A háborúban aknakereső volt, a paródiák királya lett, és Hollywood egyik leghosszabb szerelmi története az övé – Mel Brooks 99 éves

A rettenetes hőség ellenére nem állt meg a buli a Szigeten, sőt! 2025. augusztus 9-én két teljesen futurisztikus produkciót láthattunk és bátran állíthatjuk, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt a szombat estét. Érezhető, hogy a napszemüvegek egyre inkább odaszegeződnek a fesztiválozók arcára, de az energia nem lankad. Este negyed nyolckor lépett a Nagyszínpad deszkáira FKA Twigs, és egy olyan erotikus műsort nyomott le, hogy még a közönség is megdöbbent.

FKA Twigs egy brit énekesnő, dalszerző és táncos. Karrierjét táncosként kezdte, és olyan előadók klipjeiben szerepelt, mint Jessie J, vagy Ed Sheeran. 2012-ben kezdett el saját dalokat kiadni, első albuma pedig 2014-ben jelent meg, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni az elektronikus pop-R&B lemezt. Bár a 36 fokban csak a nézőtér negyede telt meg, a brit énekesnő nem zavartatta magát, teljes erőbedobással adta elő egyórás műsorát, amely nem szűkölködött a vizuális elemekben.

Akárcsak a Ponyvaregényben, itt is fejezetekre volt bontva az előadás. Az első, az Act I: Practice volt, ahol az énekesnő pillanatok alatt megszabadult ruháitól, és egy alternatív pinceszínház erotikus koreográfiájába kezdett bele szintén fehérneműre vetkőzött táncosai kíséretében.

Tulajdonképpen egy soft-pornó előadást kaptunk, amit az emberek egy része nagyon élvezett, a többiek pedig nem igazán tudták hova rakni az élményt.

A második felvonás az Act II: State of Being volt, amely az Eusexua című dallal kezdődött, és a Girl Feels Good-dal végződött. A műsorban helyet kapott egy táncszünet is, ami alatt Twigs felkészülhetett lélekben a harmadik epizódra, amely az Act III: The Pinnacle of Human Experience névre hallgatott. A lassabb, érzelmesebb dalokat a koncert végére tartogatta, mi pedig ennél a pontnál konstatáltuk, hogy valóban egy jó énekesnőt látunk és hallunk. Gyönyörűen adta elő a Home With You-t, a Two Weeks-et és a záróakkordként funkcionáló, kötelező slágert, a Cellophane-t. A siker nem maradt el, hatalmas ováció követte a produkciót, amit amíg élünk, nem felejtünk el.

Ez egy másik univerzum

A főműsoridőhöz közeledve egyre jobban megtelt a Nagyszínpad előtti tér, egészen pontosan egy tűt sem lehetett volna leejteni negyed 10-kor, amikor megjelent a színpadon Anyma. Az olasz-amerikai dj óriási névnek számít az elektronikus zene világában. Őszintén bevallom, nem a dalait vártam, hanem a látványt, és ezzel nem voltam egyedül. A house és techno műfajokban tevékenykedő előadó teljesen lenyűgözte a fesztiválozókat. Tökéletes műsort nyomott, ráadásul úgy válogatta meg a számokat, hogy a sintér-technot kedvelők és a lötyögős EDM szerelmesei is élvezzék a bulit. A zenéről sokkal többet nem lehet mondani, a látványról viszont annál inkább.

Amit láttunk, az a szórakoztatóipar magasiskolája. Irgalmatlan lóvé van a produkcióban, amit nem fukarkodtak beleölni a technikába. A folyamatos animáció, ami a háttérben ment, teljesen lenyűgözte a nagyérdeműt.

Anyma tökéletes példája annak, hogy hova tudott fejlődni az elektronikus zene és a színpadtechnika. A tökéletes ütemben felcsapó lángok, a kivilágított asztal a dj pult alatt, a lézershow és az egészen káprázatos animáció egy teljesen más univerzumba repítette a közönséget. A zenei érték vitatható, de az összélmény nem. Soha rosszabb bulit!

A Sziget fesztivál a végéhez közeledik, de még rengeteg érdekes, izgalmas és egyedi előadó van hátra, többek közt az egyik legnagyobb név, Post Malone és a zárónap utolsó headlinere, Chappell Roan. Mi pedig ott leszünk, megnézzük, és beszámolunk róla, hogy mit alkotnak.

Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.

Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.

Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.

(via Blikk)

Hónapokkal ezelőtt, amikor a Sziget Fesztivál bejelentette az idei év előadóit, Post Malone-ra mindenki felkapta a fejét. Egyesek szeretik, mások kevésbé, azonban szinte mindenki ismeri. Malone jelenleg 30 éves, korábbi önmagához képest lefogyott, és úgy néz ki, mint egy telefirkált iskolapad. Ja, és iszik. Nem is keveset.

Az énekes Austin Richard Post néven látta meg a napvilágot New Yorkban, 1995-ben. 20 éves volt, amikor berobbant a zeneiparba, White Iverson című dala teljesen letarolta a SoundCloud-ot, majd később a Youtube-ot is. Malone igazi rádiós divatzenét gyártott, ám nemrégiben teljesen más irányba indult el. 2024-ben adta ki F-1 Trillion: Long Bed című albumát, ami egy 27 dalos country-lemez. Láttunk már olyat a világtörténelemben, hogy valakinek nem igazán sült el jól a megújulás, és a közönség negatív visszajelzést adott, ám itt ilyenről szó sincs! Malone jobb formában van, mint valaha és még a dalai is jobbak lettek.

Vasárnap este negyed 10-kor cigarettával és egy pohár sörrel a kezében megjelent a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán az énekes, aki látványosan nem tudta eldönteni, hogyan öltözzön fel a bulira. A ruházata pont olyan volt, mint a zenéje: félig country, félig divatpop. Malone csizmát viselt, farmernadrágot és egy nagy csatos övet. Ez eddig abszolút country, azonban ehhez felcsapta CeeDee Lamb kék Dallas Cowboys mezét, ami inkább a mostani divat irányába vitte az összképet. A mez aztán a koncert közben lekerült, de annyi tetoválása van az énekesnek, hogy olyan volt, mintha lenne alatta még egy mez. Hogy a vizuális élményt még jobban megdobja, az egész fogsora ezüst volt, ő pedig erre büszkén, végig vigyorogta a bulit.

A zenei élmény is vegyes volt, játszottak régi slágereket és új dalokat is. Nyilvánvalóan az olyan szerzemények kapták a legnagyobb ovációt, mint a rockstar, a Sunflower, vagy a Circles, de a friss zenéket is jól fogadta a többtízezres tömeg. Post Malone koncertje alatt egy tűt sem lehetett volna leejteni a színpad előtt, rengetegen voltak kíváncsiak az előadóra, aki folyamatosan hálálkodott. Shawn Mendes mellett Malone a második főműsoridős fellépő, aki zenekarral érkezett és mivel nagyon jól szól az idei Sziget, végre hallhattuk, hogy mennyi energia van egy élőzenés produkcióban. A gitárok, a hegedű, a dob, mind sokkal élvezetesebbé tették a bulit.

Ha megkérdeznék tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, akkor azt válaszolnám, hogy Post Malone sörhordó embere. A fickónak biztosan nem kell konditerembe járnia, mivel szinte

Hogy hatszor vagy nyolcszor kapott-e egy új sört, azt nem tudom, de így is elég szépen fogyasztott nettó másfél óra alatt. Természetesen nem itta meg az egészet, általában csak belekortyolt, majd letette a színpad valamelyik pontjára, hogy ott melegedjen és fénysebességgel szénsavmentessé váljon.

A nagyjából 90 perces koncert elejétől a végéig élvezetes volt, olyan előadót láthattunk, aki látványosan nagyon szereti, amit csinál, és kifejezetten jó is benne. Hibátlanul énekelte a dalokat, remekül kommunikált a közönséggel, és bár általában elöl állt a kifutón, a hátul zenélő bandával is megvolt az összhang. A színpadkép nagyon jól nézett ki, a kellékek és a középső ledfal animációi egy amerikai benzinkútra repítettek minket, ahonnan aztán bármerre mehetünk a teletankolt pickuppal. A színpadon volt útjelzés, lámpaoszlopok, emelvény a zenészeknek és az elmaradhatatlan Posty Co. logó. Természetesen egy ekkora produkció pirotechnikát is bőven használ, néha felcsaptak a lángok, máskor kisebb tűzijátékot láthattunk, de akadt egy kis füst is itt-ott. És persze nem csak azért, mert Malone rá-rágyújtott koncert közben.

Összességében egy kifejezetten jó, hangulatos, profi koncertet láthattunk, egy nem mindennapi főhőssel a középpontban. Reméljük nem kell újabb hat évet várni, hogy ismét láthassuk.

A Sziget a végéhez közeledik, már csak egy nap van hátra, de rendkívül izgalmas előadók lépnek még színpadra, mi pedig ott leszünk, hogy megnézzük őket.

1960. augusztus 10-én született a spanyolországi Málagában, és José Antonio Domínguez Banderas névre keresztelték. A spanyol hagyományoknak megfelelően első vezetéknév, vagyis nála a Domínguez az, amelyen általában ismerik az emberek (az apjától kapta), Antonio azonban úgy döntött, hogy a kevésbé elterjedt második, anyai vezetéknevét, a Banderast választja művésznevének.

Az édesanya, Ana Banderas tanítónőként dolgozott, apja, José Domínguez pedig a Guardia Civil nevű csendőrség tisztje volt. A házaspár a két fiát (Antonio mellett Francisco nevű öccsét) katolikus hitben nevelte, a színész pedig a mai napig minden Semana Santa (Szent Hét) alkalmával hazazarándokol, hogy részt vegyen Málagában a Lagrimas y Favores nevű testvériség felvonulásán. Sőt, köztudott, hogy ezt a kötelezettségvállalást be is írja a filmes szerződéseibe, hogy semmi ne zavarhassa meg a vallási ünnepség iránti rendíthetetlen hűségét.

Ana és José a jövőbeli hollywoodi sztárt a dél-spanyolországi Fuengirola városában, Marbella közelében nevelték fel.

Ezután a zene és a színészet felé fordult, az érettségi után, 19 évesen pedig Madridba költözött, és színházi pályára lépett.

Angol nélkül Hollywoodban

Banderas számára a madridi színházi élet volt a kiindulópont a spanyol filmiparban való pályájához. Filmes debütálására az ország egyik legnevesebb filmrendezője, Pedro Almodóvar második filmjében, az 1982-es A szenvedélyek labirintusában került sor, majd hamarosan Almodóvar projektjeinek állandó szereplőjévé vált: szerepelt a Matadorban (1986), A vágy törvényében (1987) és az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben (1988) is, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

1989-ben Banderas újra Almodóvarral dolgozott együtt a Kötözz meg és ölelj!-ben, ami nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, s az ambiciózus színészt Spanyolország határain túlra repítette. Szerepelt Madonna botrányos dokumentumfilmjében, a Madonnával az ágyban (1991), amikor az énekesnő 1990-ben Madridban tartózkodott.

1991 januárjában aztán Antonio Los Angelesbe költözött, ahol megkezdte hollywoodi karrierjét. Volt azonban egy hatalmas hátránya: ekkor még nem tudott angolul, ezért a meghallgatásokon nem értette a rendezők kérését. Első angol nyelvű szerepét az Arne Glimcher (Egy igaz ügy) rendezésében készült, Oscar Hijuelos Pulitzer-díjas regényéből adaptált A mambó királyai (1992) című filmben kapta Armand Assante mellett. A meghallgatáson Banderas próbálta elrejteni angol nyelvtudásának hiányát, és rendesen bemagolta a szövegét, így végül elnyerte Nestor Castillo főszerepét. Állítólag a forgatáson sem értette sokszor, hogy éppen miket mondott angolul.

A latin szerető

A mambó királyai után ő lett „a latin szerető”, ez a név ráragadt Hollywoodban, és elárasztották szerepekkel. 1993-ban a Philadelphia – Az érinthetetlenben Tom Hanks meleg partnerét játszotta, ugyanabban az évben Jeremy Irons és Winona Ryder mellett fontos szerepben volt látható az Isabel Allende regényéből készült Kísértetház című filmben, s feltűnt továbbá Allende egy másik regényéből készült, Argentínában forgatott Szerelem és árnyakban (1994) is. Ezt követték olyan sikeres filmek, mint az Interjú a vámpírral (1994), a Desperado (1995), a Bérgyilkosok Sylvester Stallone-nal (1995), vagy a Magyaországon forgatott Evita (1996), amiben Madonnával játszott.

Griffith Don Johnsonnal, Banderas pedig a spanyol színésznővel, Ana Lezával, aki segített neki angolul tanulni A mambó királyaihoz.

Banderas csillaga azonban továbbra is ragyogott olyan filmekben, mint a Zorro álarca (1998), a Kémkölykök-filmek (2001), a Volt egyszer egy Mexikó (2003) vagy a Shrek-filmek, amelyekben Csizmás, a Kandúr hangját kölcsönözte. S bár jó néhány hollywoodi blockbusterben dolgozott azóta (pl. Zorro legendája, A bűn hálójában, A feláldozhatók 3, Dolittle, Sokkal több mint testőr 2, Uncharted, Indiana Jones és a sors tárcsája), Almodóvarhoz is visszatért rendre, 2011-ben például együtt forgatták A bőr, amelyben éleket, 2019-ben pedig a Fájdalom és dicsőséget, amiért megkapta első és eddigi egyetlen színészi Oscar-jelölését is.

A világot jelentő saját deszkák

Banderas mindig is arról álmodozott, hogy színházat nyit Málagában, a Plaza de la Merced keleti oldalán álló, elhagyatott Cines Astoria y Victoria mozi pedig megfelelő helyszínnek tűnt. 2016-ban José Segui építésszel együtt tervet nyújtott be a városházára, s a több mint 70 beérkezett pályázat közül az övékét választották ki. Az ellenzéki pártok heves tiltakozása miatt azonban Antonio a következő évben visszavonta javaslatát, és megfogadta, hogy többé nem lép kapcsolatba a közigazgatással.

Ígéretéhez híven 2017-ben bejelentette, hogy 2 millió eurós kezdeti befektetéssel megvásárolja a régi Alameda Színházat, hogy megvalósítsa saját színházi projektjét, szigorúan magánszférában. A Teatro del Soho végül 2019. november 15-én nyílt meg, méghozzá a Banderas rendezésében és társproduceri munkájával készült Tánckar című musicallel. Ő maga Zach főszerepét játszotta, a darab pedig 2020 március közepéig teltházas előadásokat tartott, amikor a színházat a Covid-járvány miatt be kellett zárni. A produkció és a Soho végül 2021 telén tért vissza a madridi színházi életbe.

Divat, parfüm, jótékonykodás

Banderas 2015-ben újabb tevékenységbe kezdett, divattervezést tanult a londoni Central St Martins College of Art nevű elismert művészeti főiskolán. Első férfi kollekcióját 2016-ban hozta létre a skandináv ruházati cég, a Selected Homme együttműködésével, Antonio Banderas Design néven.

Antonio emellett minden év augusztusában Marbellában rendezi meg a Starlite Gala nevű, sztárokkal teli jótékonysági rendezvényt. 2010-ben hozta létre a Fundación Lagrimas y Favores alapítványt, amely nagylelkűen támogatja többek között a málagai hátrányos helyzetű családokat, a málagai szegény sorsú fiatalok egyetemi tanulmányait és a rákos betegek hospice-át. A gála 2010-es alapítása óta több mint 2,5 millió eurót gyűjtött, több mint 120 000 családnak segített, és több mint 25 000 gyermeket íratott be az oktatásba. Banderas 2013-ban a filantróp tevékenységéért megkapta a Queen Sofia Spanish Institute aranyérmét.

Nem éppen fűvel-fával

Bár a vásznon ő volt „a latin szerető”, a való életben amúgy mindig is a hosszú távú kapcsolatok híve volt. Kétszer nősült: először 1987 és 1996 között a spanyol színésznő, Ana Leza volt a felesége, majd 1996 és 2014 között az amerikai színésznő Melanie Griffith. Utóbbi Don Johnsontól született lánya, az azóta világhírűvé vált színésznő, Dakota Johnson felnevelésében kulcsszerepet játszott. Griffth-szel 1996 májusában Londonban kötött házasságot, miután mindkettejük válását véglegesítették.

Melanie 1996 szeptemberében a marbellai Costa del Sol állami kórházban hozta világra a közös lányukat lányukat, Stellát. A kórház vezetése akkor büszkén hangsúlyozta, hogy a színésznő nem részesült semmilyen különleges bánásmódban, és a lesifotósok sem kapták el a kórházból való távozásukat, mivel a pár állítólag egy létrán mászott át a falon, és a szomszéd hátsó kapuján keresztül távozott. Banderas és Griffith 18 éven át voltak házasok. 2014-ben szakítottak (2015-ben mondták ki a válásukat), de jó viszonyban maradtak. A színész jelenlegi partnere (2014 óta, tehát ismét több mint 10 éve) a nála 21 évvel fiatalabb holland pénzügyi tanácsadó, Nicole Kimpel (44), akivel 2016 óta az Egyesült Királyságban, Surrey-ben él.

Állítólag számos projektet elhalasztott, hogy az utolsó értékes pillanatokat a családjával tölthesse. Az édesanyja, Ana kilenc évvel később, 2017-ben hunyt el.

Ugyanabban az évben Banderas szívrohamot kapott, amelyet életének „pszichológiai fordulópontjaként” írt le, ez ébresztette rá a prioritásaira, például a családjával töltött időre. A színész elmondta, Pedro Almodóvar arra ösztönözte őt ezután, hogy a halálközeli élményből merítsen ihletet a Fájdalom és dicsőség című filmjéhez, amit sokan élete legjobb alakításának tartanak.