KULT
A Rovatból

„Az embereket jobban érdekli Johnny Depp, mint a háború Ukrajnában” – interjú Eugene Hützcel, a Gogol Bordello frontemberével

A Gogol Bordello több évnyi kihagyás után tért vissza Budapestre. A koncertjeik bevételeinek jelentős részét Ukrajna támogatására fordítják.

Link másolása

A zenekar a “Solidaritine” turnéján ejti útba Magyarországot, a koncertjeiken Ukrajna szabadsága mellett és a háború ellen állnak ki. Ennek kapcsán beszélgettünk Eugene Hützcel, – aki maga is ukrán származású –, a szenvedély fontosságáról, a saját korlátainak átlépéséről és hogy meg kell találnunk azt az értő közönséget, akik felé tolmácsolni tudjuk a véleményünket a világ változásairól.

– A szociális érzékenység, az emberek szenvedése iránt való fogékonyság, a segíteni akarás folyamatosan jelen van a művészi pályafutásod során. Viszont a zenéd egy kemény punk-rock zene. Úgy gondolod, hogy ezzel a zenével tudod átütni az emberek alapvető közönyösségének a falát?

– A dalok segítségével át lehet ütni ezt a falat, de nem mindenkinél. Az egyik barátom azt mondta, hogyha a zene meg tudná változtatni a világot, akkor már a "Paradicsomban" lennénk. Azonban legyünk realisták.

Csak az értelmesebb, nyitottabb, a világ történéseire fogékonyabb embereket tudjuk elérni a zenénkkel, de nem is az a célunk, hogy mindenkihez eljussunk. A Gogol Bordello nem fog tudni megszólítani olyanokat, akik csak semmitmondó popdalokat hallgatnak.

Azt tartjuk fontosnak, hogy az éppen aktuális és jelentős szociális és politikai problémákra felhívjuk a figyelmet, hogy talán ezáltal is segítsük azoknak a mielőbbi megoldását.

– 1989-ben hagytad el a családoddal együtt Ukrajnát, majd menekülttáborokban laktatok hét évig többek között Magyarországon is, mielőtt Amerikába emigráltatok volna. Mi az, ami ilyen traumatikus körülmények között is tartotta benned a lelket, és arra inspirált, hogy befuthasd ezt a zenei karriert?

– Mondhatom azt, hogy ez nálunk már tradíció. Nem arról van szó, hogy asztronauta vagy baseballjátékos akartam lenni, vagy bármi ilyen hülyeség. Csak követtem a családi mintát. Az édesapám zenész volt és a család nagy része is, akik még Ukrajnában maradtak. Jó részük jazz-zenész.

Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a tehetsége valamihez, ami idővel utat tör magának, nekem a zene iránti fogékonyság volt az. Fiatalabb koromban sportoltam, hosszútávfutó voltam tizenévesen, és sorra nyertem a versenyeket Kijevben. Akkor ez volt a legfontosabb az életemben, mégis tudtam, hogy számomra a zene az alapja mindennek. Az összes olyan készségre szert tettem az utam során, melyeket később fel tudtam használni a zenei karrieremben. Ez a rengeteg megpróbáltatás és küzdelem segített abban, hogy eljussak idáig.

Folyamatosan úton vagyok, huszonnégy óra alatt több országban is megfordulok, például mint a mostani turnénál, ahol Izraelben reggeliztem és Budapesten vacsoráztam.

– Hogyan tudod megőrizni azt a szenvedélyt és “őrületet”, amit a koncerteken tapasztalhatunk? Mi az, ami motivál abban, hogy mindig ekkora lendületet vigyél a fellépésekbe?

– Nálam ez pont fordítva működik, mint, ahogyan ezt sokan gondolnák. Nem lehet csak a színpadon szenvedélyesen zenélni, szenvedélyesen kell szeretni a zenét a színpadon kívül is. Különben miért lépnék fel, ha nincs, ami motivál abban, hogy koncertet adjak?! A koncertezés miatt az ember lehet fáradt, de a szenvedély attól még nem múlik el. Főleg, hogyha az van a fókuszban, hogy minél több olyan üzenetet közvetítsek a közönség felé, ami iránt én is elkötelezett vagyok. A koncertezés, turnézás arról is szól, az ember, hogyan lépi át a saját fizikai korlátait. Nem számít, hogy mennyire vagyunk kimerülve, akkor is énekelni és üvöltözni fogunk a színpadon, mert ez az esszenciája ennek a fajta zenének, amit képviselünk.

– Vannak még családtagjaid Ukrajnában. Mikor voltál utoljára ott, és tervezel-e a jövőben menni? Mi a véleményed a háborúról és Zelenszkij elnökről?

– Utoljára 2019-ben voltam, nem sokkal a pandémia kitörése előtt. Nagyon sok családtagom van szerte a különböző régiókban Ukrajnában. Néhányuk most Szlovákiában és Törökországban van, de a legtöbbjüket súlyosan érinti a háború okozta szenvedés, nélkülözés.

Számomra igazán megdöbbentő, hogy az emberek nagy része jobban aggódik azért, hogy mi történik például Johnny Deppel, mint a háború miatt Ukrajnában. A háborúhoz képest ez egy jóval fiktívebb probléma, ami kevesebb figyelmet igényelne.

Az elnökről azt gondolom, hogy elképesztő, fantasztikus munkát végez. Olyan, mint egy igazi bajnok, aki példát mutat a következő nemzedéknek…

– Az ukrán gyökereidet a mai napig szívügyednek tekinted. Nemrég jelent meg legújabb videód “Teroborona” címmel. Milyen céllal készült?

– Ezt a videót Ukrajna összes bátor harcosának szenteltem. Ők ugyanolyan egyszerű emberek, mint te vagy én, akik ezelőtt még soha nem voltak katonák, vagy harcoltak háborúban. Néhány hét alatt váltak katonákká, és most védik Ukrajnát. Ez a videó történelmi értékkel is bír, bemutatja ezeknek az embereknek a harcát, szenvedését a háborúban. A valós élethelyzeteket és azt a példátlan erőfeszítést, amit nap, mint nap tesznek. Maga a videó Ukrajnában készült, az ott harcoló emberekkel.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET: