A Megaminyonok és csótányember – A Gru 4 őrültebb és egy minyonnal jobb, mint az előzők
Most, hogy a Gru-franchise hatodik darabja kerül már a mozikba (négy Gru- és két Minyonok-filmből áll az eddigi repertoár), sokakban kialakult már egy kép ezekről a filmekről. Például az (tiszteletet a kivételnek), hogy a gyerekek imádják a kis szerencsétlen sárga minyonokat, de amúgy eléggé idétlenek és felejthetőek ezek a filmek, s a nyomába sem érnek, például a Pixar-animációknak. Kétségtelen, hogy az Illumination stúdió az eddigi 14 éve alatt rászolgált ezekre a prekoncepciókra, de ha visszaemlékszünk, a 2010-ben bemutatott első rész, a Gru még egy kifejezetten üdítő és színvonalas sztori volt.
Egy magát szupergonosznak gondoló és ilyen babérokra vágyó, ám belül csupa szív kopasz, nagy orrú fickó, aki a szupergonosz terve miatt örökbe fogad három árva lányt, majd természetesen beindul az apai ösztön, és már nem is annyira az a gonosz terv foglalkoztatja, sokkal inkább a kicsik boldogsága. A Gru vicces volt, friss, megható és imádnivaló, nem mellesleg szép nagy siker is a kasszáknál: az Illumination debütáló darabja 543 millió dollárt gyűjtött össze a Pixar, a Disney, a DreamWorks és a Fox/Blue Sky animációs stúdiók gigaprojektjei közepette (utóbbi azóta már meg is szűnt), és például simán lenyomta a pár hónappal később bemutatott, jóval több pénzből készült, és eléggé hasonló tematikával operáló DreamWorks-féle Megaagyat is.
Persze 2011-ben volt egy Hopp, 2012-ben pedig egy Lorax, de csak ’13-ban zúztak ismét hatalmasat a box office-ban, amikor a Gru 2 majdnem duplaannyit karesett, mint az első rész. Innen pedig már nem volt megállás: 2015-ben jött a Minyonok-spin-off, és persze új rekordot állított fel (már több mint egymilliárd dolláros bevétellel), 2017-ben érkezett a Gru 3 (szintén megcsinálta az egymilliárdot), a Covid miatt 2022-re csúsztatva pedig a Minyonok 2: Gru színre lép (egészen közel került ez is a milliárdhoz).
Persze nem csupán belőlük él a cég (bár valószínűleg a legtöbb pénzt a sárga, fura nyelven hadováló töpszlik hozzák, főként, ha a merchandisingot vesszük), hiszen közben sikerült megalkotniuk A kis kedvencek titkos életét, az Énekelj!-t és A Grincset is, amik szintén nagyon szépen fialtak, a tavalyi Super Mario Bros.: A film pedig a Barbie után az év legsikeresebb filmje lett, egyben a cég eddigi legtöbb pénzt hozó projektje is az 1,3 milliárd dolláros hozamával.
S hogy sikerült-e esetleg minőségben megidézni valamennyire az első részt, vagy maradtak a jól bevált ökörködős, hasra esős, főként kicsiknek szóló bugyutább szellemiségnél? Ahhoz előbb lássuk a sztorit!
Gru, Lucy, Margot, Edith és Agnes családja kibővült ifjabb Grúval, aki természetesen örömét leli apja szekírozásában. A boldog családi élet mellett azonban kopasz hősünk aktívan dolgozik is, például az osztálytalálkozójukon meghiúsítja egykori iskolatársa, Maxime Le Mal és femme fatale barátnője, Valentina gonosz tervét, majd, amikor Maxime megszökik a börtönből, és halálosan megfenyegeti Grúékat, egy tanúvédelmi program keretében a család kénytelen új néven új helyre költözni. Ebben az új környezetben láthatjuk tehát, ahogy próbálnak beilleszkedni a kisváros közösségébe, több-kevesebb sikerrel.
Grúéknál ezalatt az elkényeztetett gazdag szomszéd kislány rájön, hogy kik is költöztek melléjük, és megzsarolja Grút, hogy segítsen neki egy rablásban, mivel ő is szupergonosz szeretne lenni, és persze Maxime is közeledik, hogy betöltse bosszúját, és elrabolja ifjabb Grút. Szóval van teendő bőven.
A Gru-filmek egyébként mindig jobbak voltak, mint a Minyonok-spin-offok, mégpedig épp azért, mert nem kifejezetten a minyonokra épültek. Gru és a pereputtya ugyanis sokkal érdekesebb karakterek, akiknek az életébe és a kalandjaiba mindig be lehetett csempészni valami többet, mélyebbet annál, mint hogy lökött, csetlő-botló pöttömök püföljék egymást. Bár az kétségtelen, hogy az első rész báját később nem sikerült visszahozni. Sajnos most sem. Noha tragédiára sem kell készülni. A Gru 4 is abszolút biztonsági játékot játszik, vagyis próbál lavírozni a pergő akciók, a slapstick humor és az eddig részről részre egyre minimálisabb karakterrajzok/fejlődések/drámák között.
Most azonban talán egy picivel jobban teszi ezt az előző részeknél. Lehet azért, mert első ízben Mike White is beszált a forgatókönyv megírásába, őt pedig olyan projektekből ismerhetjük többek között, mint A Fehér Lótusz, a Különcök és stréberek, a Narancsvidék, a Jóravaló feleség, a Rocksuli, az Ivan, az egyetlen, vagy az Illumination tavalyi, egyébként valóban jól sikerült, Kacsalábon című animációja.
Persze a minyonok most is szerencsétlenkednek, és az idétlenkedést sem tudták feledni az alkotók, de ezúttal nem fulladnak a látottak totális ismétlődésbe, unalomba és érdektelenségbe, ahogy pl. a legutóbbi Minyonok-filmnél. Bár a Gru 4 sem reformálja meg a franchise-t, azért próbál kedvezni a kicsiknek és a nagyobbaknak is: az akciók látványosak, akadnak vicces utalások egyéb filmekre, és kapunk egy egész megható és az eddigi epizódokat valamennyire összegző finálét is sok-sok-sok cameóval.
