőtti bejegyzéséből.

„Az 1931-ben Nagykörösön született tenor eredetileg autószerelőnek tanult, énekesi tanulmányait előbb a Postások Erkel Ferenc Zeneiskolájában, a mai Benczúr Házban, majd magánúton folytatta, többek közt Possert Emíliánál, aki Simándy József mestere is volt. Színészként, majd operaénekesként előbb Kaposváron, majd Pécsett mutatkozott be, a fővárosban először az Operettszínház szerződtette, majd 1969-tól lett csaknem negyedszázadon át volt a Magyar Állami Operaház társulati tagja, de vendégművészként egészen 2001-ig színpadra lépett”

– olvasható a posztban.

„Széles repertoárján szerepelt a Porgy és Bess Crownja, a Siegfried címszerepe, a Jenůfa Števája vagy a Borisz Godunov Sujszkij hercege, miközben

több mint száz filmben és sorozatban játszott emblematikus karakterszerepet: ő volt többek közt a címszereplő Oglu A Koppányi aga testamentumában, Katica úr az Egy óra múlva itt vagyok c. sorozatban és Góliát a Szomszédok c. teleregényben.

A Magyar Arany Érdemkereszttel, Smetana és Bartók-Pásztory díjjal kitüntetett művész pályájáról 90. születésnapja alkalmából fia, Csányi László írt könyvet Csányi János élete címmel.”

A teljes posztot itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ennyire ocsmány dolgokat ritkán látunk ilyen szépen komponálva vásznon – Kivérző szerelem-kritika
Elsőre a Tiszta románc és a Született gyilkosok ugrott be a film megnézése után. Ez a két cím pedig igencsak dicséret a Kivérző szerelem alkotóinak. Lássuk, hogy sikerült Kristen Stewart leszbikus bosszúfilmje.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. július 19.



Aki nem ismerné, az amerikai A24 az egyik legbátrabb/legegyedibb független stúdió Amerikában a Neon mellett. Nem igazán hasonlítható egy nagy céghez sem, próbálnak eltérni a megszokottól, és minőségi filmgyártásban gondolkodni. Nem átlagos filmjeik vannak: nem egyértelműen közönségfilmek, ugyanakkor próbálkoznak populárisabb darabokat is gyártani.

Nemrég azt nyilatkozták, hogy ebből a típusú filmkészítésből nem lehet megélni, ezért nagyobb független blockbustereket fognak gyártani.

Első ilyen próbálkozásuk az Alex Garland nevével fémjelzett Polgárháború volt, ami 50 millió dollárba került, plusz marketingköltség. Sokat nem kerestek vele, nem volt akkora siker, mint számítottak rá. Ezután valószínűleg visszatérnek egy időre a kisebb filmekhez.

Rögtön tisztázni szeretném, hogy ez a film sem lett kasszasiker. Ugyan hozzánk most érkezett meg, de az USA-ban már márciusban premierre került, így láthatjuk, hogy Kivérző szerelem bevételei sem robbantották szét a mozipénztárakat.

Pedig vannak itt ismertebb színészek: Kristen Stewart, Ed Harris, Dave Franko, Jenna Melone, egy erős forgatókönyv és atmoszféra.

A ’80-as, ’90-es évek retró életérzésére Rose Glass rendező egészen másképpen ült fel, mint a konkurencia szokott mostanában. Nem dicsőítette túl az időszakot, ez nem egy Stranger Things, ahol mindenki nosztalgikusan tekint vissza mindenre. Itt mindenki mocskos, izzadt, a frizurák szörnyűek és sokan direkt undort keltenek. Kristen Stwart egy szép nő, ami persze szubjektív kijelentés, de itt olyan arcát láthatjuk, amit nem igazán volt még ideje megmutatni a nézőknek. Az ismeretlenebb Katy O’Brian pedig viszi széles, kigyúrt hátán az egész filmet.

A történet nem indul bonyolultan: Lou (Kristen Stewart) egy edzőtermet üzemeltet, itt találkozik Jackie-vel (Katy O’Brian), akivel rögtön egymásba szeretnek – egy igazi vad románc, két lelkileg sérült ember között. Lou apja Lou Sr. (Ed Harris) egy kegyetlen bűnöző, akivel a lány régóta teljesen meg akarja szakítani a kapcsolatot, és eddig csak azért nem tette, mert Lou testvére, Beth (Jenna Malone) hozzáment egy erőszakos férfihoz, JJ-hez (Dave Franco), és fél tőle, hogy ha elhagyja a várost, akkor valami rossz dolog fog bekövetkezni.

A fő konfliktus is ebből indul: megtörténik a szörnyűség, amire reagálva a karakterek csak rossz döntéseket hoznak, így probléma problémát szül, és az egész egy pszichedelikus katarzisban végződik.

Vér, kegyetlenség, erőszak, szex, szerelem, zsarolás – minden van a filmben, amit el tudunk képzelni. Nagyon érdekes mű a Kivérző szerelem, a magyar cím pedig különösen adekvát.

A különleges képi világa miatt egyszerre nem jó nézni a filmet és mégis bámulatba ejtően szép. A képek, amiket látunk undorítóak és szörnyűségek, de ilyen szépen ennyire ronda dolgokat nem láttam még vásznon. A fülledt szexualitás és erotika épp úgy jelen van, mint az erőszak és kegyetlenségek. De még a díszletek és a kosztümök is direkt undort keltőek, mindenki rettenetesen néz ki, ez a ’80-as évek vége, 90’-es évek kinézete nem tesz jót senkinek. A karakterek hajviselete borzalmas – Ed Harrist sose láttuk még ilyen gyomorforgató szerepben, de Dave Francónak se áll jól a bajusz-Bundesliga-séró kombó – hát még a főszereplő hölgyek hajkölteményei.

Fontos kiemelni, ugyan nem mutatnak mindent, de erősen 18+-os a film: nem pornó, de épít a szexualitásra és a grafikus erőszakra.

Nem kezeli a nézőket félkegyelműnek, nem rágja az ember szájába a dolgokat, megmutatnak sok kellemetlen képet, amire szükség is van, hogy a sokk kicsit felébressze az átlagnézőt. Ugyanis a film nem túl hosszú játékideje is kicsit talán sok. Nem azt mondom, hogy unalmas, de lassú víz partot mos típusú film, aminek nem biztos, hogy mindenki örülni fog.

Alapból már annak örülhetünk, hogy egy egyedi ötlet moziba kerül. Ez nem folytatás, bejáratott franchise, ez egy különleges film. Érezni rajta a szerzői kézjegyet, Rose Glass nem csak rendezte, de Weronika Tofilska mellett még a forgatókönyvet is jegyzi. Jó zene és erős képi világ jellemzi. A mocsok, izzadság, feszültség és fülledt erotika csöpög a vászonról. A testhorror kifejezés talán erős lehet a filmre, mert inkább egy kegyetlen thriller, de vannak pillanatok, amikor a sokkoló erőszak szinte kiüti a nézőt.

Igazi szerzői A24 film: aki ismeri a cég korábbi produkcióit, tudja, mire gondolok.

Be tudja húzni az átlagnézőket is, ám valami olyat kapnak tőle, amire nem számítottak. Ha nem csak úgy tekintünk a filmre, mint bosszúfilm, akkor felfedezhetünk ügyes szimbolikát, sőt kimondottan humoros dolgokat is. Lou például állandóan a nikotinfüggőségről és drogokról hallgat kazettákat és rádiócsatornát, miközben folyamatosan ezekkel a szerekkel él. Krtisten Stewart és Katy O’Brian kettőse nagyon jó, mindketten jól elő tudják hozni az őrült viselkedést. Katy O’Briant legtöbben talán A Mandalóriból ismerhetik, de a legújabb Twisters-ben is játszik, nagy jövőt jósolok neki, nagyon tehetséges és különleges arcú színésznő.

Nem állítom, hogy mindenkinek tudom ajánlani a Kivérző szerelmet. Ez egy izzadt, mocskos, erőszakos, mindent elpusztító szerelem története, amely nem biztos, hogy az összes néző igényeit ki fogja elégíteni.

Ebben a meleg, kellemetlen időben talán a legjobb, amit tehetünk, hogy behúzódunk egy filmre a mozitermek hideg sötétjébe. Akkor pedig már lehet próbálkozni valami nem megszokottal, és a Kivérző szerelem éppen ilyen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
97 évesen meghalt Szatmári Liza színésznő
A Vígszínházban, illetve elődjében tizenegy igazgató alatt dolgozott, több száz kollégával szerepelt együtt. Utolsó szerepét a 2015-ben bemutatott A testőrben kapta.


Elhunyt Szatmári Liza színésznő. A művész, aki 1951 óta volt a Vígszínház tagja, szombaton, életének 97. évében halt meg - közölte a teátrum.

Mint írták, Szatmári Liza 1928 márciusában született Hőgyészen. Miután a család Budapestre költözött, balettozni és szteppelni tanult, és artista iskolába járt. Már az 1930-as években színpadra lépett, kisgyerekként a Szent István körúton is fellépő Lakner Bácsi Gyermekszínházában Ruttkai Évával játszott együtt, akivel gyerekkori jó barátok és szomszédok voltak.

Férjével, Szatmári Istvánnal a Nemzeti Színházban ismerkedett meg, majd 1951-ben Várkonyi Zoltán hívására együtt szerződtek a Vígszínházba, amely akkor a Magyar Néphadsereg Színháza nevet viselte. Liza testvére Ruttkai Éva öltöztetője lett a teátrumban, ami még erősebbé tette a köteléket közöttük.

Szatmári Liza az Antigonéban Ismenét játszotta, Kárpáthy Gyula Zrínyi című drámájában Eszéki Marit, A néma leventében Gianettát, de pályája során többnyire epizódszerepekben nyerte el a közönség szeretetét. Gombrovicz Operettjében azzal aratott nagy sikert, hogy szteppelve ment ki a színpadról.

1971-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1995-ben Aase-díjat kapott, amelyet Gobbi Hilda alapított az epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtó színészek számára. 1996-ban átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, 2008-ban pedig megkapta a Gobbi Hildáról elnevezett életműdíjat.

Több mint hetven szerepet játszott el a Szent István körúton, több legendás beugrás, előadásmentés, gyors szerepátvétel is fűződik a nevéhez, és egy díj, amelyet a férje emlékére alapított "A kiscsillag is csillag" néven. Ezzel az elismeréssel minden évben a legjobb epizódalakítást jutalmazza a társulat tagjai közül titkos szavazással kiválasztott zsűri.

Utolsó szerepét a 2015-ben bemutatott A testőrben kapta. 2020 februárjában, 92 évesen lépett utoljára színpadra a Pesti Színházban a Sógornők előadásában.

A Vígszínházban, illetve elődjében tizenegy igazgató alatt dolgozott, több száz kollégával szerepelt együtt. Ilyen hosszú időt talán a világon senki más nem töltött el ugyanannál a társulatnál. Nem csak a színpadon, az életben is magával ragadó volt bájos személyisége, szépsége és szerénysége - írták a közleményben.

Szatmári Lizát a Vígszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET: