KULT
A Rovatból

A legjobb magyar lemezek 2015-ben

A lista természetesen szubjektív, de nekünk ezek a kedvenc hazai albumaink a tavalyi évből.


A felsorolás ABC sorrendben van, köztes sorrendet nem tudtam és nem is akartam volna felállítani. Mindegyik lemezt meg lehet hallgatni, a többségnél ott a beillesztett lejátszó rögtön a szöveg alatt, a többinél pedig linkelve.

Csaknekedkislány: Na Ná Ba Bám

A Csaknekedkislány zenekarról az első meghatározó élményem az volt, hogy mindig sokan vannak a koncertjeiken. Akár a kapolcsi Gólya-udvarban, akár a Szimpla Kertben, vagy éppen a budapesti Gólyában játszottak, lépni is alig lehetett a tömegtől. Történt ez annak ellenére, hogy a közelmúltig mindössze néhány daluk volt felvéve, tehát lényegében szájról szájra terjedt a hírük. Egy hónapja viszont kiadták első albumukat, tele remek bulizenékkel. A helyenként kifejezetten abszurd, meglepő szövegekhez jól táncolható dallamok és gitártémák társulnak. Az együttesnek van egy elég jelentős bölcsész-hipszter beütése, de ez sokkal inkább szórakoztatóvá, mint idegesítővé teszi őket. Lemezbemutatójukon már a nagyjából 700 fős G3 klubot is megtöltötték, jövőre valószínűleg még tovább nő majd a rajongótáboruk.

Derültégből: Panoráma

A Derültégből már hét évvel ezelőtt is élőzenés hiphopban utazott, amikor a manapság a slágerlisták éléről kirobbanthatatlan Wellhello és Halott Pénz még sehol sem volt. Ugyanazzal a jól bevált egy énekes-egy rapper felállással dolgoznak, eddig valamiért mégsem sikerült áttörést elérniük, pedig a tagok közül ketten Szabó Balázs Bandájában is játszanak. Idén mindenesetre végre elkészítették első nagylemezüket, ami hozza a korábbi EP-ikre is jellemző magas színvonalat. A rapbetétek és az énekelt refrének tökéletes egységet alkotnak a jazzes, funkys, helyenként csipetnyi elektróval dúsított hangszeres részekkel. Ezt nevezik minőségi popzenének, sokkal szívesebben hallgatnám a rádiókban, mind a fentebb említett, unásig játszott zenekarok n+egyedik slágerét.

Ék: February

Az ék idén tűnt fel, elnyerték a Cseh Tamás program támogatását, majd a Quimby társaságában is többször alkalmuk volt koncertezni. Frontemberük, Lee Olivér eddig főleg gitárosként hallatott magáról (többek között a Deep Purple legendás billentyűsét, Jon Lordot is kísérte egyik korábbi zenekarával), most azonban énekesként is bemutatkozott. A February egy hamisítatlan, zúzós rockalbum angol szövegekkel, ami egyik szempontból sem a fő preferenciám, ezt mégis megszerettem. A dalok mellett említésre méltó a lemezborító is, ami képernyőn keresztül nem jön át annyira, élőben viszont annál inkább: a hozzá adott külső tokot mozgatva háromdimenziósan váltakoznak rajta a tagok arcképei, megéri tehát beszerezni fizikai formában.

Elefánt: Gomoly

Az Elefántnak már a két évvel ezelőtti bemutatkozó lemezét is a legjobbak közé választottam, az idén megjelent folytatás pedig ha lehet, még kiforrottabb munka. Bár visszatérő elem ezúttal nincs a dalok között, mint az előző albumot keretbe foglaló Merengő, így is kerek egészet alkotnak. A zenekar egyértelműen rátalált saját összetéveszthetetlen stílusára, köszönhetően Szendrői Csaba egyedi hangvételű szövegeinek és énekhangjának. Ráadásul koncertjeiken és közösségi oldalaikon az imázsépítésre is figyelnek: több új szám egy-egy sorát ("Írd ki a falra, hogy ennyi", "Mi van, te szelíd vadállat, hiányzik-e még az erdő?") igyekeznek szállóigévé tenni, ami a rajongóik körében láthatólag sikerül is.

Juhász Tomi – Vaklárma: Profil

Juhász Tomi rácáfol minden előítéletre és sztereotípiára, ami a vakokról él a köztudatban: nemcsak a középiskolát, majd az egyetemet végezte el integrálva, zenekarokban is tizenéves kora óta játszik. Ráadásul miután lediplomázott az ELTE bölcsészkarán, felvették a szakmában egyik legrangosabbnak számító Kőbányai Zenei Stúdióba. Vaklárma nevű szólóprojektjét idén tavasszal kezdte el, decemberben pedig már egy albumot is kiadott. A Profilon érződik, hogy profi zenészek munkája, zeneileg is nagyon változatos (beat, funky, pop, népzene, sanzon egyaránt előfordul a dalokban), és a szövegek sem csak a romantikus-hősszerelmes tematikára épülnek, ami egyébként a kiindulópontjuk volt. (Dalonkénti kommentárokhoz KATT IDE, interjúhoz pedig IDE.)

Jurij: Armstrong

A nyíregyházi Jurij a legrégebb óta aktív versenyző a listán, jövőre lesznek 15 évesek. Valamiért úgy alakult, hogy eddig egyetlen lemezüket se válogattam be, pedig legalább 6-7 éve járok koncertjeikre, és mindig is tetszett, amit csinálnak. Úgyhogy az idén megjelent Armstrong már tényleg megérdemel egy helyet. Ők ugyebár szocrocknak nevezik a műfajukat, ami saját bevallásuk szerint inkább filozófiai, mint stílusbeli besorolás. A Google-n mindenesetre az összes találat rájuk mutat erre a szóra keresve, úgyhogy már csak ezért is volt értelme kitalálni. A gyakorlatban meg elég annyi, hogy jó pörgősek a dalok és a szövegek között is vannak idézhető (mi több, a bulikon hangosan kiabálható) sorok. Ennél több voltaképpen nem is kell.

Kalef: Kertamájus

Bár a Kalef alig két éve koncertezik, máris több tehetségkutatós siker áll mögöttük, és olyan előadók vendégeként léphettek fel, mint a Kiscsillag, az Intim Torna Illegál, a Pál Utcai Fiúk, vagy Péterfy Bori. Első nagylemezüket a Cseh Tamás Program támogatásával rögzítették, karácsony előttre ütemezett megjelenésével még éppen felfért az idei toplistára. A Kertamájus remek bemutatkozás, csupa sodró lendületű rockdal került rá, és a szövegek is rendben vannak (a Krumpliföld refrénje például már akkor egyből megragadt bennem, amikor tavaly először hallottam élőben). Különösen sokat dobnak a hangzáson a billentyűs – vagyis valójában egy ránézésre is menő keytaron játszó – Fanó vokáljai, az ő énekhangjában bőven rejlenek még kiaknázatlan lehetőségek. (Meghallgatható itt, Facebookos bejelentkezés után.)

kalef

Kettős Tamás és a Vadszamarak: Ragyog aki vagyok

Kettős Tamás igazi polihisztor művész, aki a zene mellett a festészetben és az irodalomban is otthonosan mozog. Igazi szívügye viszont a hiphop, amiben szokatlan módon csak 40 éves kora felett mélyedt el igazán. Azóta viszont annál jobban igyekszik bepótolni a lemaradást: Vadszamarak nevű együttesével stabil szereplő az underground színtéren, a csapat egy újjászervezést követően ma talán jobban egyben van, mint bármikor. Szuper a hangzás, a szövegekről nem is beszélve: Tamás olyan tempóban darálja a sorokat, hogy nem egyszer és nem kétszer kellett meghallgatnom, mire értelmezni tudtam. A közel 35 perces Ragyog aki vagyok mindössze négy dalt tartalmaz (plusz egy intro és outro), de egyáltalán nem unalmas, az instrumentális részekbe sem akartam sehol beletekerni. (Interjúhoz KATT IDE.)

Rájátszás: Szívemhez szorítom

A költők és popzenészek páros együttműködéseként indult Rájátszás projekt sokáig toporgott nagyjából egy helyben. Bár az alapötletben abszolút volt potenciál, valahogy mégsem tudtak egyről a kettőre jutni. Végül idén Egyedi Péter kezébe vette az irányítást, és az addigi duók helyett rendes zenekaros felállásra váltottak. Össze sem lehet hasonlítani, mennyivel jobb lett így az egész. A Szívemhez szorítom című lemezre (ami egy könyv mellékleteként jelent meg) 14 dal került rá, a verseket mások mellett Grecsó Krisztián, Erdős Virág, Háy János, és Závada Péter jegyzik, Erdős és Grecsó ráadásul el is énekli egy-egy szerzeményét. Előadóként Egyedin kívül – aki a zenei rendező is volt – közreműködik még Beck Zoli, Kollár-Klemencz László, Szűcs Krisztián és Kardos-Horváth János. A végeredmény egyszerre nagyon változatos és mégis egységes, szóval profi munka. (Meghallgatható itt.)

rajatszas

Szabó Benedek és a Galaxisok: A legszebb éveink

Ez az album, illetve az együttes volt az év nagy felfedezése számomra. Viszonylag nehezen tudja már bármi a nulláról átütni az ingerküszöbömet, mivel több tucatnyi zenekar koncertjére járok rendszeresen, és ezt időnként már most is kicsit soknak érzem. Szóval tényleg nagyot kell villantani ahhoz bárkinek, hogy ne csak belehallgassak időnként (mondjuk egy fesztiválon, ha véletlenül pont ott vagyok), de saját jogán is elkezdjek járni rá. Ennyi bevezető után sejteni lehet, hogy Szabó Benedekékkel ez volt a helyzet. A legszebb éveinket annyiszor hallgattam meg az elejétől a végéig, mint talán egy másik lemezt sem az idei évben, és még mindig nem unom. Tulajdonképpen mindent leírtak már róla mások (a mai huszonévesek Budapestjének tökéletes lenyomata, a VAN film zenei megfelelője stb.), úgyhogy nem is szaporítom a szót, elég annyi, hogy asszem én is rajongó lettem.

Takáts Eszter Beat Band: Ha túl közel vagy

Takáts Eszter több korábban félbeszakadt zenekar után a két és fél éve aktív Beat Bandben végre igazán otthon van, dalainak ez a hangszerelés áll eddig a legjobban. Bár maga az együttes a Hét, Remény, Szeretet című előző album kiadásával egy időben alakult, az még csak Eszter nevén jelent meg, valamint közben több tagcserére sor került, így a mostani az első nagyobb szabású közös munkájuk. A lemez több szempontból eklektikus lett: a saját dalok mellett három feldolgozás is szerepel rajta, van egy duett Szekeres Andrással, rákerült egy régebbi szám (Sanzon) felújított verziója, két szöveget pedig Karafiáth Orsolya jegyez. Mindezek ellenére egyáltalán nem kelt szedett-vedett benyomást, már csak azért sem, mert zeneileg viszont nagyon egységes.

Törzs: Magasra Fel

A Törzs az egyik legújabb zenekar a mezőnyben, első koncertjük idén tavasszal volt. Erre időzítve jelentették meg bemutatkozó lemezüket, ami rövidebb az átlagosnál, mégis abszolút teljes értékű. Annál is inkább, mivel egy gyönyörűen fényképezett film is tartozik hozzá, ami hangulatában tökéletesen rezonál a dalokra. A tagokat már korábban is ismertem a Carbovaris együttesből, de míg az ott képviselt angolszász-britpop vonal sosem állt igazán közel hozzám, ezt a projektet rögtön megszerettem. Pedig nincsenek bonyolult énektémák, se mélyenszántó szövegek, az egész mégis működik. Ilyen, amikor a letisztultság igényességgel párosul. Hiánypótló színfoltot jelentenek, remélhetőleg még sokat hallatnak magukról. (Interjúhoz KATT IDE.)

Ti mivel egészítenétek ki a listát?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk