A magyarok útjait is keresztezték az északi tengerek kalandozói – Vikingek a dicsőségtől a bukásig
Megvan még valakinek a Képes történelem? Gyerekkoromban nagyon szerettem ezeket a nagy alakú, színes könyveket, az elsőnek szinte minden szavára és képére emlékszem, Küzdelem a tengerekért volt a címe. Ott hallottam először a vikingekről, Vörös Erikről és fiáról, Leif Erikssonról, akik felfedezték Grönlandot. Majd több mint 500 évvel Kolumbusz előtt eljutottak az amerikai földrészig. Amikor a 70-es években a korai P. Mobil egy nagy gályadobbal Erikről énekelt, tudtam, hová tegyem őt. Közben jöttek egyéb apró élmények, képregények, a filmek, a Nagy Alfrédtól, David Hemmingsszel és Michael Yorkkal a főszerepben, amely az angolszászok vikingek elleni 9.századi harcát mutatja be a Monty Python nonszensz Erik, a vikingjéig, amelyben felfedezik, majd elsüllyesztik Atlantiszt. Sajnos eddig kimaradt az 1958-as Vikingek, csak a zárójelenetét láttam, amelyben Kirk Douglas és Tony Curtis megelőlegezték a Spartacus utolsó párviadalát – ellenkező eredménnyel.
Egyetemistaként a kora középkori tanulmányaimban találkoztam Csonttalan Ivarral, Kékfogú és Széphajú Haralddal, de a nevükön kívül akkor más nem maradt meg róluk.
Az elmúlt évek sorozatait kihagytam, így nem érinthettek meg sem a minden emberi képzeletet felülmúló kegyetlenségükről szóló mítoszok – amúgy a modern kor embereinek találékonyságát úgysem tudták volna überelni – miként az amazonszerű viking hősnők sem.
A legendákon és sztereotípiákon való túllépést szolgálja a nemzetközileg elismert történészek, etnológusok és más szakértők részvételével készült sorozat a National Geographic csatorna a Vikingek a dicsőségtől a bukásig, amelynek első részét október 2-án este 22 órakor vetítik.
Bevallom, nekem Lindisfarne-ról egy 70-es évekbeli angol progresszív folk-rock banda ugrik be elsőre, holott ez a sziget és apátsága kulcsszerepet játszott a viking hódítások 8. század végi kezdetében. A harmadik rész középpontjában az a bizonyos Csonttalan Ivar király áll és az angol történelemben oly fontos szerepet játszó „napsütéses” York (a Rózsák háborúja IV. Edwarddal és III. Richárddal). Kevésbé ismert történet, hogy a vikingek egyes törzsei eljutottak egészen a Selyemútig, a bagdadi kalifátusig, és ők alapították meg a kijevi fejedelemséget, a „Ruszt” is. Tőlük ered tehát az „orosz” (ruszkij) név, és erre utal az is, hogy Svédországot finnül a mai napig „Ruotsi”-nak mondják. Külön epizód foglalkozik az Izlandon és Grönlandon át vezető „amerikai” felfedezésig. Ugyancsak történelemformáló a vikingek megtelepedése a mai Franciaország nyugati részén, Normandiában, hiszen innen indult Anglia „normann” meghódítása, amely az 1066-os hastingsi csatában Hódító Vilmos győzelmében csúcsosodott ki.
Bár a filmben nem kerülnek szóba a vikingek és a Kr.u. első ezredév végének nem kevésbé félelmetes hírű magyarok kapcsolatai, a kutatók számos érintkezési pontról tudnak, bizonyítottan vagy legalábbis feltételezetten. A sorozat kapcsán Katona Csete, a Debreceni Egyetem Történettudományi Intézetének oktatója foglalta össze e találkozásokat.
Az északiak már a honfoglalást megelőzően kapcsolatba kerültek az akkor még (fél-)nomád életet élő magyar törzsekkel. A IX. század közepén az Etelközben tartózkodó őseink egy perzsa történetíró szerint portyákkal zaklatták a Kijev körül letelepedő szlávokat és a ruszokat, majd a tőlük szerzett foglyaikat eladták a bizánciaknak.
A két népcsoport kereskedelme is virágzott. Mind magyar, mind rusz kereskedők látogatták például a prágai, vagy az al-dunai Perejaszlavecben rendezett nemzetközi vásárt. A Kárpát-medencéből számos olyan, 10. századra keltezhető leletet ismerünk, melyek Skandinávia vagy a ruszok területéről terjedtek el: baltaalakú amulettek, kétélű viking kardok és bizonyos baltatípusok. Különösen híres lelet a Prágában őrzött Szent István kard, melyet a dániai Jelling-dinasztia műhelyeiből elterjedő Mammen-stílusban díszítettek, vagy a Duna medréből előkotort hosszú lándzsa, melynek típusa és díszítése a svédországi Gotland szigetéről ismert példányokkal egyezik. A korai magyarságra jellemző íjak, hozzátartozó kiegészítők, süvegcsúcsok és veretes tarsolyok megtalálhatóak Ukrajna, Oroszország és Svédország területein is.
Amikor a 980-as években a besenyők veszélyeztették a ruszok dnyeperi vízi útját Konstantinápoly felé, a ruszok magyarországi útvonalat kezdtek használni, és közülük többen elszegődtek testőrnek Géza mellé. Az északi eredetű kísérettagok másik hullámát jelentették azok a Bizáncban szolgáló varégok, akik István király fiának, Imrének bizánci menyasszonyával érkezhettek. Imre herceget a hildesheimi évkönyvek Dux Ruizorumnak, azaz a „ruszok vezérének” nevezik, így feltehetően ő lehetett a ruszokból álló királyi testőrség parancsnoka, mivel a hagyomány szerint a trónörökös parancsnokolt a segédnépeknek.
A filmben is elhangzik, hogy a vikingek nemcsak rettenthetetlen harcosok, találékony hajóépítők és kereskedők voltak, hanem nagy mesemondók is. Az ő sagáik alkotják az Edda-énekeket, amelyek már a 80-as években megjelentek magyarul Tandori Dezső fordításában. Ideje lenne előbányásznom e lassan muzeálissá váló kötetet könyvtáramból.