KULT
A Rovatból

Az anyja a szeme láttára ölte meg az apját, sárgaságban szenvedett, és egy banki dührohama miatt fedezték fel – Charlize Theron 50 éves

A szépsége és a tehetsége megvolt, a szerencséje jó ideig nem: betegség, gyilkosság, magány, önbizalomhiány, szegénység – Charlize a nullánál is kevesebbről küzdötte fel magát a csúcsra.


Korunk egyik legismertebb, A-kategóriás hollywoodi sztárja, aki sosem tűnt el eddigi, kb. 30 éves pályafutása során. Olyan filmek kötődnek a nevéhez, mint Az ördög ügyvédje, Az olasz meló, A rém, a Hancock, a Piszchoszingli, a Prometheus, a Mad Max: A harag útja, az Atomszőke, a Halálos iramban-filmek vagy a Botrány. Eddig hat SAG-, egy Emmy-, hat Golden Globe-, három BAFTA- és két Oscar-jelölése van, utóbbiból egyet A rém című filmben nyújtott alakításáért meg is nyert 2004-ben. A nagy sikerig azonban hosszú, fárasztó és kifejezetten fájdalmas, traumatikus út vezetett.

Charlize Theron 1975. augusztus 7-én született a dél-afrikai Benoniban, ő volt Gerda Maritz és Charles Theron egyetlen gyermeke. Egy városon kívüli farmon nőtt fel. Theron afrikáner (holland, némi francia hugenotta és német) származású, a híres afrikáner katonai vezető, Danie Theron apai ágon a rokona volt. S bár Charlize mindig is ismert volt a szépségéről, a színésznő állítása szerint gyerekként meglehetősen furcsán nézett ki.

Sárgaságban szenvedett ugyanis fiatalon, és számos antibiotikumot kapott a természetellenes pigmentáció kezelésére. A gyógyszerek miatt azonban a tejfogai szó szerint kirohadtak a szájából, és tizenegy éves koráig nem nőttek újak.

„Az iskolában fotókat készítettek rólam, miközben úgy kellett tennem, mintha lenne fogam. Szörnyű volt!” – emlékezett vissza Theron, aki elég nehezen illeszkedett be a Putfontein Általános Iskolába, és hamar kirekesztettnek érezte magát.

A végzetes lövés

De a magány és a foghiány még a legkisebb gondja volt az ifjú Charlize-nak. Apja, Charles ugyanis erőszakos alkoholista volt, így ő és az anyja állandó félelemben éltek miatta. Charlize egyszer Howard Sternnek azt mondta, mélyen megviselte, hogy egy alkoholistával élt együtt, és minden reggel úgy ébredt, hogy nem tudta, mi fog történni, hogy milyen lesz a napja, és minden attól függött, hogy az apja iszik-e vagy sem. Állítása szerint szégyellte az apját, akinek kiszámíthatatlan és vad természete kitörölhetetlenül hatott Charlize-ra. Annyira, hogy a 20-as évei végén bejelentkezett egy terápiára, hogy begyógyítsa a régi sebeket, és megtalálja a belső békéjét.

Erre pedig jó oka volt, mivel apja változékonysága 1991. június 21-én, egy végzetes éjszakán robbant ki utoljára. Charles aznap este a bátyjával ivott, és amikor hazatért, elkezdett részegen lövöldözni a házukban található tárgyakra. Charlize és az anyja a gyerekszobában rejtőztek el. Az ajtó elé álltak, hogy megakadályozzák Charles bejutását, aki így is megpróbált behatolni, s amikor ez nem sikerült, hátralépett, majd három lövést adott le az ajtóra.

Szerencsére egyik golyó sem talált célba, Gerda pedig ekkor úgy döntött, mindenáron megvédi a lányát: megfordult, visszalőtt, és ezzel megölte a férjét, a 16 éves lánya szeme láttára.

Charlize azonban büszke az édesanyjára, hogy meghozta ezt a döntést. „Ha az én lányom lenne ugyanilyen helyzetben, én is ugyanezt tenném” – mondta. Gerdát egyébként minden vád alól felmentették, mivel a bíróság úgy döntött, hogy önvédelemből cselekedett.

Füstbe ment tervek

Charlize élete ekkor hirtelen megnyílt, s az édesanyjával úgy döntöttek, elhagyják Dél-Afrikát. Milánóba költöztek, ahol a szépséges tinédzser modellszerződést kapott. Ő azonban a modellkedést csak ugródeszkának tekintette valami nagyobb dologhoz, és ez a „valami” a tánc volt (négyéves kora óta táncolt). Ezért átköltözött az Egyesült Államokba, hogy New Yorkban, a Joffrey Ballet Schoolban tanuljon, egy ma Chicagóban működő rangos tánctársulatnál. Sajnos Charlize egy ízben olyan súlyos térdsérülést szenvedett, ami megakadályozta, hogy hivatásos táncosként folytassa pályafutását.

Amikor pedig életének legfőbb álma váratlanul és véglegesen szertefoszlott, Charlize súlyos depresszióba esett.

Gerda azonban nem nézte jó szemmel a lánya viselkedését, s azt mondta neki, hogy vagy hazajön és duzzog, vagy összeszedi magát, és tovább küzd. Arra bátorította őt, hogy kövesse másik szenvedélyét, a színészkedést. Vett neki egy egyirányú repülőjegyet Hollywoodba, ahol nem indultak könnyen a dolgok. Charlize teljesen le volt égve, és gyakorlatilag újra kellett tanulnia az angol nyelvet. Színészórákat vett, de folyamatosan azt mondták neki, hogy a dél-afrikai akcentusa komoly probléma és egyben akadály a filmszerepek megszerzésében. „Alapjaiban kellett újra megtanulnom az angolt, hogy teljes mértékben amerikai lehessek” – mesélte.

A tanulmányai alatt az anyja támogatta őt, s bizony nem élhetett nagy lábon, sőt! Egy alkalommal Charlize heves vitába keveredett egy banki alkalmazottal, miután az nem volt hajlandó beváltani az édesanyja csekkjét. „A túlélési ösztönöm lépett működésbe. Fel kellett állnom, és azt mondanom: »Ha nem váltom be ezt a csekket, ma este nem lesz hol aludnom.«”

Oscar 28 évesen

Szerencsére végül mellészegődött a szerencse. A bankban ugyanis mögötte a sorban egy John Crosby nevű tehetségkutató állt, aki annyira el volt ragadtatva Charlize szenvedélyességétől és energiáitól, hogy odaadta neki a névjegyét. Később bemutatta őt néhány castingügynöknek, nem sokkal később pedig megkapta első szöveges szerepét az 1996-os 2 nap a völgyben című krimi-drámában (addig csak az 1995-ös A kukorica gyermekei 3-ban tűnt fel, de a neve még a stáblistára sem került fel).

Sajnos Charlize ragyogó szépsége majdnem tönkretette a karrierjét. A 2 nap a völgyben után ugyanis főként „szexi nő”-szerepeket ajánlottak neki, de ő elvi okokból mindet elutasította.

Végül rájött, hogy komolyan vehetik, amikor Tom Hanks szerepet ajánlott neki az 1996-os zenés vígjátékában, a Nyomul a bandában. Charlize-nak is gyerekkori példaképe volt Hanks, s az a tény, hogy a bálványa szerepet ajánlott neki, nagyon jót tett az önbizalmának. A Nyomul a banda után pedig hirtelen olyan filmekben találta magát, mint Az ördög ügyvédje (1997), a Joe, az óriásgorilla (1998) vagy a többszörös Oscar-díjas Árvák hercege (1999). A nemzetközi elismerés pedig végül 2003-ban jött el, amikor Mark Wahlberg, Jason Statham és Edward Norton mellett játszott Az olasz meló című alciófilmben, majd a karrierjét jelentősen meghatározó szerepet kapott a sorozatgyilkos Aileen Wuornosként a szintén 2003-as A rémben.

Bajok csőstül

De a dolgok még mindig nem voltak tökéletesek Charlize számára, erre számos példát fel lehet sorolni.

- Az ausztrál Kyle and Jackie O című műsorban például egyszer elárulta, hogy OCD-ben (kényszerbetegségben) szenved.

- Az Aeon Flux (2005) című sci-fi-akciófilmje forgatásán Berlinben nyaki porckorongsérülést szenvedett, ami miatt egy hónapig nyakmerevítőt kellett viselnie.

- A 2000-es évek végén Chris Karsten író a Killer Women: Fatal South African Females című könyvében megkérdőjelezte Charlize édesanyja, Gerda motivációját, amiért megölte a férjét. Karsten sorai természetesen nagyon feldühítették Theront.

- Az első gyermekének örökbefogadása alatt szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül. Az Elle magazinnak így nyilatkozott erről: „Az adoptálási folyamat mentálisan és érzelmileg is nagyon megviselt. Életem egyik legnehezebb időszaka volt.” S bár annak ellenére, hogy végül sikerrel járt, és 2012-ben örökbe fogadta Jackson nevű gyermekét, 2015-ben az akkori párja, Sean Penn-nel felbontották az eljegyzésüket, így kénytelen volt egyedülálló anyaként folytatni az életét. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy alig pár hónappal később örökbe fogadja második gyermekét, Augustot.

Itt a béke, fuss el véle!

Mindezek ellenére azonban úgy tűnik, Charlize végre megtalálta a békét. A karrierje továbbra is jól alakul, a Piszcohanyuért (2018) Golden Globe-ra, a Botrányért (2020) Oscar-díjra jelölték, a Halálos iramban- (2017, 2021, 2023) és A halhatatlan gárda-filmekkel (2020, 2025) a közönségsiker sem maradt el, nemsokára pedig láthatjuk őt az Apex című akció-thrillerben Eric Banával és a Taron Egertonnal, valamint Christopher Nolan jövőre érkező nagyszabású Odüsszeiájában is benne lesz. Ugyanakkor továbbra is szoros kapcsolatban áll az édesanyjával, akivel együtt neveli örökbe fogadott gyermekeit. „Elég magányosnak érezném magam, ha nem lenne társam ebben az egészben” – mesélte az Elle-nek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk