KULT
A Rovatból

4 évesen állt először színpadon Sara Niemietz, a Postmodern Jukebox énekesnője

Elárulta, hogyan készülnek a feldolgozások, melyik a kedvenc PMJ videója, de beszélgettünk az új szólólemezéről is.


Június 23-án, csütörtök este ismét Budapesten lép fel a YouTube-on népszerűvé vált Postmodern Jukebox. A zenei projekt egyik arca, Sara Niemietz Magyarországon is sok rajongóval rendelkezik.

– Az előadói pályája meseszerűen indult. Egész kisgyerekként énekelt először színpadon, nem kisebb partner táraságában, mint B. J. Thomas.

– A szüleim nagy B. J. Thomas rajongók voltak, sokszor hallgatták a kocsiban, ezért minden slágerét ismertem.

Négy éves voltam, amikor magukkal vittek a koncertjére. Elől ültünk, és B. J. észrevette, ahogy a dalait éneklem. Felhívott a színpadra, hogy énekeljek vele, és azt mondta: „Nem hiszem el, hogy tudja a szöveget!”

– Évekkel később ismét egy színpadon állhattak, immár egyenrangú partnerekként, és közösen adták elő a „Hooked on a Feeling” című dalt. Gondolom, varázslatos pillanat lehetett.

– Igen, a varázslatos a jó szó rá. B. J. Thomas vezetett be a színpad világába. Egy valóra vált álom, hogy újból találkozhattam vele, és együtt énekelhettünk. Nagyszerű barát volt, nagyon hiányzik.

– Az ígéretes, 4 éves kezdet után milyen irányt vett a színészi és énekesi karrierje?

– Már négy évesen is kristálytisztán tudtam, hogy zenélni szeretnék. A szüleim látták az elkötelezettségemet, és segítettek olyan különórákat találni, ahol fejlődhetek, csiszolhatom a képességeimet. Emellett beültem mindenhová, ahová csak lehetett: dzsesszklubokba, karaoke bárokba, kisebb helyekre.

A családom Los Angelesbe költözött, ahol több lehetőség kínálkozott, és elkezdtem meghallgatásokra járni. Később főszerepeket kaptam a Broadwayn, és sok hihetetlen kalandban lett részem.

– A középiskolában Snuffy Waldennel került munkakapcsolatba, aki számos film és sorozat zenéjének a szerzője. Magyarországon talán a Rosanne és Az elnök emberei a legismertebb munkái. Meséljen erről a fantasztikus együttműködésről.

– Még középiskolásként ismertem meg Snuffyt, amikor vendégszereplő voltam a Providence című sorozatban. Egyszer összefutottunk a stúdiójában, és kaptam tőle egy dedikált CD-t (ami a mai napig megvan!). Miután leérettségiztem, ismét kapcsolatba kerültünk, és sok-sok éven át dolgoztunk együtt. Összesen három albumot, több EP-t és kislemezt készítettünk. Kétszer is turnéztunk Európában, csodás emlékeim vannak róla.

– A legelső Postmodern Jukebox videóban is szerepelt, amit valaha láttam. Ez a Spice Girls Wanna Be című slágerének a feldolgozása. Ön a PMJ egyik legrégebbi énekese. Hogy kezdődött a közös munka?

– Először csak rajongó voltam. Láttam, az első All About the Bass feldolgozásukat Kate Davisszel, és teljesen oda voltam érte! Az internet sokat segített. Megtaláltam Scott e-mailcímét, és megírtam neki, mennyire tetszik, amit csinál. Ő pedig nagyon kedvesen meghívott, hogy vegyek részt benne.

Azóta több mint 30 országban turnéztunk!

– Mr. Bradley választja a dalokat, és párosítja az előadókkal, vagy előfordult olyan, hogy Ön javasolt egy dalt, amit szívesen elénekelt volna feldolgozásként?

– Scottal általában az a munkamenet, hogy tele van a feje nagyszerű ötletekkel. Leülünk a zongorához, és végig megyünk rajtuk.

Nagyszerűn érzi, hogy melyik zenész mit tud. Kis idő után hihetetlen feldolgozások kerekednek ki, és akkor kitűzzük a forgatás napját.

– Ön részese volt a Postmodern Jukebox egyik legnagyobb vállalkozásának. A Journey Don’t Stop Believin' című dalát dolgozták fel egy videoklipben. Mennyire segített a televíziós múltja?

– Jól emlékszem a forgatásra. A videó különlegessége, hogy egy snittben vettük fel, vágások nélkül, és rengeteg ember szerepelt benne. Ha bárki egyszer is elrontotta, kezdhettünk mindent először.

Rengeteg idő ment el a világítás beállítással és a koreográfiával. A tévés tapasztalataim határozottan segítettek, hozzá vagyok szokva, hogy azt mondják: „Oké! Ismételjük meg!”

– Melyik a kedvenc PMJ videója?

– Az én kedvencem azok közül, amikben közreműködtem, a Hey Ya. Fertőzően jóhangulatú dal, nagyon élveztük a felvételt, ami szerintem át is jön.

– Ki látogat Budapestre a PMJ csapatából, és melyik dalokat éneklik?

– A társulat csodálatos! Rogelio Douglas Jr. lesz a bemondó, Adam Kubota a zenekarvezető, Dani Armstrong és Effie Passero énekel. A budapesti műsort még nem véglegesítettük, de sok kedvenc elhangzik majd!

– Hamarosan megjelenik új albuma, a Superman. Mennyiben más a korábbi albumjaitól? Lesznek feldolgozások, vagy mind saját dal?

– A Superman nem hasonlít semmi korábbi munkámra. A pandémia alatt született. Alkotótársammal, Linda Taylorral a távolból küldözgettük egymásnak az ötleteket. Linda zseniális zenész, ő az ABC tévécsatorna Whose Line is Anyway című népszerű műsorában a gitáros.

A lemez egy rock album, a kemény, folklorikus himnuszoktól az intim, érzékeny dalokig sok minden található rajta. Összességében a reményről szól.

– Meghallgattam a címadó dalt, a Supermant. A korábbi daloknál nehezebb, körülbelül 10 perc, amire oda kell figyelni és többször is meg kell hallgatni.

– Köszönöm, hogy meghallgatta. Az a szám egy egyedi „űreposz”, ami ebben a formában nem kerül fel az albumra, de a végén hallható rövidebb dal átdolgozva felkerül a Superman albumra.

– A magyar rajongók hogy rendelhetik meg az albumot, és milyen platformokon követhetik?

– Az alábbi linken lehet előrendelni. https://tinyurl.com/presavesara Feliratkozhatnak az ingyenes hírlevelemre, de megtalálnak az Instagramon, a Facebookon és a YouTube-on is.

Free Newsletter with announcements: http://saraniemietz.com/

Instagram: @sarapalooza Facebook: /saraniemietzmusic

YouTube: /saraniemietz

– Nagyon várom, hogy láthassuk és hallhassuk Budapesten!

– Én is nagyon várom, hogy ismét Budapesten léphessek fel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk