A magyar újcirkusz a világhír útján
A Művészetek Palotája egy harmadik kerületi próbatermében találkozunk Vági Bencével: itt próbálnak az első hazai újcirkusz társulattal, a Recirquellel, amelyet Bence hívott életre, csaknem három éve. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy egyszer olyannyira közkedveltek lesznek, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál gazdag programkínálatából az ő premierjük lesz az első, amelyre elfogynak a jegyek. Ráadásul nem csupán egy előadásra, hanem az összes meghirdetettre. A fiatal rendezővel a március 28-án telt ház előtt debütáló új produkciójuk, A meztelen bohóc próbaszünetében beszélgettünk.
Milyen érzés az, hogy egy olyan rangos programokkal teli eseménysorozaton, mint a Budapesti Tavaszi Fesztivál a ti előadásotokra fogynak el először a jegyek?
– Most, hogy mondod, ezt én így még nem is gondoltam végig. Azt hiszem, hogy ez egy álom számunkra: úgy kezdtünk bele az egészbe, hogy nem tudtuk, mire számítsunk, nem voltunk tisztában azzal, hogy fognak-e minket szeretni. Ezek olyan visszajelzések, amelyek azt mutatják, hogy jó úton haladunk és továbbra is azt az utat kell járnunk, ami a szívünkhöz közel áll. A közönség érezhető szeretete ad nekünk energiát ahhoz, hogy csináljuk ezt a munkát.
Menjünk vissza a kezdetekhez. Hogyan jött létre a Recirquel?
– Régóta foglalkoztam a kabaré és a varieté színházak világával, már zöldfülű táncosként és koreográfusként is inspirált, minden darabomban jelen volt a cirkusz, még ha csak egy aprócska elemében is. Két évvel ezelőtt a Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrába készítettünk egy előadást: a szervezőknek elég régóta mondogattam, hogy kellene valamit csinálni magyar artistákkal, végül lehetőséget kaptunk rá. Akkor az még egy elég szegényes kis produkció volt, otthonról vittünk hozzá ezt, azt. Az előadásnak azonban nem várt sikere lett, éppen ezért tavaly már külön helyszínt kaptunk és idén is ott leszünk a fesztiválon.
Hogyan állítottad össze a társulatot?
– Elmentem az artista képzőbe és elkezdtem figyelni a végzősök munkáját, illetve a látottak alapján kiválasztani azokat, akikről úgy gondoltam, hogy van bennük fantázia, hogy érdemes lehet velük dolgozni.
Két éve léteztek, azonban az újcirkusz típusú előadásokat a Cirque du Soleil miatt korábban megismerte már az ország. Mi lehet az oka annak, hogy korábban senki nem próbálkozott meg ezzel itthon?
– Talán az, hogy kellett egy olyan ember, aki egy másik világból jön, nem a cirkuszéból. Voltak kísérletek, csak a cirkuszi emberek, akik a hagyományos közegben nőttek fel, nehezebben tudják ezt objektíven látni, nehezebben tudnak elszakadni az évtizedes hagyományoktól. Én a tánc és a színház világából jöttem, rendezést tanultam, másképp látok dolgokat. El kellett nyernem az artisták bizalmát, ahhoz, hogy létre jöhessen egy ilyen előadás, a társulat. Fontos volt az, hogy időt szánjak arra, hogy megismerjem a cirkusz világát, a hagyományait, az artisták lelkét. Meg kellett értenem azt, hogy teljesen elengedni nem tudjuk a régi szokásokat, hogy nem tudom azonnal megváltoztatni az artisták gondolkodását. Ez egy lassú folyamat.
Korábbi munkái között van:
- A padlás koreográfiája, amelyet 2008-ban a Kecskeméti Katona József színházban készített
- Ő rendezte Kapocs Zsóka Karády-estjét, a Ma a Tiéd vagyok!-ot, illetve a Nini című darabot, amelynek 2010-ben a Tháliában volt a bemutatója.
- A Merlinben 2006-ban bemutatott Só és Cukor című előadás koreográfus-rendezője volt.
Cirkusz ez vagy inkább színház?
- Az előző előadás, a Cirkusz az éjszakában azt hiszem, hogy még sokkal közelebb állt a hagyományos cirkuszhoz, mint az új darab, A meztelen bohóc. Ebben már sokkal inkább jelen van a színház, több táncos elem is került bele, illetve a prózai színház és az élő zene is szerepet kapott benne.
Mennyire bélyegez meg titeket a cirkusz szó?
– Akik még nem hallottak rólunk, nem láttak még ilyen típusú előadást, azok először felhúzzák a szemöldöküket, de akikkel beszélünk, azok általában tudják, hogy mi nem a régi típusú cirkuszi világot képviseljük. Sokkal inkább pozitív tapasztalataink vannak: mi soha nem reklámoztuk magunkat, nem kerestük a médiát, de szerencsére nagy az érdeklődés irántunk, jönnek, keresnek minket. Számos olyan emberrel beszéltünk, aki többször látta az előadásunkat.
Miről szól a Meztelen bohóc?
– Egy bohóc életéről. Nem az életét meséli el, hanem a sorsának a különböző vetületeit mutatja meg. Hogy milyen lehet az élete, amikor nem a színpadon van. Ez pont az ellentettje annak a bohócnak, akit a színpadon látunk. A történetet én írtam, de az egész sztori megszületését egy három napos workshop előzte meg, ahol azzal foglalkoztunk, hogy az ember hogyan tudja levetkőzni a különböző arcait, hogyan tud meztelenné válni. Különböző foglalkozásokon vettünk részt: festettünk, írtunk. Ez a három nap adta az inspirációt az egészhez, ez vetette fel azt a kérdést, hogy vajon mi történik akkor, ha az emberről eltűnnek a ruhák.
Mennyivel másabb egy cirkuszi előadást rendezni, mint egy koreográfiát elkészíteni?
- Teljesen különböző a kettő. Nálunk műhelymunka zajlik, egy üres papírral indul az egész, és onnan, a csapattal dolgozzuk ki a darabot. Alkalmazott koreográfusként mindig nagyon szenvedtem, mert keretek közé voltam szorítva, kötelező elemekkel kellett dolgoznom. Itt viszont mindenkinek van véleménye, csapatban dolgozunk, a produkció, amit a néző lát, az egy közös gondolkodás eredménye.
Kipróbáltad te is a cirkuszi eszközöket, illetve ahogy ti hívjátok, a rekviziteket?
– Igen. Amit tudok, kipróbálok, jó pár sérülésem is volt. Például kiugrott a válam a helyéről, amit sorozatos injekciózással tudtak csak visszarakni. Táncosként van is bennem ambíció arra, hogy ezeket kipróbáljam.
Mi hajt ilyenkor?
– Tudnom kell, hogy milyen ott fent. Erre szükség van ahhoz, hogy jól tudjak a csapattal együtt dolgozni. Fontos volt megértenem, átéreznem azt, hogy milyen a magasban. Nagyon durva érzés felmenni 4 és fél méter magasra egy inogó vasdarabra. Az az igazi halálfélelem. Ismerni kell az artista rezdüléseit ahhoz, hogy dolgozni tudjon velük az ember. Ők nem tudják több tucatszor elpróbálni a „mutatványt”, mint egy táncos. Naponta néhányszor csinálják meg trükköt, de ismerni kell a lelkiállapotukat is, tudnod kell, hogy mikor engedd dolgozni őket és mikor mondd azt nekik, hogy most inkább pihenjenek, ne akarják megcsinálni trükköt.
Mi a különlegessége a cirkusznak?
– Az, hogy egy olyan műfaj, ahol a néző képes átélni, átérezni azt, amit a színpadon lát, hihetetlen adrenalin löketet kap tőle, beleéli magát a helyzetbe. Ez talán csak a filmre igaz, a színházi világra sokkal kevésbé.
El tudod még magad képzelni normál színházban vagy a cirkusz a te világod most már?
– Nehéz megmondani. Nagyon jól esett az új darabnál, hogy írtam. Írtam két dalszöveget, három monológot. Most úgy érzem, hogy szívesen írnék még, és azt megrendezném. Van egy elkezdett filmforgatókönyvem is, azzal is szívesen foglalkoznék. Ami biztos, hogy a jövőben is a szabadgondolkodás központi helyet foglal el az életemben.
Hogy néz ki a társulat idei éve?
– A március 28-i bemutató után pihenünk, megy majd az előadás a MÜPÁ-ban. Nyáron ismét részt veszünk a Szigeten, külön helyszínnel, decemberben pedig franciaországi turnéra megyünk. Ez óriási dolog számunkra, mert Franciország legnagyobb ügynöksége keresett meg minket, ami óriási elismerés számunkra. Ez az ügynökség intézi például az áprilisban Budapestre érkező Cirque du Eloizé turnéját is. Számomra ezzel egy álom vált valóra. Amikor felvételiztem az egyetemre a felvételi lapomra azt írtam, hogy egy olyan társulatot szeretnék, akikkel beutazhatom a világot. Úgy tűnik, ez az álom most valósággá válhat.
Író, koreográfus, rendező: Vági Bence
Zeneszerző: Sárik Péter
Díszlet: Csanádi Judit
Jelmez: Berzsenyi Kriszta
Világítástervező: Pető József
Dramaturg: Gergely Dorka
Koreográfus asszisztens, táncos: Zsíros Gábor
Díszlettervező asszisztens: Klimó Péter
Szakértő, alpinista: Vladár Tamás
Rendezőasszisztens: Hiller Adrienn
Jelmeztervező asszisztens: Muladi Klára
Hangszerelő: Almási Kornél
Sminkmester: Ipacs Szilvia
Fodrász: Marton Ádám
A Bohóc: Egyed Brigitta
Artisták: Dittmar Laido - zsonglőr, Illés Renátó - tissue, kocka, handstand, Pintér Áron - lábzsonglőr, bohóc, Herczeg Richárd - kínai rúd, kötél, Lakatos Leonetta - golyó, bohóc, Veress Zsanett - feszes drót, handstand, Ott Olivér, Törő Máté, Némedi Zsolt, Szabó Andrea - gumiasztal
Táncosok: Horváth Zita, Orbán Andrea, Pálfi Gabriella, Túri Lajos, Zsíros Gábor
Közreműködik: Czigány Judit - ének
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
