KULT
A Rovatból

3 sorozat, aminek a folytatását már türelmetlenül várjuk 2019-ben

Mindháromra másért vagyunk kíváncsiak.
My Secret Budapest, illusztráció: Youtube-printscreen - szmo.hu
2019. január 02.


Link másolása

Elég nehéz a sorozatok hatalmas választékából egyet-egyet kiemelni, annyi jó széria készül évről évre.Akad azonban néhány olyan sorozat, ami kiemelkedik a többi közül, ami valamiért érdekes a számunkra vagy ami elképesztően népszerű lett, és sokan várják a folytatását. Ezek közül választottam ki párat.

Trónok harca befejező évad

Nem akartam nézni, nem olvastam a könyveket, de a párom kíváncsi volt rá, és bár az első percek nem kötötték le a figyelmemet sikerült a legelső résztől kezdve rácsúsznunk. Sokan azért nem fognak bele, mert csak legyintenek, hogy „Á, én nem szeretem a történelmi filmeket”, „Nekem nem jönnek be az ilyen kosztümös-kardos történetek” - pontosan így gondoltam én is annak idején.

Csakhogy amíg egy epizódot sem látsz belőle, addig nem is tudod meg, hogy nem olyan kosztümös, és nem úgy történelmi. Hogy ezek az alakok hús-vér emberek, akkor is, ha éppen varázslók, uralkodók vagy papok.

Összetett a jellemük, látni, miben jók, de látni azt is, miben kicsinyesek, földhöz ragadtak, mikor gonoszak és igazságtalanok – még a rokonszenves vagy éppen alapvetően pozitív szereplők is. George R. R. Martin hihetetlenül érdekes világot teremtett, egyfajta gigantikus és szerteburjánzó Gyűrűk ura parafrázist milliónyi szállal, helyszínnel, külön történetekkel az alaptörténetben.

Valamennyire még azt is lehetett látni, hogy nagyjából hová fut majd ki a történet

– aki figyelt azért a próféciákból és az első évadból már sejthette, hogy itt a sztori lényege a gyilok, cselszövevény, kaki és az ellene való, gyakran teljesen hiábavaló küzdelem. De azt már nem láthattuk, hogy a sorozat vége felé közeledve miként esik le a szépen hömpölygő eposz egy videojáték színvonalára, és hogyan maradnak el a filozofikus dialógusok, hogy a helyüket lebutított párbeszédek vegyék át.

Sajnálom, hogy az történt a sorozattal, mint a Boardwalk Empire-rel: az HBO nagy durranást akart, de az ember csak azért várja a túl hosszúra nyúlt széria végét, hogy most már varrják el az összes szálat egyszer s mindenkorra, és végre tényleg vége legyen.

Mikor jön? 2019 áprilisában

VIDEÓ: A Trónok harca 8. évadának első előzetese

A Stranger Things harmadik évada

Életem első olyan sorozata volt, amit egyhuzamban néztem végig, annyira lenyűgözött az abban teremtett világ és a cselekmény. Az első évadot – amiről akkor még ég nem lehetett tudni, hogy első, csak azt, hogy fent van Netflixen mind a 8 része – egy ismerősöm ajánlotta 2016-ban. Elkezdtem nézni, és nem tudtam, de nem is akartam abbahagyni.

Zseniális volt a főcím, a történet, imádtam, hogy gyerekek a szereplők, a sokféle korábbi filmből, popkulturális utalásból, képregényből, játékból, mítoszból összegyúrt, mégis saját, egységes és egyedi univerzum, az hogy több műfajt egyesít egyszerre, tetszettek a párbeszédek, a fordulatok,

de az is, hogy nem volt látványos-szirupos-érzelemes végső, happy endes összeborulás. Az egészre rádobott egy lapáttal a zene.

Ez volt az a sorozat, amit az egyik ismerősöm a tinédzser gyerekeivel nézett végig, mert mindannyiuknak nyújtott valamit. A második évad – amit két nap alatt daráltam le – kissé megbicsaklott az előzőhöz képest. Tetszett a felütés, hogy nem pontosan ott és úgy folytatták a Duffer-testvérek, mint ahol az előző évad zárult, és érdekes volt, ahogyan új szereplőket vontak be a történetbe. Ami Eleven külön kis útjainál és kalandozásainál sokkal jobban kilógott, az Billy és Max alakja volt. Semmi érdemlegeset nem tettek hozzá a cselekményhez, és nem is nagyon volt mit eljátszaniuk. Mindketten elnagyoltan felvázolt, papírmasé figuráknak tűntek a többiek mellett, erőltetett párbeszédekkel és színészi játékkal.

A harmadik évadot azért is várom, mert szeretném látni, mit lehet még kihozni ebből a furcsa univerzumból, a misztikumból, a szereplőkből. Ki hová, illetve meddig juthat el? Merre csavarodnak/kavarodnak a szálak? Mi lesz benne a legütősebb?

VIDEÓ: A 3. évad előzetesének teasere:

Mikor jön? 2019 július 4-én.

Stranger Things

JULY 4

Az Elfeledve második évada

Én nagyon megszerettem a butácska, primkó és szórakoztató krimisorozatban, a Castle-ben Stana Katicot, aki Kate Beckett nyomozót alakította. Emiatt keltette fel az érdeklődésemet az AXN-en az Elfeledve.

Ennek a történetnek a főszereplője egy FBI ügynök, Emily Byrne. A nő sorozatgyilkos után kutat, amikor eltűnik, és csak hat évvel később találják meg, amikor már halottnak nyilvánították. Nyilván abból a közhelyes szituációból indul ki az Elfeledve, hogy az eltelt évek alatt a nő családja hogyan lépett át rajta és az elvesztésén (pont, mint ami Az utolsó zsaru című német film főhősével történik) és abból, hogy miként próbálja újra felépíteni magát és a történetét az eltűnésének idejére nem is emlékező nyomozó (ez a szál pedig A felejtés béréből és a Mementóból ismerős.)

Az Elfeledve – hála Istennek – szakít a CSI Miami helyszínelők vagy épp a Castle "Barbie baba nyomozásaival" és a vérben úszó áldozatokat és hűdegonosz gyilkosokat ellenpontozó cukimukiskodással és jópofizással.

Ez nem a színes képkockákon kifogástalan kosztümben, karcmentes napszemüvegben dolgozó rendőröket és hasonlóan jóvágású mellékszereplőket felvonultató sorozat. Itt akad sötétség és rejtély is. Bár nem bonyolítanak túl benne semmit – szerintem. A készítői azt ígérik, a második évad még fenyegetőbb lesz, még veszélyesebbnek bizonyul az, amire Emily rábukkan. Úgy legyen!

Mikor jön? Pontos dátum még nincsen.

VIDEÓ: Az első évad magyar előzetese

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: