KULT
A Rovatból

A Király visszatér – Az Elvis-film egy izzadt, eszelős mestermű

Na ilyen életrajzi filmet sem láttunk még – Baz Luhrmann fogta a műfajt, bedarálta, és elénk szórta eddig nem látott, ékkövekként csillogó darabokban.

Link másolása

Las Vegas, Hound Dog, Jailhouse Rock, Graceland, flitter, barkó, lábrázás – Elvis Presley-t mindenki ismeri. Megkerülhetetlen jelenség az egyetemes zenetörténetben. Persze akadtak filmjei is, nem is kevés (1956 és 1969 között 31 mozifilmet forgatott), de a mozgóképes öröksége a nyomába sem ér a zeneinek.

Elvis egy jó 25 éves csodás karrier után 1977-ben, 42 éves korában hunyt el szívrohamban, a halál valódi okáról azonban vita folyik.

Egyesek szerint a szíve volt gyenge, mások a gyógyszerfüggőségére gyanakszanak, illetve akadnak olyanok is, akik szerint menedzsere, Tom Parker ezredes az oka annak, hogy a Király ilyen kevés ideig lehetett köztünk.

Ez utóbbi feltevést járja körül a 2013-as A nagy Gatsby óta először alkotó Baz Luhrmann (Kötelező táncok, Rómeó és Júlia, Moulin Rouge!, Ausztrália), az ő látomásában ugyanis Elvis (Austin Butler) és az ezredes (Tom Hanks) kapcsolata van a középpontban. És már itt elöljáróban fontos leszögezni, hogy Luhrmanntól senki ne várjon egy szokványos életrajzi filmet. Az Elvis nem olyan, mint pl. a Ray (2004), A nyughatatlan (2005), a Piaf (2007), a Bohém rapszódia (2018) vagy a Respect (2021), de még csak nem is olyan musicalmegközelítéses, mint a Rocketman (2019). A különbség, a mássága pedig nem a sztori kapcsán ütközik ki, hiszen az Elvis is egy semmiből érkezett tehetség felemelkedéséről, magánéleti és szakmai örömeiről és zűrjeiről, adott esetben bukásáról és nagy visszatéréséről szól.

A forma az, ami igazán különlegessé, egyedivé és reformerré teszi Baz Luhrmann filmjét. Ebben pedig egyértelműen a rendező személye a „ludas”, az ausztrál szakinak ugyanis messziről felismerhető stílusa van.

Bizony, akadnak direktorok, akiknek elég ránézni a filmjeire, és máris beazonosítható a készítője. Többek között Wes Anderson, Jean-Pierre Jeunet, David Lynch és Tim Burton is közéjük tartoznak, de Luhrmann is régóta tagja ennek a klubnak.

Ő nem elégszik meg azzal, hogy szimplán egymás után vágja a felvett jeleneteket, sőt azzal sem, hogy szimplán felvegye azokat.

Az ő extravagáns kamerakezelése, vágása, montázsai, áttűnései és dramaturgiája még egy karburátorfúvókák típusairól szóló előadást is sodróvá és izgalmassá varázsolnának, képzelhetjük, milyen hatást érnek el egy olyan, alapvetően érdekes sztorival, mint amilyen Elvis Presley élete.

Mert bizony Elvis élete sem volt fenékig tejfel, erre viszonylag rövid életútjából is következtethettünk, a Parker ezredessel való viszonyát azonban sokan nem ismerték. Tom Parker volt ugyanis az, aki sztárt faragott az énekesből, ő irányította a dolgokat a háttérből az egész karrierje alatt, ezzel együtt pedig Elvis életére is óriási hatással volt. A Király halála után azonban súlyos visszaélések derültek ki a menedzserrel kapcsolatban, (aki egyébként nem volt sem ezredes, sem Tom, de még Parker sem, csupán egy illegális holland bevándorló), aki Presley bevételeinek 50%-át lenyúlta.

A film egyértelmű kizsigerelőként mutatja be Parkert, a durván elmaszkírozott, megkövérített, szinte felismerhetetlen Tom Hanks pedig talán sosem játszott még ennyire antipatikus karaktert, de (nem túl nagy meglepetés) ezúttal is nagyot alakít, ott lesz a helye jövőre a legjobb férfi mellékszereplők Oscar-jelöltjei közt. Ahogyan a címszereplő Austin Butlernek is kijárna egy nomináció, aki igazi sztárcsináló szerepet fogott ki az Elvisszel. A 30 éves színész amúgy nem ismeretlen az iparban, hiszen olyan filmekben és sorozatokban tűnt fel 2007-ben startolt pályafutása óta, mint pl. a Derült égből család, A zöld íjász, az Ufók a padláson, a Carrie naplója, A holtak nem halnak meg, de említhetjük eddigi leghíresebb szerepét is: ő volt Quentin Tarantino Volt egyszer egy... Hollywoodjának gyilkos hajlamú, Manson-szektás Tex Watsonja.

Butler pedig alaposan meghálálta a belé vetett bizalmat, széles spektrumon mozgó alakításával a nézők elé veti a Királyt minden hibájával és erényével együtt.

Olyan közel hozza hozzánk a rock and roll-császárt, amennyire csak lehetséges, a finálé-beli fellépésénél pedig ember legyen a talpán, aki kibírja könnyek nélkül.

Ha negatív kritika érheti az Elvist, az talán a játékidejével hozható összefüggésbe, a 160 percet ugyanis meg fogjuk érezni. Na nem az első kétharmadban, abban ugyanis kifogástalanul működik a Luhrmann-mágia, az ide-oda ugráló idősíkok, helyszínek és események cunamijában azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket. A végére azonban megtörik a lendület, és komótosabb képsorokban nézhetjük Elvis leépülését. E lassabb szcénákat viszont végül helyre rakja a lezárás érzelmi töltete, így egészében egy kivételes élménnyel lehetünk gazdagabbak. Az Elvis méltán lehet majd ott 2022 filmes nagyjai közt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: