Aurora Borealis: Északi fény - Felkavaró családtörténet Törőcsik Mari új filmje
Mészáros Márta 86 éves, de még mindig képes rá, hogy nemcsak jó, hanem egyben fontos filmet készítsen. A magyar filmtörténet egyik nagy rendezője, a női egyenjogúság hazai filmes szószólója legújabb filmjével két legyet üt egy csapásra. Az Aurora Borealis – Északi fény
egyfelől megkapó, generációkon átívelő családtörténetet, másfelől egy sokáig elhallgatott kollektív trauma mozgóképes feldolgozása.
A film egy idősödő, beteg édesanya, Mária (Törőcsik Mari) és Bécsben élő, sikeres lánya, Olga (Tóth Ildikó) történetét meséli el. Anya és lánya az évek során eltávolodott egymástól, amikor azonban Mária egy Oroszországból érkező levél hatására rosszul lesz és kómába estik, Olga azonnal Magyarországra siet. Édesanyja házában aztán egy mélyen elhallgatott titokra bukkan. A nyomok a múltba, egészen pontosan az 1950-es évekbeli Bécsbe vezetik, a megoldás pedig az egész család életére hatással lesz.
Mészáros Mártát saját bevallása szerint egy újságcikk inspirálta az Északi fény elkészítésére. Ez a cikk az osztrák „háborús gyerekekről” szólt, vagyis azokról, akik – akár erőszakkal, akár szerelemből – idegen katonáktól születtek, és akik apa nélkül, gyakran hazugságban nőttek fel.
Ezeket a több évtizedes hazugságokat csak most kezdi feldolgozni Európa – állítja a rendezőnő – pedig Magyarországon is több tíz- és százezer gyermek fogant szovjet katonáktól a második világháború végén és után.
Ezt a kérdést – anélkül, hogy lelőnénk a főbb fordulatokat – két különböző szálon is érinti a film, a lényeg azonban nem a történelmi események feltárása, hanem a kibeszéletlen és feldolgozatlan tragédiák szimbolikus feloldása. Olga nyomozása – melynek kiindulópontja egy szovjet katonáról készített rajz – édesanyja múltjába vezet, a rejtély feltárása azonban önazonosságkeresés, a titok felfedésével pedig saját életének hazugságait leplezi le.
A film elsősorban tehát Olga története, jóval nagyobb súlyt kapnak azonban az édesanya, Mária életét bemutató jelenetsorok. A fiatal Máriát a 27 éves Törőcsik Franciska alakítja – akinek nevén kívül egyébként semmi köze Törőcsik Marihoz –, pályája eddigi legjobb alakítását nyújtva. Az ő 1950-es években játszódó jelenetei hozzák a film felkavaró csúcspontjait és legmegkapóbb pillanatait is.
Az, hogy mellettük a jelenben játszódó képsorok a háttérbe szorulnak, a forgatókönyv egyik legnagyobb hibája. Mészáros Mártát és forgatókönyvírótársait úgy látszik, annyira megérintette Mária története, hogy mellette a lány identitáskeresése másodlagos maradt. Olga jelenetei látványosabban „vérszegényebbek”, fantáziátlanok az 1950-es években játszódó képsorokhoz képest, férje és kamaszkorú kisfia érdektelenebb szereplők, dialógusaik pedig – ez a magyar filmek rákfenéje – élettelennek, természetellenesnek hangzanak. Emiatt aztán a befejezés éle is csorbul: még mindig a múltbéli események hatása alatt állunk, amikor Olga elszámol a múltjával, ezért a katarzis sem üt akkorát.
Ez az arányvesztés sokat árt a filmnek, azonban az Északi fény még így is kiemelkedő film:
izgalmas, könnyen átélhető történelmi mozi, ami ráadásul egész generációk tragédiájának állít emléket.
A film előzetese:
