KULT
A Rovatból

Orlai - Ahol minden este megtelik a nézőtér

Az Orlai Produkciós Iroda alapítójával beszélgettünk tabukról, a szembenézés fontosságáról, a magánszínház fenntarthatóságáról.

Link másolása

2006-os elindulásától kezdve az Orlai Produkciós Iroda sikert sikerre halmoz közismert és közkedvelt, "sztárparádés", de ugyanakkor magas művészeti színvonalú és sokszor bizony tabukat döntögető előadásaival. Állami támogatás és állandó társulat híján nincs könnyű dolguk, mégis estéről estére megtelik a nézőtér. Az alapítóval, Orlai Tibor producerrel beszélgettünk tabukról, a szembenézés fontosságáról, a magánszínház fenntarthatóságának nehézségeiről és az is kiderült, mi lesz a következő évad legnagyobb durranása.

- Ha jól tudom, közgazdászként kerültél a művészek, a művészet világába. Honnan jött a produkciós iroda alapításának ötlete?

- Eleve "outsiderként" csöppentem ebbe a közegbe, laikus kultúrakedvelőként és színházba járóként. Eleinte csak a szervezéssel, a háttér biztosításával foglalkoztam, leginkább Eszenyi Enikővel dolgoztam együtt. Később elkezdett érdekelni az önálló produkciók létrehozása, így tulajdonképpen az ötleteinket toltuk be egy "szervezőernyő" alá, hogy legyen valamiféle kerete az egésznek. Ekkor a kilencvenes évek végén jártunk, az igazán önálló produkciós tevékenység, az önálló színházi alkotói folyamat 2005-6 táján indult el.FF2_4480_2

Orlai Tibor, fotó: Takács Attila

- Miért éppen a Belvárosi Színházba "költöztetek"? A mai napig ott fut a legtöbb előadásotok.

- 2010-ben játszottunk ott először. Eleinte nagyon sok (ko)produkciót hoztunk létre, gyakran kőszínházakkal, függetlenekkel, kisebb stúdiószínházakkal. Sokszor volt úgy, hogy éppen ott játszottunk, akikkel meg tudtak állapodni. Egy idő után azonban ez nehézkessé vált, mindig valahol a periférián mozogtunk, mindig nagyon függtünk az adott színház vagy játszóhely saját, jól bejáratott mechanizmusaitól, profiljától, műsorpolitikájától, persze teljesen természetes és érthető módon.

Amikor 2010-ben elkezdtünk az Esőemberen dolgozni, már mindannyian éreztük: ezt csak úgy érdemes, ha lenne egy önálló, saját játszóhelyünk. A Belvárosi Színház, amelyet egy valaha volt moziból alakítottak át, akkoriban egyáltalán nem működött. Nekem szinte a kezdetektől ismerős volt, hiszen régen a Madách tér környékén laktam, iskolásként minden nap elmentem előtte, kézenfekvőnek tűnt, hogy számításba vegyük. Az épület egyébként a mai napig magánkézben van, a tulajdonostól béreljük. Havi 20-22 előadásunkat itt játsszuk.Orlai_Amadeus1

Amadeus - Keresztes Tamás, Kaszás Gergő, Kulka JánosOrlai Produkció_Bagoly és Cica_Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás, Fotó - Takács Attila

Bagoly és Cica - Jordán Adél, Szabó Kimmel Tamás

- Hogy áll össze évről évre a repertoár? Mi alapján választotok darabot, alkotókat és játszókat?

- Mint struktúrán kívüli színház, leginkább akkor hozzuk létre az előadásokat, amikor a kőszínházban évad vége vagy eleje van, ekkor tudjuk azokat a művészeket egyeztetni, akikkel dolgozunk. Másfél-két évre előre dolgozunk, nagyon tudatosan építkezve már most a 2016/7-es repertoárra készülünk. Egyrészt a törzsközönségünk igényeihez igazítjuk a műsorunkat, másrészt arról szeretnénk beszélni, amiről azt gondoljuk, fontos üzenete van. Hiszek abban, hogy a színház a társadalom tükre, azt kell visszaadnia, ami része az emberek mindennapjainak. Nyíltan vállaljuk, hogy nem művészszínház vagyunk, ugyanakkor magas színvonalú művészi minőséget, elgondolkodtató, tartalmas előadásokat kínálunk. Van, hogy kimondottan keressük azokat a színműveket, amelyek egy adott tematikánkba beilleszthetők és olyan is előfordul, nem tagadom, hogy kimondottan egy-egy színészhez keresünk darabot.

Orlai Produkció_Szív hídjai

A szív hídjai - Udvaros Dorottya, László Zsolt

- Gyakori, hogy színészek – például Pelsőczy Réka, Szikszai Rémusz – rendeznek nálatok vagy éppen rendezőként debütálnak. Tudatosan így választod ki azokat, akikkel dolgoztok?

- Valószínűleg ez abból is fakad, hogy engem igazán a színészcentrikus előadások érdekelnek. Tapasztalatom szerint az esetek többségében a színész-rendezők színészcentrikusabban állnak egy-egy darabhoz. Persze erre nincs nálunk semmiféle szabály, nagy megtiszteltetésemre dolgozhattunk együtt Ascher Tamással, Mohácsi Jánossal is, aki egyébként a 2015 júniusára tervezett Hair című musicalt is rendezi.

- Állami támogatás nélkül, magánszínházként nem lehet könnyű talpon maradni.

- Nehéz. Magántőkéből működünk, teljesen piacorientáltak vagyunk, ugyanakkor azok a művészek, akik – adott esetben hosszú évek óta – velünk dolgoznak, alá tudják támasztani, hogy a fiskális szempontokat soha nem tartjuk előbbre valónak a művészi minőségnél. Ha ezt tennénk, elveszítenénk a hitelességünket, így pedig nem lehet színházat csinálni, működtetni, vezetni, pláne nem hosszútávon.

A biztos bevételt tehát a jegyek és a szponzorok jelentik, állami támogatást soha nem vettünk igénybe. Manapság pedig nagyon ritka, hogy sikerül szponzort találni egy-egy produkcióra. Egyrészt mert évek óta elhúzódó és jelentős gazdasági válság van, másrészt mert a kultúra soha nem tartozott a gyorsan megtérülő befektetések közé. Teljesen tisztában vagyok ezzel, hiszen dolgoztam vállalati vezetőként is. A kultúrát nem lehet nagy tömegekhez eljuttatni, illetve ha mégis, ahhoz iszonyatosan nagy marketingeszköz-arzenálra van szükség. Nyilván ebből kifolyólag lényeges nekünk a jegybevétel és ehhez kapcsolódóan mindaz, ami annak addicionális előnye. Ugyanakkor fontosabb, hogy megtaláljuk és megtartsuk a szakmaiság, a művészi színvonal és a gazdasági szempontok egyensúlyát.Orlai Produkció_Happy Ending2_Fotó-Takács Attila

Happy Ending - Hegyi Barbara, Nagy Dániel Viktor

Számos esetben úgy hozunk létre előadást, hogy tudjuk: ebből nem lesz nyolcvanas széria, de tartom olyan súlyúnak a témát, hogy üzenjük vele. Ilyen például a Happy ending is. Kényes, mert a rosszindulatú betegséggel küzdőket és választott útjaikat állítja reflektorfénybe. Majdhogynem tabutéma itthon. Nem szeretünk szembenézni azokkal a kérdésekkel, problémákkal, amiket feszeget és az arcunkba tol, pedig szerintem épp erre lenne szükség. Ahhoz, hogy egy társadalom előre tudjon lépni és a mai kornak megfelelően összetartó legyen, nagyon lényeges mindenfajta szembenézés a "kényes dolgokkal" – legyen az betegség, másság vagy politikai-történelmi múlt. Ezért kell, hogy merjünk az ilyen kérdésekkel foglalkozni, akár a fekete humortól sem visszariadva, mégis emberközelien megmutatva.Orlai Produkció_ A folyón túl Itália

A folyón túl Itália - Lázár Kati, Szabó Kimmel Tamás, Lukáts Andor, Szabó Éva, Benedek Miklós

- Általában hány szériát futnak az előadásaitok? Mit szeretett legjobban a közönség?

- A szériaszám változó – a Hat hét, hat táncot a 260. alkalom után vettük le műsorról, de az Esőember is nagy utat járt be. Sajnos december 16-án játsszuk utoljára, az MGM egy előkészületben lévő új filmfeldolgozás miatt nem hosszabbította meg a szerződésünket. A Nagy négyes is bőven száz fölött van, a Hitted volna? egyetlen évad alatt hetvenszer került színpadra. Vannak olyan darabjaink is, amelyek eleve kis szériára születnek, 20-30 előadást élnek meg. De, ahogy mondtam, ha már évi 300-350 előadásunk van, tudatosan felvállalhatunk olyat is, amit elsősorban a téma fontossága miatt viszünk a közönség elé, mint például a családon belüli erőszak köré felépített Minden ötödik órában-t. Nem az számít, hogy minden este után szeressen és repdessen a közönség – ha azt látom, hogy magukkal viszik azt, amit kaptak és elgondolkodnak rajta, már megérte megcsinálni.

Karácsonyi "meglepetés" a rajongóknak

Az Orlai Produkciós Iroda december elején Mikulás napi vásárt tart, ahol jelentős, 30-50%-os kedvezményt nyújtanak a meghirdetett előadásokra. Idén erre december 6-án és 7-én kerül sor, mindkét napon 10 és 18 óra között, a Belvárosi Színházban.

A vásáron a 2015 júniusára tervezett Hair című musicalre is lehet már jegyet venni, méghozzá kedvezményesen.

Immáron ötödik éve kínál karácsonyra bérletet az Iroda, amelyek teljesen szabad felhasználásúak 2015 júniusáig.

Tulajdonosa három tetszőlegest választhat a repertoáron tartott tíz-tizenkét darab, idén az alábbiak közül:

Bagoly és Cica

Amadeus

A folyón túl Itália

Hitted volna?

Római vakáció

A szív hídjai

Vári Éva Piaf-estje

EZ A HELY! - Kulka János zenés estje

A nagy négyes

Gyógyír északi szélre.

A bérlet révén nagyon kedvezően, a normál jegyárakhoz képest előadásonként harminc-negyven százalékkal olcsóbban láthatjátok így azt, ami számotokra szimpatikus.

A bérletet is megvásárolhatjátok a Mikulás napi vásáron, amelyről részleteket és aktualitásokat ITT olvashattok.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: