KULT
A Rovatból

„A legszebb Renoir-kiállítás, amit valaha láttam” – ezekkel a remekművekkel találkozhatsz a Szépművészeti Múzeumban

Nagyszabású Renoir-kiállítás nyílt Budapesten, ahol kronologikus és tematikus elrendezésben ismerkedhetünk meg az impresszionista festő művészi fejlődésével.

Link másolása

Nagyszabású Renoir-kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban, ahol most olyan híres festményeket is megcsodálhatsz, mint A hinta, a Vidéki tánc vagy a Claude Renoir bohócjelmezben.

A tárlat francia kurátora, Cécile Girardeau úgy nyilatkozott, hogy ez a legszebb Renoir-kiállítás, amit valaha látott. Mi is megnéztük vele a lenyűgöző alkotásokat. Mutatjuk mi vár rád.

Pierre-Auguste Renoirt talán te is az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartod számon. A kiállítás azonban rávilágít arra, hogy a hat évtizedet felölelő életmű jelentős része nem szorítható be a mozgalom keretei közé. Renoir még élete végén is kísérletező és megújulásra képes alkotó tudott maradni.

A tárlaton kronologikus és tematikus elrendezésben ismerhettük meg Renoir művészi fejlődését.

Egy kedves történet szerint első mestere, Gleyre így szólt Renoirhoz: “Maga tehetséges, nagyon, nagyon teketséges. De úgy fest, mintha mulatságból festene.” Erre a fiatal festőtanonc ezt válaszolta:

“Világos, ha nem volna mulatság nekem, bizonyosan nem festenék.”

A kiállításon megtapasztalhattuk, hogy ez a festői hitvallásnak is beillő anekdota visszaköszön Renoir valamennyi művén. A fénnyel átitatott impresszionista képei, a “gáláns jelenetek” és a klasszicizáló aktok is mind-mind Renoir életigenléséről tanúskodnak.

Renoir csak ritkán örökítette meg magát. A kiállításon azonban megnézhettük önarcképét, melyről sötét, merengő szemekkel néz vissza ránk. Ezzel áll érdekes kontrasztban a kép alját elfoglaló pirospozsgás női arc, ami Renoire művészetére oly jellemzően majd kicsattan az életörömtől.

A kiállított portrékon keresztül megismerhettük a festő barátait és támogatóit is. Első arcképeit közvetlen baráti köre inspirálta. Claude Monet is szívesen állt modellt barátjának.

Renoir többször megfestette Madame Georges Charpentiert is. Ő vezette be Renoirt a polgári körökbe, a potenciális vásárlók világába, és az ő segítségével mutatkozgatott be a 1879-es Szalonon, ami meghozta számára a hírnevet.

Renoir lelkesen érdeklődött a Párizsban és külvárosaiban divatos szabadidős tevékenységek iránt. Kiállított képein megfigyelhettük, hogyan modernizálta a művész a 18. századi fête galante, azaz a „gáláns ünnepségek” témáját.

A La Grenouillére (Békástanya) helyszíne egy Szajna parti szórakozóhely, ami a békáknak nevezett könnyűvérű nőkről kapta a nevét.

Ebben a szekcióban kapott helyet az impresszionizmus egyik emblematikus képe, A hinta címen ismert remekmű. Első ránézésre csak egy elkapott nyári pillanatnak tűnik, amelynek főszereplője a hintán álló, flörtölő lány. A festmény valódi témája azonban a fény, az életrekeltett kék, sárga, fehét, zöld foltok üde ritmusa.

A monumentális Vidéki tánc szintén Renoir egyik ikonikus alkotása. Nem véletlen, hogy többnyire ezzel reklámozzák a budapesti kiállítást.

Az én kedvencem azonban az Ebéd után című festmény volt. A kontrasztos megjelenésű fiatal nők és a művész bátyja, aki félig kifelé fordul a képből, szinte invitálnak bennünket az asztalukhoz.

1880-as években Renoir festészetében és magánéletében is komoly fordulat következett be. Itáliai útja hatására az impresszionizmus helyett Raffaello és Ingres művészete felé fordult. 1885 tavaszán pedig megszületett első fia, Pierre.

A fiát és élettársát megörökítő Anyaság című festményén is láthattuk, hogy színkezelése és festétmódja is nyugodtabbá, rajzosabbá vált.

A Családi kör szekcióban kedves anekdotát ismertünk meg a művész harmadik fiáról, Claude-ról, akit bohócjelmezben örökített meg a festő. Renoire csak ritkán öltöztette jelmezbe gyermekeit a portrékhoz, ám ilyenkor mindig alkudozásra került sor.

Claude-nak olajfestéket, villanyvasutat is ígért, de fenyegette bentlakásos kollégiummal is, hogy viselje el a kényelmetlen harisnyát.

A kiállítás egyik legpikánsabb szekciója Renoir aktjaira fókuszál. A második impresszionista kiállításon mutatta be Tanulmány, torzó, napfényhatás című festményét. A közönség meghökkenve állt a festmény előtt, egyik kritikusa pedig így bírálta a szokatlan színhasználatot:

“Próbálják csak megmagyarázni Renoir úrnak, hogy egy nő felsőteste nem bomló hústömeg, zöld és lilás árnyalatokkal!”

A tárlaton egymás mellett nézhettük meg azt a három fekvő aktot is, amelyek közül a legszebbet pár éve vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum.

Kettőnek Gabrielle a modellje, a festő feleségének rokona, aki tizenöt évesen került a családhoz, hogy a házaspár második gyermekének dajkája legyen. Később a festő állandó modellje lett.

A tárlaton külön szekcióban találkozhattunk a francia mester utolsó remekművével, az 1919-ben született Fürdőzők című alkotással. A rózsaszín selymesbőrű modellek az idősödő, reumától szenvedő mester számára a boldogságot, az egészséget és az életerőt testesítették meg. Az élete főművének tartott Fürdőzőkben Renoir a női test iránti rajongását és a festés örömét ünnepelte.

A kiállításon megnézhettük Renoir festődobozát és palettáját is.

Érdekes volt megfigyelni a palettára nyomott festékeken, milyen kevés színből alkotta meg a Fürdőzők színgazdag képét.

Néhány vitrin felidézi az egykor magyar magángyűjteményekben lévő Renoir-műveket, illetve azt is megtudhatjuk, hogy mely alkotásokkal találkozott a magyar közönség a 20. század elején. A kiállítást pedig egy filmrészlet zárja, ami megeleveníti az idős Renoir alakja.

A tárlaton Renoir mintegy negyven festménye mellett rajzokat, grafikákat és szobrokat is láthatsz. A kiállított 70 mű között kiemelt szerepet kap a Szépművészetiben őrzött csaknem harminc Renoir-alkotás. A múzeum saját anyaga mellé pedig olyan nagy múzeumokból érkeztek képek, mint a párizsi Musée d’Orsay, a Musée de l'Orangerie, a Musée National Picassó, vagy a bécsi Belvedere.

Renoir – A festő és modelljei című kiállítást 2024. január 7-ig nézheted meg. Részletek a Szépművészeti Múzeum honlapján.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Hálát adok a Jóistennek, hogy ezt a szakmát választottam, mert ez a világ legszebb szakmája"
A New York Kávéházban Hankó Józseffel a Rom 'Art Művészeti és Kulturális Egyesület Zenekarának prímásával beszélgettünk. A zenekar bejárta a fél világot, és játszottak már a pápának is, mégis itthon érzik magukat a legjobban.

Link másolása

A zenekar az Anantara New York Palace Budapest Hotel állandó fellépője a kezdetektől fogva. A 4 tagú zenekar a New York Café vendégeit nyűgözi le napról napra.

A dalok között ismerős slágerek, és komolyzenei művek is felcsendülnek, de a legextrémebb dalkéréseket is csípőből teljesítik.

Józseffel a két műsor között ültünk le beszélgetni.

– Amikor az előbb elkezdtetek játszani, pár perc alatt körbevettek benneteket az emberek. Hihetetlen, hogy a csendes kávéházi hangulat milyen gyorsan megváltozott. Ez mindig így van?

– A pincéreknek is nehéz dolguk van ilyenkor, mert alig lehet elférni a fotózkodó, videózó emberektől. De hozzá lehet ehhez szokni.

Mi gyerekkorunk óta erre vágytunk, hogy egy ilyen helyen, egy világhírű kávéházban muzsikálhassunk, szóval ezzel egy álmunk vált valóra.

– Hallottam ahogy egy olasz hölgy, olasz zenét kért, amit azonnal teljesíteni is tudtatok. Bármit eljátszotok.

– A mi fő profilunk a kávéházi cigányzene. Ez a magyar népzenéből táplálkozik. Szeretjük is a saját zenénket játszani. Azt szeretjük a legjobban. Magyar nótát, csárdást, operettet, régi örökzöldeket, ez igazából a fő vonal. De rengeteg mást is tudunk, és sokat improvizálunk. Ez egy ilyen műfaj.

Mindenféle nemzetnek, mindenféle generációnak játszunk. A pop daloktól kezdve, mint például Michael Jackson, Ennio Morricone filmzenéin át Mozartig bármi előkerülhet.

Nekünk is haladnunk kell a korral, így a jelenleg népszerű dalokból is felkészülünk, és a különböző nemzetek saját dalait is ismerjük.

A legtöbb országba ha elmész, a saját nemzeti dalaikat játsszák a zenészek, de mi egy brazilnak, egy olasznak, egy franciának és egy ázsiainak is tudunk ismerős dalt játszani. Ezen túl pedig rengeteg komolyzenei művet is előadunk, ami szintén nem sok zenei formációnak megy.

Persze egy szimfonikus zenekar is tud ilyet, de ott rengeteg hangszer van. Ezt nekünk valamilyen szinten négyen kell tudni pótolni.

Erre tényleg senki más nem képes a világon, csak mi. Nem mi négyen, hanem mi: kávéházi cigányzenészek.

– Volt már olyan kérés, amit nem tudtatok, vagy nem akartatok teljesíteni?

– Hát mondjuk rappelni még nem rappeltünk.

Volt olyan, hogy odajött hozzánk egy vendég, nagyon szép borravalót ígért, és azt kérte, hogy játsszunk neki Flo Ridától valamit. Azt sem tudtam miről beszél, de csak erősködött. Gyorsan kivettem a telefonomat, betettem az első számot, meghallgattam kétszer-háromszor... Aztán végülis a célt elértük, mert a borravalót megkaptuk.

– De a Flo Ridát azóta nem játsszátok?

– Nem. Azért nem lopta a szívembe magát.

Vannak furcsa emberek, furcsa kérések. Látják az autentikus hangszereket: cimbalom, brácsa, hegedű. Aztán mégis odajönnek diszkó számokat kérni. Ez olyan, mintha én odamennék a fogorvoshoz, hogy műtse meg a szívemet.

De a legtöbben még mindig a klasszikusokat kérik, és szeretik a magyar zenét hallgatni.

– Hogy néz ki egy munkanapotok? Egész nap zenéltek?

– Változó, de igen. Általában reggeltől estig játsszunk. Nagyjából ez úgy áll össze, hogy játszunk 15 percet, aztán van egy 45 perces szünet.

– Meg tudod mondani számszerűen, hogy mekkora a repertoár?

– Nem. Tényleg nem. Van olyan is, hogy nem játszottunk egy számot mondjuk 2-3 évig, de ha kérik, akkor bármikor el tudjuk játszani újra.

– És ezt előtte szünetben egyeztetitek, hogy mi lesz a következő 15 percben?

– Nem. Soha. Ráadásul mindent fejből játszunk.

Ránézek a vendégseregre, és az alapján döntöm el hogy mit. Ha mondjuk látom, hogy sok az ázsiai, én már tudom, hogy őket honnan lehet megközelíteni. Ebben nyilván sok év tapasztalata van.

Mi több mint 20 éve zenélünk együtt. Együtt kezdtük az iskolát a Rajkó Zenekarban, aztán gyakorlatilag bejártuk együtt a világot.

– Az utazásokról beszélj még egy kicsit. Hol jártatok legutoljára?

– Múlt hónapban voltunk kint Indiában, egy színházi társulattal.

Ők az elején több zenekart is meghallgattak. Aztán elkezdtünk nekik mi is játszani, és egy pop számot is kértek, aminél az összes többi népzenész és klasszikus zenész kihullott. Csak mi tudtuk eljátszani. Ezért mondtam azt neked az elején, nagyon fontos, hogy mi ennyire sokszínűek vagyunk, hogy bármit le tudunk kísérni.

– Hova utaztatok még így együtt?

– Inkább azt lenne könnyebb felsorolni, hogy hova nem. Az összes európai országban jártunk már, de például távolabb is, Indonéziában. Lehet, hogy nemsokára megyünk Dubajba is.

– Hogy jönnek ezek a felkérések?

– Ez is nagyon változó. Annakidején, mikor a Rajkó zenekarban zenéltünk, akkor a zenekart kérték föl, és annak a tagjaiként utaztunk.

De ma már legtöbbször engem találnak meg személyesen. Játszom például egy hajón is, és onnan többször is hívtak már különböző eseményekre.

Odajönnek a fellépés után, hogy adjak egy névjegykártyát, mert szeretnék, ha mondjuk elmennék egy születésnapra játszani, Németországba.

– Hát egy pár videó meg kép kikerül rólatok az internetre is, szóval gondolom ott is felfedeznek sokan.

– Ha annyi forintom lenne, ahány videó van rólunk, nagyon gazdag lennék.

– Gondolom ennyi ember között akadt pár híresség is, akinek zenélhettél. 

– A Rom 'Art Egyesületen keresztül pl. volt szerencsénk Will Smith budapesti látogatásának alkalmával az 50.születésnapján játszani.

Olyan emberekkel találkoztunk, akikkel máshogy soha életünkben nem tudtunk volna. Olyan helyekre jutottunk el a zenekarral már, ahová egy egyszerű, átlagember nem tud eljutni.

A világ legszebb kávéházában játszani lassan 10 éve, nekünk olyan, mint amikor egy színészt felkér Spielberg, hogy játsszon a filmjében

Egy kávéházi cigányzenésznek ez egy nagy elismerés!

Hankó József és zenekara: cimbalom - Virág Béla, brácsa - Oláh Krisztián, prímás - Hankó József, nagybőgő - Ökrös József

Fotó és szöveg: Vass Adrienn

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Gyilkosság, baleset vagy öngyilkosság az apa halálba zuhanása? Az Arany Pálma-győztes film az év legizgisebb bírósági perével ejt ámulatba
Apa kizuhan az ablakból. Anyát megvádolják gyilkossággal. Na de mi van, ha csak véletlenül kiesett? Vagy ha önszántából ugrott? Mi hogyan bizonyítanánk be, hogy nem mi löktük ki? Jogos kérdések, amelyekre egészen elképesztő válaszokat kapunk Justine Triet filmjéből.

Link másolása

Először akkor hallhattunk Justine Triet Egy zuhanás anatómiája című filmjéről, amikor idén kihirdették a 2023-as Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramját, amelyben többek között olyan riválisokkal szerepelt együtt, mint pl. Wes Anderson Asteroid Cityje, Aki Kaurismäki Hulló levelekje, Todd Haynes May Decemberje, Kore-eda Hirokazu Szörnyetegje, Ken Loach A mi kocsmánkja, Wim Wenders Tökéletes napokja, Anh Hung Tran Ízek és szenvedélyekje vagy Jonathan Glazer Érdekvédelmi területe. S bár Triet kevésbé volt ismert és elismert a filmvilágban, mint a fenti direktorok, hiszen eddig csupán négy, nem túl acélos filmet rendezett (köztük az Egy ágyban Victoriávalt, valamint a Szex és piszchoanalízist), az Egy zuhanás anatómiája mégis elhappolta a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát a veteránok elől. És nem is érdemtelenül…

Persze az sem elhanyagolandó tényező, hogy három éven belül két női rendező nyerte meg az Arany Pálmát, hiszen 2021-ben Julie Ducornau Titánja győzedelmeskedett. Ducornau és Triet előtt pedig csupán egyetlen alkalommal került a fődíj egy női direktor kezébe: Jane Campion részesülhetett addig csupán ezen elismerésben az 1993-as Zongoraleckével (igaz, megosztva Chen Kaige Isten veled, ágyasom!-jával).

Az Egy zuhanás anatómiája tehát igen erős starttal robbant be a filmínyencek látómezejébe, s az utóbbi fél évben bejárt diadalmenete (az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál programjában is szerepelt például) alapján az sem elképzelhetetlen, hogy, bár nem amerikai film, komoly tényezője lehet a 2024-es Oscar-díjátadónak.

Sőt, akár még a legjobb film kategóriájában is számíthat jelölésre.

Na de lássuk az alapsztorit, ami egy kifogástalan krimi-drámát ígér! Franciaország dél-keleti részén, a havas Grenoble-ben járunk, ahol egy félreeső házban él a német írónő, Sandra Voyter (Sandra Hüller) francia művész férjével, Samuel Maleskivel (Samuel Theis), közös, látássérült kisfiukkal, Daniellel (Milo Machado Graner) és a kutyájukkal. Egy nap Daniel a négylábúval sétára indul, visszatérve a házhoz azonban apja vérbe fagyott holttestére talál a ház előtt, a férfi nyilvánvalóan kiesett a padlás ablakából. Csak Sandra tartózkodott otthon a zuhanás pillanatában, így a kivonuló rendőrségi helyszínelés és a körülmények vizsgálata után az ügyészség megvádolja őt gyilkossággal.

Hogy valóban emberölés történt-e, avagy öngyilkosság (erre utaló jelek is mutatkoztak), esetleg egy szimpla baleset, a nézők előtt is rejtély, amit a forgatókönyv a bírósági eljárás, valamint a család és a házaspár életének különféle pillanatait bemutató flashbackekkel vázol fel.

Justine Triet filmje tehát egyszerre egy izgalmas tárgyalótermi krimi és egy családi dráma, bár utóbbi van inkább a fókuszban.

Mindjárt a nyitány megadja az alaphangulatot, amely során egy fiatal nő interjút készít Sandrával a házukban, a padláson ténykedő Samuel pedig jó hangosan hallgatja zenéjét, olyannyira, hogy a beszélgetés odalent meghiúsul. Samuelt nem látjuk és nem halljuk, de már csupán ennyiből képet kapunk a házasságuk milyenségéről. A köztük lévő feszültségek pedig a magánéletük minden apró részletébe belemenő bírósági tárgyalás alatt kerülnek felszínre előttünk. Persze senki ne gondoljon itt a hasonszőrű hollywoodi filmekre, mint például az Egy becsületbeli ügy vagy a Ha ölni kell, amelyekben az ügyész vagy az ügyvéd próbálja megizzasztani a tanúkat, és hatásvadász nagymonológok segedelmével fordítják a maguk oldalára az esküdteket. Itt csendes, európai mederben folynak az események, és olyan privát dolgok is szóba kerülnek, hogy mi, nézők is elszégyelljük magunkat.

Persze hatásos aláfestő zene, fennhangon magyarázó ügyvédek és csavarok nélkül is lehet izgalmas egy per, ha a forgatókönyv kellő figyelmet fordít a részletekre.
Márpedig Samuel halálba zuhanása korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, hiszen minden lehetséges okra akad magyarázat.

Sandra Hüller kimagasló alakítást nyújt, és abszolút megérdemelne egy Oscar-jelölést jövőre ezért a szerepért, mivel a visszafogott és ridegnek tűnő írónő szerepében, annak ellenére, hogy akár a gyilkosságot is el tudjuk képzelni róla, simán eléri, hogy szimpátiát érezzünk iránta, és szorítsunk az ártatlansága bebizonyításáért. Pedig fogalmunk sincs, hogy valóban ártatlan-e. Ugyanakkor meg kell említeni a kis Danielt alakító Milo Machado Granert is, akinek döntő szerepe lesz az ügy végkimenetelében, és aki az év talán legjobb gyerekalakítását nyújtja.

Az Egy zuhanás anatómiája összességében tehát egy műfajok között sikerrel lavírozó, gondolkodásra késztető, mély, emberi dráma, és egyben izgis mozgóképes kirakós kiváló karakterrajzokkal. Érdemes próbát tenni vele, mivel az év egyik legmaradandóbb filmélményével gazdagodhatunk általa.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Squid Game-nek adják el a valóságshowt: bűnös szenvedély a második évadnak álcázott reality
Jól átveri a nézőket a Netflix, de valahogy meg kell fejni azt a bizonyos tehenet – Squid Game reality-show? Ennyi tellett két év alatt? A címválasztás is csalóka, pedig nem nagy szám a végeredmény.

Link másolása

A Squid Game, itthon a Nyerd meg az életed című hatalmas sikerű koreai sorozat volt, ami gyakorlatilag egy önkéntes Éhezők viadalát mutatott be. Még a Netflix sem gondolta valószínűleg, hogy mekkora siker lesz, mert a háttérinformációk alapján a készítők nem egy egyszerű forgatással voltak megáldva.

Sok anyagi és produkciós probléma merült fel, amit persze a hatalmas siker feledtetett.

Pedzegették, hogy lesz egy valóságshow a Sqiud Game-ből, azonban a produkció szintén problémás volt. A játékban résztvevők részéről sok volt a sérülés és panasz, így senki sem gondolta, hogy eljut egyszer a képernyőkre a valóságshow.

De eljutott, és pont akkora siker, mint amekkorát várt tőle a Netflix. Pedig korántsem annyira jó, illetve valószínűleg a sikerét nagyban köszönheti annak, hogy sokan azt hiszik, ez valamiféle folytatása a 2021-es eredetinek. Az egész játékot úgy adják elő, ahogy a TV műsorban. Van egy csomó ember, akik 4,5 millió dollárért versengenek, csak egyikük nyerheti meg ezt az összeget, de nem kell aggódni, itt senki nem hal meg, csak kiesik.

Nos, itt az első probléma: semmi tétje nincs. Aki kiesik, az úgy esik ki, mint aki a Legyen Ön is milliomosból esne ki.

Azaz feláll és hazamegy. Az eredetiben szörnyű halált haltak a vesztesek, ezt természetesen nem tudták a való életben is megoldani, hiszen morbid és etikátlan lenne. A Nyerd meg az életedben az volt a szörnyű, hogy a jelentkezők legutolsó szalmaszálként tekintettek a Squid Game-re. Ez volt az utolsó esélyük a normális életre, és önként odaadták az életüket a gazdagok szórakozása érdekében. A legkomolyabb volt a tét. Ebből mostanra az lett, hogy ma ebben a műsorban már elkényeztetett, semmirekellő és kényszeredett jövőbeli influenszerek szórakoztatják a Netflix-előfizetőket. Minden téren visszalépés.

A reality változatban nincs igazán dráma. Próbálkoznak a készítők, hogy egy-két ember szimpatikussá váljon, vagy ellenszenvessé, hogy legyen egy ellenségkép, de ez nem megy akkor, amikor egy nappal később béna módon, mindennemű elégtétel nélkül kisétálnak az ajtón. Mert mondjuk az illető játékos felvett egy telefont, amit nem kellett volna. A sorozathoz képest itt nem csak a játékokkal esnek ki játékosok, próbálnak egy feszültebb légkört teremteni játékok közötti kiesésekkel. Egymást szavazzák ki, vagy teljesen véletlenszerűen elbuknak páran, de mindez nem ad sokat hozzá a narratívához. Van egy pár játékos, akiknek lehet drukkolni, de közel sem annyira ikonikusak, mint Seong Gi-hu, az alapanyagban. Átlagos, unatkozó emberek, akiknek nincs jobb dolga, mint elmenni egy béna játékshowba.

Na, itt viszont van egy hatalmas pozitívum. Magára a játékra sok mindent lehet mondani, de azt semmiképpen nem, hogy béna lenne.

A megvalósítás elsőrangú, szinte a sorozat szintjén van. A hangulat minősége, az atmoszféra 100%-ig Squid Game, a zene, a szobák, a kihívások, mind-mind teljesen beleillenek a sorozat világába. Nekem nagyon gyanús, hogy az eredeti díszletek felhasználásával készült A kihívás helyszíne. Nem csoda, hogy sokakat megtévesztett ránézésre a Nyerd meg az életed: A kihívás. Sokan azt hitték, végre itt a második évad, na ők nagyot csalódtak. Ez nem második évad! Csak egy kiegészítő hangulatfokozó show, amíg megérkezik a következő etap.

Szükségünk van-e erre? Aki szerette az eredeti alapanyagot, valószínűleg élvezni fogja a reality-t, de ez nem több bűnös szenvedélynél. Nem fogunk senkivel találkozni, aki annyira isteníti majd a valóságshow-t, mint a Squid Game-et anno.

2021-ben a csapból is azt hallottam, hogy ezt a sorozatot látni kell, mert milyen durva és annyira sokkoló.

Közben pedig csak egy közepes koreai Battle Royale klón, ügyes marketinggel. Szórakoztató, de semmi több. A reality is nagyon hasonló, csak kevesebb tartalom és egyediség van benne.

Hova tovább? Sokan nagyon várják a valódi második évadot, de a Netflix még nem mondott pontos dátumot a szezonpremierre. A kihívás marketingjét is nagyon érdekesen kezelték. Mielőtt felkerült a streamingre, nem hallottam róla semmit, a forgatási pletykákat kivéve, aztán egyszer csak megjelent a szolgáltató kínálatában. Lehet, hogy az utolsó adás végén kapunk majd valamilyen utalást, vagy üzenetet, hogy mikorra várhatjuk a következő fejezetét a Squid Gamenek.

A kihívásnak még nincs vége, még nem tudjuk, ki nyert, egyelőre öt epizód van fenn a Netflixen, november 29-én érkezik még négy és december 6-án lesz az évadzáró, amikor is megtudjuk ki nyerte meg a 4,5 millió dollárt.

Van egy olyan érzésem, hogy nem az lesz a nyertes, akire sokan számítanak. A Nyerd meg az életed: A kihívás első öt része megtalálható magyar alámondással a Netflix kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Hálát adok a Jóistennek, hogy ezt a szakmát választottam, mert ez a világ legszebb szakmája"
A New York Kávéházban Hankó Józseffel a Rom 'Art Művészeti és Kulturális Egyesület Zenekarának prímásával beszélgettünk. A zenekar bejárta a fél világot, és játszottak már a pápának is, mégis itthon érzik magukat a legjobban.

Link másolása

A zenekar az Anantara New York Palace Budapest Hotel állandó fellépője a kezdetektől fogva. A 4 tagú zenekar a New York Café vendégeit nyűgözi le napról napra.

A dalok között ismerős slágerek, és komolyzenei művek is felcsendülnek, de a legextrémebb dalkéréseket is csípőből teljesítik.

Józseffel a két műsor között ültünk le beszélgetni.

– Amikor az előbb elkezdtetek játszani, pár perc alatt körbevettek benneteket az emberek. Hihetetlen, hogy a csendes kávéházi hangulat milyen gyorsan megváltozott. Ez mindig így van?

– A pincéreknek is nehéz dolguk van ilyenkor, mert alig lehet elférni a fotózkodó, videózó emberektől. De hozzá lehet ehhez szokni.

Mi gyerekkorunk óta erre vágytunk, hogy egy ilyen helyen, egy világhírű kávéházban muzsikálhassunk, szóval ezzel egy álmunk vált valóra.

– Hallottam ahogy egy olasz hölgy, olasz zenét kért, amit azonnal teljesíteni is tudtatok. Bármit eljátszotok.

– A mi fő profilunk a kávéházi cigányzene. Ez a magyar népzenéből táplálkozik. Szeretjük is a saját zenénket játszani. Azt szeretjük a legjobban. Magyar nótát, csárdást, operettet, régi örökzöldeket, ez igazából a fő vonal. De rengeteg mást is tudunk, és sokat improvizálunk. Ez egy ilyen műfaj.

Mindenféle nemzetnek, mindenféle generációnak játszunk. A pop daloktól kezdve, mint például Michael Jackson, Ennio Morricone filmzenéin át Mozartig bármi előkerülhet.

Nekünk is haladnunk kell a korral, így a jelenleg népszerű dalokból is felkészülünk, és a különböző nemzetek saját dalait is ismerjük.

A legtöbb országba ha elmész, a saját nemzeti dalaikat játsszák a zenészek, de mi egy brazilnak, egy olasznak, egy franciának és egy ázsiainak is tudunk ismerős dalt játszani. Ezen túl pedig rengeteg komolyzenei művet is előadunk, ami szintén nem sok zenei formációnak megy.

Persze egy szimfonikus zenekar is tud ilyet, de ott rengeteg hangszer van. Ezt nekünk valamilyen szinten négyen kell tudni pótolni.

Erre tényleg senki más nem képes a világon, csak mi. Nem mi négyen, hanem mi: kávéházi cigányzenészek.

– Volt már olyan kérés, amit nem tudtatok, vagy nem akartatok teljesíteni?

– Hát mondjuk rappelni még nem rappeltünk.

Volt olyan, hogy odajött hozzánk egy vendég, nagyon szép borravalót ígért, és azt kérte, hogy játsszunk neki Flo Ridától valamit. Azt sem tudtam miről beszél, de csak erősködött. Gyorsan kivettem a telefonomat, betettem az első számot, meghallgattam kétszer-háromszor... Aztán végülis a célt elértük, mert a borravalót megkaptuk.

– De a Flo Ridát azóta nem játsszátok?

– Nem. Azért nem lopta a szívembe magát.

Vannak furcsa emberek, furcsa kérések. Látják az autentikus hangszereket: cimbalom, brácsa, hegedű. Aztán mégis odajönnek diszkó számokat kérni. Ez olyan, mintha én odamennék a fogorvoshoz, hogy műtse meg a szívemet.

De a legtöbben még mindig a klasszikusokat kérik, és szeretik a magyar zenét hallgatni.

– Hogy néz ki egy munkanapotok? Egész nap zenéltek?

– Változó, de igen. Általában reggeltől estig játsszunk. Nagyjából ez úgy áll össze, hogy játszunk 15 percet, aztán van egy 45 perces szünet.

– Meg tudod mondani számszerűen, hogy mekkora a repertoár?

– Nem. Tényleg nem. Van olyan is, hogy nem játszottunk egy számot mondjuk 2-3 évig, de ha kérik, akkor bármikor el tudjuk játszani újra.

– És ezt előtte szünetben egyeztetitek, hogy mi lesz a következő 15 percben?

– Nem. Soha. Ráadásul mindent fejből játszunk.

Ránézek a vendégseregre, és az alapján döntöm el hogy mit. Ha mondjuk látom, hogy sok az ázsiai, én már tudom, hogy őket honnan lehet megközelíteni. Ebben nyilván sok év tapasztalata van.

Mi több mint 20 éve zenélünk együtt. Együtt kezdtük az iskolát a Rajkó Zenekarban, aztán gyakorlatilag bejártuk együtt a világot.

– Az utazásokról beszélj még egy kicsit. Hol jártatok legutoljára?

– Múlt hónapban voltunk kint Indiában, egy színházi társulattal.

Ők az elején több zenekart is meghallgattak. Aztán elkezdtünk nekik mi is játszani, és egy pop számot is kértek, aminél az összes többi népzenész és klasszikus zenész kihullott. Csak mi tudtuk eljátszani. Ezért mondtam azt neked az elején, nagyon fontos, hogy mi ennyire sokszínűek vagyunk, hogy bármit le tudunk kísérni.

– Hova utaztatok még így együtt?

– Inkább azt lenne könnyebb felsorolni, hogy hova nem. Az összes európai országban jártunk már, de például távolabb is, Indonéziában. Lehet, hogy nemsokára megyünk Dubajba is.

– Hogy jönnek ezek a felkérések?

– Ez is nagyon változó. Annakidején, mikor a Rajkó zenekarban zenéltünk, akkor a zenekart kérték föl, és annak a tagjaiként utaztunk.

De ma már legtöbbször engem találnak meg személyesen. Játszom például egy hajón is, és onnan többször is hívtak már különböző eseményekre.

Odajönnek a fellépés után, hogy adjak egy névjegykártyát, mert szeretnék, ha mondjuk elmennék egy születésnapra játszani, Németországba.

– Hát egy pár videó meg kép kikerül rólatok az internetre is, szóval gondolom ott is felfedeznek sokan.

– Ha annyi forintom lenne, ahány videó van rólunk, nagyon gazdag lennék.

– Gondolom ennyi ember között akadt pár híresség is, akinek zenélhettél. 

– A Rom 'Art Egyesületen keresztül pl. volt szerencsénk Will Smith budapesti látogatásának alkalmával az 50.születésnapján játszani.

Olyan emberekkel találkoztunk, akikkel máshogy soha életünkben nem tudtunk volna. Olyan helyekre jutottunk el a zenekarral már, ahová egy egyszerű, átlagember nem tud eljutni.

A világ legszebb kávéházában játszani lassan 10 éve, nekünk olyan, mint amikor egy színészt felkér Spielberg, hogy játsszon a filmjében

Egy kávéházi cigányzenésznek ez egy nagy elismerés!

Hankó József és zenekara: cimbalom - Virág Béla, brácsa - Oláh Krisztián, prímás - Hankó József, nagybőgő - Ökrös József

Fotó és szöveg: Vass Adrienn

Link másolása
KÖVESS MINKET: