5 meglepő tény a festészetről
Álltatok már meg értetlenül egy-egy festmény előtt, akár egyszer is, hogy ezen most mit kell nézni? Bólogattatok már üveges tekintettel, ha a művészettörténet került szóba egy beszélgetés során? Pedig néha csak egy apró információ hiányzik ahhoz, hogy kedvet kapjon az ember a múzeumokhoz, festményekhez.
Wéber Krisztina nemrég megjelent Ember a képek mögött című könyvének budapesti bemutatóján jártunk a hétvégén. Ez a könyv pont azért foglalja össze röviden és olvasmányosan ismert festők, és mecénások tevékenységét, jellemét és magánéletét, hogy ezeket a fontos információkat megkapjátok – méghozzá érdekes, olvasmányos formában. Soha többé nem fogtok ugyanúgy gondolni a művészettörténetre, ha megtudjátok, hogy…
1. Picasso és a torz női portrék
Dora Maar au Chat - Picasso egyik híres portréja Doráról
…”Pablo Picasso teljesen újradefiniálta a portréfestészetet: már nem feltétlenül szépségként jelentek meg modelljei, hanem ábrázolásukkal személyes érzéseit, véleményét fejezte ki róluk. A nők állandóan jelen voltak művészetében, és kedve szerint idealizálta, vagy démonizálta őket. Ezzel maga a művész is megmutatkozik, hiszen a képen nem csak modelljéről vallott véleménye tükröződik, hanem kapcsolatuk éppen aktuális helyzete is. Például egyik nagy szerelméről, Dora Maarról is számtalan portrét készített, de ezek a képek nem voltak valami hízelgőek a nőre nézve, mivel legtöbbjük kíméletlenül eltorzított, disszonáns hangulatú arckép. Picasso hosszú évekig ábrázolta ilyen torz, ragadozószerű női alakok formájában Dorát, állítva, hogy ez illik legjobban a nő kiszámíthatatlan és excentrikus karakteréhez.”
2. Aki mindent otthagyott Dalíért
Galarina - Dalí portréja Galáról
…”Salvador Dalí egész életében egekbe magasztalta feleségét, Galát. Azt az asszonyt, akit több életrajzíró is úgy mutat be, mint erkölcstelen, kapzsi, szex,- és hatalommániás, a boszorkány és az istennő közötti veszélyes femme fatale-t. Vajon Gala tényleg az a pénzéhes bestia volt, ahogy őt némelyek leírják? Ebben nem hiszek, és talán a Dalihoz fűződő kapcsolata kezdeti időszakából derülhet ki igazán, hogy valójában nem is volt így. Hiszen akkoriban a festő rettenetes pszichés állapotban volt, kényszerképzetek gyötörték, az idegösszeomlás szélén állt, állandó depresszió kínozta, ami félelmetes nevetőgörcsökben csúcsosodott ki.
Gala ekkor még biztosan nem számíthatott arra, hogy ebből a félig-meddig ismeretlen különcből valaha gazdag, ismert művész lesz.
3. Georgia O’Keeffe szexmentes virágai
…Georgia O’Keeffe egyik témája „egész életén át végigkísérte: a ragyogó színekben megvalósított, csodálatos szépségű, hatalmasra felnagyított virágfestmények. Ezzel akarta rákényszeríteni az elfoglalt embereket, hogy időt szakítsanak a virágokban való gyönyörködésre. A művészettörténészek azon megállapítása ellen, mely szerint szexuális szimbólumokról lenne szó, O'Keeffe állandóan hadakozott. De az intim bepillantás a virágkelyhekbe éppenséggel adhat lehetőséget az erotikus asszociációkra.”
4. A városi angyal lecsavarozható pénisze
A híres-hírhedt lovasszobor
…Peggy Guggenheim, a híres műgyűjtő „egyik legértékesebb vásárlásai közé tartozik Marino Marini lovas szobra, az ún. városi angyal, amit az asszony látványosan velencei házának bejáratánál helyezett el. A feltűnő szobron a lovas széttárja karjait. És hogy a művész az eksztázist még inkább kihangsúlyozza, az alakot megmerevedett pénisszel ábrázolta, amit valószínűleg a közfelháborodás elkerülése érdekében le is lehetett csavarozni a szoborról.
5. A púpos királynő, aki férfi módra párbajozott, és kocsisként káromkodott
Krisztina királynő egy korabeli portrén
…Krisztina királynő a 17. század nagy mecénásai közé tartozott. „El kell oszlatni róla a hollywoodi film alkotta legendákat: kifejezetten csúf, férfias jelenség volt hatalmas orral és testi fogyatékkal. 6 évesen került trónra, ezért kislány kora óta uralkodásra nevelték. Csecsemőkori balesete miatt csapott vállú, és kissé púpos hátú volt. Testi fogyatékosságai ellenére úgy párbajozott, mint egy férfi és úgy káromkodott, mint egy kocsis.
1654-ben lemondott a trónról összecsomagolta műgyűjteménye legértékesebb darabjait, és mint exkirálynő élete nagy részét Rómában élte le, ahol palotája a kulturális élet központjává vált.”
Forrás: Wéber Krisztina: Ember a képek mögött, Reneszánsz Inveszt Kft. – 2014
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!
