hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Netflix dokumentumfilm: 8 hónapig kínozták a kisfiút, mire meghalt, pedig a szociális munkások tudtak róla

Megnéztük a Gabriel Fernandez-aktát, és totál kikészített minket. Ütés-égés-lövésnyomok egy nyolcéves gyerek holttestén.
Szajki-Vörös Adél, fotók: Netflix - szmo.hu
2021. február 22.

hirdetés

Ez a netflixes dokumentumfilm-sorozat talán abban a legkiemelkedőbb, hogy soha nem láttunk még ennyire szomorú true crime doksit, hiszen annál nincs kegyetlenebb és elviselhetetlenebb nézőként is, amikor egy gyermeket a saját szülei kínoznak halálra. Pedig a kis Gabriellel ez történt Los Angelesben.

A halálakor nyolc éves kisfiút vér szerinti anyja hónapokkal korábban fogadta ismét magához, miután születése után lemondott róla, majd az alatt a pár hónap alatt, ami 2013 május 24-ig történt, a kisfiú a poklok poklát érte át. A végzetes éjszakán, miután orvosok hosszú órákon át küzdöttek az életéért, a szervezete feladta a harcot. Konkrétan halálra kínozták. Hogy milyen motivációból - kell erre egyáltalán motiváció???! - , pontosan kinek a tervéből és hogyan, erre derül fény a tárgyalás során, és ezt a szívszorító történetet bontja ki a szemünk előtt, gyakorlatilag élőben a sorozat.

Ott ülünk mi is a tárgyalóteremben és meg akarjuk érteni a megérthetetlent. De még durvább a sztori attól, hogy kiderül: több szociális munkásnak lett volna lehetősége tenni valamit a gyerekért, de inkább behunyták a szemüket.

A sorozat nem amiatt erős, mert filmművészetileg vagy dramaturgiailag annyira különlegeset alkotott volna a rendezője, hanem maga az ügy olyan, ami önmagáért beszél. Ordít. A rendező a legjobb eszközt választotta, amikor úgy döntött, hogy ezt a történetet csak a legnagyobb egyszerűséggel kell elmesélni, nem kell hozzátenni semmi extrát. Mert amikor megtudjuk, hogy ez a kisfiú olyan kínzásokat élt át, mindezt nyolc hónapon át, amilyent még az ellenségünknek sem kívánunk, akkor minden célját eléri az alkotó.

Feltesszük a kérdést: hogyan történhetett ez meg? A néző azt kívánja, hogy mindenki nyerje el a büntetését, aki erről tehet. A sorozat azért fontos, hogy elkészült, mert felhívja a figyelmet az amerikai gyerekvédelem hiányosságaira, mint ahogy az ügy is azért szólt akkorát Amerikában, mert a két szülőn kívül vádat emeltek négy szociális munkás ellen is.

Ugyanakkor a bemutatott, felkavaró bizonyítékok és a fantasztikusan emberi hozzáállású, empatikus ügyvéd azt is hivatottak hatalmas piros betűkkel az eszünkbe vésni, hogy egy gyermek ártatlan, tiszta lap, és bűn bántani - akár egy életre traumatizálni, akár a halálba küldeni, akár szekrénybe zárni éjszakára, ahogy azt Gabriellel is tették.

Egy egész pici szekrénybe, és itt most egy kurva nagyot tudnék csak káromkodni tehetetlenségemben, hogy ilyesmi még mennyi gyerekkel megtörténhet ebben a pillanatban.

hirdetés

Ami a pozitív következmény a film mögött, hogy úgy hírlik, az ügy megmozgatott bizonyos dolgokat Amerikában és elindult valamiféle változás a gyermekvédelem területén. A doksi nagy hangsúlyt helyez arra, hogy bemutassa, ez a terület mennyire átláthatatlan és káoszszerűen létezik, s ezzel remélhetőleg hozzásegíti a gyermekvédelem szervezettségének kikényszerítését, mint ahogy az utóbbi években többször is forradalmian nyúltak bele a dokumentumfilmesek a valóságba.

Azt állítja ugyanis a Gabriel Fernandez-akta, hogy nem egyszeri problémáról van szó, hanem tragikusan gyakoriról. És ez rettentő szomorú: a tudat is, hogy a világban szenvednek úgy gyerekek, akiket egyetlen kézmozdulattal meg lehetne menteni, és mégsem - és mégis maradnak a bántalmazó közegben.

A film felépítése klasszikus, lassú építkezéssel, alaposan bemutatja az ügy minden részletét, de a hat epizód arra is enged időt, hogy bizonyos témákon jobban elidőzzön. Így jut idő arra is, hogy a szimpatikus jogász háttérsztoriját és elhivatottságának okát is megismerjük: megtudjuk, hogy ő is bántalmazott gyermek volt és ezért fontos neki a gyermekabúzus elleni küzdelem. Ezek a pillanatok még erősebbé teszik a filmet érzelmileg.

Nem tudok döbbenetesebb képet felidézni valaha készült dokumentumfilmekből, mint amikor megmutatják a Gabriel testéről készült fotókat. Egyszerűen felfoghatatlan, hogyan képes valaki egy gyermekkel ezt tenni. Nem öncélú az illusztráció: a rengeteg sérülésnyom beég az ember agyába és garantálom, hogy a néző örökké emlékezni fog erre a képre.

Gabrielt szünet nélkül kínozta az anyja és annak élettársa, légpuskával lövöldöztek rá, fojtogatták, verték, égési nyomokat okoztak neki, miközben az éjszakát megkötözve egy szekrényben kellett töltenie. Ép ésszel felfoghatatlan. Fontos ez a film mindenütt a világon, a borzalmak tanmeséje arról, hogy figyeljünk jobban oda a gyermekekre, és ha bármi furcsát látunk, ami egy kiskorút veszélyeztethet, nyissuk ki a szánkat és jelezzük, mert egyetlen kiszolgáltatott gyermek sem érdemli meg, hogy becsukjuk a szemünket. Régen szobrot állítottak emlékül a vértanúknak, most dokumentumfilmek készülnek ilyen céllal róluk, ezért fontos a Gabriel Fernandez-akta.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Zamárdi bekeményít: csak oltási igazolvánnyal lehetne bulizni a Balaton Soundon

A képviselő-testület kötelezővé tenné a még be sem vezetett dokumentumot, a fesztivál szervezői viszont egyáltalán nem tartják életképes megoldásnak.
Fotó: Rockstar Photographers - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés

Zamárdi önkormányzata azt mondja, csak azokat engedné be a szigetes fesztiválra, akik rendelkeznek majd ilyen okmánnyal - azt nem árulták el, hogy tudnák ezt kivitelezni.

Mindenesetre most elkezdődik majd az egyeztetés Zamárdi önkormányzata és a szervezők között a fesztivál szervezéséről - írta a 24.hu.

Zamárdiban rendkívüli ülést tartott az önkormányzat képviselő-testülete, Csákovics Gyula polgármester utána azt közölte, hogy bár a település hosszabb távon a fesztiválok „kivezetése” mellett van, a képviselők támogatták az idei Sound és a Strand Fesztivál megrendezését.

Még nem tudni, pontosan mikor lesz a Sound, de a korábbi évekből kiindulva körülbelül négy hónap múlva, június végén-július elején kezdődhet a fesztivál, ha a járványhelyzet engedi.

A polgármester szigorú intézkedéseket vár a szervezőktől, a testület pedig a még be sem vezetett oltási igazolványt is kötelezővé tenné a rendezvényen.

Kádár Tamás, a Sziget Zrt. vezetője viszont azt mondta a lapnak, hogy „Mi egyelőre nem látjuk, hogy az oltási igazolvány a fesztiválok szervezésében életképes megoldás lenne."

hirdetés

A legutóbbi kormányzati bejelentések nem arra engednek következtetni, hogy nyáron komolyabb tömegrendezvényekre kerülhetne majd sor, akár oltási igazolvánnyal.

A szervezési feladatok mellett az oltási igazolványok legfontosabb problémája az lehet, hogy a jelenlegi oltási ütem mellett a 20–30 éves fiatalok egyáltalán megkapják-e nyárig a koronavírus elleni vakcinát.

További technikai és jogi probléma, hogy a fesztiválszervezőknek ellenőrizniük kellene a jegyvásárlók szenzitív egészségügyi adatait, különösen, hogy a Sziget két éve 30 millió forintos adatvédelmi bírságot kapott, mert már akkor is túl sok adatot tárolt a jegyvásárlókról.

Ezután vélhetően csak az adatvédelmi szabályok külön módosítása után mernének vállalkozni a cégek a szenzitív adatok kezelésére.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

2008 óta az apja börtönében – mi a fene is történik most Britney Spearsszel igazából?

Megpróbáltunk utánajárni, hogy hol tart most az énekeső kiszabadításáért harcoló ügy, és mi van a háttérben.
Szajki-Vörös Adél, fotók: Instagram - szmo.hu
2021. február 27.

hirdetés

Hatalmas tehetségként tűnt fel a Disney Mickey Mouse Clubjában a kilencvenes évek elején még kislányként, a ma már 39 éves Spears, aki Christina Aguilerával együtt mindenkit leénekelt a színpadról anno. Szexualizálták kicsiként, utána pár évvel pedig, amikor befutott Hit Me Baby One More Time című pajkos dalával még tiniként, az volt a közvélemény egyik felének vele a baja, hogy túl szexi.

Anyák nyilatkozták, hogy megölnék. Aztán az volt a baj, hogy nagyobbak a mellei. Ezután összejött Justin Timberlake-kel - aki a róla szóló, nemrég megjelent dokumentumfilmet látva bocsánatot kért utólag a sztártól, amiért nem tisztelte a határait - , ők lettek az aktuális álompár, majd gyorsan Spears állítólagos szüzessége lett a téma.

Közben az énekesnő siker szempontjából a csúcsra jutott, állhatatosan gyártotta egymás után a gigaslágereket, de ennél a bulvársajtónak érdekesebb volt, hogy szakított, majd férjhez ment egy Kevin Federline nevű fickóhoz. Két év alatt szült két gyereket és látszólag nem volt formában. Elvált, és majdnem végleg elveszítette a felügyeletet a gyermekei felett. Mondjuk abba nem igazán gondoltak bele az őt éjjel-nappal üldöző fotósok, hogy Diana hercegnővel az élen, hány híresség életét tette tönkre a paparazzók mániákus csimpaszkodása. Ezért az sem volt kérdés, hogy

hirdetés
amikor a zavart Spears 2007-ben felbőszülve viselkedett egy benzinkúton, leborotválta a fejét csontkopaszra és mindezt kamerák lencséi kereszttüzében tette, másnap már idegösszeomlásról szólnak a hírek. 2008-ban már mentő szállította egy pszichiátriára.

A New York Times által készített új doksi szerint azonban ez egy sokkal érdekesebb sztori kezdete volt. Itt már nem Britney és a sajtó, hanem Britney és az apa között dúlt a harc.

A #FreeBritney-mozgalom és Spears sztorija ezután röviden annyi, hogy az apja lett a gyámja, aki egyes híresztelések szerint tökéletesen kontrollálja az életének minden (!) aspektusát, és mindenféle összeesküvés-elméletek is keringenek a neten, hogy Britney hogyan próbál évek óta jeleket adni és üzenni a rajongóknak, hogy mentsék meg valahogy (legutóbb egy scrabble-fotója robbantotta fel az Instát). Hiszen nonszensz, hogy egy egészséges, folyamatosan dolgozó nő teljes kontroll alatt él. Britney ugyanis ezerrel termeli a pénzt: parfümmárkákat dob piacra, vagy épp az X-faktor zsűrijében más (!) tehetségeket támogat.

Tény, ha valaki picit is jó gesztus- és mimikaelemző, elég furcsának tarthatja a Britney "bebörtönzésére" és válságos állapotára adott válaszát: a videót, melyen arról győzködi a nézőt, mennyire jól van, miközben nyúzott, kócos, zavarban van, és sokak szerint csak beállították a kamera elé, hogy elcsitítsa a háborgó hullámokat.

A gyámság eredetileg csak ideiglenes lett volna - de 14 évvel később még mindig az apa a fő kontroller.

A Framing Britney Spears című dokumentumfilm hatalmas hullámokat kavart nemrég, az apa képviselője azt nyilatkozta a napokban, hogy Britney nem áldozat, sőt, az apja a legnagyobb védelmezője, és amióta ő a gyámja, megsokszorozódott a vagyona (ez tényleg így van). Britney azonban cikkünk megírásáig nem szólalt meg, ami a konteó-hívőkben szintén vészjelzőt csenget.

Hogy mi az igazság? Ezt tényleg csak egyvalaki tudja. Mindenesetre Spears egyre jobban eléri a kultikus státuszt, amiben lehet, hogy épp titokzatossága is szerepet játszik.

A Golden Globe és Oscar-esélyes film, az Ígéretes fiatal nő rendezőjének bevallása szerint a Toxic minden idők legjobb popszáma, s ez lett a film egyik fontos témája is, hátborzongatóan, hegedűre áthangszerelve (érdekes, hogy a film másik fő soundtrackje Paris Hiltoné, akiről szintén nemrég derült ki, hogy komoly bántalmazás áldozata volt).

Ez az Ígéretes fiatal nő trailere:

Az olyan dalai, mint az Overprotected (túlóvott) vagy a My Prerogative is más értelmet nyerhetnek utólag dalszövegükkel-klipjükkel együtt, de simán végig lehetne menni az eddigi életművén, mikor mit rejtett el valódi önmagáról a dalaiban Spears, aki sokkal több, mint egy szőke díva: remek popzenész remek hanggal és tehetséggel.
Ahhoz, hogy Spears kikerülhessen ebből a helyzetből, ami gyakorlatilag egy börtön és csapda is, az apját kéne meggyőznie, akit láthatóan nem tud, mivel a lánya mentális alkalmatlanságára hivatkozik, így az elvileg nem hozhat ilyen döntéseket.

Bíróhoz ugyan fordulhatna Britney, de ahhoz ügyvédek kellenek, csakhogy mivel mentálisan nem alkalmasnak nyilvánították, nem fogadhat saját ügyvédet. Ehhez egy másik bírót kéne megkérnie, hogy az engedélyt adjon ügyvédi segítséghez, hogy aztán újra az első bíróhoz fordulhasson. Viszont az ügyvédeket neki kellene fizetnie, a pénze felett azonban nem rendelkezik - viszont az apja igen, akinek szintén saját ügyvédet kéne fogadnia.

Végül tavaly sikerült mégis bíróság elé állnia, de elveszítette a pert.

Most egy egész mozgalom figyelmeztet arra, hogy az énekesnő élete így nem élet, ezért veszélyben is van, mint autonóm személyiség, s hogy korábban figyelni kellett volna rá, amikor csaknem másfél évtizede a nyilvánosság megbélyegezte.

Drukkolva várjuk, hogy Spears is megszólaljon, ha tud, hogy mi a fene is van vele.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Golden Globe: A nomádok földje lett a legjobb dráma, az elhunyt Chadwick Bosemant is díjazták

Taroltak a Netflix produkciói a díjátadón, A korona és A vezércsel is több díjat besöpört, de a Borat 2 is két kategóriában nyert.
Fotó: Northfoto/2021 NBCUniversal Media, LLC - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés

Magyar idő szerint hétfő hajnalban tartották a 78. Golden Globe-díjátadót, amelyet a koronavírus-járvány miatt rendhagyó módon rendeztek meg.

A virtuális gála két háziasszonya, Tina Fey és Amy Poehler az Egyesült Államok két végéből vezette a műsort: Fey New Yorkból, az NBC székházából, Poehler pedig a gála szokásos helyszínéről, a Los Angeles-i Beverly Hilton szállodából konferált, ahol csak néhány híresség jelent meg, hogy személyesen adhassa át a díjat. A jelöltek és a díjazottak otthonról követték a díjátadó eseményeit.

A legjobb drámai film A nomádok földje lett, amelynek női rendezője, Chloé Zhao a legjobb rendező díját is elvihette. Ezzel ő lett Barbra Streisand után a második nő, és az első ázsiai származású nyertes, aki megkapta ezt az elismerést.

A díjátadón tartoltak a Netflix produkciói, főleg A korona című sorozat, amely a legjobb dráma tévésorozat lett, Emma Corrint a legjobb női, Josh O’Connort pedig a legjobb férfi főszereplőnek választották a dráma tévésorozatok kategóriájában, Gillian Anderson pedig a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat kapta meg a televíziós sorozat kategóriájában. A vezércsel című, szintén netflixes tévésorozat két elismerést söpört be, a legjobb televíziós minisorozat vagy tévéfilm és a legjobb női főszereplő díját.

A Borat 2 is két kategóriában lett díjazott: egyrészt megnyerte a legjobb komédia díját, Sacha Baron Cohen pedig a legjobb férfi színész díját a komédia vagy musical kategóriában.

A tavaly rákbetegségben elhunyt Chadwick Bosemant posztumusz választották meg a legjobb drámai színésznek a Ma Rainey: A blues nagyasszonya című filmben nyújtott alakításáért.

A Fekete Párduc sztárjának járó díjat özvegye, Taylor Simone vette át, aki elmondta, hogy néhai férje Istennek, a szüleinek és az elődeinek köszönné meg az elismerést.

hirdetés

A legjobb drámai színésznőnek járó díjért Mundruczó Kornél Pieces of a Woman című filmjének női főszereplője, Vanessa Kirby is versenyzett, de azt végül nem ő, hanem Andra Day nyerte el a The United States Vs. Billie Holiday című filmben nyújtott alakításáért.

A díjazottak listája:

Legjobb dráma: A nomádok földje

Legjobb színésznő (dráma): Andra Day (The United States Vs. Billie Holiday)

Legjobb férfi színész (dráma): Chadwick Boseman (Ma Rainey: A blues nagyasszonya)

Legjobb komédia vagy musical: Borat 2

Legjobb színésznő (komédia vagy musical): Rosamund Pike (Fontos vagy nekem)

Legjobb férfi színész (komédia vagy musical): Sacha Baron Cohen (Borat 2)

Legjobb animációs film: Lelki ismeretek

Legjobb idegen nyelvű film: Minari (Amerikai Egyesült Államok)

Legjobb rendező: Chloé Zhao (A nomádok földje)

Legjobb női mellékszereplő: Jodie Foster (The Mauritanian)

Legjobb férfi mellékszereplő: Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)

Legjobb forgatókönyv: Aaron Sorkin (The Trial of the Chicago 7)

Legjobb eredeti filmzene: Trent Reznor, Atticus Ross, Jon Bastise (Lelki ismeretek)

Legjobb eredeti filmbetétdal: Io Sì (The Life Ahead)

Legjobb drámai tévésorozat: A korona (Netflix)

Legjobb női főszereplő (dráma tévésorozat): Emma Corrin (A korona)

Legjobb férfi főszereplő (dráma tévésorozat): Josh O’Connor (A korona)

Legjobb komédia vagy musical tévésorozat: Schitt's Creek (Pop TV)

Legjobb női főszereplő (komédia vagy musical tévésorozat): Catherine O’Hara (Schitt’s Creek)

Legjobb férfi főszereplő (komédia vagy musical tévésorozat): Jason Sudeikis (Ted Lasso)

Legjobb televíziós minisorozat vagy tévéfilm: A vezércsel (Netflix)

Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm): Anya Taylor-Joy (A vezércsel)

Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm): Mark Ruffalo (I Know This Much Is True)

Legjobb női mellékszereplő (televíziós sorozat, televíziós minisorozat vagy tévéfilm): Gillian Anderson (A korona)

Legjobb férfi mellékszereplő (televíziós sorozat, televíziós minisorozat vagy tévéfilm): John Boyega (Small Axe)

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Visszanyalt a fagyi: Mia Farrow lejáratta magát a Woody Allen-féle bántalmazási ügyről szóló új dokuszériában

Az Allen kontra Farrow inkább "Mia verziója". Az azért kiderül, hogy élete legrosszabb alakítását nyújtja.
Szajki-Vörös Adél, fotók: HBO GO - szmo.hu
2021. március 03.

hirdetés

Alig vártam, hogy lássam az HBO-s dokumentumfilm-miniszéria első részét,. Nem a szenzációhajhász énemet érdekelték a mocskos részletek, hanem a rég várt válaszra vártam. Az igazságérzetem követeli évek óta, hogy sok, számomra kedves film rendezőjéről megtudjam az igazságot, és helyre tegyem. Nem fogom az Annie Hallt kevésbé szeretni, ha megtudom, bántalmazó volt Woody Allen. De ha már évtizedek után a #metooval ismét előbújt az ügy, gondoltam, legalább megtudhatok valamit és eltehetem a megfelelő fiókba. Sok minden világosabb is lett. Egy titok még mindig megoldásra vár, és nemcsak az, hogy Allen bántalmazó volt-e.

Az ügy pár szóban: Mia Farrow és Woody Allen jó pár évig párkapcsolatban éltek, ám külön lakásban laktak, Farrow pedig egyedül nevelte saját és örökbefogadott gyermekeit - összesen 14-et - a nyolcvanas években, miközben alkotópárosként termékenyek voltak. Farrow évente kapott főszerepet Allen filmjeiben. Allen egyik legjobb filmje, a Férjek és feleségek épp akkor készült, azaz 1992-ben, amikor robbant a nagy Allen-Farrow botrány első felvonása:

Farrow januárban megtalálta Allen lakásában örökbefogadott, első éves egyetemista lánya, Soon-Yi Previn meztelen fotóit. Innentől következik az a történet, amit én tényleg Allen kontra Farrow-nak, azaz a két fél közötti harcnak neveznék. A dokumentumfilm azonban inkább Mia Farrow-ról állít ki bizonyítványt. Én címnek is ezt adtam volna: Mia verziója.

Farrow ekkor összeveszett Allennel, még azért befejezte vele a Férjek és feleségeket, Allen tovább folytatta kapcsolatát már felvállaltabban Soon-Yival, aki máig a felesége, majd 1992. augusztus 4-én állítólagosan szexuálisan molesztálta kedvenc nevelt - és hivatalosan is örökbefogadott lányát -, Dylant. Farrow épp nem volt otthon, de az akkor ott lévő egyik felnőtt vallomására hagyatkozva, valamit a kislánnyal készült videófelvételeket is felhasználva eljutott a hatóságokig. Allen válaszként gyermekelhelyezési perben szerette volna megszerezni három, számára legfontosabb gyermeke, Dylan, Moses és saját, vér szerinti gyermeke, Satchel felügyeleti jogát, de ezt 1993-ban elveszítette, mint ahogy elveszítette az esetkor 7 éves Dylan látogatási jogát is.

A dokumentumfilm címe azt sugallja, a két ember közti, immár egy életre szóló csatára tesz pontot, nyújt valamiféle lezárást, feloldást. De nem. Ezt nem hiszem el, mondtam magamnak az első tíz perc után, és innentől szigorúan a saját nézői benyomásaimat írom le. Már Mia Farrow első megszólalásakor azt éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. És nem, talán nem véletlenül jutott eszembe a szintén óriási családot maga köré halmozó Angelina Jolie is, akiről szintén ismert sok sötét életrajzi történés, ugyanakkor kifelé családoltalmazó és humanitárius tetteire fókuszáló alakkánt kommunikálja magát. Mia Farrow-t is hasonlónak látom, különösen annak tükrében, hogy Mr. és Mrs. Smith, bocsánat, Mr. és ex-Mrs. Pitt között is gyermekelhelyezési huzavona ment évekig, melyből egyelőre Angelina került ki papíron és a nyilvánosság felé győztesen.

A "nyilvánosság felé" kifejezés főként akkor válik fontossá, amint mélyebbre tekintünk a sztoriban, és akármennyire is igyekeznek a 4 részes dokuszéria alkotói és Farrow, hogy a színésznőt és lányát kizárólagos áldozatokként állítsák be, néhol kilóg a lóláb. Civil véleményem szerint Mia Farrow minimum egy nárcisztikus személyiségzavaros nő, aki halkra vett, megcsukló hangjával, rájöttem, hogy kire emlékeztet: egy rossz színésznőre, aki élete legfontosabb alakítását próbálja nyújtani. Az én szememben csúnyán elbukta. Sehol egy könny, csak Allen ellen fordított szavak. Ezért érdemes végignézni a négy részt: mert gyakorlatilag egy látlelelet ad arról, milyen egy manipulatív, nárcisztikus személyiség. Nem lepődnék meg, ha az alkotók is az áldozatai lennének, olyan ügyesen vezet meg mindenkit.

hirdetés

Az alkotók - két, egyébként Oscar-jelölt dokumentumfilmes - is felelősek azért, ami ebben a négy órában történik, mert feltehetően prekoncepcióval kezdték a forgatást, ami egy oknyomozó, két oldalt bemutató dokumentumfilm esetében nem szerencsés. De a legnagyobb Arany-Málnát Farrow-nak és a lányának adnám, akiknek végig nem tudom, hogy higgyek-e. És inkább nem hiszek. Sehol egy könny, viszont folyamatosak a sablonmondatok, mintha tudnák, mit kell mondani egy ilyen helyzetben. De ezek csak a szubjektív érzéseim, mindenki alakítsa ki magában, amit gondol.

Egy biztos: sem Mia Farrow, sem a dokumentumfilm nem tudta bebizonyítani nekem, hogy Woody Allen szexuálisan bántalmazta azt a hét éves gyereket, akivel kapcsolatban az elfogult film is csak annyit tud mondani és mutatni - Farrow mániákusan videózott a családban -, hogy Allen odavolt a kislányért,

reggelente együtt olvastak, sok időt töltött vele és rajongó apa volt. Majd hirtelen elkezdenek teljesen az ellenkezőjéről beszélni az interjúalanyok. A néző meg csak néz: akkor most mi van?

A vizuális bizonyítékok közt is van olyan, amit annak illusztrálására használtak, hogy Dylan traumatizált volt, csakhogy én inkább azt láttam, az anyára néz szomorúan, hiszen ő fényképezte... Az egyik videofelvételen, amit Mia készített, Dylan és Allen ülnek vidáman a vízparton, a kislány nevet, majd amikor észreveszi a kamerát, azaz az anyját, a tekintete elkomorul.

Komolyan azt gondolta Mia Farrow és a film alkotói, hogy ezt bekajáljuk?

Nem beszélve arról, mennyire árulkodóan, Allen megcsalási ügye után pattant ki a molesztálási ügy is. Szerintem nagyon jól tette Woody Allen, hogy nem nyilatkozott, mert nem tudott volna labdába rúgni Mia Farrow álszent vallomásai mellett. Holott tudjuk, komoly kártyalapok vannak az ő kezében is. Az első természetesen az, hogy a Dylanről Mia által készült videót a szakértők már az ügy elején nem tartották validnak, sőt, úgy értékelték, a gyermeket betaníthatták a vallomásra a videózás előtt.

Ebből a dokumentumfilm-szériából nem derül ki, mit csinált Woody Allen azon az augusztusi napon, vagy mit nem. A gyanúnk továbbra is ott lebeghet a levegőben egy-egy nyugtalanító részlet miatt. Az viszont biztos, hogy Mia Farrow egy olyan dokumentumfilmhez adta a nevét, az arcát, a mondatait, az igaz vagy igaznak vélt vallomását, ami nincs megalapozva. Vizuálisan sem, hiteles interjúalanyokkal sem. A barátnő nem ilyen interjúalany, egy rendőrnyomozó pl. az lenne.

Ha találkoznék Mia Farrow-val az életben, biztosan nekiszegezném a kérdést, miért a gyermekeit használta eszközül egy bosszúhadjáratban, ő, aki nem győzi hangsúlyozni végig, hogy mennyire odafigyelt a jóllétükre.

Akkor miért ültette le a kiskorú, tíz év körüli, és alatti gyermekeit egy asztal köré a megcsalási botrány kirobbanásakor és mesélte el nekik, hogy Woody meztelen, helytelen képeket készített az egyik nagykorú testvérükről? Ez nem traumatizálja a gyerekeket? Nem zavarja őket össze?

Ilyen információt egy egészségesen gondolkodó szülő nem közöl jó ideig, utána is óvatosan tálal, és nem használja a gyermekeit arra, hogy a felháborodásában támogassák. Ez egyszerűen nem gyermektéma. Én ezen a ponton háborodtam fel a legjobban. Mia Farrow ugyanis ezzel a manipulatív lépéssel komoly érzelmi hullámvasúton indította el a gyermekeit, kíméletlenül szembesítette őket egy kb. feldolgozhatatlan helyzettel.

Egyébként három gyermeke már nem él. Van köztük öngyilkos is, akár köze van Miához, akár nem. És számomra ez a motívum - és egy csomó más manipulatív cselekedete, melyekről ő maga tesz vallomást a kamera előtt - erkölcsileg egyenértékű bármilyen verbális bántalmazással. Mert egy gyermek - meg sok testvére - frusztrálása, folyamatos videózása 2 napon (!) keresztül - így készült Dylan állítólagos vallomásáról a felvétel - is bántalmazásnak tűnik, nem csak a "fogdosás". Sajnálom Dylan Farrow-t, akár fogdosták, akár nem, mert még mindig erről szól az élete. Ha belemanipulálták hét évesen a történteket, azért, ha nem tud meggyógyulni egy traumából, azért. És úgy látom, mindenképp áldozat - a dokumentumfilm pedig nem tudta megmutatni, melyik fél áldozata jobban.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: