KULT
A Rovatból

A netflixes borzadványok között csiszolatlan gyémánt Az űrhajós - Adam Sandler megint jó

Adam Sandler végre színészkedik? Mintha a Netflix szerződés vége felé Sandlert érdekelné, hogy mit tesz le az asztalra. Ettől függetlenül, nem hibátlan film Az űrhajós, de kellemes meglepetés, ha az ember ráérez a hangulatára.

Link másolása

Maradjunk annyiban, hogy Adam Sandler tud színészkedni, ha akar.

Ezt többször is bizonyította már: ott volt például a Csiszolatlan gyémánt, a Kótyagos szerelem, vagy a Mindent egy lapra.

Ugyanakkor a Happy Gilmore nevű bűnbandának is nevezhető cégével adott nekünk már celluloid ebolát is, elég a Jack és Jillre, a Nevetséges hatosra, vagy a Hubie Halloweenre gondolni.

Ennyire megosztó karrierje kevés embernek van. A Csiszolatlan gyémánt a mai napig 91%-on áll a kritikákat összesítő rottentomatoes.com-on, míg a Jack és Jill 3%-on. A legszebb az egészben, hogy Sandler rosszabbnál-rosszabb szerepei mellett is közönségkedvenc tudott maradni.

Amikor szerződést kötött a Netflix-szel, nem gondoltam volna, hogy értelmes eredményt fogunk látni, pedig a rengeteg gagyi hulladék között a Mindent egy lapra mellé, Az űrhajós is beállt a jó filmek sorába.

Nem azt mondom, hogy a kétszer 275 millió dollár megérte a Netflixnek, amiért felvásárolták Sandlert kilóra, de már van legalább valami értelmes eredménye.

Miről szól Az űrhajós? Nem egyszerű körülírni, mert nem akarok spoilerezni, próbálok annál maradni, amit a marketinganyagokban is közzétettek. Jakub Prochazka (Adam Sandler) a cseh űrprogram kiemelkedő asztronautája élete küldetésén van. El kell jutnia a Jupiter mögé, mert észrevettek ott egy ismeretlen anyagból álló felhőt. Ebből kell mintát vennie, ámde az út nagyon hosszú és magányos. Jakub telefonon tartja a kapcsolatot a földi irányítással, akik próbálják védeni mindentől.

Többek között attól, hogy terhes felesége el akarja őt hagyni, amit természetesen az űrutazás kellős közepén akar közölni férjével.

Jakub persze érzi, hogy valami nem kóser, hiszen ismeri önmagát és feleségét (Carry Mulligan), van ideje átgondolni az egész életét a hosszú út alatt. Ekkor talál rá egy idegen lény, egy pókszerű, csápos, alapvetően kedves és tisztelettudó intelligens létforma, aki társa lesz Jakubnak életének legnehezebb pillanataiban.

Nem horrorfilmről beszélünk, inkább egy filozofikus, egzisztencialista sci-fi ez, amely erőteljesen mereng a múlton és a döntéseink súlyán. Mintha a Csillagok között filozofikus, könyvespolcos jeleneteit néznénk 100 percig. Ebből adódóan nagyon lassú Jakub utazása. Ahogy a férfi szenved a magánytól és az egyedülléttől, úgy a néző is sokszor szenved a múltban való révedésen. Ne értsen senki félre, én élveztem Az űrhajóst és inkább a pozitív irányba billen a mérce nálam, de elég valószínű, hogy nem fog mindenkinek tetszeni Johan Renck rendezése.

Renck főleg a sorozatok világából jött, leghíresebb munkája talán a remek Csernobil minisorozat volt, és néhány Totál szívás-epizód (sajnos ez a Breaking Bad magyar címe…).

A forgatókönyvet két tapasztalatlanabb író jegyzi, az elsőfilmes Jaroslav Kalfar – így már érthető, hogy miért cseh űrprogramról van szó – és Colby Day, akinek ez a második nagyjátékfilmje. A szövegkönyv tempója nagyon lassú, az egész filmet meg lehetett volna vágni kevésbé pszichedelikus 80 percesre is, de akkor elveszett volna valami értékes a műből. Az üzenet ugyan nagyon szájbarágós és egyértelmű, de alapvetően szép és tiszteletre méltó.

A színészi játék elsőrangú, Adam Sandler megint elővette a színészi eszköztárát, és nem egy gyagyás tökfilkó, hanem egy érző ember. Sandler párját, az otthon hagyott feleséget a mindig zseniális Carey Mulligan alakítja. Neki is volt ideje megmutatni mit tud, persze akkora terepet nem kapott, mint címszereplőnk, de kitett magáért.

A pók-lény eredeti hangját Paul Dano adja. Kellemes, megnyugtató, szerethető az idegen, főleg hatalmas kifejező szemeivel, szinte arcmimika nélkül játszik, de mindig tudjuk, mire gondol.

A földi irányítás két jelentős szereplője az Agymenőkből ismerős brit Kunal Nayyar, mint Peter, Jakub kapcsolattartója, és főnöke az Isabella Rossellini által alakított Tuma kormánybiztos. Mindenki ügyesen játszik, jól kiegészítik a Sandler-Mulligan kettőst, ahogy azt az alkotók kívánták.

Igazából csak jó érzéssel tudok beszélni erről az amúgy lassú, kiszámítható és unalmas filmről. Jó érzés nézni, még akkor is, amikor direkt megpróbálnak minket félrevezetni. Amikor megjelenik a pók, Sandler szemszögéből horrorisztikus szörnyként látjuk, feszült zene, menekülés és pánik övezi. Dano hangja ellenben annyira megnyugtató és kedves, hogy egy pillanatra se vettem fenyegetésnek a „szörnyet”, bármennyire is próbálták elérni azt.

Minden kiszámítható, a csavar se fog meglepni senkit és a drámai katarzis is előre látható, de még egyszer hangsúlyozom: ennek ellenére működik.

Sokan át fogják érezni Jakub magányát és kötődését az idegen lényhez, amely egy ilyen nehéz helyzetben, mint amiben az űrhajós van, teljesen érthető. Nem tudom tiszta szívvel ajánlani mindenkinek Az űrhajóst, de aki kedvelte Stanisław Lem Solarisát, vagy az ehhez hasonló, filozofikusabb sci-fiket, és nincs problémája a kiszámíthatósággal, azoknak tetszeni fog.

Jakub Prochazka csodálatos utazását megnézhetjük a Netflixen magyar szinkronnal.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: