News here
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Az egyik utolsó filmcsillag: Brad Pitt úgy érzi, lassan itt a vég

Mi Brad Pitt titka? Hogyan lehet valaki több mint 30 éve ugyanolyan hiteles, férfias és sikeres színészikon? Talán most kiderül…

Link másolása

hirdetés

Nemrég került a mozikba A gyilkos járat című akciófilm, amelynek vérengzős-verekedős jeleneteibe Brad Pitt 58 évesen is fiatalokat megszégyenítő elánnal vetette bele magát, ráadásul nem riadt vissza az önkarikírozástól, méretes SZTK-keretes szemüvegben és általam csak „Walther Matthau-sapkának” nevezett fejfedőben (amúgy rendes nevén: vödörsapka) rohangál fel-alá, s kerül furábbnál furább szitukba egy bérgyilkosokkal csurig tömött vonaton. Mintha nem lenne még mindig épp annyira jóképű, mint egykor, s mintha nem lenne továbbra is kikezdhetetlen a 30 évvel ezelőtt kivívott filmsztársága.

Merthogy Brad Pitt 2022-ben még mindig filmsztár. Azon kevesek egyike, akik a mára inkább műfaj- és franchise-, mintsem színészmegszállott mozgóképfogyasztási szokások és trendek ellenére képes pusztán a nevével százezreket, mit százezreket, milliókat odacsábítani a vásznak elé. A régiek közül Tom Cruise és Leonardo DiCaprio tartoznak még talán e klubba, s az utóbbi évtized Dwayne Johnson bebocsátását is követeli. Mindenesetre a régi nagy sztárkultusz egy film sikere kapcsán erős elhalványulást mutat.

Talán még a kilencvenes években is az volt a fő szempont azzal kapcsolatban, hogy egy néző jegyet vált-e egy mozifilmre, hogy a kedvenc sztárja szerepel-e benne (Jim Carrey nagy időszaka volt ez), majd egy óriási szünet..., és ezután jött csak tényezőként, hogy miről szól az adott film. Ma már a többség azonban a kedvenc zsánerét és franchise-át keresi (képregényfilmek, Marvel, Star Wars, DC, Halálos iramban, Harry Potter, Bond stb.).

Nem feltétlenül jelent tehát biztos anyagi sikert és kiemelt nézői érdeklődést egy mozikba vagy streamingre szánt produkció számára, ha egy világszerte ismert és népszerű színész alakítja benne a főszerepet. De valóban lejárt volna a sztárok ideje? Felcserélhetők, feláldozhatók lettek a nagy nevek?

Akárhogy is, Brad Pitt még mindig tud valamit, hiszen továbbra is eseményszámba megy egy-egy új projektje.

hirdetés
Úgy ismerhetjük őt, mint legendás főszereplőt, hollywoodi hatalomgyakorlót s minden idők talán legnagyobb szívtipróját. Ő maga azonban nem kötődik és nem ragaszkodik egyik elképzeléshez sem.

A gyilkos járat például egy ízig-vérig akciófilm, ám a műfaj szokásos darabjaitól megkülönbözteti szatirikus hangvétele, amelyet főként Pitt alakítása formál. Nélküle nem lenne ugyanaz. Pittről már sokszor bebizonyosodott, hogy kiváló drámai aktor, az utóbbi időben azonban az is kiderült, hogy talán még jobb komikus (Volt egyszer egy... Hollywood, Az elveszett város).

Pitt vagyok, ragyogok

Az igazi erőssége azonban több ennél. Ha végignézzük Brad Pitt legemlékezetesebb alakításait – például a Volt egyszer egy... Hollywood (2019) száraz humorral átitatott drámájában a kaszkadőr Cliff Booth-ként, a Becstelen brigantyk (2009) vidéki akcentussal beszélő, náciskalpoló Aldo Raine-jeként, a Pénzcsináló (2011) stresszes baseballigazgató Billy Beane-jeként, a Blöff (2000) dörzsölt, érthetetlenül hadováló, „anutamániás” Mickey-jeként vagy a 12 majom (1995) szemforgató, pszichésen zakkant ökoterrorista Jeffrey Goines-aként –, szembetűnik, hogy nem sok hasonlóság van köztük.

Pitt 30 éve annak szellemében egyengeti a karrierjét, hogy a szerepei közti legnagyobb közös osztó csupán annyi, hogy mindannyian úgy néznek ki, mint Brad Pitt.

Ha csak az elmúlt, nagyjából egy évtizedet vesszük, szerepelt II. világháborús drámákban, sci-fiben és kortárs szatírákban, illetve rábólintott néhány ravasz cameóra is (12 év rabszolgaság, Deadpool 2, Az elveszett város). Ezzel a taktikával pedig máig sikerült elkerülnie a tipizálást és a sablonossá válást.

„Ő az egyik utolsó megmaradt nagy filmcsillag. Nagyon jóképű, nagyon férfias és nagyon menő is. Emellett érti a viccet. De amit csak a rendezők, akik Braddel dolgoznak és a vele együtt játszó színészek tudnak igazán, és amiben ő hihetetlenül tehetséges, az az, hogy képes igazán megérteni a jelenetet. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, de ösztönösen érti a dolgokat” – mondta róla Quentin Tarantino, aki Pitt sztárságát Paul Newmanéhez, Steve McQueenéhez és Robert Redfordéhoz méri.

Pitt persze nem találta meg rögtön a karrierje elején ezt az arany középutat, bár az kétségtelen, hogy a kezdetektől fogva dacolt a szépfiús külsejével, jó példa erre a Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (1993) sorozatgyilkosa, a már említett 12 majom vagy a Harcosok klubja (1999) verekedős Tyler Durdenje. A 12 majomért először kapott Oscar-jelölést, ugyanabban az évben, amikor a People magazin megválasztotta őt a világ legszexibb férfijának. És pontosan tudjuk, hogy a kettő közül melyik imidzs ragadt meg az emberekben… Szóval volt, mi ellen küzdenie.

Így jöttem

A színész hollywoodi eredetsztorija is érdekes. William Bradley Pitt egy Datsun volánja mögött érkezett a városba, miután a Missouri Egyetemen otthagyta az újságíró diplomáját két kreditpont híján.

Régi álmát félredobva újakat dédelgetett, így meghallgatásokra járt. És hogy közben magát eltartsa, strippereket fuvarozott limuzinnal, hűtőgépeket szállított vagy óriáscsirkének öltözött, hogy becsalja a járókelőket az egyik El Pollo Loco gyorsétterembe.

Végül a tévéképernyőn kapott kis szerepeket, első ízben 1987-ben az Another World és a Dallas című sorozatokban, utóbbiban négy epizódban alakította Randyt. Első filmje (amiben már nem csak statisztált) az 1988-as A hold fia volt, de igazán az 1991-es Thelma és Louise-ban figyeltek fel a jóképű, 27 éves fickóra, aki egy pillanat alatt magába bolondította a nőket (a szerepe szerint Geena Davist is). S bár Ridley Scott filmjét két gyenge produkció (Johnny Suede, Huncut világ) követte, az 1992-es Folyó szeli kettétől kezdve Pitt nagyon is tudatosan építette a színészi karrierjét.

Sőt, a producerit is, hiszen 2002-ben saját filmgyártó céget alapított Brad Greyjel és akkori feleségével, Jennifer Anistonnal. A Plan B Entertainment (2006 óta Pitt az egyedüli tulajdonos), azóta folyamatosan ontja magából az izgalmasabbnál izgalmasabb projekteket, közülük három (A tégla, 12 év rabszolgaság, Holdfény) elnyerte a legjobb film Oscar-díját is, további hat (Az élet fája, Pénzcsináló, Selma, A nagy dobás, Alelnök, Minari – A családom története) pedig jelölt volt e kategóriában. És persze a kasszasikerekről sem szabad megfeledkezni (pl. Trója, Charlie és a csokigyár, Ízek, imák, szerelmek, Z világháború).

Vagyis elmondható, hogy Pitt e téren is rendkívül sikeres, sőt, a nyilatkozatai alapján úgy tűnik, inkább a kamera mögötti létben látja a jövőjét, mintsem a színészetben, hiszen utóbbiban, ahogy korábban mondta is egy interjúban, már mindent elért. Producerként azonban örömmel támogatja a feltörekvő alkotókat, és segít különféle nagyszerű szerzők műveit a vászonra terelni. A karrierje most következő szakaszát ennek tükrében úgy jellemezte, mint a lezáró korszakot, a „B-oldalt”, a „harmadik trimesztert”.

Felmosta magát a padlóról

A több évtizednyi változatosságnak ugyanakkor van még egy jó oldala: hogy Brad Pitt magánélete csak akkor került a filmvászonra, amikor az elkerülhetetlen volt. Például a Mr. és Mrs. Smith (2005) című akciófilmben, amelynek forgatása alatt összejött Angelina Jolie-val, vagy A tengernél című drámában (2015), amit Jolie írt és rendezett, és amelyben egy olyan házaspárt alakítanak, akiknek a házassága zátonyra futott. Ahogy az övék is a valóságban, 2016-ban.

Brad pedig azóta próbálja összeszedni magát. A GQ magazinnak nemrég bevallotta, hogy a Covid-járvány alatt szokott le a dohányzásról, miután rájött, hogy a cigimennyiség visszaszorítása fabatkát sem ér, le kell azt tennie végleg. Emellett másfél évig járt az Anonim Alkoholisták egyik zárt csoportjába, ahol biztos lehetett benne, hogy nem veszik fel videóra, és osztják meg a felvételt valamelyik közösségimédia-platformon: vagyis ahol biztonságban érezhette magát.

Tehát minden jel arra mutat, hogy Pitt az általa említett B-oldalt szeretné tisztességesen, a rá jellemző eleganciával, energiával és változatossággal lezárni.

Ezt pedig a következő projektjei is alátámasztják. Színészként legközelebb az Oscar-díjas Damien Chazelle (Whiplash, Kaliforniai álom, Az első ember) új, Babylon című monstre alkotásában láthatjuk, amely kendőzetlenül mutatja majd be azt az időszakot Hollywoodban, amikor átálltak a némáról a hangosfilmekre. Ez lesz a szerzői vonal, a mainstreamet pedig egy Lewis Hamiltonnal tervezett Forma-1-es film és egy George Clooney-val együtt dédelgetett thriller képviseli majd, vagyis Pitt marad továbbra is a széles skálán.

S vélhetően a következő produceri Oscar-díjára sem kell majd sokat várni, hiszen a Plan B égisze alatt készült el Andrew Dominik rendezésében a Szöszi című Marilyn Monroe-életrajzi film (Ana de Armasszal), a megerőszakolt mennonita nők fellázadásáról szóló Women Talking Sarah Polley vezénylete alatt és olyan kiválóságokkal a főszerepben, mint Jessie Buckley, Claire Foy, Rooney Mara és a háromszoros Oscar-díjas Frances McDormand, valamint az Azt mondta című, a #MeToo- és a Harvey Weinstein-botrány kirobbanását bemutató dráma.

A hitelesség pedig továbbra is fontos Brad Pitt számára. Erről a következőket mondta: „Itt, Kaliforniában sokat beszélnek arról, hogy »Légy hiteles, légy önmagad!«. Na de mit jelent az, hogy hiteles? Engem ez foglalkoztat. Számomra talán azt, hogy eljussunk oda, hogy felismerjük azokat a mély sebeket, amelyeket hordozunk.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
10 ezer fős telt ház előtt tért vissza a Quimby, olyan volt a koncert, mintha abba se hagyták volna
Ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották a dalaikat, mint korábban, a majdnem három éves kényszerszünet még a konferálásokban is alig került szóba.

Link másolása

hirdetés

Katartikus pillanat volt, amikor a Budapest Park idei szezonzáró buliján először a Quimby többi tagja, majd utolsóként Kiss Tibi is felsétált a színpadra: rajongók ezrei kezdtek el egyszerre teli torokból sikítani, éljenezni, vagy hasonló módon kifejezni örömüket. Minden okuk megvolt erre, hiszen hosszas kálvária végére került pont október 1-jén, teljes felállásban utoljára 2019 karácsonya előtt néhány nappal adtak koncertet.

2020-ban először a Covid tett keresztbe a terveiknek, ezt súlyosbította aztán még tovább a nyár eleji bejelentés, miszerint frontemberük bentlakásos terápiába kezdett, minden erejével a gyógyulásra koncentrál, ezért határozatlan idejű pihenőre vonulnak.

Miután azt az évet teljesen kihagyták, tavaly először egy Plusz-Mínusz névre hallgató koncertfilmmel hallattak magukról, amelyben vendégénekesek ugrottak be Tibi helyére. Az átkötő blokkokból pedig a kissé szemérmes fogalmazás ellenére világosan kiderült, hogy a csapat az egymásra rakódott történtek miatt fennállása legmélyebb válságán megy épp keresztül.

A film némileg módosított programját kétszer élőben is bemutatták, a 2021-es Művészetek Völgyében, majd a Budapest Parkban. Közben Tibivel kapcsolatban is biztatónak tűntek a jelek, elsőként a Budapest Bárral kezdte újra a koncertezést, majd másik formációjával, az Aranyakkorddal is. A Quimby nagy visszatérése viszont egyre csak váratott magára: először idén tavaszra, majd őszre halasztották.

A kétségeket növelte, hogy állapotáról semmilyen részlet nem derült ki, interjút egyáltalán nem adott, mindössze néhány szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy még időre van szüksége. Erre a koncertre készülve sem vállaltak szinte semmi médiaszereplést, közzétettek viszont egy 45 perces interjúfilmet, amelyben régi ismerősük, Pritz Péter kérdezte mind a hat tagot múltról, jelenről és jövőről.

hirdetés

Azzal kapcsolatban viszont ezt megnézve sem lettünk okosabbak, mégis mi történt Tibivel az elmúlt két és fél évben – az egészen direkt módon feltett kérdésre a frontember csak szűkszavú, kitérő választ adott.

Ebből már sejteni lehetett, hogy minden bizonnyal a koncerten sem fog több szó esni a témáról, és így is történt: néhány elejtett félmondatot (pl. „De hiányoztatok, mindjárt sírok...”) leszámítva semmiből nem érződött, hogy épp az a bizonyos nagy visszatérés zajlik, amire tömegek vártak évek óta.

Persze Tibin azért látszottak a jelei, hogy még hozzá kell szoknia ahhoz, hogy újra ekkora tömeg előtt lép fel. Livius emiatt talán a megszokottnál jobban a hátán vitte a show-t, de ez neki amúgy is testhezálló szerep, aligha kellett megerőltetnie magát hozzá, hogy még feljebb csavarja a saját intenzitását.

A többieken leginkább óriási felszabadultságot lehetett látni: nehezebb pillanataikban talán ők maguk is kételkedtek benne, hogy valaha eljön ez a pillanat, most pedig, hogy végül mégiscsak eljött, őszinte örömmel adták át magukat a zenélésnek. Balanyi Szilárdra különösen igaz volt ez, végig úgy ült a billentyűk mögött, hogy le se lehetett törölni a vigyort az arcáról. De a vendéggitáros, Vastag Gábor „Vasti” is hasonló fejjel szólózta végig az estét.

Képkivágások a Budapest Park élő közvetítéséből

A dalokat ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották, mint korábban, a közönség lelkesedése pedig valószínűleg még nagyobb lett: több számot is az első sortól az utolsóig énekelt a tömeg. A kétórás játékidő alatt szinte az összes kötelező sláger elhangzott, persze egy ekkora életműből lehetetlen mindent egy koncertbe sűríteni, de olyasmi biztosan nem maradt ki, ami nagy hiányérzetet okozott.

A Kispál és a Borz orfűi visszatérésével szemben itt nem voltak se megrendezett közjátékok, se más sallang, de emiatt aligha panaszkodott bárki, hiszen a dalokért érkeztünk, és meg is kaptuk őket.

„Most megyünk, de úgy néz ki, hogy még maradunk is. Még mindig nincs jobb ötletünk...” – mondta be Tibi az este végén, kicsit megvillantva jól ismert ironikus humorát. Ezért valószínűleg egy emberként volt hálás a 10 ezer fős közönség, valamint azok a rajongók is, akik ide nem jutottak el.

A jövővel kapcsolatban egyelőre annyi biztos, hogy a korábbinál jóval kevesebb koncertet fognak vállalni, jövőre jelen állás szerint 8-10 alkalommal állnak színpadra.

Az, hogy a sok újhullámos, művészileg nagyságrendekkel alacsonyabb polcon lévő előadó mellett ők is telt házat csináltak a Parkban, mindenképp jelzi, hogy generációváltás ide vagy oda, továbbra is óriási igény van a Quimby zenéjére. Bízzunk benne, hogy többé Tibi egészségi állapota se tesz ennek keresztbe.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
LEGO Mona Lisát és 6 méteres LEGO dínót is láthatsz a legmenőbb budapesti kiállításon
A The Art Of The Brick kiállítás végre Budapestre érkezett. Nézd meg velünk a legmenőbb LEGO-szobrokat!
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2022. október 04.


Link másolása

hirdetés

Gyerekkorom óta imádok legózni. Sőt ami azt illeti, még mindig LEGO-t kérek karácsonyra, pedig már nekem is gyerekeim vannak. Mivel a másik szenvedélyem a művészet, így kíváncsian vártam e kettő tökéletes ötvözetét. A The Art Of The Brick kiállításon ugyanis a leghíresebb műalkotásokat láthattam LEGO-ból kirakva.

A The Art Of The Brick kiállítást a CNN TOP 10 kötelező utazó kiállításának egyikeként emlegetik, és eddig 42 világvárosban aratott sikert. A kiállításon Nathan Sawaya amerikai művész alkotásait láthatjuk, aki kizárólag LEGO kockákból épít szobrokat.

Nathan Sawaya évekig ügyvédként dolgozott New Yorkban, mielőtt ráébredt, hogy inkább művész szeretne lenni. Ügyvédi karrierjét feladta, és ma már szerző, előadó és napjaink egyik legnépszerűbb, díjnyertes kortárs művésze.

Sawaya azért választotta a LEGO-t szobraihoz, mert a LEGO-hoz mindenki tud kötődni. Mindenkinek ismerős a gyerekkorából, és sok felnőtt is szeret LEGO-t építeni. Műalkotásainak egyik célja, hogy közelebb vigye a művészettörténetet és a kézzel való alkotás élményét a fiatalabb generációkhoz - az online trendek ellenében. Illetve mindenki megértse, hogy nincs lehetetlen az alkotásban.

A kiállítótérbe lépve egyből elámultunk: gömbölyű(!) LEGO földgömb, életnagyságú LEGO-emberek, és ez még csak a kezdet. Természetesen rengeteg olyan LEGO-szobor van a kiállításon, amivel bárki szívesen pózolna. A kiállítás elején azonban egy kifejezetten ezt a célt szolgáló szelfiszobor is várt bennünket.

hirdetés

Nagyon személyes jelleget ad a kiállításnak, hogy a szobrok információs tábláin a művész érdekes részleteket árult el műveiről. A Cselló szoborhoz például azt írta: “...azért alkottam meg, hogy a zene felfedezésére ösztönözzem a gyerekeket.” A magas ceruzához pedig azt, hogy “Rendkívül jól jöhet, ha a mennyezetre akarsz írni. Én pedig mindig is vágytam erre.”

Több leírása is érezhetően gyerekeknek, gyermeklelkű felnőtteknek szól. De sok olyan alkotás is van, mint például a Létra, vagy az Író, ami mellett a művész bíztató jótanácsait olvashatjuk: “Néha, mikor feljebb akarunk lépni, csupán önmagunkra van szükségünk.” vagy “Hagyd kibontakozni az ötleteidet!”

A kiállítás legizgalmasabb része számomra egyértelműen a Múltbéli Mesterek szekció volt, ahol a leghíresebb műalkotások LEGO reprodukcióit nézhettük meg Gízai szfinxtől a Mona Lisa-n át a Duchamp piszoárjáig.

Az egyik kedvencem Van Gogh Csillagos éjének reprodukciója. Nagyon érdekes látni, hogyan oldotta meg Sawaya ezt a festményt. Különösen azért, mert a LEGO idén piacra dobott egy ilyen témájú - igaz jóval kisebb - bárki által megvásárolható készletet. (Zárójelben megjegyzem, hogy ezt kapom idén a karácsonyfa alá, szóval alig várom, hogy én is megépítsem Sawaya után a saját lego Van Gogh-omat!)

A reprodukciók közt láthattunk olyanokat, amiket a festményekhez hasonlóan 2D-ben alkotott meg a művész, például Hokusai Nagy hullámát. Minden alkotás mellett olvashattunk leírást az eredeti műről, emellett pedig arról is, hogy a LEGO verzióban mi jelentett kihívást Sawaya-nak, vagy miért választott bizonyos megoldásokat.

A gyöngy fülbevalós lány képén imádtam, hogy a fülbevalót egy LEGO jósgömbbel hangsúlyozta ki.

A híres festmények másik csoportját a művész nem síkban, hanem 3D-ben alkotta újra. Így szokatlan látószögből is megcsodálhattuk Whistler mamáját, az Arnolfini házaspárt és Klimt Csókját is.

A művész zsenialitását mutatja, hogy e szobrok még profilból is visszaadják az eredeti alkotásokon fellelhető érzelmeket, a Sikoly rémületét, vagy az Amerikai Gótika házaspárjának szigorú arckifejezését.

Sawaya nem csak festményeket, hanem híres szobrokat és épületeket is elkészített LEGO-ból. Az információs táblákról pedig megtudhattuk, milyen méretarányban készült el a Diszkoszvető, a Dávid szobor vagy a Parthenón.

Az egyik leglátványosabb mű egyértelműen az átlátszó LEGO kockákból készített chartres-i rózsaablak. A hátulról megvilágított alkotás alá gyönyörű színes árnyékot vetítenek, hogy igazi rózsaablak hatását keltse.

Az Emberi Kifejezések szekcióban főként érzéseket fejeznek ki a szobrok. Itt találjuk meg a művész önarcképét is.

Az itt fellelhető szobrok többségében egyébként szintén megtaláljuk Sawaya-t. Legalábbis az érzéseit. A Szürke című alkotás például azt a pillanatot ragadja meg, amikor a művész hátat fordítva az ügyvédi pályának eldöntötte, hogy szabadjára engedi a benne lakó művészt. A Kapaszkodás című szobrot pedig, mint írja, “válaszként készítettem mindazoknak, akik megpróbáltak visszatartani az életben.” Zseniális, ahogy a szobor saját árnyékából kinyúló karok kapaszkodnak a piros alakba.

Megnézhettük a kiállításon a művész leghíresebb szobrát is. A Sárga minden korosztály figyelmét felkelti. Sawaya szerint azért, mert a felnőtteket a saját lelkük feltárásának katartikus élményére emlékezteti. A gyerekek pedig valószínűleg “menőnek találják a földre kiömlő sárga belek látványát.” És tényleg! Mindenesetre jót mosolyogtam ezen a kettősségen.

A kiállítás legmenőbb, legnagyobb és legtöbb LEGO-kockából álló szobra viszont kétség kívül a Dinoszaurusz csontváz.

Ez az egyik legnagyobb szobor, amit Sawaya valaha készített: 80020 elemből áll, 180 cm magas és 597 cm hosszú.

Azért készült, mert a művész látta, milyen sok gyerek látogatja a kiállításait, és készíteni akart nekik egy szobrot, ami igazán tetszik nekik: “És mi jobb létezik erre, mint egy dinoszaurusz?”

A kiállítás külön szekcióban mutatja be a Darabokban című projektet, amit a művész Dean West fényképész multimédiással készített. Az önazonosságról szóló kompozíciókhoz Sawaya készített LEGO-szobrokat, amelyeket külön is kiállítottak az elkészült képek mellett.

A tárlat a szobrok megtekintésével korán sem ér véget. A kiállítás végén FunZone területet és interaktív sarkot is kialakítottak, ahol a gyerekek és felnőttek is szabadon alkothatnak nagy LEGO medencékben vagy asztaloknál. Illetve LEGO számítógépes játékokat is kipróbálhattunk.

Amikor a kiállítás felénél járhattam, elsüvített mellettem két kislány a nagypapával a nyomukban. Nagyokat nevettek a Sikolyon, majd hallottam, ahogy két teremmel odébb sikoltozva örülnek egy Miki Egér-portrénak. Ha a tempójukat nézem, háromszor olyan gyorsan haladtak a kiállításon, mint én, miközben a nagypapa kapkodva magyarázta nekik, mit is látnak. Az viszont tuti, hogy utánam jöttek ki, mert amikor én háromnegyed órával később végeztem, ők még nagyban legóztak.

A kiállítást tehát minden korosztálynak ajánlom, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki talál itt olyat, ami leköti. Nekünk felnőtteknek egy nem mindennapi kiállítás, hihetetlen LEGO építészeti megoldásokkal. A gyerekeknek pedig rendkívüli lehetőség arra, hogy a kedvenc játékukon keresztül ismerkedjenek meg a leghíresebb remekművekkel. Ahogy Sawaya is írja:

“Az első mellékneveket a School House Rock című műsorból tanultam. Egytől tízig számolni pedig a Szezám utcából. (…) Képzeld el, hogy egy gyermek a LEGO-n keresztül tanul a művészettörténetről.”

A The Art Of The Brick kiállítást 2023. január 31-ig nézheted meg a budapesti Komplexben, a Király utca 26. szám alatt. Részletek a kiállítás honlapján.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
5 felvétel, amely bizonyítja, hogy milyen csodálatos zenész volt Szakcsi Lakatos Béla
Szerencsére nagyon sok felvétel van a YouTube-on is, mindenki válogathat kedvére az ikonikus magyar jazz-zongorista koncertjeiből és lemezeiből.

Link másolása

hirdetés

Mi is megírtuk, hogy ma meghalt Szakcsi Lakatos Béla, a magyar jazz de inkább az egyetemes magyar zene egyik legnagyobb egyénisége.

Példaképéhez, Leonard Bernsteinhez hasonlóan rendkívül sokoldalú zenész, játszott együttesben és szólóban, saját kompozíciót és dzsesszstandardot, klasszikus versenyművet nagyzenekarral, ifjú dzsessztehetségek oldalán és a 100 Tagú Cigányzenekarral, rögzített lemezre négykezeseket Vukán Györggyel, és adott ki népdalfeldolgozásokat tartalmazó világzenei albumot. A legrangosabb fesztiválokon lépett fel, gyakran társult külföldi muzsikusokhoz alkalmi együttesekben. A George Jinda és Chieli Minucci által alkotott Special EFX tagjaként tucatnyi korongon szerepelt szerzőként és előadóként.

Itt egy több, mint 30 éves, rengeteg improvizációval dúsított örömzene, amelyen olyan zenészekkel játszik együtt, mint Lakatos "Ablakos" Dezső, Köszegi Imre, Egri János vagy épp Babos Gyula.

Ő maga is sokszor kereste a jazz és a komolyzene közta kapcsolódási pontokat, ezen a felvételen a hasonlóan sokszínű és nyitott zenésszel, Vukán Györggyel játszik együtt. Egészen páratlan.

A Rákfogónak egy különös felállása volt ez öt éve, amikor épp Weather Reportot játszottak.

hirdetés

Itt Antal Imre konferálja, és Bartókot is úgy tudott játszani, mint nagyon kevesen.

Jack DeJohnette-el - nem is kell kommentár.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Ki lesz a következő James Bond? A két legnagyobb favorit az életkora miatt nem lehet esélyes a szerepre
Harmincas éveiben járó színészt keresnek a szerepre a producerek. Így a két legnagyobb esélyes azonnal kiesett a versenyből.

Link másolása

hirdetés

Tovább szűkült a kör, hogy ki lehet a jövőben James Bond megtestesítője, írja a New York Post. Michael G. Wilson a Bond-filmek egyik producere a Brit Filmintézet pénteki rendezvényén arról beszélt, hogy milyen korú színészt keresnek a feladatra.

Daniel Craig a tavaly bemutatott Nincs idő meghalni után bejelentette, hogy nem szeretné többször eljátszani a 007-est. Azonnal beindultak a találgatások, hogy ki lehet a világ leghíresebb titkos ügynöke a jövőben. Wilson pénteken elejtett megjegyzései szerint viszont egyértelmű, hogy

a készítők a harmincas éveiben járó színészt keresnek. Ez alapján pedig a rajongók két favoritja, a 45 éves Tom Hardy és a nála öt évvel idősebb Idris Elba is kiesett a versenyből.

Wilson elmondta, hogy korábban szóba kerültek jóval fiatalabb színészek is, de nem lettek volna hitelesek a sokat próbált, veterán ügynök szerepében. Ezért keresgélnek inkább a harmincasok között.

A fogadóirodáknál jelenleg a legnagyobb esélyesnek a 39 éves Henry Cavill számít, őt követi a sorban a 34 éves Regé-Jean Page. De nem lenne különösebben meglepő az sem, ha végül a 37 éves James Norton vagy a 39 éves Aidan Turner kapná a szerepet.

Daniel Craig 38 éves volt, amikor először alakította Bondot, de az utolsó filmje forgatása idején már 51 éves is elmúlt. Roger Moore volt a legidősebb színész, aki valaha megformálta az akcióhőst: a sztár 58 évesen alakította utoljára a kémet a Halálvágta című 1985-ös epizódban.

Craig a múlt hónapban arról beszélt a GQ magazinnak, hogy egyáltalán nem érdekli, ki veszi át tőle a szerepet. Ennek ellenére nagyon várja az új filmet és sok sikert kívánt egyelőre még ismeretlen utódjának.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: