KULT
A Rovatból

Allergiás a lovakra, szerinte a széles csípője az egyetlen fizikai hibája, és újra filmrendezésre készül – 45 érdekesség a 95 éves Clint Eastwoodról

Kígyókat gyűjtött, egyszer repülővel a Csendes-óceánba zuhant, benzinkutasként dolgozott, az emberekben pedig a rasszizmust utálja a legjobban, avagy minden amit nem tudtál Clintről.


Ma 95 éves Clint Eastwood, négyszeres Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas filmrendező, színész és producer. Ennek apropóján összegyűjtöttünk 45 érdekességet róla. Mutatjuk is:

1. Angol, skót, ír, valamint kisebb mértékben német, holland és walesi ősökkel rendelkezik.

2. Gyerekként kígyókat gyűjtött, volt idő, amikor 13 kígyója is volt egyszerre.

3. A hadseregben szolgálat közben a felettesei felajánlották neki, hogy kiképzik tisztnek, mert szerintük megfelelő hozzá a megjelenése. Eastwood azonban beismerte, hogy egyáltalán nem érdekli a katonai karrier.

4. 1951-ben, Seattle-ből, egy találkozóról hazafelé tartó repülőúton a kétüléses gép, amelyen utazott, kifogyott az üzemanyagból, és a Csendes-óceánba zuhant Point Reyes közelében. Eastwood és a pilóta egy mentőcsónakban 2 mérföldet eveztek a partig.

5. Fiatalon vízimentőként is dolgozott, 1951 és 1953 között pedig életmentő és oktatófilmek vetítője volt az amerikai hadseregnél, a kaliforniai Marina városában található Fort Ord támaszponton. Egykori barátja, Don Loomis szerint Eastwood elkerülte a koreai háborút azzal, hogy viszonyt kezdett egy Fort Ord-i tiszt egyik lányával, aki valószínűleg megkérte az apját, hogy vigyázzon Clintre, amikor a beosztásokról döntöttek.

6. A színészi karrierje előtt volt fakitermelő, acélkemence-tüzelő és benzinkutas is.

7. Az 1959 és 1965 között sugárzott Rawhide című westernsorozatban kapta meg az első nagy szerepét. Úgy került bele a szériába, hogy amikor meglátogatta egy barátját a CBS stúdiójában, a stúdióvezető felfigyelt rá, mert úgy nézett ki, mint egy vérbeli cowboy.

8. Rendezés közben ragaszkodik ahhoz, hogy a színészei minél kevesebb sminket viseljenek, és nem szeret sokszor felvenni egy jelenetet, általában már a legelsővel elégedett. Ennek eredményeként a filmjei mindig az ütemterv szerint és a költségkereten belül készülnek el.

9. Rendezés közben egyszerűen csak „Oké”-t mond a „Tessék!” és az „Ennyi!” helyett is.

10. A Bosszú az Eiger csúcsán (1975) című filmhez megtanult hegyet mászni, mert úgy érezte, hogy a jelenetek túl veszélyesek ahhoz, hogy kaszkadőrt alkalmazzon.

11. Ő volt az utolsó hegymászó, aki feljutott a Monument Valley-ben található Totem Pole-ra, mivel a szerződés részeként a filmstáb eltávolította a több évtized alatt más hegymászók által hagyott szegeket. A jelenet, amelyben egyetlen kötélen lóg a hegyoldalon, valóban Eastwoodot mutatja, és nem egy kaszkadőrt.

12. Az Egy maréknyi dollárért, a Pár dollárral többért és A jó, a rossz és a csúf című filmjeiben is ugyanazt a sarapét (ponchót) viselte, amit egyébként soha nem mostak ki.

13. Azt állította, hogy a leginkább a rasszizmust utálja másokban.

14. Rendezőként mindig elutasította, hogy a filmjeiből rendezzenek még a hivatalos mozibemutató előtt úgynevezett premiervetítést.

15. Amikor megkérdezték, hogy leforgatná-e a hatodik Piszkos Harry-filmet, azzal viccelődött, hogy Harry Callahant már régen nyugdíjasnak képzeli, aki a .44-es Magnumjával horgászik.

16. Bár az egész filmes karrierjében fontos szerepet töltött be az erőszak, a valóságban mindig is gyűlölte azt, és az olyan filmjeiben, mint például a Nincs bocsánat (1992), a Tökéletes világ (1993), az Államérdek (1997), a Titokzatos folyó (2003), a Millió dolláros bébi (2004) vagy a Gran Torino (2008), mindig gondosan figyelt arra, hogy bemutassa az erőszak szörnyű következményeit.

17. Bár a filmjeiben gyakran dohányzik, a valóságban egész életében kerülte a cigit.

18. Megkérték, hogy engedélyezze a neve használatát a Vissza a jövőbe III (1990) című filmben. Beleegyezett, és állítólag nagyon meghatotta, hogy így akarnak tisztelegni előtte. Azt nem tudni, tisztában volt-e azzal, hogy a filmben elhangzik a „Mindenki tudni fogja, hogy Clint Eastwood volt a leggyávább ember a vadnyugaton.”, természetesen erősen ironikus mondat.

19. Produkciós cége, a Malpaso Productions, érdekes körülmények között jött létre. Amikor az olasz rendező, Sergio Leone megkereste, hogy szerepeljen spagettiwestern-trilógiájában (Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf), Eastwood szívesen vállalta volna, de az ügynöke próbálta lebeszélni róla, mondván, ez „rossz lépés” („mal paso”) lenne. Minden tanács ellenére azonban a színész igent mondott a „névtelen férfi” szerepére, a döntése pedig nagyon is jó lépésnek bizonyult. Eastwood soha nem felejtette el a helyzet iróniáját, ezért választotta a „Malpaso” nevet a produkciós cégének.

20. Kiváló dzsesszzongorista, és a filmjei zenéjét is sokszor ő komponálta, később kiegészülve a zeneszerző fiával, Kyle Eastwooddal.

21. A filmjeiben hallható hanghordozását Marilyn Monroe ihlette. Elmondása szerint feltűnt neki, hogy Monroe milyen légiesen szokott suttogni, amit nagyon szexinek talált, és mivel neki olyan jól bevált, úgy döntött, hogy ő is kipróbálja ennek a férfi változatát.

22. 193 cm volt a csúcsmagassága, de a hátproblémái miatt már „csak” kb. 188 cm-re tud felegyenesedni.

23. 35 évvel idősebb volt az exfeleségénél, Dina Eastwoodnál. Dina szülei 19 és 21 évesek voltak, amikor a lányuk megszületett, ami azt jelenti, hogy Clint 16 évvel volt idősebb az anyósánál és 14 évvel idősebb az apósánál.

24. Mindig is utálta, ha a filmjeiből politikai és társadalmi üzeneteket olvastak ki. Állítása szerint a filmjei apolitikusak, és amikor forgat, csak az jár a fejében, hogy a végeredmény szórakoztató és izgalmas legyen.

25. A kedvenc színészei között ott van Gary Cooper, Humphrey Bogart, Robert Mitchum és James Stewart is, a legnagyobb kedvence pedig James Cagney.

26. 12 színész kapott Oscar-jelölést az alakításááért valamelyik filmjében: Gene Hackman, Meryl Streep, Sean Penn, Tim Robbins, Marcia Gay Harden, Hilary Swank, Morgan Freeman, Angelina Jolie, Matt Damon, Bradley Cooper, Kathy Bates és ő maga is (a Nincs bocsánatért és a Millió dolláros bébiért). Közülük Hackman (Nincs bocsánat), Penn (Titokzatos folyó), Robbins (Titokzatos folyó), Freeman (Millió dolláros bébi) és Swank (Millió dolláros bébi) pedig meg is kapták az aranyszobrot.

27. A Nincs bocsánat (1992) című filmben viselt csizmája ugyanaz, mint amit a Rawhide című tévésorozatban viselt. Ma már a magángyűjteményének része, és 2005-ben a Los Angeles-i Gene Autry Museum of Western Heritage-ben, a Sergio Leone-kiállításon volt kiállítva. Ez a csizma tulajdonképpen keretbe tette a westernkarrierjét.

28. Az 1994-es cannes-i zsűri elnöke volt, amikor a Ponyvaregény kapta az Arany Pálmát, bár ő nem arra szavazott: „Amikor a Ponyvaregény nyert, valaki azt mondta: »Ó, Clint Eastwood is a zsűriben volt, ezért az amerikai filmre voksolt.« De én európai érzékenységű vagyok, itt kezdődött a sikertörténetem is. Valójában Zhang Yimou Élni című filmje volt a kedvencem, de a legtöbb európai zsűritag a Ponyvaregényért volt oda."

29. Azt állítja, hogy Sergio Leone Egy maréknyi dollárért című filmjében azért kapta meg a szerepet, mert James Coburn, akinek eredetileg felajánlották, 25 000 dollárt kért érte, Eastwood pedig bevállalta 15 000-ért is.

30. Mindig is allergiás volt a lovakra, ezért a westernjeiben ritkán látható közelről lóháton. Amikor filmekben lovagolnia kellett, előbb gyógyszert kellett szippantania az orrába és a tüdejébe. A Bronco Billy (1980) forgatásán például állandóan rosszul volt emiatt.

31. Öt filmjét jelölték Oscar-díjra a legjobb film kategóriában: Nincs bocsánat (1992), Titokzatos folyó (2003), Millió dolláros bébi (2004), Levelek Ivo Dzsimáról (2006) és Amerikai mesterlövész (2014). A Nincs bocsánat és a Millió dolláros bébi meg is nyerték a díjat.

32. Naponta kétszer transzcendentális meditációt gyakorol, és 2013-ban elmondta, hogy már 40 éve meditál.

33. Legalább nyolc gyermeke van legalább hat különböző nőtől: Laurie Murray (1954), akit a biológiai anyja örökbe adott; Kimber Eastwood (1964) Roxanne Tunistól; Kyle Eastwood (1968) és Alison Eastwood (1972) Maggie Johnsontól; Scott Eastwood (1986) és Kathryn Eastwood (1988) Jacelyn Reevestől; Francesca Eastwood (1993) Frances Fishertől, valamint Morgan Eastwood (1996) Dina Eastwoodtól.

34. Hosszú ideig megszállottan rajongott a New York Times filmkritikusáért, Pauline Kaelért, mert az soha nem kedvelte a munkáit. Miután Kael recenziót írt az Az igazságosztó (1976) című filmjéről, Clint megkért egy pszichiátert, hogy elemezze Kael korábbi kritikáit, amelyeket szó szerint megtanult. Az elemzés arra a következtetésre jutott, hogy Kael valójában fizikailag vonzódott Clinthez, és mivel nem kaphatta meg, gyűlölte őt. Clint szerint a kritikus tehát valamiféle bosszúhadjáratot folytatott ellene.

35. Felajánlották neki James Bond szerepét az Élni és halni hagyni (1973) című filmben. Meghatódott, de elutasította, mondván, Bondot angol színésznek kell játszania. Így választották végül a Roger Moore-t. További neki felajánlott szerepek, amelyeket végül visszautasított, vagy amelyekre esélyes volt: Harmonica (Volt egyszer egy vadnyugat, 1968, Charles Bronson), Doug Roberts (Pokoli torony, 1974, Paul Newman), Clark Kent/Kal El/ Superman (Superman, 1978, Christopher Reeve), John Rambo (Rambo, 1982, Sylvester Stallone), K ügynök (Men in Black – Sötét zsaruk, 1997, Tommy Lee Jones), Edward (A bakancslista, 2007, Jack Nicholson).

36. Érdekesség, hogy Clint Eastwood nevének egyik lehetséges anagrammája az „old west action” („régi nyugati akció”).

37. Szerepelni akart a Drágán add az életed! (1988) című filmben, mivel eredetileg ő birtokolta a film alapjául szolgáló Nothing Lasts Forever című regény jogait, de végül a Holtbiztos tipp (1988) mellett döntött.

38. Clint szinte minden tekintetben későn érő típus volt: 19 évesen végzett a középiskolában (egy olyan korszakban, amikor egyes diákok már 16 évesen leérettségiztek), 34 évesen kapta első nagy filmszerepét, 38 évesen alapított családot (a nem házasságból született gyermekeket nem számítva), 41 évesen debütált rendezőként, és 62 évesen kapta első Oscar-jelölését.

39. Kedvenc filmjei közé tartozik a 39 lépcsőfok (1935), a Hová lettél, drága völgyünk? (1941), a York őrmester (1941), a Különös eset (1942) és a Tűzszekerek (1981).

40. Egyszer azt mondta, hogy a széles csípője az egyetlen fizikai hibája, leszámítva a törött fogát, amit végül helyrehozatott.

41. 74 évesen ő lett a legidősebb ember, aki Oscar-díjat nyert a legjobb rendező kategóriában a Millió dolláros bébi (2004) című filmjéért, s ezt a rekordot azóta is tartja.

42. Hat filmet forgatott néhai élettársával, Sondra Locke-kal: A törvényenkívüli Josey Wales (1976), A vesszőfutás (1977), Mindenáron vesztes (1978), Bronco Billy (1980), Bármi áron (1980) és Az igazság útja (1983).

43. Clint elárulta, hogy melyek a kedvenc filmjei a saját rendezései közül: Nincs bocsánat (1992), Bird – Charlie Parker élete (1988), Titokzatos folyó (2003), Millió dolláros bébi (2004), Levelek Ivo Dzsimáról (2006) és A törvényenkívüli Josey Wales (1976).

44. A 80. születésnapján nem akart ünnepséget, mert elmondása szerint már öreg a szülinapi partikhoz. Azt mondta, az egyetlen terve az, hogy elmenjen egy italra az akkori feleségével, Dinával.

45. Friss hír, miszerint Clint Eastwood, most, hogy betöltötte a 95-öt, újabb filmrendezésre készül, s ha összejön, ez lenne e minőségében a 41. egész estés munkája.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zombiszülés, gerinckitépés, kitakart nemi szervek – A 28 évvel később nem cicózik, mégis az év egyik legmeghatóbb és legjobb filmje
A 28 nappal később Oscar-díjas rendezője visszatért, hogy megmutassa, van még kraft ebben a horrorműfajban: nos, rendesen megmutatta.


Nem 28, „csupán” 23 évvel ezelőtt kezdődött történetünk, 2002 őszén, amikor bemutatták az angliai mozik a Sekély sírhant, a Trainspotting, Az élet sója és A part rendezője, Danny Boyle új zombifilmjét, a 28 nappal későbbet (a magyar vásznakra 2003 februárjában pattant fel). A legtöbben ebben a filmben ismerték meg a később Oscar-díjassá váló Cillian Murphyt, valamint a később Oscar-jelöltté avanzsáló Naomie Harrist (Brendan Gleeson és Christopher Eccleston azért már elég ismertek voltak ekkor is). A forgatókönyvet Alex Garland írta, akit azóta olyan filmek direktoraként is ismerhetünk, mint az Ex Machina, az Expedíció, az Ők, a Polgárháború vagy a Hadviselés.

A 28 nappal később sztorija szerint egy olyan vírus kezdett el fertőzni az Egyesült Királyságban, amely dühöngő, vérhányó vadállattá aljasított mindenkit, akit megfertőzött, a maroknyi túlélő pedig próbált menedéket találni a szigetországban.

A mindössze 8 millió dolláros büdzsé pedig szépen meg is térült, hiszen világszinten kb. 75 milliót szedett össze a film.

Érkezett is öt évvel később, 2007-ben a folytatás, a 28 héttel később, amit már nem Boyle rendezett, hanem a 2001-es Intactóval nagyot gurító spanyol fenegyerek, Juan Carlos Fresnadillo (továbbá: Betolakodók, A hercegnő és a sárkány), aki Robert Carlyle-t, Rose Byrne-t, az akkor még viszonylag ismeretlen Jeremy Rennert, Idris Elbát és Imogen Pootsot küldte csatázni Londonba a zombihaddal, kb. fél évvel az első rész eseményei után. S bár nem volt olyan jó, mint az első rész (nem is Garland írta), és kb. dupla költségvetéssel nagyjából ugyanannyit is hozott, azért még mindig szép sikernek könyvelték el az alkotók, és el is kezdték tervezgetni a harmadik etapot, a 28 hónappal későbbet, nagyjából egy 2010-es mozipremierrel. Legalábbis erről számolt be Alex Garland, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a Fox Searchlighton belül olyan embereknél voltak a jogok, akik úgy döntöttek, hogy nem állnak szóba egymással, így az újabb zombiterveknek is lőttek egy időre.

Majdnem tíz évvel később azonban Danny Boyle és Alex Garland újra elővették korábbi sikerüket, a jogok Andrew Mcdonald producer hathatós közreműködésének hála átkerültek a Sonyhoz, s így elkezdtek dolgozni egy új trilógián, ami az azóta eltelt hosszú idő miatt, kihagyva címében a hónapot, rögtön 28 évvel később lett.

Ennek első epizódja került most a mozikba, méghozzá újra Boyle rendezésében, aki az első rész óta Oscar-díjas rendező lett a Gettómilliomosnak köszönhetően, és olyan további filmeket álmodott a vászonra, mint a Milliók (2004), a Napfény (2007), a 127 óra (2010), a Transz (2013), a Steve Jobs (2015), a T2 Trainspotting (2017), legutóbb pedig a Yesterday 2019-ben. Vagyis Boyle hat év után csüccsent vissza a direktori székbe, hogy bebizonyítsa, továbbra is megvan a monyója, ráadásul ismét egy Alex Garland-forgatókönyvből garázdálkodhatott.

Boyle-nak pedig sikerült is a bizonyítás, mivel a 28 évvel később talán az eddigi legjobb epizód lett, ráadásul úgy, hogy nem feltétlenül (vagy egyáltalán nem) azt kaptuk, amire számítottunk. A sztori szerint a vírus elszabadulása óta 28 év telt el, Nagy-Britannia és Írország pedig sziget mivoltukból fakadóan karantén alá kerültek, a világ többi pontjáról sikerült kiszorítani a halálos kórt. Persze a veszélyzónában is vannak túlélők, közülük ismerünk meg egy kis szigeten élő közösséget, benne Jamie-t (Aaron Taylor-Johnson), a súlyos beteg feleségét, Islát (Jodie Comer) és a 12 éves kisfiukat, Spike-ot (Alfie Williams). Jamie úgy dönt, Spike elég érett már ahhoz, hogy elvigye őt a kerítéseiken túlra, a szárazföldre zombivadászatra, a túra azonban nem várt fordulatot hoz a gyerkőc életébe: megtudja, hogy odakint él magányosan egy kattant orvos, Dr. Kelso, akikből nem sok maradt, és talán ő segíthetne meggyógyítani a zavarodott édesanyját, akivel a többiek tudta nélkül útra is kel zombiföldön a vágyott cél felé.

A 28 évvel később alapvetően nem hazudtolja meg önmagát: véres, kegyetlen, izgalmas. A fertőzöttek minden fajtája durva és rendkívül félelmetes (bár valami fura oknál fogva, talán hogy elkerüljék az X korhatár-besorolást, itthon is kitakarták a pucér zombik nemi szervét), Danny Boyle pedig közel a hetvenhez is bizonyítja, hogy semmit nem veszített a fenegyerekségéből, s éppolyan profi direktor, mint a harmincas-negyvenes éveiben.

Ez a film ugyanis rendkívül intenzív, és próbára teszi a nézők türelmét. Rendkívül gyors vágásokkal, áttűnésekkel és furcsa zenékkel, hanghatásokkal operál, ráadásul a jelenetek nagy többségét iPhone 15 Pro Max okostelefonokkal rögzítette a szintén Oscar-díjas operatőr, Anthony Dod Mantle, ami egyedi képi világot és atmoszférát kölcsönöz a sztorinak. Atmoszféra pedig akad bőven, Boyle nagyon ért ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá, nyomasztóvá, élővé, veszélyessé, vagy akár reménytelivé tegyen egy történetet, pontosabban a világot, ahol az játszódik.

A 28 évvel későbbnek azonban van egy olyan vetülete is, amire talán nem sokan számítottak egy 18-as karikás zombis horrortól: hatalmas szíve van, és hihetetlenül megható.

Bizony, fogalmazhatunk úgy is, hogy egy könnyfacsaró zombis horrorral van dolgunk.

Az új és fantasztikus színészi felfedezett, Alfie Williams egymaga viszi el a hátán a filmet, pedig olyan „segítői” vannak, mint Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer és Ralph Fiennes, de hát ez igazából az ő felnövéstörténete, amely során már ilyen fiatalon kénytelen felelősséget vállalni, és mindent megtenni azokért, akiket szeret. Ralph Fiennesnak pedig, aki a sztorinak csak egy későbbi pontján bukkan fel, szintén egy csodás és emlékezetes karakter jutott, ő a film lezárásában játszik hatalmas szerepet, és micsoda lezárás az!

Nem is érdemes többet elárulni a filmről, ami biztosan sokakat kikészít majd, ám az kétségtelen, hogy egy egyenesen az elevenünkbe vágó, nyers, mégis rendkívül érzelmes mestermű lett Danny Boyle új 28-filmjéből. Aki pedig értetlenül áll a több mint fura utolsó jelenettől, ne feledje, hogy kb. fél év múlva, 2026 januárjában érkezik az új trilógia már leforgott második (összesítve a franchise negyedik) része, a 28 Years Later: The Bone Temple (28 évvel később: A csonttemplom), amit viszont nem Danny Boyle rendezett, hanem Nia DaCosta (Little Woods, 2021-es Kampókéz), akinek azt üzenjük: még vért, még verejtéket, még könnyeket!


Link másolása
KÖVESS MINKET: