Amikor Rodriguez próbál egy Cameron-filmet forgatni – az Alita: A kiborglány története látványos, de azért nem az Avatar
Az Alita története 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Guillermo Del Toro megmutatott egy animét James Cameronnak. Ez a japán animáció annyira elvarázsolta Cameront, hogy megszerezte a megfilmesítési jogokat. Sajnos eközben a rendező szerelmes lett Pandora világába és az Avatar-filmek mellett nem tudta vállalni szerelemprojektjének a rendezését, így átadta egyik barátjának, Robert Rodrigueznek, miközben azért a produceri teendőket vállalta.
A film követi az 1993-as anime történetét: az Alita a 25. században játszódik 300 évvel a Nagy Bukás után, amely majdnem kipusztította az emberiséget. A túlélők az utolsó repülő város alatt húzták meg magukat. Itt talál rá Christoph Waltz karaktere Alitára, a kiborgra - és lányaként próbálja kezelni.
Nem fogok kertelni, az Alita hemzseg a kliséktől, és a történet sem mondható túl bonyolultnak. Majdnem minden fordulatot látni előre, viszont amit tud a film, azt nagyon tudja. A látvány szinte leugrik a vászonról, gyönyörű. A film bizonyos szempontból animációs film: elő szereplőkkel és néhány igazi díszlettel, ám amikor egy harcjelenet elkezdődik, Alita szó szerint letépi a néző arcát. A WETA digital munkatársai előtt le a kalappal, kietettek magukért. A zenére, a látványra és a hangulatra nem lehet panasz.
Ám a film sajnos nagyon egyenletlen. Robert Rodriguez nem tudott felnőni egy ekkora projekthez, nem is teljesen értem, miért őt választották, hiszen mindig az apró költségvetésű filmjeiből hozott ki valamit kreatívan: valami újítót és rendszerint nagyon véreset. Itt egyszerűen eltűnik a kézjegye, pedig azért van egy markáns stílusa. Ő maga is úgy fogalmazott, hogy próbált egy James Cameron-filmet forgatni - csakhogy ez nem sikerült neki.
A harcjeleneteknél a film négyszeres sebességen mozog, látványos, átlátható az akció, ám a lelassultabb történetmesélésnél nagyon el tud laposodni. A romantikus szál erőtlen, a színészek között nem igazán van kémia, mondjuk ha megengedőek vagyunk, mondhatjuk, hogy ez lehet azért is, mert Alita karaktere teljesen CGI, így nem lehetett könnyű színészkedni. Christoph Walz szerethető, de nem alkot maradandót, Jennifer Connelly még mindig nagyon szexi, Mahershala Ali pedig gonosz. Igen, szinte mindenkinek egyetlen tulajdonsága van. Persze igazi mélységet, karakterfejlődést és drámát nem is kell várni egy ilyen típusú mozitól. Ez egy látványfilm és ezt a kritériumot teljesen kielégíti.
Kicsit olyan az Alita, mintha nem lenne befejezve. Úgy éreztem, hogy volt egy 150-170 perces kész film, amit újravágtak 120 percesre úgy, hogy lehessen folytatni, így a megmaradt, már leforgatott jeleneteket fel lehet majd használni egy esetleges folytatásnál. Ez persze puszta spekuláció, de nem lenne meglepő, ha tényleg így lenne, hiszen a filmbe a hosszú gyártási, előkészítési szakaszban rengeteg pénzt beleöltek a producerek. Úgy érzem, a franchiseépítési láz elkaphatta a készítőket.
A sci-fire fogékonyabb közönségnek mindenképpen ajánlanám az Alitát, az akciójelenetek csodásak, noha a történet kicsit egyszerű és néhol logikátlan. Azért vannak benne pillanatok, melyektől leesik az állunk – ezek miatt érdemes megnézni.