KULT
A Rovatból

16 évesen korában szexuálisan zaklatták, és félt a Doktor Szöszi főszerepétől – Reese Witherspoon 48 éves

Neki minden korán jött: 7 évesen szerepelt először, 23 évesen lett édesanya, és 30 évesen már Oscar-díjas színésznő. A szakmai lecsúszása pedig elkerülhetetlen volt. Elmondása szerint csak akkor tud teljesíteni, ha alábecsülik…

Link másolása

A teljes nevén Laura Jeanne Reese Witherspoonként született színésznő 1976. március 22-én jött világra New Orleansban. Édesapja, John az Egyesült Államok hadseregének tartalékos hadnagyaként szolgált, majd 2012-ig fül-orr-gégészként magánpraxist folytatott. Édesanyja, Mary Elizabeth a Vanderbilt Egyetemen volt ápolóprofesszor, és gyermekápolásból doktorált.

Reese állítása szerint a skót gyökerekkel rendelkező John Witherspoontól származik, aki 1776-ban aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát, ezt az állítást azonban a dokumentum aláíróinak leszármazottait tömörítő genealógusok társasága nem igazolta.

Witherspoon episzkopális vallásúként nevelkedett, és azt mondta, büszke a „határozott déli neveltetésre", amit kapott.

Szerinte ez adta meg neki a család és a hagyományok tiszteletét, és megtanította arra, hogy figyeljen oda az emberek érzéseire, legyen udvarias, felelősségteljes, és soha ne vegye természetesnek, amit az életében kap.

Tizenegy évesen első helyezést ért el a Tíz Állam Tehetségkutató Versenyen, ráadásul az iskolában is jó jegyeket kapott. A Harding Academy nevű középiskolába járt, ám a nashville-i Harpeth Hall School nevű lányiskolában érettségizett, ez idő alatt pedig pomponlány is volt. Felvették a Stanford Universityre, angol irodalom szakra, de az intézményt otthagyta még a tanulmányai befejezése előtt a színészi karrierje miatt.

Stréber a kamerák előtt

Ha van valami, amiben Witherspoon sosem szenvedett hiányt, az a tapasztalat. Mindössze hétéves volt, amikor először állt kamera elé: a szülei ugyanis Nashville-ben elvitték őt egy helyi reklámfilm szereplőválogatására. Ki is választották őt, ez az élmény pedig arra ösztönözte, hogy színész leckéket vegyen. Tizennégy éves korára meg is kapta első és rögtön főszerepét az 1991-es Holdember című romantikus drámában, amelynek ráadásul nem akárki volt a rendezője, Robert Mulligan ugyanis korábban olyan filmeket készítettt, mint pl. a Ne bántsátok a feketerigót! (1962), a Kamaszkorom legszebb nyara (1971) vagy a Jövőre veled ugyanitt (1978), és a Holdember volt az utolsó filmje.

Witherspoon azonban ekkor még nem dobott azonnal félre mindent a színészkedésért, és nem költözött Hollywood környékére. Ez még csupán egy hobbi volt a számára, hiszen az iskola és a tanulás volt a legfőbb szenvedélye, sokszor panaszkodott is a tanárainak, hogy a tananyag nem jelent neki elég nagy kihívást.

1995-ben felvételt nyert a Stanfordra, ezt a döntését azonban sokan nem értették a szülővárosában, ebben a patriarchális környezetben. „Miért akarna egy kedves déli lány Kaliforniába menni tanulni?" – kérdezték tőle a barátai apjai. A saját szülei azonban bátorították őt az egyetemre, szerintük az egyetlen lányuknak szüksége volt egy szilárd tartaléktervre. A színészi ajánlatok azonban egyre csak jöttek, Witherspoon pedig végül engedett a kísértésnek: már másodévesként otthagyta az egyetemet, hogy minden idejét a színészi karrierjének szentelje Los Angelesben.

A megkörnyékezett tini

Hamarosan pedig jöttek is a szerepek, hiszen nem volt előzmény nélküli a pályája. Amikor kirobbant Harvey Weinstein szexuális zaklatásokkal teli botránya, Reese is bevallotta, hogy kb. 16 éves korában egy rendező zaklatta őt, az ügynökök és a producerek azonban arra utasították, hogy hallgasson erről. „Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez egy elszigetelt eset volt a karrieremben, de sajnos nem ez a helyzet. Többszörös szexuális zaklatás áldozata voltam” – magyarázta akkor Reese. És bár nem nevezte meg a rendezőt, ebben a korában olyan filmeket forgatott, mint a Távol, ahol az elefántok, a Jack, a mackó, valamint a Texasi krónikák: A vad vidék című minisorozat, így sokan úgy gondolják, ezek direktorai, vagyis Mikael Salomon, Marshall Herskovitz vagy Mike Robe közül lehetett valamelyikük a zaklató.

1996-tól, amikor teljes mértékben a színészkedésre és a castingokra koncentrált, azonban rendesen beindult Reese szekere, és olyan filmekben tűnt fel, mint a Rettegés (1996) Mark Wahlberggel, a Rejtélyes alkony (1998) Paul Newmannel, Susan Sarandonnal és Gene Hackmannel (Witherspoon ebben vetkőzött le először, és ezután is csupán egyszer, a 2014-es Vadonban), vagy a Pleasantville (1998) Tobey Maguire-rel. A sikert azonban az 1999-es év hozta meg a számára, hiszen ekkor volt látható a Kegyetlen játékokban és a Gimibosziban, ez utóbbiért kapta meg első Golden Globe-jelölését.

Férj, gyerek, siker, Oscar

A Kegyetlen játékok forgatásán ismerkedett meg első férjével, Ryan Phillippevel, akivel 1999 júniusában már össze is házasodtak, amikor Reese már terhes volt első gyermekével. 1999 szeptemberében meg is született Ava, Witherspoon tehát igen fiatalon, 23 évesen lett édesanya, elmondása szerint pedig ekkor az egész világa megváltozott.

„Nagyon gyorsan fel kellett nőnöm, és ki kellett találnom, milyen nő akarok lenni a lányom számára" – mondta. Azon kapta magát, hogy falja a spirituális könyveket, és a szerepválasztásait is nagyban befolyásolta az anyasága (2003-ban született meg a második gyermekük, Deacon).

Könnyedebb filmeket keresett, s így talált rá a Doktor Szöszi (2001) középpontjában álló, rózsaszínekben pompázó Elle Woodsra, aki kezdetben egyáltalán nem illett bele az elképzelésébe. Marc Platt producer abszolút őt szorgalmazta a szerepre, ám emlékei szerint Witherspoon eleinte hezitált. „Attól tartott, hogy a karakter túlságosan hasonlít az akkor még csak néhány éve megjelent Spinédzserekre” – mondta, utalva a filmben szereplő, butuska, divatmániás Cherre, akit Alicia Silverstone alakított tökéletesen. Platt azonban azt mondta neki, hogy valami olyasmit képzelt el, ami közelebb áll a Benjamin közlegényhez (1980), ahol Goldie Hawn karaktere egy férfiak uralta világban tudott érvényesülni. „Szó szerint azt mondtam neki: azt akarom, hogy Elle példakép legyen. Azt akartam, hogy a lányaim nézzék őt, és azt gondolják, hogy élhetnek egy olyan világban, ahol bármit megtehetnek."

„Emlékszem, hogy egy terem tele volt férfiakkal, akik arról kérdeztek, hogy diáklány vagyok-e, és hogy tagja vagyok-e egy diákszövetségnek. Pedig akkor már négy éve volt, hogy otthagytam a főiskolát, és soha be nem tettem a lábam egyetlen diákszövetségi házba sem” – emlékezett vissza a meghallgatásra Reese. A szerep azonban ennek ellenére az övé lett, a film elkészült, és világszerte 142 millió dollárt hozott, a két évvel későbbi folytatás pedig további 125 milliót. Witherspoon hirtelen Amerika kedvence lett, egy „nyolc számjegyű” sztár, aki olyan projektekből válogathatott, mint a Mindenütt nő (2002), vagy a Hiúságok vására (2004). Egyetlen szerepe sem volt azonban annyira átformáló, mint June Carter Cash a 2005-ös A nyughatatlanban, amelyben énekelnie is kellett. „Tudta, milyen nagy kihívás lesz ez a karakter, de nem adta fel. Ő sosem adja fel" – mesélte Elizabeth Gabler, a filmet gyártó Fox 2000 akkori vezetője. A kritikusok rajongtak az alakításáért, Witherspoon pedig 2006-ban, harmincévesen hazavihette érte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat.

Aztán jött a bénulás

„Annyira hozzászoktam, hogy alábecsülnek, hogy amikor valamiképp végre elfogadtak, fogalmam sem volt, hogyan kezeljem azt. Nem tudtam, hogyan hozzak döntéseket és azt sem, hogy mit akarok mondani” – nyilatkozta Reese, akinek a pályáját ezután csalódások sorozata övezte, olyan felejthető semmiségekkel, mint a Négy karácsony (2008), a Honnan tudod? (2010) vagy a Kémes hármas (2012).

Kemény időszak volt ez a számára, mivel a szakmai visszaesése ráadásul egybeesett a Ryan Phillippevel való válásával is. 2012-ben az Oscar-díjas színésznő a New Yorker egyik cikkében találta magát, ahol más színészekkel együtt szerepelt egy „10 évvel ezelőtt nagy sztárok voltak" című összeállításban. Ám történetesen akkor pont erre volt szüksége…

A producer és vállalkozó

Reese ekkor már képes volt nevetni a „lecsúszott" státuszán, és arra kényszerítette magát, hogy ezt egy lehetőségnek tekintse. „Hiszen most megint alábecsültek” – emlékezett vissza. Ekkortájt alapította meg a Hello Sunshine nevű médiavállalatot Seth Rodskyval. Reese motivációja erre abból fakadt, hogy csalódott volt a nők korlátozott hollywoodi lehetőségei miatt a kamera előtt és mögött is. Úgy vélte, hogy a szórakoztatóiparban jelentős hiányosságok mutatkoznak az összetett és sokszínű női karakterek és történetek bemutatásában, s ebből indult ki a Hello Sunshine egyik fő mozgatórugója: Witherspoon szerette volna megkérdőjelezni a status quót, és több értelmes, többdimenziós szerepet adni a nőknek. Ennek elérése érdekében a Hello Sunshine kizárólag olyan tartalmak gyártására és fejlesztésére összpontosított, amelyek felerősítik a női hangokat, a nők által irányított narratívákat támogatják, és a női tapasztalatok sokszínűségét ünneplik. És bár a Hello Sunshine ma már egy rendkívül sikeres vállalat (több díjnyertes projektért is felelős, mint például az Ahol a folyami rákok énekelnek című film vagy Az utolsó szavai és a Daisy Jones and the Six című sorozatok, hogy csak néhányat említsünk), a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek.

Amikor Reese elindította el a céget, a saját pénzét kellett befektetnie a vállalkozásba, annak ellenére, hogy azt tanácsolták neki, ne tegye. „Sok tanácsadó többször is azt mondta, hogy ne tegyem bele a saját pénzemet. Láttam olyan embereket, akik stúdiókból vettek el pénzt, és láttam, hogy a termék mennyire felhígult. Láttam, hogy olyan anyagokon ültek, amelyeket soha nem készítettek el. És úgy gondoltam, ha másképp akarsz működni, és másképp csinálsz valamit, akkor másképp is kell gondolkodnod róla” – magyarázta a színésznő, aki ekkoriban már ismét férjnél volt, 2011-ben ment hozzá ugyanis a magyar származású üzletemberhez, Jim Toth-hoz, aki segített neki a vállalat pénzügyeinek elrendezésében.

A Hello Sunshine azonban nem az egyetlen cég volt, amely mögött Reese áll, 2015-ben ugyanis elindította a Draper James ruhakollekciót is.

A nagyszülei, Dorothea Draper és Wiliam James Witherspoon tiszteletére elnevezett Draper James olyan ruhákat, kiegészítőket és lakberendezési tárgyakat kínál, amelyek „felidézik és ünneplik" mindazt, amit Reese szeret, és amire emlékszik a nagyszüleivel, illetve az amerikai Déllel kapcsolatban.

Producerként eddig kilenc projektje volt (köztük olyanok, mint a Vadon, a Holtodiglan, az Ahol a folyami rákok énekelnek vagy a Valami a Tiffanytól), executive producerként pedig olyan filmek és sorozatok felett bábáskodott, mint pl. a Doktor Szöszi 2, a Hatalmas kis hazugságok, a Kis tüzek mindenütt, A nulláról kezdve vagy a The Morning Show. Persze a legtöbb színész belevág a produceri munkába is, de ez nem könnyű feladat. A producerek felelősek a forgatókönyvek jogainak megszerzéséért, a sztoriötletek kitalálásáért vagy az írók felbérléséért. Az executive producerek pedig még többért: ők kezelik a jogi, pénzügyi és promóciós aspektusokat, és végső soron ők a produkció arcai.

De ez még nem minden: Reese emellett két gyermekkönyv (Busy Betty, valamint Busy Betty & the Circus Surprise) szerzője, illetve egy könyvklubot (Reese’s Book Club) is alapított.

Boldog elfoglaltság

A magánélete már nem alakult ennyire fényesen, mivel a második házassága is tönkrement, Jim Toth-tal épp egy évvel ezelőtt, 2023 márciusában szakítottak, augusztusban pedig hivatalosan is kimondták a válásukat. Azonban továbbra is együtt nevelik Tennessee nevű fiukat, aki 2012-ben született.

S noha új szerelemről még nem tudni (bár hírbe hozták őt Kevin Costnerrel és az amerikaifutball-sztár Tom Bradyvel is, ezek csupán pletykának bizonyultak), Reese azért nem unatkozik. Háromgyerekes anyukaként sok időt tölt a csemetékkel, és persze továbbra is színészkedik és producerkedik.

Legközelebb például Will Ferrell partnereként láthatjuk egy egyelőre cím nélküli vígjátékban, továbbra is tervben van a Doktor Szöszi 3, és a tervek szerint jövőre érkezik a The Morning Show 4. évada is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: