Az anyukáját sokáig a nővérének hitte, drogfüggő és alkoholista volt, és egy szörnyű balesetben vesztette el a 4 éves kisfiát – Eric Clapton 80 éves
Eric Patrick Clapton 1945. március 30-án született az angliai Ripley-ben. Az anyja, Patricia Molly Clapton mindössze 16 éves volt, amikor Eric megszületett, az apja, Edward Walter Fryer pedig a második világháború alatt Angliában állomásozó 24 éves katona volt, aki visszatért a feleségéhez Kanadába, még mielőtt Eric megszületett volna.
Az 1940-es évek közepén egy hajadon tinilány számára rendkívül nehéz volt egyedül felnevelni egy gyermeket, ezért Patricia szülei, Rose és a férje, Patricia mostohaapja, Jack Clapp pótszülőkként léptek a helyébe, és a sajátjukként nevelték fel Ericet.
Eric vezetékneve egyébként Rose első férjétől és Pat apjától, Reginald Cecil Claptontól származik. Pat később férjhez ment egy katonához, és Kanadába, majd onnan Németországba költözött. Két lányuk és egy fiuk született.
Eric zenészcsaládban nőtt fel. A nagyanyja zongorázott, illetve a nagybátyja és az édesanyja is nagy zenerajongók voltak. A kisfiút csendes, udvarias, átlagon felüli, a művészetekre különösen fogékony tanulóként jellemezték. Az általános iskola első osztályában kezdte gyanítani, hogy valami nem stimmel, amikor a saját nevét „Eric Clapton”-nak, szüleiét pedig „Mr. és Mrs. Clapp”-nek írta. Kilencéves volt, amikor Pat a hatéves féltestvérével együtt látogatóba érkezett hozzájuk, akkor tudta meg az igazságot a származásáról. Ez természetesen teljesen lesokkolta őt, meghatározó pillanat volt az életében. Rosszkedvűvé és távolságtartóvá vált, és az iskolában sem igyekezett már megfelelni. Érzelmileg annyira megrázta őt ez az esemény, hogy megbukott egy fontos vizsgán, ezután Rose-ék egy másik iskolába küldték, végül a Holyfield Road School művészeti tagozatára került.
Huszonévesen már világsztár
1958-ra a rock and roll berobbant a világba, ami Ericre is nagy hatással volt, így a 13. születésnapjára egy gitárt kért. Egy olcsó, német gyártmányú Hoyer gitárt kapott, amin elég nehéz volt játszani az acélhúrok miatt, ezért félretette. 1961-ben, 16 évesen Eric aztán a Kingston College of Art hallgatója lett. Az egyéves próbaidő végén azonban eltanácsolták, mivel úgy találták, hogy ne feccöl elég munkát és energiát a tanulásba, mivel helyette folyton gitározott és bluest hallgatott.
1963 elején a 17 éves Eric csatlakozott első zenekarához, a Roostershez, de a banda még abban az évben feloszlott. Mielőtt teljes mértékben a zene felé fordult volna, munkásként tartotta fenn magát építkezéseken, ahol a nagyapja, Jack mellett dolgozott, aki kőműves volt.
1965 áprilisában John Mayall meghívta Ericet, hogy csatlakozzon zenekarához, a John Mayall's Bluesbreakershez.
Miután 1966 júliusában másodszor és utoljára elhagyta a Bluesbreakerst, Eric összeállt Jack Bruce-szal és Ginger Bakerrel, hogy együtt megalakítsák a Creamet. A kiterjedt amerikai turnézás és a három remek album (Fresh Cream, Disraeli Gears, Wheels of Fire) világszerte elismerést hozott a zenekarnak. A Cream tagjaként megszilárdította hírnevét, mint a rock egyik legjobb gitárosa, s már a húszas évei elején szupersztár lett belőle. Bár a Cream mindössze két évig működött, a rock egyik legnagyobb hatású együttesének tartják őket. Végül a tagok egója és állandó vitáinak súlya alatt esett szét a zenekar. Utolsó fellépésüket 1968. november 26-án a londoni Royal Albert Hallban tartották.
A Cream feloszlása után Clapton Steve Winwooddal, Ginger Bakerrel és Rick Grech-csel megalapította a Blind Faith-t, ám egy album és egy katasztrofális amerikai turné után ők is feloszlottak.
Depresszió, drogok, erőszak
1970 nyarán Eric megalakította a Derek and the Dominost Jim Gordonnal, Carl Radle-lel és Bobby Whitlockkal. A Dominos rögzítette a korszakalkotó rockalbumot, a Layla and Other Assorted Love Songst, rajta a ma már hatalmas sláger Laylával. Az album témáját egyébként Clapton viszonzatlan szerelme adta akkori jó barátja, George Harrison felesége, Pattie iránt. A zenekar pedig egy amerikai turné és a második album sikertelen felvételi kísérlete után feloszlott.
A Dominos felbomlása, az album kereskedelmi bukása és a viszonzatlan szerelem miatt Eric három évig heroinfüggő volt, és csak 1973 januárjában tudta maga mögött hagyni a drogokat. Sikerült újraindítania a karrierjét is két koncerttel a londoni Rainbow Theaterben, amelyet barátja, a The Who-ból ismert Pete Townshend szervezett neki. Ezek a koncertek fordulópontot jelentettek a karrierjében. 1974-ben pedig már új stílusban és hangzással jelentkezett újra a 461 Ocean Boulevard című albummal, amelyen már egyszerre volt gitáros, magabiztos énekes és zeneszerző is.
Egy 1999-es interjú során a The Sunday Times újságírójának Clapton elismerte, hogy megerőszakolta és bántalmazta Pattie-t, amikor házasok voltak, mivel akkoriban ő „teljes mértékben” alkoholista volt, aki úgy érezte, hogy bármikor joga van a szexhez. 1984-ben, a Behind the Sun felvételei közben Clapton kapcsolatot kezdett Yvonne Kellyvel, az AIR Studios Montserrat menedzserével. Bár akkoriban mindketten házasok voltak (csak nem egymással), 1985 januárjában született egy lányuk, Ruth létezését azonban mindaddig eltitkolták a nyilvánosság elől, amíg a média 1991-ben ki nem derítette, hogy a kislány Claptoné.
A házasságuk alatt Claptonnak viszonya volt Lory Del Santo olasz modellel is, aki 1986. augusztus 21-én adott életet a fiuknak, Conornak. Clapton és Boyd később, 1989-ben váltak el, miután Pattie „teljesen összetört”, amikor a férfi bevallotta, hogy teherbe ejtette Del Santót.
Kétségtelenül legenda
Eric a 461 Ocean Boulevard után mindenesetre minden egyes albummal újra feltalálta magát zeneileg. Majd 1985-ben új közönségre talált, miután fellépett a Live Aid nevű világméretű jótékonysági koncerten (ahol a Queen is legendás koncertet adott), majd az olyan sikeres albumok, mint az August, a Journeyman és a Crossroads továbbra is a köztudatban tartották őt. A nyolcvanas évek közepétől filmek és sorozatok zeneszerzőjeként is karriert csinált. Az ő nevéhez fűződik többek között A sötétség pereme (1985) című minisorozat, a Halálos fegyver-filmek (1987, 1989, 1992, 1998), A hallgatag bunyós (1988), az Idegenek áldozata (1989), a Drog (1991), A furgon (1996), A csodabogár (1996), az Éhkoppon (1997), valamint a Velem vagy nélküled (1999) című mozifilmek aláfestő zenéi és betétdalai. A karrierje pedig talán 1992-ben ért a csúcsra a Grammy-díjas Tears In Heaven című kislemez megjelenésével.
1994-ben Eric visszatért a bluesos gyökereihez a From The Cradle című albummal, amely tisztelgés volt a zenei hősei előtt, és bluesklasszikusok feldolgozásait tartalmazta. Az azóta eltelt 30 évben pedig további 10 stúdióalbumot adott ki (Pilgrim, Reptile, Mr. and Mrs. Johnson, Sessions for Robert J., Back Home, Clapton, Old Sock, I Still Do, Happy Xmas, Meanwhile), a legutóbbit éppen tavaly, 2024 októberében, ami jól mutatja, mennyire aktív még ma is, immár nyolcvanévesen.
Aztán ott van még a több mint 200 egyéb felvétel és vendégszereplés más előadók koncertjein és albumain Aretha Franklintől Zuccheróig.
Eric azonban hallható többek között Gary Brooker, Bob Dylan, Bob Geldof, Elton John, Carole King, John Lennon és Yoko Ono, Stephen Stills, Sting, valamint Roger Waters lemezein is, illetve meglepetésvendégként lépett színpadra B.B. King, a Rolling Stones, Jimmie Vaughan, Prince, Tina Turner, Carlos Santana, Sheryl Crow, Willie Nelson, Luciano Pavarotti és az Allman Brothers Band fellépésein, hogy csak néhányat említsünk.
Több mint 50 évnyi turnézással a háta mögött már több mint 3000 koncertet adott hat kontinens 58 országában, és több mint 2 milliárd ember előtt játszott. Joggal nevezhetjük őt az egyik legnagyobb zenei legendának.
Tele volt a pohár
A hetvenes évek végére egyébként a heroinfüggőségét alkoholfüggőséggel váltotta fel. Az évtized hátralévő részében és az 1980-as években a magánélete és a munkája is sokat szenvedett az alkoholizmusa miatt. Szerencsére ezt ő is felismerte, és 1982 januárjában bevonult a Hazelden Addiction Treatment Centerbe. Majd évekkel később visszaesett, ezért másodszor is részt vett a programon. Eric saját elmondása szerint 1987 óta józan, a leszokását pedig az Anonim Alkoholisták 12 lépésének segítségével érte el (1994-ben ráadásul a cigit is végleg letette).
Több mint harminc éve pedig elkötelezte magát a függőségben szenvedőkkel való foglalkozás mellett. 1998 februárjában Clapton bejelentette a Crossroads Centre megnyitását, ami egy függőségkezelő központ Antiguán, amely a 12 lépéses modellt követi. Egyik alapelve, hogy ellátást nyújtson a Karib-térség legszegényebbjei számára, akik saját erőből nem engedhetik meg maguknak a kezelést.
Zuhanás
1991. március 20-án következett be Clapton életének legnagyobb tragédiája.
Clapton egy közeli szállodában volt a fia halálának idején, és éppen arra készült, hogy felvegye őt, s elvigye ebédelni, valamint egy látogatásra a Central Park Állatkertbe. A borzalmas hírt Lory egy hisztérikus telefonhívás során közölte a zenésszel. Miután Eric felfogta, mi történt, állítása szerint úgy érezte, mintha „lesétált volna a világ pereméről”, amikor pedig a helyszínre sietett, az volt az érzése, „mintha valaki más életébe sétált volna bele.” Az első személy, aki részvétet nyilvánított Clapton felé, jó barátja és gitáros társa, Keith Richards volt, aki maga is elvesztette a kisfiát, Tarát 1976-ban. Conor temetésére március 28-án került sor a Szent Mária Magdolna templomban Clapton szülővárosában, a Surrey-i Ripley-ben, a kisfiút a templom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Clapton a gyászát a Tears In Heaven (1991) című dalban fejezte ki, amelyet Will Jenningsszel (aki az 1983-as Garni-zóna és az 1997-es Titanic betétdalaiért Oscar-díjat is kapott, 2024. szeptember 6-án hunyt el 80 évesen) közösen írt. A 35. Grammy-díjátadón Clapton hat Grammy-díjat kapott a Tears I Heavenért és az Unplugged albumáért.
A zene szeretete örökké
Claptont egyébként az élete során olyan ismert nőkkel hozták össze több-kevesebb valóságalappal a lapok, mint Janis Joplin (1970), az idén januárban elhunyt Marianne Faithful (1971), Carla Bruni (1989-1991), Valeria Golino (1991), Patsy Kensit (1991), Naomi Campbell (1993), Cher (1995), Sharon Stone (1995) vagy Sheryl Crow (1998-2000).
56 éves korában, 2002. január 1-jén állt másodszor az oltár elé, a nála 31 évvel fiatalabb, akkor 25 éves Melia McEneryt vette el, akivel máig együtt vannak. A párnak három lánya született: Julie Rose (2001-ben), Ella Mae (2003-ban) és Sophie (2005-ben).
A karrierje során természetesen számos díjat és elismerést kapott, nem utolsósorban például összesen 18 Grammy-díjat. A Rock and Roll Hall of Fame egyetlen háromszoros beiktatott tagja a The Yardbirds és a Cream tagjaként, valamint szólóelőadóként. 1994-ben II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta, 2004-ben pedig a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka címet adományozta neki.
