A 10 legjobb angolul éneklő magyar zenekar
Komoly vitákat váltott ki nemrég egy előterjesztés, amely szerint kizárólag a magyar nyelven előadott dalok számítanak magyar zenének. Ennek főként a rádiós lejátszási kvóták miatt érezhetik a negatív hatását azok a hazai együttesek, akik dalaikat nem magyarul írják.
Bár ahhoz kétség sem fér, hogy a fenti szabályozás túl szigorú, alapesetben nekünk is az a véleményünk, hogy egy magyar zenekar akkor tud leginkább egyedi lenni, ha anyanyelvén szólal meg. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy számos olyan csapat bukkant fel az elmúlt években idehaza, akik rendkívül színvonalasan képviselik műfajukat, és minden további nélkül megállhatják a helyüket külföldi színpadokon is. Ez pedig már elég okot szolgáltathat arra, hogy angol számokkal (is) próbálkozzanak.
Az alábbiakban tíz olyan formációt gyűjtöttünk össze, akikben mind megvan a potenciál, hogy adott esetben nemzetközi színtéren is bizonyíthassanak. Van aki már el is jutott közülük erre a szintre, mások még csak nagyratörő terveket dédelgetnek.
A listára kerülésnek nem volt feltétele, hogy az adott együttes teljes repertoárja angol nyelvű legyen (többen is rendelkeznek már egy-egy magyar szerzeménnyel), az viszont igen, hogy utóbbiak inkább csak a kivételt jelentsék. Minden zenekartól egyetlen dalt választottunk ki, de sokszor nehéz volt a döntés, így ha bármelyik „versenyző” szimpatikus nektek, bátran keressetek rá más számokra is tőlük.
A lista abc-sorrendben van, köztes rangsort nem akartunk és nem is igazán tudtunk volna felállítani.
Blahalouisiana
A szellemes nevével is figyelemfelkeltő Blahalouisiana 2011 őszén alakult Székesfehérváron. Öt tagjából négyen korábban is együtt zenéltek már, hozzájuk csatlakozott Schoblocher Barbara énekesnő, aki egyedi hangszínével rögtön megalapozta a csapat karakterét. Stílusukra leginkább talán a ’60-as, ’70-es évek beatzenéje nyomta rá bélyegét, de pop- és rockhatások is felfedezhetők dalaikban. Egyelőre egy ötszámos EP-jük jelent meg, valamint dolgoznak az első nagylemezükön.
Carbovaris
Az öt évvel ezelőtt, gimnazista zenekarként alakult Carbovaris stílusa az eltelt időben fokozatosan vált egyre kiforrottabbá. Leginkább brit indie-rock és gitárpop motívumokból építkeznek, például a Placebo zenekar nyomdokain. 2010-ben megnyerték a WAN2 tehetségkutatóját, aminek köszönhetően működésük második évében felléphettek a Sziget Fesztiválon. Többször szerepeltek a Petőfi Rádió és a Viva TV játszási listájának élmezőnyében, sőt Comet díjra is jelölték őket.
Erik Sumo Band
Az Erik Sumo Band két okból is kakukktojás a listán: egyrészt a többi szereplőnél régebben, 2005-ben alakult meg, másrészt pedig azóta sajnos be is fejezték a közös munkát. A formáció működésének első éveiben érte el legnagyobb sikereit, My Rocky Mountain című bemutatkozó lemezük anyagával Európa-szerte turnéztak. Amikor azonban Harcsa Veronika 2010 őszén kivált közülük, lendületük megtört. Bár ezt követően Császári Gergely csatlakozásával látszólag újult erőre kaptak, és egy remek albumot is összehoztak együtt, Tövisházi Ambrus zenekarvezető nem sokkal ezután mégis úgy döntött, hogy feloszlatja a csapatot. Tavaly év végén még adtak egy különleges összeálló koncertet az A38 hajón, amire hónapokkal előtte elfogyott az összes jegy, azonban a hatalmas siker ellenére úgy tűnik, belátható időn belül nem terveznek folytatást. Nagy kár, hiszen igény mindenképp lenne az általuk képviselt, nem mindennapi zenei stílusra.
Fran Palermo
A lista több másik szereplőjéhez hasonlóan fiatal, alig huszon-egynéhány éves átlagéletkorú Fran Palermo zenekar üstökösként tűnt fel a hazai könnyűzenei palettán. Alig egy-két év alatt váltak az egyik legnépszerűbb feltörekvő formációvá, akiknek szó szerint minden koncertjén hatványozottan többen voltak az előzőhöz képest. Sajnos azonban az élet közbeszólt még azelőtt, hogy igazi áttörést érhettek volna el: a tagok közül érettségijük után többen is úgy döntöttek, külföldön folytatják tanulmányaikat, így a csapat tavaly nyáron elbúcsúzott a rajongóktól. Azóta két alkalommal összeálltak, amikor épp mindannyian itthon tartózkodtak – mindkétszer több száz fős tömeg volt rájuk kíváncsi, sőt rengetegen be se fértek. Csak remélni tudjuk, hogy ha úgy alakul, folytatják majd a közös zenélést, hiszen sokkal több van bennük, mint amennyit eddig kiadtak magukból.
Ivan & the Parazol
Az előző hasonlat az üstökössel az Ivan & the Parazolra is kétségkívül igaz. Ők is alig múltak húszévesek és az utóbbi időben olyan sikereket mondhatnak magukénak – egyiket a másik után – amiről nem túlzás állítani, hogy a többség mindössze álmodhat. Ha csak az idei évüket nézzük, túl vannak második amerikai turnéjukon, felléphettek a Deep Purple előzenekaraként, kevés híján megnyerték a Nagy-Szín-Pad tehetségkutatót, valamint az idei Sziget hivatalos himnuszának is az ő egyik dalukat választották – és még csak júniust írunk. Mellesleg teljes joggal: elképesztően jól hozzák a ’60-as, ’70-es évek rock n’ roll életérzését, nem is beszélve frontemberük hihetetlen hangi adottságairól és színpadi jelenlétéről. Annyi biztos, hogy róluk még sokat fogunk hallani.
Middlemist Red
A Middlemist Red tagjai is messze vannak még a nyugdíjtól, a pszichedelikus rockban utazó formáció alig másfél éve alakult a Kőbányai Zenei Stúdió gólyatáborában. Ennek ellenére máris több nem mindennapi eredmény fűződik hozzájuk: pár hónapja megnyerték az Index alternatív dalversenyét, aminek köszönhetően ismertségük meredek növekedésnek indult. Nemrég pedig még nagyobb elismerésben volt részük, a Deezer online zenelejátszó oldal szerkesztői 182 ország zenekarai közül választották be őket a legjobb négy közé (ennek apropóján a napokban interjúztunk is velük). Ez a verseny még zajlik, de minden esélyük megvan rá, hogy jó szereplés esetén hatalmas lendületet kapjon a pályafutásuk.
Psycho Mutants
A pécsi gyökerű Psycho Mutants zenekar stílusát szinte lehetetlen behatárolni, saját bevallásuk szerint a „western swing” jelző illik rá legjobban, de egy kelet-európai Tarantino-film kísérőzenéjeként is el lehetne képzelni. A trombitával és tangóharmonikával felturbózott, teljesen egyedi hangulatú dalokat tovább erősíti Karnics Zoltán frontember senki máshoz nem hasonlítható énekhangja, ami átütő erejével néhol már-már katartikus hidegrázást képes okozni. A csapat francia származású harmonikásuknak, illetve menedzsmentjüknek köszönhetően széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, pár napja játszottak például a francia Europavox fesztiválon. Ősszel pedig előreláthatólag hosszabb külföldi turnéra indulnak majd nemrég megjelent negyedik albumuk anyagával.
Run Over Dogs
Időarányosan elért sikerek terén a Run Over Dogs zenekarnak sincs oka panaszra: 2011 végén alakultak, pár hónapra rá megnyerték az R33 tehetségkutatóját, tavaly ilyenkor pedig az A38 Talentométerét is. A vérbeli rock n’ rollt játszó csapat hitelességét tovább növeli, hogy a tagok viselkedésükben is maradéktalanul hozzák a műfajhoz tartozó életérzést. Koncertjeiket legalább annyira (ha nem jobban) élvezik, mint közönségük, utána pedig rendszeresen olyan afterpartykat kanyarítanak, amelyek részletezéséhez minden bizonnyal jócskán elkelne a 18-as karika – már amennyiben egyáltalán marad bármilyen emlékük róla. Noxious Foodies című bemutatkozó albumuk múlt ősszel jelent meg, azóta már következő EP-jük anyaga is összeállt. Időközben lenyomtak egy 15 állomásos európai turnét, aminek ősz környékén szintén kinéz a folytatása.
Turbo
A 2005-ben alakult Turbo fokozatosan lépett egyre feljebb és feljebb a hazai rockzenei mezőnyben. A Random Trip dobosát, Delov Jávort is tagjai közt tudó formáció legfőbb szándéka, hogy valami újat mutasson azok számára, akiknek régóta kialakult képük van a „rock” jelző jelentéséről. Nemrég megjelent Pentagram című lemezükkel kétségtelenül jelentős lépést tettek ebbe az irányba: az album dalai egyszerre slágeresek és keményen odalépősek. Ehhez jön hozzá frontemberük, Tanka Balázs egyedien átható hangszíne, ami még egyet dob az összképen.
We Are Rockstars
A jelenleg a Zagar, korábban pedig a Puzzle zenekarból is ismert Ligeti György által vezetett We are Rockstars fülbemászó rockzenét játszik, viszonylag erősebb szintihatásokkal. Saját bevallásuk szerint az volt a céljuk, hogy olyan dalokat írjanak, amiket ők maguk is szeretnének hallani a tévékben és rádiókban, de addig nem találkoztak velük. Nekik mindenesetre sikerült, azóta több szerzeményük is előkelő helyezést ért el a különféle játszási listákon. Eddig megjelent két nagylemezük teljesen angol nyelvű, bár azóta több szám magyar verzióját is elkészítették, de egyelőre inkább csak kísérletezésképp – ennek a stílusnak őszintén szólva talán jobban is áll az angol nyelv.
Ha szerintetek kihagytunk valakit, várjuk a javaslataitokat kommentben!
