KULT
A Rovatból

A Siló az új Lost? – Az Apple nem cicózott, amikor a látványvilágról és a színészekről volt szó

Az Apple újra megcsinálta! Megnéztük az almás vállalat legújabb, nagy költségvetésű streaming-sorozatának első két részét, és alig bírunk magunkkal a harmadikig!
B. M.; képek forrása: RottenTomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. május 07.


Link másolása

Korábban Graham Yostnak köszönhettük a remek Foglalkozásuk: amerikait és A törvény emberét. Tapasztalt showrunner, akinek a kezei közül csakis minőségi sorozatok kerülnek ki. Így nem csodálkoztam azon, hogy a Siló magával ragadó sorozat lett, de arra nem számítottam, hogy ennyire be fog szippantani.

Hugh Howey 2011-ben megírta a Wool című novelláját, ami akkora siker lett, hogy nem sokkal később már többkönyves regényfolyammá duzzadt. Ezekből a regényekből

megismerhetünk egy posztapokaliptikus disztópiát, amiben az emberek a föld alá kényszerültek egy ismeretlen katasztrófa miatt.

Az átlagember semmit nem tud arról, mi is történt, természeti katasztrófa vagy háború? Egy biztos, ha elhagyjuk az építményt, halálra vagyunk ítélve. Mi is a Siló? Egy több mint 120 emeletes, földbe mélyesztett bunker, ahol minden, az élethez szükséges körülmény adott a túlélők számára. Akkor mi a probléma?

Több mint 140 évvel történetünk előtt volt egy lázadás, amikor minden írásos és digitális történelmi emlék megsemmisült a korábbi világról, és a jelen lakói nem tudnak semmit a múltjukról. Még azt sem, hogy miért tört ki a lázadás. Semmi nyoma nem maradt a múltnak, néhány tárgyi maradványt kivéve, melyek használatát a jelenlegi uralkodó osztály szigorúan tiltja.

Maga a Siló sem mai csirke, folyamatosan romlik az állapota, és sorozatunk elején éppen az összeomlás szélén áll az infrastruktúra.

A törvényt pedig egy önmagát felsőbbrendűnek gondolt rendfenntartó szervezet próbálja betartatni drákói szigorral.

Ebbe az elképesztően hangulatos kis disztópiába pillantunk bele főszereplőnk, a David Oyelowo által alakított Holston seriff szemén keresztül. Holston és felesége gyermeket szeretnének, de ez a Silóban nagyon nehéz procedúra. Engedély kell hozzá, valamint el kell távolítani egy születésszabályzó eszközt a hölgyek szervezetéből, és az egész teherbe esésre van egy egyéves időintervallum, ezzel is biztosítva mindenkinek a lehetőséget a gyermekvállalásra, akik kicsúsznak elesnek az esélytől. De

Holston felesége, a Rashida Jones által alakított Allison kezdi beleásni magát a Siló tiltott múltjába és olyan dolgokat talál, ami fundamentálisan megváltoztatja a világnézetét.

Innen indul a történetünk, amelyet több szálon és több nézőpontból követhetünk végig, több idősíkban. Az első rész szinte teljesen a seriffre és feleségére koncentrált, a második epizód pedig a mindig bámulatos Rebecca Ferguson által alakított Juliette Nicholsra épít. Kicsit utánanéztem, és a könyvek is hasonlóan épülnek fel: egy-egy kötet más-más oldalról vizsgálta meg a Silóban zajló eseményeket.

A sorozat nagyon érdekes és hihetetlenül hangulatos. Ahogy megismerjük a Silót, úgy változik folyamatosan a környezet, míg az első epizódban nagyjából csak a felsőbb részeket és az elithez tartozó személyeket láthattuk, addig a második részben megismerhetjük a kétkezi munkások életét, akik miatt működik az élet a bunkerben. Mindezt egy érdekes nyomozós szállal és misztikummal fűszerezve.

Az Apple nem cicózott, amikor a látványvilágról és a színészekről volt szó.

Ez a futurisztikus Art Déco stílus, egyszerre emlékeztet a Fallout és a Bioshock játékokra, előbbiből a fentebb élő gazdagabbak életében találhatunk elemeket, míg a Bioshock a bunker hanyatlóbb felén élő fizikai munkások lakásában találunk nyomokat. Ahogy haladunk lefelé a Siló épületében, úgy romlanak az életkörülmények, gyakoribbak a repedések falakon, koszosabb minden és növekszik a gyanú, hogy itt valami többről lehet szó, mint azt szereplőink gondolják.

Az alkotók ügyesen építették fel a történetet, az alapanyag hangulata, atmoszférája egyértelműen átitatja a sorozatot. Érezni, hogy átgondolt világról van szó, kicsit

úgy érzem magam, mint anno, amikor a Trónok harcát néztem: rengeteg részlet van a szövegkönyv mögött, kidolgozott a bunker működése, és egy jó forgatókönyvíró csodákat képes kihozni ebből a sztoriból.

Meglátjuk, milyen irányba viszik majd a sorozatot, Rebecca Ferguson marad-e a fő történetirány vagy belép egy újabb „mesélő”. Egyelőre nem tudni, de jelenleg nagyon szórakoztató irányt vett fel ez a keserűen rejtélyes jövőkép. Az első két rész, ami megtalálható az AppleTV+-on nagyon pozitív benyomást keltett. Ha fent lenne mind a tíz rész, lehet, most nem ezt a cikket írnám, hanem folytatnám a következő epizóddal.

A szereplőgárda hihetetlenül erős, még úgy is, hogy egy-egy karakterből még nem kaptunk jóformán semmit.

David Oyelowo és Rashida Jones szerethető páros, de az őket váltó Rebecca Ferguson és Ferdinand Kingsley is legalább annyira jók.

Sajnos a többi nagy névből még sokat nem láttunk, a Common által játszott Sims eddig csak mogorva tekintetével volt jelen egy-két jelenetben, Tim Robbins pedig még talán ennyi képernyőidőt se kapott. Nem féltem őket, mindketten vannak olyan jó színészek, hogy ha megkapják a nekik járó játékidőt, ki fogják hozni a 100%-ot a szerepükből.

Az effektek teljesen képernyő-kompatibilisek, nem mondom, hogy áll-leejtően gyönyörű, de egy posztapokaliptikus, lerobbant disztópiának pontosan ilyen mocskos, lerobbant, leharcolt külső kell. Ezeket a követelményeket a sorozat teljes mértékben kielégíti. Reméljük nagy lesz a nézettsége a Silónak, és megtalálja a közönségét, mert megérdemelné. Csak remélni tudom, hogy kap elég időt az Apple-től, és az amerikai írósztrájk nem fogja befolyásolni egy esetleges második évad lehetőségét.

Nem most érdemes lemondani az AppleTV+ előfizetést, az biztos,

a Siló első két része megérdemel két órát a néző életéből. Mindenkinek, aki szereti a zsánert, csak ajánlani tudom, aki pedig kicsit idegenkedik ettől, azt bátorítom, hogy a Silóval lehet érdemes belekóstolni a misztikus-nyomozós-posztapokaliptikus habos tortába, amit az Apple kínál. Köszönjük, amíg ilyen tartalmakat találok fent a kínálatban, addig maradok hűséges előfizető.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: