KULT
A Rovatból

A Megasztár egy félig kihűlt popzenei lábvíz, sorban szórták ki a versenyzőket a zsűritagok

Lehet, velem van a baj, de a Megasztár második válogatója rémesen unalmas volt. Az, hogy kevés volt a kiemelkedő hang, egy dolog, de egyéniségek sem nagyon akadtak, vagy legalábbis nem tudták érdekesen bemutatni őket. És sajnos ez a zsűrire is igaz.


A zsűri ma elővette a szigorú arcát.

„Ma öt embernél több nem mehet tovább” közölte Papp Szabi. Mivel a zsűri öttagú, azt hittem, hogy akkor ezzel vége is a műsornak, de hiába reménykedtem.

Roland bá az artistaképzőben tanár, a növendékei gyűrűjében érkezett, és lényegében egy bohócszámot hozott. Kicsit élvezetesebb lett volna, ha Papp Szabi nem érzi kötelességének, hogy mindent kommentáljon, és ha Roland bá nem süt el gagyi szóvicceket. Például hozott egy vekni kenyeret, hogy lekenyerezze a zsűrit.

A vicces előjáték után nem túl borzalmasan elénekelte az All By My Self című dalt. A zsűri megköszönve és elismerve a produkciót, ami „színfolt”, nemet mondott, mert szerintük a Megasztár nem erről szól.

Más versenyzők is próbálták ajándékkal elnyerni a zsűri kegyeit, de Tajti Evelin Réka szerencsére nem a belga csoki miatt jutott tovább. Billie Holidayt énekelt, Rúzsa Magdi egyik kedvencét. Engem is megmelenget, ha valaki ismeri és szereti a régi nagy klasszikusokat. Ez egyre ritkább manapság.

Megérkezett Mercédesz is, „a falu influenszere”, aki cukrász és finom tortát hozott a zsűrinek.

Az tök jó, hogy tud sütni, mert énekelni nem. Ráadásul Amy Winehouse-t választott, hogy még inkább megnehezítse a saját dolgát.

Az aranyos Harkály Szilveszter virágot hozott Magdinak. Tarkant énekelt törökül, ami annyiból jó, hogy kevesen hallják, ha rossz a kiejtése. Marsalkó Dávidnak tetszett, hogy Szilveszter beleadott mindent, és jó hangulatot csinált, de a dal erősebb volt az előadásnál. Virág ide vagy oda, hazaküldték.

Horváth Fanni, aki könyvelő, saját horgolású, levendula illatú illatpárnákat hozott.

A levendulának sokféle jótékony hatását ismerik. De sajnos énekhangot nem tud csinálni.

Kicsit déja vu érzése lehetett a zsűrinek, amikor megérkezett Jankovics Klaudia aki szintén könyvelő, és ugyancsak horgolt ajándékkal érkezett, de ő már táskát hozott Magdinak. Janis Joplint énekelt, és valamivel jobban teljesített elődjénél, mert ő kapott még egy esélyt. Örömében még Ördög Nórát is megajándékozta.

A 19 éves Mónus Benjámin igyekezett lyukat beszélni a zsűritagok hasába, remek saleses vagy politikus lenne. De a Megasztárban sajnos még mindig énekelni kell.

Váraljai Dominik meglehetősen visszafogott figurának tűnt, és hát nem szántotta fel a stúdiót, de azért elég jól énekelt. Mondjuk, kicsit aggasztó, hogy kiderült, minden zsűritagnak utánanézett. A zsűritagok ezt csibészségnek találták, szerintem inkább creepy. De majd meglátjuk.

A szülész-borász nőgyógyász Gilbert Balázs saját dallal érkezett: Kell a bor. Mindenképp tudok azonosulni ezzel az üzenettel. A zsűri is, mert tovább engedték. Lehet, az is közrejátszott, hogy Balázs mindenkit meghívott a Tokaj-hegyvidékre borozni.

Tigli Hande Tímea is szereti a rossz szóvicceket (Hogy hívják a lukas tojások őrét? Tojás lik őr), de nagyot énekelt, ezért továbbengedték.

Hasenfracz Bernadett azok közé tartozik, aki már nagyon sokat énekelt mások mögött a hátsó sorban vokalistaként, de szeretne előrébb lépni. Megkapta az esélyt, továbbjutott.

Nem hallgathatom el, hogy a műsornak ezen a pontján kezdtem visszasírni az X-Faktort. Kicsit egyhangúvá vált a struktúra: jön egy énekes, akiből jó, ha fél percet bevágnak. Ha jó, némi kedveskedéssel tovább engedik, ha rossz, ugyancsak kedvesen elküldik.

De nem hallhatunk igazán érdekes énekléseket, nincs vicces interakció, az egész olyan, mint egy félig kihűlt, popzenei lábvíz.

Az biztos, ahhoz képest, hogy szigort ígértek, futószalagon tolták a versenyzőket a középdöntőbe. Hogy írjak ebből cikket?

Még Tilla sem tudta feldobni a hangulatot, igaz, nem is kapott sok feladatot, néha elbeszélgetett a sorukat váró versenyzőkkel, de nem erőltette meg magát.

Kökény Bernát Roland névrokona dalát hozta. Elbizonytalanította a zsűrit, nem tudja magabiztosan kezelni a hangját, bár van benne potenciál. Szabi volt az egyetlen, aki próbált valamennyire következetes maradni, és nemmel szavazott, de négy igennel Roland tovább jutott.

Várady Melani Rudabányáról érkezett, 9 éves kora óta énekel, és cigányul énekelte az Ederlezit. Ez a dal Emir Kustrica Cigányok ideje című filmjében vált híressé, és aki olyan öreg, mint én, emlékezhet arra is, hogy annak idején ez volt Rúzsa Magdi talán legemlékezetesebb előadása a Megasztárban. Melani felnőtt a feladathoz.

Papp Szabit nem győzte meg teljesen, mert nem látott benne többet, de végül ő is megadta magát. Caramel viszont már a Sziget világzenei színpadán látta Melanit – a többiek felvilágosították, hogy már nincs olyan.

Kiss Gergő meglehetősen eredeti felfogásban adta elő az Ain’t No Sunshine-t, némi beatboxszal dobta fel az örökzöld slágert, de az se volt valami ütős, énekben pedig még annál is gyengébb volt.

Nem tudom, mennyire jó ötlet Fullánk becenéven érkezni egy zenei műsorba, hiszen ez a név már meglehetősen jól bejáratott brand a pop bizniszben, legalábbis az angol változata. De különösebben nem kell aggódni, mert nem valószínű, hogy a világ – vagy akár az ország – bármely színpadára felengednék az úriembert.

Pintér Pétert az anyósa nevezte be a versenyre, korábban már Gájer Bálinttal és Soltész Rezsővel is lépett fel együtt. Papp Szabival és Caramellel nem fog. Rúzsa Magdinak bejött, de hiába.

Bulyáki Ferenc már az első évadban is szerepelt, akkor Nagy Edmondot választották helyette. Caramel nem ismerte fel, pedig, mint kiderült, egymás után léptek fel 2016-ban egy halfesztiválon. Charlie-dalt hozott, de elég erőtlen volt, és abban is elfáradt. A zsűrit nagyon megosztotta, végül 3 nemmel elküldték. Bulyáki a backstage-ben kicsit morgott, hogy nála sokkal képzetlenebb hangú énekes mondott rá nemet. Ilyen ez a popszakma.

A This is a Man’s World sem tartozik a könnyű nóták közé. Nem csak azért, mert hangi adottságok kellenek hozzá, de nehéz ízlésesen előadni. Arnóczky Noéminak – aki egész életében énekesnő volt – utóbbi nem sikerült. Tele volt fölösleges díszítésekkel, néha a hang is bizonytalan volt.

A zsűri is így látta, Papp Szabi szerint annyira részletgazdag volt, hogy közben elveszett a lényeg.

„Annyira modoros volt az egész, és közben kicsit félelmetes is volt” fogalmazott Caramel.

Marics Petinek komikus volt, de Magdi szerint énekileg rendben volt. Ezúttal Marsalkó Dávid lett a mérleg nyelve, és ő nemmel szavazott, mert összességében nem tetszett neki a produkció. Szerintem érdemelt volna még egy kört, és a tehetségkutatás egyik feladata, hogy meglássa a potenciált. De ha nem, hát nem.

Csincsak Tiffany Kishegyesről érkezett, Rúzsa Magdi földije, és Duffy Mercyjével beénekelte magát a középdöntőbe.

Sipos Melinda debreceni anyuka, „a buli közepe”, Oláh Ibolyát énekelt nem túl jól. Papp Szabi kritikájára szegény el is sírta magát. Végül neccesen, de továbbjutott. Nem tudom, hogy valaki, aki az első nemre elsírja magát, való-e erre a pályára. (Na jó, tudom: nem.)

Ezzel beindult a „Szabi, a genya” rovat, mert Piskor Lola Melodinak – aki amúgy a Youtube-on is megtalálható – ismét egyedül ő mondott nemet. Szabi az egyetemista Pénzváltó Lizát is hazaküldte volna, de csak ő, és utána még sokakat. Próbált következetes maradni ahhoz, hogy akiben nem látják a Megasztárt, azt küldjék haza.

Szalontai Debóra Ivett A jó nő című dallal jó bulit csinált, de nem volt meg benne a „dög”, a kor, a tapasztalat, ami kellett volna a dalhoz.

Végre a zsűri nem vitatkozott: egyértelmű nemmel szavaztak.

Rúzsa Magdi azt javasolta, mostantól csak azokat engedjék tovább, akikben mindenki azt gondolja, hogy megvan a Megasztár. Ezért sorban szórták ki a versenyzőket, olyanokat is, akik korábban simán továbbjutottak volna. Mint például a műszempilla-építő Feka Gina, aki Cserháti Zsuzsát énekelt.

Persze ahogy ezek a műsorok fel vannak építve, sejthettük, hogy egyszer csak jönni fog AZ IGAZI.

Aztán végre jött Maxi, aki Kállay-Saunders András vokalistája, és pánikbetegséggel küzdve érkezett a Megasztárba, hogy elénekelje a Say Something című dalt. Annyira jó volt, hogy nem is szabdalták összevissza a produkciót a vágóasztalon. Öt igent kapott.

Nehéz lett volna ezt fokozni, szerencsére meg sem próbálták. Ennyi fért bele mára.

Őszintén remélem, hogy jövő hétre magára talál végre a műsor.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk