KULT
A Rovatból

A dadogása miatt sokat csúfolták, majd biztonsági őr és magánnyomozó lett, mielőtt leuralta volna Hollywoodot – Bruce Willis 70 éves

Az egyik legnagyobb filmsztár 2022-ben tette le a lantot az egyre súlyosbodó demenciája miatt, addigra azonban egy a maga nemében páratlan karriert hozott össze. Ő már sokat felejt, de mi sosem feledjük őt!


Walter Bruce Willis 1955. március 19-én született az akkori NSZK-ban, Idar-Obersteinben. Édesanyja, Marlene német volt, Kasselből származott, édesapja, David Willis pedig egy épp ott állomásozó amerikai katona volt. Van egy húga is, Florence és két öccse, Robert (már elhunyt) és David. Miután az apja 1957-ben leszerelt a hadseregből, a családját áttelepítette szülővárosába, Carneys Pointba, New Jersey-be. Marlene egy bankban dolgozott, David pedig hegesztő, gépészmester és gyári munkás volt.

Bruce gyerekként dadogott. A Penns Grove gimnáziumba járt, ahol az iskolatársai sokat piszkálták emiatt, és gúnyból „Buck-Buck”-nak becézték. Szerencsére azonban voltak barátai is, akik Brunónak becézték.

Minden beszámoló szerint népszerű, jó humorérzékkel megáldott gyerek volt, akit a középiskolában a diáktanács elnökévé választottak. Szerette a csínytevéseket, szóval gyakran került bajba. Ehhez azonban párosult egy kissé lágyabb oldala is, amelynek középpontjában a színház és a színpad iránti érdeklődése állt. Ez furcsa módon abból a felismerésből született, hogy a dadogása azonnal megszűnt, amint elkezdett nagyobb csoportok előtt fellépni. Ezért hát csatlakozott az iskola drámaklubjához, majd 1973-ban érettségizett Penns Grove-ban.

A középsuli elvégzése után biztonsági őrként kezdett dolgozott a salemi atomerőműben, majd úgy döntött, kipróbálja magát magánnyomozóként, s talán ez is vezette őt a színészet felé. E munkájában szerzett tapasztalatait később A simlis és a szende (1985-1989) című sorozatban és Az utolsó cserkész (1991) című akció-vígjátékban is kamatoztatni tudta.

Willis beiratkozott a Montclair State University drámaprogramjába, ahol szerepet kapott a Macska a forró bádogtetőn című előadásban. 1977-ben azonban otthagyta az iskolát, és New Yorkba költözött, ahol az 1980-as évek elején Manhattan különböző szórakozóhelyein, köztük a Kamikazéban, a Cafe Centralban és a Chelsea Centralban pultosként tartotta fenn magát, miközben a Hell's Kitchen negyedben élt, és folyamatosan járkált meghallgatásokra. A legnagyobb színészi bálványaiként Gary Coopert, Steve McQueent, John Wayne-t és Robert De Nirót nevezte meg, utóbbival pedig volt szerencsére együtt játszani a 2008-as Minden azzal kezdődött című Barry Levinson-filmben.

Simlis vagy szende?

1977-ben kapta az első fizetős színészi munkáját, amikor az Ég és föld című off-Broadway-darabban debütált. Ezt további színpadi munkák követték, de 1980-ban Willis átváltott a filmre, amikor egy apró szerepet kapott Frank Sinatra és Faye Dunaway Az első halálos bűn című filmjében. Két évvel később (ismét egy kis feltűnés erejéig) a Paul Newman főszereplésével készült Az ítélet (1982) című Oscar-jelölt filmben lehetett őt látni, majd ezután a tévében, például a Miami Vice és az Alkonyzóna egy-egy epizódjában.

1984-ben, miután Ed Harrist helyettesítette a Fool for Love című off-Broadway-sikerben, Willis Hollywoodba utazott, hogy részt vegyen a Kétségbeesve keresem Susant (1985) című Madonna-film meghallgatásán.

Nem kapta meg a szerepet, de ez végül egy rendkívül szerencsés döntésnek bizonyult: Willis ugyanis így ott maradt a városban egy nappal tovább, és elment a következő év márciusában debütáló A simlis és a szende című új sorozat castingjára.

A legenda szerint katonai ruhában és punk frizurával jelent meg a válogatáson, hogy elnyerje David Addison, az okoskodó magánnyomozó szerepét. Közvetlenségével és sármjával pedig lenyűgözte a csatorna vezetőit, és végül kb. 3000 színész közül ő lett a befutó.

A Cybill Shepherd főszereplésével készült sorozat a Blue Moon nyomozóiroda két tagja, Maddie Hayes (Shepherd) és David Addison bűnügyeket megoldó hőstettei körül forgott. Az 1989 májusáig sugárzott A simlis és a szende hatalmas sikert aratott az ABC-nek, és még nagyobb áttörést jelentett Willis számára. „A nők vonzónak találják őt, a férfiak pedig arról fantáziálnak, hogy olyanok lehetnek, mint ő” – mondta Gary Pudney, az ABC tehetségkutató alelnöke a People magazinnak.

Nem egy tipikus akcióhős

Még A simlis és a szende sugárzása alatt tűnt fel (illetve minden bizonnyal a sorozat népszerűségének köszönhetően) első mozifilmjében, az 1987-es Nem látni és megszeretni című vígjátékban, amelyben Kim Basingerrel játszott együtt. Egyébként ugyanebben az évben vette feleségül Demi Moore-t is, de erről bővebben később.

Mivel pedig Willis lelkes bluesrajongó és szájharmonikás volt, szintén ’87-ben a Motown Records stúdiójában rögzítette a Return to Bruno című bluesos soulalbumát, amely aztán szerény eladási bevételt hozott.

Sebaj, a filmes karrier enélkül is szárnyalt. 1988-ban ugyanis már John McClane-t alakította a Drágán add az életedben. A filmre már a bemutató előtt sikerült felfigyelni, részben azért, mert Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger is visszautasították McClane szerepét.

Amikor pedig a filmesek végül a teljesen más típusú és habitusú Willis mellett döntöttek, mivel a karaktert melegséggel és humorral akarták megtölteni, és abba is beleegyeztek, hogy 5 millió dollárt fizetnek neki (ami hatalmas összeg volt egy olyan színésznek, akit sokan még mindig viszonylag kezdőnek tartottak), sokan adtak hangot a felháborodásuknak a szakmából.

A közönséget azonban ez nem érdekelte. Willis saját kaszkadőrmutatványai és emlékezetes egysorosai révén a Drágán add az életed 85 millió dolláros bevételt hozott az amerikai mozikban, világszinten pedig több mint 140-et, s később négy folytatás is készült hozzá. Ez azonban csak a kezdet volt Bruce számára, aki az azt követő évtizedekben a filmjei összesen több mint 3 milliárd dolláros jegybevételt hoztak.

Egy évvel a Drágán az az életed után már egy újabb sikerfilm részese volt, bár a hazai mozinézők ebből nem sokat fedeztek fel, mivel a Nicsak, ki beszélben (1989) ő adta Mikey, a kisbaba hangját (a magyar szinkronban pedig Mikó István). Megkapta azonban első és egyetlen mozifilmes Golden Globe-jelölését Az ellenség földjén (1989) című drámájáért (A simlis és a szendéért korábban már kapott Golden Globe-ot és Emmyt is). Az angol bulvárújságíró szerepéért a Hiúságok máglyájában (1990) vegyes kritikákat kapott, 1991-ben pedig a Hudson Hawk: Egy mestertolvaj aranyat ér című akciófilmje, ami egyfajta hiúsági projekt volt a számára, mivel benne volt a forgatókönyvben is, nagy bukás lett, és megkapta az év legrosszabb filmjének járó Arany Málna-díjat. Sőt, ezt (a bukást és az Arany Málnát) 1994-ben megismételte Az éj színével is. Ezek a megbicsaklások azonban nem ártottak a karrierjének, és a kilencvenes évekre már ő lett az egyik legjobban fizetett hollywoodi filmsztár.

Bokszoló és pszichológus

Azzal mindenesetre nem lehetett őt megvádolni, hogy be akarta volna skatulyázni magát bármilyen szerepkörbe. Nem elégedett meg sem azzal, ha akcióhősködhet, sem azzal, ha csibészes mosolyával romantikázhat. Willis megpróbált a műfajok igen széles skáláján mozogni, s ezt a kilencvenes évekbeli filmjei kellőképp alá is támasztják. Szerepelt persze akciófilmekben (Még drágább az életed, Árral szemben, Die Hard: Az élet mindig drága, A Sakál, A kód neve: Merkúr, Szükségállapot), de emellett fekete komédiában (Jól áll neki a halál), erotikus thrillerben (Az éj színe), kisebb keserédes filmekben (Világgá mentem, Senki bolondja), gengszterfilmben (Az utolsó emberig), szerzői és kommersz sci-fikben (12 majom, Az ötödik elem, Armageddon), szatírákban (Négy szoba, Bajnokok reggelije) és romantikus drámában (Velem vagy nélküled) is.

Két filmjét pedig bővebben ki kell fejtenünk, annyira meghatározóak voltak. Az egyik az 1994-es Ponyvaregény, amely Willis következő nagy lépése volt a komoly, díjakért versengő filmek felé. Néhány évvel korábban Brian De Palma Hiúságok máglyájában már próbált valamivel nagyobb presztízsre törekedni, de akkor nem jött össze. A Ponyvaregénnyel viszont igen.

Quentin Tarantino második egész estését a kor legjelentősebb filmjei között tartják számon, és óriási hatással volt a szereplőinek pályájára – gondoljunk csak Willisre, John Travoltára, Samuel L. Jacksonra, vagy Uma Thurmanre! Bruce pedig ezután olyan öntudatosan művészi és szokatlan filmekben kezdett szerepet vállalni, mint a 12 majom (1995), Az ötödik elem (1997), a Bajnokok reggelije (1999), vagy a Sin City: A bűn városa (2005). Ekkorra már nemcsak filmsztár volt, hanem filmszínész is. Nemcsak égő épületekből ugrott ki, hanem olyan szerzői rendezők minőségi filmjeiben játszott, mint Terry Gilliam, Luc Besson, Quentin Tarantino és Wes Anderson.

Aztán szerepelt a Hatodik érzékben. Malcolm Crowe pszichológust játszotta M. Night Shyamalan 1999-es természetfeletti filmjében, s talán ez volt az egyik legközelebbi találkozása azzal, hogy egy hétköznapi fickó bőrébe bújjon, annak ellenére, hogy Malcolm nagyon nem hétköznapi körülmények között élt. Willis alakítása csendes, kísérteties volt, megtalálta azt a stílust, amit korábban csak szórványosan használt, de később újra és újra visszatért hozzá, különösen a sebezhetetlen David Dunn szerepében Shyamalan A sebezhetetlen (2000) és az Üveg (2019) című filmjeiben.

A Hatodik érzék egyetlen filmben egyesítette Willis addigi sikereinek nagy részét, sőt, tovább is fejlesztette azokat: rengeteg szakmai elismerést kapott (többek között hat Oscar-jelölést), a kritikusok is imádták, és a közönség körében is hatalmas népszerűségnek örvendett. Az év második legnagyobb bevételét produkálta a Star Wars I. rész: Baljós árnyak mögött: összesen 293 millió dollárt hozott az USA-ban, világszinten pedig 672,8 milliót. Willis legnagyobb anyagi sikere volt, amit sem előtte, sem utána nem tudott túlszárnyalni.

Két nagy szerelem

A magánélete meglepő módon nem volt tele botrányokkal. Az első hosszabb kapcsolata, egyben első házassága kapásból a karrierje elején startolt. 1987 augusztusában kezdett el randizni Demi Moore-ral, akit három hónappal később, november 21-én feleségül is vett Las Vegasban. S miután nem gondolták meg magukat (a valószínűleg hirtelen ötlet miatt), egy hónappal később tartottak egy második, jóval nagyobb lagzit is, mintegy 450 vendégnek a Warner egyik burbanki stúdiójában. Összesen három lányuk született: Rumer 1988-ban, Scout 1991-ben, Tallulah Riley pedig 1994-ben.

Willis és Moore végül több mint 10 év házasság után, 1998. június 24-én jelentették be a szakításukat. 2000. október 18-án adták be a válókeresetet, a papírokat pedig még aznap véglegesítették. A válással kapcsolatban Willis így nyilatkozott: „Úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam apaként és férjként, mivel nem tudtam ezt a dolgot megoldani.”

Állítása szerint Will Smith támogatta őt a leginkább ebben a nehéz időszakban, ő segített neki megbirkózni a helyzettel. Bruce mindenesetre közeli kapcsolatot és barátságot ápolt a továbbiakban is Demivel, sőt, az exe későbbi férjével, Ashton Kutcherrel is, még az esküvőjükön is részt vett.

Demi után rövidebb, maximum 1-2 éves kapcsolatai voltak, pl. Maria Bravóval, Alisha Klass-szal, Rachel Hunterrel vagy Karen McDougallal, Brooke Burns színésznőt pedig 2003-ban el is jegyezte, de végül tíz hónap együttlét után, 2004-ben szakítottak.

A nagy ő végül 2007-ben lépett be Bruce életébe: ekkor találkozott a nála 23 évvel fiatalabb brit modellel, Emma Heminggel a közös edzőjük edzőtermében. Ők ketten majdnem két év randizás után a Turks- és Caicos-szigeteken léptek az oltár elé 2009. március 21-én, hat nappal később pedig Beverly Hillsben, egy polgári szertartás keretében újra összeházasodtak. Azóta is együtt vannak (az utóbbi években sajnos inkább rosszban, mint jóban, már ami Willis egészségi állapotát illeti), épp most fogják ünnepelni Bruce 70. születésnapja után közvetlenül a 16. házassági évfordulójukat.

A pár első közös gyermeke, a Mabel nevű lányuk 2012-ben jött a világra, őt követte két évvel később Evelyn (bizony, Willisnek öt lánya van).

Biztonságban van

Közel három évvel azután, hogy Bruce és Emma megújították a fogadalmukat a 10. házassági évfordulójuk alkalmából, a Willis család 2022 márciusában nyilvánosságra hozta, hogy Bruce-nál afáziát diagnosztizáltak, ezért visszavonul a színészi pályától. A rajongók ezután 2023 februárjában kaptak egy frissítést Bruce állapotáról, amelyben már „pontosabb diagnózist” kapott: a színész frontotemporális demenciával küzd, amelyre sajnos nincs gyógyír, sem kezelés.

Willis a karrierjének utolsó éveiben főként egy kaptafára készülő, borzalmas akciófilmeket forgatott, s csak az állapotának bejelentése után tudatosult a szerepdöntéseit addig nem értő közönség és szakma számára, hogy miért kereste a kevés dialógusokkal járó, nem sok kihívást jelentő és nem sok ideig tartó, de jól fizető projekteket. Még az egyre romló állapotában is próbált pénzt hozni a házhoz.

Természetesen azért ebben az időszakban is feltűnt mozis és eseményfilmekben, például a Széttörvében (2015), a Volt egyszer egy Venice-ben (2017), a Bosszúvágyban (2018), az Üvegben (2019) vagy az Árva Brooklynban (2019), de az utóbbit követő három éven belül leforgatott 26 darab (!!) filmje, illetve azok záróakkordja, a 2023-as A bérgyilkos után már sajnos ezekre sem volt képes, így azóta a szerettei (Emma, Mabel, Evelny, Demi, Rumer, Scout, Tallulah stb.) körében él visszavonultan, nyugalomban, biztonságban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az X-Faktorban is reagáltak a Megasztár heti balhéjára, Curtis több beszólást is kapott – megnéztük az X-Faktor 3. élő showját
Most sem az esett ki, aki a legrosszabb volt, viszont megvan az év női hangja, Majka pedig továbbra is verhetetlen mentornak bizonyul.


Az X-Faktor 3. élő show-ja Gáspár Laci produkciójával indult, sőt, egyenesen dal premierrel: „Minden jó, minden szép”. Kicsit drukkoltam, hogy értékeljék a mentorok, de persze erre nem került sor.

Szerintem rossz volt a dalválasztás, és nem építkezett eléggé az előadásmód, de örülök, hogy Laci megmozdult.

Én még emlékszem olyan X-Faktor évadra is, ahol Miller Dávid énekelt az élő show-k elején, szerencsére abból sem lett hagyomány, reméljük, ebből sem lesz az.

A rendhagyó kezdetet rendhagyó folytatás követte. Dávid egyedül lépett a stúdióba, és előadta, hogy fogalma sincs, hol van Pápai Joci, amit persze senki nem hitt el neki.

Joci úgy döntött, a plafonról belógatva érkezik, a Mission Impossibble zenéjére. De ezzel még nem volt vége a mókának. Ugyanis hiába konferálták be a mentorokat, egyedül Tóth Andi érkezett meg. Aztán egyesével szállingózni kezdtek a többiek.

Mindenki mindenféle viccesnek szánt kifogással állt elő, hogy miért késett. Az egész csak egy nagy piszkálódás volt, utalva a Megasztár és Curtis „botrányára”.

Ezen a héten a TV2 kreatívjai azt találták ki, hogy eljátsszák, Curtis – akinek kiesett az utolsó versenyzője is – ki akar szállni a műsorból, az sem érdekli, ha kötbért kell fizetnie.

Aztán persze az utolsó pillanatban nagy kegyesen megérkezett a Megasztár stúdiójába, elnézést kért, és minden ment tovább a maga útján.

Majka a kis közös produkció végén le is vonta a tanulságot:

„Teljesen értelmetlen úgy csinálni valahol, hogy nem jössz el, ha valójában el akarsz jönni”.

Most, hogy ez is megvolt, szeretném felhívni rá a figyelmet, hogyan változik a világ. Dávid a TV-nézők mellett most már az RTL+ prémium nézőit is köszöntötte. Ez a jövő, lehet, néhány év, és tévénézők már nem is lesznek.

Ezen az estén hat versenyző lépett színpadra, és minden úgy zajlott, ahogy az utóbbi évadokban megszokhattuk. Mindenki két dallal készült. Az első körben ezúttal elmaradtak a székek, vagyis a mentorok nem menthettek meg senkit. Utána a nézői szavazatok alapján egy versenyző kiesett, vagyis ő már nem is énekelhette el a második dalát. A második körnek értelemszerűen öten vágtak neki, itt már bekerült két szék is, és a végén ismét kiesett egy versenyző. A jövő heti elődöntőbe négyen kerültek be. Már csak két hét, és megtudjuk, ki az ide X-Faktor győztese!

Elsőként Majka rapper tinijei, a Tonix Honix lépett színpadra. Majka legfőbb tanácsa az volt, hogy most már muszáj mozogniuk, show-t csinálni.

Valkusz Milán szerint a srácok "megérkeztek az élő show-ba". Dicsérte az energiát, de kicsit kaotikus volt a dal, sok volt benne a pörgetés, és sokszor nem értette a szöveget. Andi is az érthetőséget hiányolta, szerinte a kevesebb néha több. Laci viszont azt kapta, amit várt, külön megdicsérte, hogy pihenő nélkül tolták végig a rendkívül pörgős, energikus számot a fiúk.

Istenes Márkóról megtudhattuk a kisfilmjéből, hogy traktorozik, a következő pillanatban pedig felszántotta a színpadot. Szerencsére nem traktorral. Tóth Andi énekese magasra tette a lécet. Elvis Presley dalait nem gyakran hallhatjuk a tehetségkutatókban, talán nem véletlenül, hiszen a pop történelem egyik legnagyobb ikonjáról beszélünk, akit lehet szeretni vagy nem szeretni, de a "királynak" olyan hangja és energiája volt, aminek a mai napig kevesen érnek a nyomába.

A Trouble egy beolvasós dal a King Creole című filmből. Súlyosságát így utólag némileg rontja, hogy a filmben Elvis annak a Walter Matthau-nak olvas be, akit a vígjátékai után nehéz komoly fenyegetésnek tekinteni.

Márkó nem hozott szégyent a rock n' roll királyára.

Nekem kicsit Elvis utánzásnak tűnt a produkció, főleg a mozgás, de ilyen fiatalon így lehozni ezt mindenképpen nagy fegyvertény.

Laci elmondta, hogy minden látszat ellenére ez a műfaj nagyon nehéz, ő akkor tanulta ezt meg, amikor a Fáraó szerepét játszotta a Madách Színházban a József és a színes, szélesvásznú álomkabátban.

Andi azt emelte ki, hogy amit a színpadon láthattunk, azt Márkó nem tanulta, ez ő maga.

A mai este számomra a félresikerült feldolgozások jegyében telt. Varga Imi Szekeres Adrien slágerrel érkezett, és szerintem kicsit laposra sikerült. Utóbb kiderült, hogy Imi torokfájással küzd, valószínűleg ez okozta a hiányérzetet. Félre értés ne essék, nem volt rossz produkció, csak Imitől láttam már ennél erősebbet. Ez most "egynek elment".

Andi egyedül azt említett negatívumként, hogy Imi egyszer bakizott, és ez kizökkentette egy pillanatra. "Ne lássam rajtad" jött a tanács. Bevallom, én visszanézve sem tudtam elkapni azt a pillanatot, amire az énekesnő utalt.

Minden estre az biztos, hogy Imi nagyszerű énekes, aki Caramel vagy Kökény Attila nyomdokaiba léphet.

Majka ezen az estén kicsit nehezen viselte a kritikákat, nehezményezte, hogy az amúgy szerinte tökéletes produkcióból Andi kiemelte ezt az apró bakit.

„Játszottál egy futballmérkőzést, rúgtál 12 gólt, és a 3. percben megbotlottál, és most arról beszél az Andi”.

Nazira következett, de mielőtt Gáspár Laci felkonferálta volna, még kiszólt ByeAlexnek, aki a Facebookon az adás közben "entellektüel szecessziós tájképfestőnek" titulálta Laci öltözékét. Laci válaszában elmondta, hogy valóban tájképeket festeget szabadidejében, és Alex tanulhatna tőle stílust.

„Milán, nem úgy nézek ki, mint egy francia-cigány festőművész?” – fordult Laci megerősítésért mentortársához.

„Cigasso” – felelte Milán, amin mindenki jót kacagott.

Nazira Pápai Joci Özönvíz című dalát énekelte. Ez a produkció sokkal jobban tetszett, mint a múlt heti Nótár Mary sláger, és ezzel nem voltam egyedül.

Majka, nyilván Jocinak szánt bökdösésként megjegyezte, hogy ez a dal "túl egyszerű" volt. Peti azt is elmondta, hogy bizony Nazira is komoly beteg, erősen begyógyszerezve tudott csak színpadra lépni. Laci megköszönte neki, hogy ezt elmondta.

Tóth Andi a múlt héten azt mondta Nazirának, ő várna tőle ismét egy olyan pillanatot, amilyet a válogatón okozott, és ez most olyan volt. Milán szerint Nazira zseniális, egyáltalán nem vette észre rajta, hogy beteg.

Pápai Joci természetesen elmondta, milyen megtisztelő, hogy Laci versenyzője az ő dalát választotta, még soha nem hallotta ilyen jól elénekelve.

Gáspár Lacinak sikerült még kipréselnie magából egy nagyon furcsa gondolatmenetet arról, hogy ez a dal azért nehéz, mert férfihangra lett írva, kell hozzá „az őserő, és ez egy nőnek nehéz”.

Whitney Houston és Cserháti Zsuzsa odafent a mennyekben most felhúzta a szemöldökét.

Tóth Andi rappere Belano viszonylag minimalista beattel operált, és nem volt rossz, de szerintem a refrén nem ért össze a verzék hangulatával. Inkább rádiózene ez nekem, amit elhallgatok a kocsiban, de koncerten unnám.

Az est legnagyobb csalódását Farkas Ancsi okozta nekem. Az is hozzá tartozik, hogy Dés László és Bereményi Géza szerzeménye, a Nagy utazás személyes okokból az egyik legfontosabb dal számomra. Ettől persze lehet belőle feldolgozást készíteni, és nem csak Presser Gábor előadásában szól jól, hiszen Malek Andrea is remekül énekelte.

De ez a változat nagyon nem sikerült jól. Gáspár Laci teljesen szívemből szólt, amikor hangot adott csalódottságának.

Az talán nem a legszerencsésebb megfogalmazás a részéről, hogy Ancsi „ízléstelenül” énekelt– Majka jogosan háborodott fel a kemény fogalmazáson –, de az biztos, hogy az egész nagyon nem volt a helyén.

Ezzel végéhez ért az első kör, eljött az idő, hogy valaki kiessen. Az ilyenkor szokásos időhúzás végén kiderült, hogy Nazira kapta a legkevesebb szavazatot. Kár érte, nagyszerű ügynök volt. Én biztos nem őt küldtem volna haza, Ancsi rosszabbul teljesített, és tudom, boomer vagyok, de azért egy jó énekesnő számomra mindig is érdekesebb lesz, mint bármelyik rapper.

Ezzel két dolog eldőlt: Milán után Laci is versenyző nélkül maradt, és Farkas Ancsi lett 2025 legjobb női hangja. Ha figyelembe vesszük, hogy olyan kollégákat ütött ki a nyeregből, mint Patai Anna vagy Mohácsi Anett, igazán büszke lehet magára.

A második forduló Varga Imivel indult és az RGO-val. A Szeretlek is meg nem is nem az a dal, amiben nagyot lehetne énekelni, talán a "kedélyes" a legjobb szó arra, amit láttunk. Koncerten egynek elmenne a repertoárba, de nem igazán versenydal. A mentorokat persze meggyőzte, meg hát nem is mernék lehúzni Szikora Robi slágerét, úgyhogy négy igennel Varga Imi leülhetett.

Istenes Márkó második produkciója a Kaleo No Goodja volt.

Én most először éreztem igazán azt, hogy mégiscsak van „Márkó stílus”, nem egy Kaleo utánzást hallottunk, hanem autentikus saját változatot.

Laci és Majka is úgy érezte, hogy Márkó folyamatosan ugyanazt csinálja, és ez kicsit egyhangú. Nem feltétlenül értek egyet velük, minden esetre Laci kivételével mindenki igennel szavazott, ezért leülhetett.

Belano következő produkciójában Majka a prozódiai hiányosságokat emelte ki, viszont pozitívumként beszélt arról, hogy a produkció őszinte, belülről jövő volt. Milánt és Lacit meggyőzte. Egyedül Majka szavazott nemmel, így leülhetett. Ami meglepő volt, hogy Varga Imi állt fel, pedig a korábbi fordulókban azt szoktuk meg, hogyha ő leült, úgy maradt.

Farkas Ancsi ismét egy feldolgozással készült. Ezúttal a U2 One-ja került terítékre sajátos feldolgozással. Mondjuk látvány terén ezúttal nem erőltették meg magukat az X-faktorosok, a kettétört szív egy iskolai Ki mi tud?-on még jó is lenne, de itt egy kicsit fapados elgondolás.

Gáspár Laci ezúttal elégedett volt a hallottattakkal, egyedül azt kifogásolta, hogy végig egy hangtartományban maradt a dal. De Majka szerint azt egyszerűen nem tudta volna kiénekelni Ancsa.

Ami valljuk be, nem túl hízelgő az év női hangjára nézve.

Tóth Andi épp ezért vontatottnak is találta az előadást. Milán pedig bevallotta, ez az egyetlen U2 dal, ami tetszik neki, ami kicsit megnehezíti a továbbiakban a viszonyomat vele, de ez legyen az én bajom.

Andi nemmel szavazott, de a másik három mentor leültette Ancsit. Ezúttal Márkó állt fel.

A Tonix Honix kezdte az estet és ők is zárták. Andinak sokkal jobban tetszett ez a daluk, mint az első, Milán felrótta, hogy nem értette a szöveget. Laci viszont kijelentette, ő már az elején tudta, hogy a srácoknak a döntőben van a helye. Mind a négy mentor igennel szavazott, ezért leülhettek. Ancsi adta át a helyét.

Ezzel eldőlt, hogy Belano és Majka rapperei biztos ott lesznek az elődöntőben. Istenes Márkó, Varga Imi és Farkas Ancsi között dőlt el, ki esik ki.

A ma esti teljesítmények alapján Ancsi volt hármuk közül a leggyengébb. Az pedig, hogy Iminek kellett hamarabb felállnia a székekről, azt sugallta, hogy Márkóra többen szavaztak ezen az estén.

Persze sokszor hangsúlyozzák Miller Dávidék, hogy általában minimális szavazat dönt a versenyzők között, és ez most is így lehetett. Végül Farkas Ancsi nevét mondták ki először, mint továbbjutót, utána pedig Varga Imi örülhetett. Így hát Tóth Andi versenyzője, Istenes Márkó búcsúzott.

Ez azt is jelenti, hogy a mentorok közül Majkának egyedül megvan még mind a három versenyzője. Talán csak szerencse, de az is lehet, hogy az ózdi rapper mégiscsak tud valamit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET: