Az utolsó pillanatban csak el kellett rontani - Az Árulók második évad kritika
Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban második évada hosszú idő után bizonyíthatta volna, hogy nemcsak ugyanazt a szintet képes hozni egy műsorral az RTL, amit korábban felépített, de még túl is tudják szárnyalni azt.
Spoileres kritika!
Szeptember 23-án indult el Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban második évada az RTL-en. A csatorna őszi, egyébként elég színes, palettáját tekintve, számomra ez volt az műsor, amit úgy igazán vártam is. Az első évad zseniálisan sikerült, sok idő után nézőként azt éreztem, hogy végre itt egy olyan műsor, ami nem trash, ami nem pusztítja az agysejtiemet, ahol valóban lehet gondolkodni együtt az egyébként nagyon jól összeválogatott szereplőgárdával. Volt benne izgalom, dráma, megható pillanat, minden, ami hozzátett ahhoz, hogy kiszakadjak a napi mókuskerékből és minőségi időt tölthessek a TV előtt. Így tehát eleve magasra tettem a lécet a második évaddal kapcsolatban, és - még engem is meglepve - egészen az utolsó előtti adásig simán meg is ugrotta ezt a műsor, sőt!
Az Árulók egy gyilkosos társasjátékból merítő formátum, amely ötvözi a reality, a showműsor és a krimi műfaját. Az alapfelállás a következő: 22 híresség költözik be a nádasdladányi Nádasdy-kastély falai közé 12 napra. A játékosok közül az első nap a műsorvezető, Árpa Attila választja ki azokat, akik áruló, vagyis gyilkos szerepkörben kezdik meg a játékot. A gyilkosok esküt tesznek, hogy sem magukat, sem társaikat nem fedik fel az ártatlanok előtt, éjszakánként pedig a konklávé keretein belül választják ki áldozatukat. Az ártatlanok legfőbb célja az, hogy leleplezzék az árulókat, ennek érdekében folyamatosan nyomoznak, esténként pedig a kerekasztalnál kiszavazhatják azt a társukat, akit gyilkosnak tartanak. A műsort emellett játékokkal színesítik, amiken a csapat közösen tud pénzt gyűjteni egy nyereményalapba, illetve adott játékokon pajzsot is szerezhetnek, ami megvédi őket a gyilkosoktól éjszaka.
Az idei évadban 21 játékos érkezett meg a kastélyba. A csapat most is zseniálisan lett összeválogatva, mindenféle karaktert megtalálhattunk, illetve a nagy, ismertebb nevek, mint például Erős Antónia, Vadon János, Dér Heni, Molnár Áron vagy éppen Hevér Gábor mellett voltak az átlag számára kevésbé ismertek is, mint Url Izabell, Mehringer Marcell vagy Vályi István. A második évadba talán egy fokkal több karakteresebb, inkább vezéregyéniségnek tűnő szereplő került, ami rögtön az elején feltűnt, és tartottam is tőle, hogy elviszik majd a fókuszt, de szerencsére nem így történt.
A műsor egészen az utolsó napokig számomra abszolút hozta azt, amit vártam tőle. A helyszín ezúttal is kifogástalan volt, csodálatos belső tereket, hangulatos játékhelyszíneket láthattunk, és nem utolsó sorban mindezt képileg is nagyon szépen dolgozták fel. Tetszett, hogy sokszor amolyan leskelődő álláspontról láthattunk egy-egy beszélgetést, susmorgást. Külön kitérnék a műsorvezető, Árpa Attila szerepére is. Az előző évadhoz képest most talán nyugodtabbnak tűnt, eszméletlenül jól hozta a játékmester szerepét a maga “félelmetes”, tekintélyt parancsoló személyiségével, és ezúttal nem éreztem mesterkéltnek őt, nem játszotta túl. Az öltönyeiért pedig egy hatalmas plusz pont idén is az öltöztetőknek.
Ami pedig a tartalmat illeti: nagyon jó volt, hogy vitték tovább az előző évad sikeres momentumait, de bőven kaptunk újításokat is. Már az intróval berántottak, ezúttal ugyanis készítettek egy kisfilmet, amiben a kastély drámai részleteit láthatjuk és Árpa Attila monológját hallhatjuk. Tetszett, hogy Árpa mellett erre a pár percre megjelent egy Leopold nevű, idős, szakállas komornyik is, kár, hogy nem jutott neki több szerep ennél. Látványos volt, ahogy a vár ura szétlő pár cserepet egy puskával a kertben, miközben egy elhagyatott, romos épületben a játékosok lepelben és maszkban sorakoznak. Remek indítás volt, jól megalapozta a műsor hangulatát.
Árpa rögtön egy játékkal indította a műsort. Az előző évadban az első játék során távozott (igaz csak ideiglenesen) egy játékos, így a szereplők ezúttal szinte biztosra vették, hogy ez idén is így lesz. Izgalmas, és jó fordulat volt, hogy ezúttal nem ez történt, sőt, csatlakozott a csapathoz egy újabb szereplő. Méghozzá Sváby András, akit az előző évadban rögtön kiszavaztak. Valahol értem ezt a “csavart”, de nekem ez nem annyira jött be, bár eleve nem szeretem, ha egy műsorba visszatapsolják a korábbi szereplőket.
A játékok ezúttal is érdekesek és izgalmasak voltak, jó, hogy néhányat az előző évadból is megismételtek, ugyanakkor jól jött, hogy teljesen új feladatokkal is készültek a szerkesztők.
Sokszor viszont azt éreztem, hogy a játékok most pszichikailag jobban megviselhették a szereplőket.
Rögtön az elsők között például volt egy olyan játék, ahol sírokat kellett “kifosztaniuk” a szereplőknek ládákat keresve, amelyekben aranyrudak és pajzsok voltak elrejtve. Mindeközben ketten festékgolyókkal lőttek rájuk. Ez eddig abszolút rendben van, kellett az ügyesség, a temető jól passzolt a műsor tematikájához, csakhogy a sírokon a játékosok nevei szerepeltek. Többen is megjegyezték, hogy ez mennyire szürreális, és őszintén szólva engem is kirázna a hideg, ha egy síron a saját nevemet látnám. De úgy gondolom, hogy a műsor tematikájába ez még belefér.
Ami viszont számomra abszolút nem fér bele, az az, hogy embereket egy műsor kedvéért élve eltemessünk.
A gyilkosok egyszer azt a feladatot kapták, hogy ne éjszaka, hanem nappal öljenek. Így kiválasztottak maguk közül egyet, nevezetesen Dér Henit, aki a reggelinél “ölte meg” az egyik ártatlant, Szorcsik Vikit. Ez eddig szintén zseniális, ráadásul Heninek sokkal nehezebb feladata volt, az előző évadban ugyanis egy ölelés jelzett nyílt gyilkosságot, most pedig Heninek egy “mérgezett” almát kellett átnyújtania az áldozatnak, miközben elmondja a következő mondatot: “Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok”.
Dér Heni bravúrosan oldotta meg a feladatot, szinte észrevétlenül “gyilkolta meg” Szorcsik Vikit, akivel ráadásul a való életben nagyon jó kapcsolatot ápol.
Ugyanakkor Vikinek nem csak szimplán el kellett sétálnia a kastélyból. Aznap egy temetést rendeztek, amin minden szereplőnek fekete ruhában kellett beállnia a gyászmenetbe. A vonulás közben megálltak egy-egy helyen, ahol lekerült a listáról egy vagy több játékos. Végül csak hárman maradtak, Muri Enikő, Herceg Erika és Szorcsik Viki. Az utolsó állomáson három megásott sír várta őket, nekik pedig be kellett feküdni egy-egy fa koporsóba. A többieknek még virágot is kellett szórni arra a társukra, aki szerintük meg fog halni. Már ezen a ponton látszott a lányokon, hogy kiborultak, mindhárman zokogtak a koporsóban fekve. Végül Árpa Attila rácsapta a koporsó fedelét Vikire és le is szögelte azt.
Természetesen biztos vagyok benne, hogy a szerkesztők pontosan tudják, hogy mit csinálnak, mi fér bele, de azt gondolom, hogy élve eltemetni valakit akkor is olyan dolog, ami rettenetes pszichikai nyomást tesz a szereplőkre. Emelem a kalapom a lányok előtt, hogy egyáltalán belefeküdtek a koporsókba, és azután sem sétáltak ki rögtön a kapun, ahogy kijöhettek onnan.
Az utolsó előtti napig ez volt az egyetlen negatívum, amit fel tudtam volna sorolni a műsorral kapcsolatban. Aztán belekerült a történetbe egy olyan csavar, amin joggal háborodtak fel a nézők. Az utolsó előtti napon már csak egy gyilkos maradt, Hevér Gábor, aki a játék kezdete óta ebben a szerepben volt. Zseniálisan, emberként játszotta végig a műsort a szerepe ellenére is. Rajta kívül három ártatlan maradt még játékban: Muri Enikő, Url Iza és Hadas Kriszta. Azt gondolom, hogy nyomozóként nem ők voltak a legerősebbek a csapatban, de ezt a műsort nem is feltétlenül a legjobbak nyerik meg.
Az aznapi játékot Enikő nyerte, a nyereménye pedig az volt, hogy elhívtatott valakit az Igazság Vacsorájára, ahol a másik féltől megkérdezhette, hogy ő áruló vagy ártatlan-e, partnerének pedig kötelessége volt bevallani az igazat, méghozzá úgy, hogy leírta egy papírra, amit felmutatott, majd elégették. Gábor nyaka körül már egyébként is szorult a hurok, ketten is rájöttek, hogy ő gyilkos, egyedül Hadas Kriszta billegett még vele kapcsolatban. Enikő végül Gábort hívta el a vacsorára, aki így kénytelen volt felfedni a titkát.
Én úgy érzem, hogy ez bizony nettó szemétség volt a készítőktől.
Ráadásul még azt is megengedték Enikőnek, hogy ha szeretné, elmondhatja a többieknek is, mit tudott meg.
Úgy gondolom, hogy Gábor sorsa itt megpecsételődött, még az sem segített rajta, hogy az utolsó játékban nyert egy tőrt, amivel kettőt ért a szavazata a végső szavazásnál. Természetesen a végkimenetel innentől kezdve biztos volt, minden úgy is alakult, ahogy a papírforma diktálta, az ártatlanok kiszavazták Gábort, és így a három játékban maradt ártatlan nyerte az addig összegyűjtött 15,1 millió forintot.
Nem tudom megérteni, hogy miért volt szükség erre a döntésre, úgy gondolom, hogy ez abszolút nem volt fair lépés Gáborral szemben, még akkor sem, ha nagy eséllyel, hogy enélkül is kiszavazták volna, és ugyanez lett volna a vége.
Ráadásul a gyilkosok egyik alapszabálya, hogy nem fedhetik fel magukat vagy a társaikat, így meg aztán végképp nem értem, miért kellett erre kérni az egyik szereplőt.
Összegezve: Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban második évada hosszú idő után bizonyíthatta volna, hogy nemcsak ugyanazt a szintet képes hozni egy műsorral a csatorna, amit korábban felépített, de még túl is tudják szárnyalni azt. Ha az Igazság Vacsoráját kihagyják, akkor ez ténylegesen így is lett volna.
