KULT
A Rovatból

151 hulla, 380 kimondott szó, 222 halálos lépcsőfok és 225 perc játékidő – 10 dolog, amit nem tudtál a John Wick: 4. felvonásról

Az egyre sikeresebb John Wick-franchise 4. epizódja nemrég került fel a Netflix kínálatába, és azonnal a nézettségi listák élére küzdötte magát. Ennek apropóján pedig olyan kulisszatitkokat kapartunk elő a film készítéséről, amelyekről nem sokan tudtak eddig.


Épp tíz évvel ezelőtt, 2014-ben hozta el Keanu Reeves sokadvirágzását Chad Stahelski akciófilmje, a John Wick. A hollywoodi mércével igen alacsony, mindössze 20 millió dolláros költségvetésű mozgóképből nem sokan nézték ki előzetesen, hogy ekkora karriert fut majd be, és hogy 2023-ra már a negyedik része robog be a mozikba, ami az eredeti film ötszörösébe, 100 millió dollárba kerül, s világszinten 440 millát söpör be. A John Wick egy intézmény lett, stílust teremtett, és hivatkozási alappá vált az akciófilm műfaján belül, a franchise pedig rendesen kinőtte magát, hiszen részről részre egyre több pénzt hozott, és már túllépett az egymilliárd dolláros mozis bevételen is.

Valószínűleg nem véletlen tehát az sem, hogy a John Wick: 4. felvonás, ami 2023 márciusában került a mozikba, majdnem másfél év után is rögtön a Netflix nézettségi listájának élére ugrott, amint felkerült a streamingszolgáltató kínálatába. A 4. etap egyébként kifejezetten jól sikerült, s mivel újra sikerrel pörög, csak ezúttal a nézők otthonában, úgy gondoltuk, összeszedünk róla 10 olyan érdekességet, amikről eddig nem nagyon lehetett hallani.

1. Akiket el kell ismerni!

Keanu Reeves mindegyik epizódot a szívén viselte, legfőképpen pedig a John Wick-filmek valódi hőseit/sztárjait, akik nélkül nem lenne olyan sikeres ez a franchise: a kaszkadőröket. A színész a 4. felvonás forgatása után például minden egyes kaszkadőrnek egy személyre szabott pólót ajándékozott, amelyen részletesen szerepelt, hogy az adott előadó hányszor halt meg a filmben. Reeves saját ötfős kaszkadőrcsapatának tagjai emellett egy-egy Rolex Submariner órát is kaptak tőle, amelyek mindegyike kb. 10 000 dollárba (kb. 3 millió 590 ezer forintba) került, a forgatás befejezése után pedig mindegyik óra hátuljára egy személyre szóló üzenetet gravíroztatott.

2. A szótlan pisztolyos

John Wick mindössze 380 szót mond ki a film során. A karakter párbeszédének majdnem egyharmada pedig csupán egyetlen szóból áll, mint például a „Yeah”, ez elég sokszor hagyja el a száját. A rendező Chad Stahelski elárulta, hogy Wicknek azért nincs sok dialógusa, mert „Reeves úr nagyjából a karaktere szövegeinek a felét kivette.” A leghosszabb mondata a 4. felvonásban akkor hangzik el, amikor a Wick a Hiroyuki Sanada által alakítot Shimazu Kojival beszélget, s azt mondja: „Te és én már régen magunk mögött hagytunk egy jó életet, barátom.”

3. Body count

John Wick összesen 151 embert öl meg ebben a filmben. Mindent összevetve pedig az eddigi négy epizódban 438 embert tesz el láb alól. Részekre lebontva: a 2014-es első részben 77-et, a 2017-es másodikban 116-ot, a 2019-es harmadikban pedig 94 embert küld át a másvilágra.

4. 222 lépcsőfok

Jeremy Marinas harci koordinátor a párizsi Sacré-Coeur bazilikához vezető 222 fokos lépcsőnél megrendezett emlékezetes harci jelenettel először szembesülve a következőket gondolta saját elmondása szerint, amikor Chad Stahelski rendező felvázolta neki a koncepciót: „Hát persze, hogy ezt akarod. Hogy 100 fickó essen le a lépcsőn, és hogy minden egyes reakciót és esést másképp csináljak. Mi mást szeretnél?! Úgy beszélt erről, mintha csak átlagos munkanap lett volna.” A kaszkadőrök védelme érdekében néhány lépcsőfokot természetesen rejtett párnázással látták el, amelyet vizuális effektekkel el lehetett távolítani, bizonyos esetekben azonban a kaszkadőröknek párnázás nélkül kellett elviselniük a becsapódásokat. Scott Rogers harci koordinátor elmondta, kifejezetten büszke arra, hogy néhány horzsolástól és zúzódástól eltekintve nem történt semmi komoly, még egy agyrázkódás sem.

5. Majdnem négyórás volt

Chad Stahelski elárulta, hogy volt a 4. felvonásból egy 225 perces verzió is, amit ő elcseszettnek érzett, mivel úgy érezte, túlságosan hosszú lett a film a címszereplő kibővített világépítése és az új karakterek bevezetése miatt. Nathan Orloff vágó ezután jelentősebb kurtításokat hajtott végre, s így a film végül 169 percesre csökkent (így is a leghosszabb rész eddig a franchise-ban, ami kb. egy órával hosszabb, mint az első rész). Stahelski szerint számos jelenetet eltávolítottak, köztük egy Berlinben játszódó részt, mielőtt John találkozik a Ruska roma családdal. Emellett kiesett több apró geg a diadalíves szekvenciában, illetve több minden a Nyomkövető kutyatámadásából az éjszakai klubszekvenciában. Emellett több olyan szóváltás is volt a Nyomkereső és John között, amelyet túl hosszúnak ítéltek, így Keanu Reeves kérésére eltávolították őket.

6. John, Paul és Ringo

Basil Iwanyk producer Chad Stahelskit és Keanu Reevest John Lennonhoz és Sir Paul McCartney-hoz hasonlította: „Mindannyian annyira jó barátok lettünk, annyira kedveljük egymást, és annyira felcsigázott minket ezeknek a filmeknek a sikere kritikai és kereskedelmi szempontból egyaránt, hogy azt gondoltuk magunkban: »Oké, hogyan hozhatnánk újra össze a bandát úgy, hogy a következő filmre is összejöjjön egy jó sztori«. Jelenleg Keanu és Chad együtt agyalnak azon, hogy mi legyen ez a történet. Olyanok ők, mint Paul McCartney és John Lennon, én pedig Ringo Starr vagyok. Felhívnak, és tudatják velem, hova menjek, hogy elmondják, mi lesz a sztori.”

7. Jokerből inspiráció?

A Nyomkeresőt játszó Shamier Anderson elárulta, hogy a karakteréhez Heath Ledger Jokerjéből merített ihltetet A sötét lovag (2008) című filmből. Bár a Nyomkereső és a Joker látszólag eléggé különböznek egymástól, mindkettőjüknek nagyon titokzatos a múltja, és ez az egyik dolog, amihez Anderson ragaszkodott: „Sokat tanulmányoztam a Jokert és azt, amit Ledger csinált. Például honnan szerezte azokat a sebhelyeket? És nekem miért van ez a kutyám? Miért van ez a hátizsákom? Miért vagyok így öltözve? Ez a fickó tünékeny, csak átmeneti vendég mindenhol. Azért vannak zsebei, mert sokat utazik. Azt a jegyzetfüzetet, amit a filmben látsz, hazavittem, és sok mindent magam írtam bele. A hátizsák, ami rajta volt, egy csomó személyes tárgyat tartalmazott, például kutyajátékokat, kutyakajákat és öngyújtókat a nevemmel gravírozva. Bele kellett csempésznem a karakterbe a saját DNS-emet. És azt hiszem, ez bejött, mivel a nézők odavannak a Nyomkeresőért.”

8. A cuki Keanu

Az egyik francia kaszkadőr, Vincent Bouillon így mesélt Keanu Reevesről: „Ő egészen elképesztő. Őszintén szólva tényleg nagyon kedves, de nemcsak a kaszkadőrökkel törődik, hanem mindenkivel.” Bouillon elmondta, hogy minden alkalommal, amikor a stáb egy új forgatási helyszínre érkezett, Keanu időt szakított egy személyes bemutatkozásra. „Összegyűjtött maga köré mindenkit, majd azt mondta: »Üdvözlöm önöket a filmben, Keanu Reeves vagyok. Köszönöm szépen, hogy ma itt vagytok.« Egyáltalán nem kellene ezt mondania, semmi és senki nem kötelezi őt erre, ő mégis minden egyes alkalommal megtette. Nagyon kedves."

9. Ez a kidobó nem viccel

A filmbeli Klaust Sven Marquardt, egy berlini kidobóember alakította. A sok piercing és arctetoválás pedig nem a sminkes székben töltött órák eredménye, ez Marquardt valódi és jellegzetes külseje, ezek segítették őt abban, hogy Európa egyik leghírhedtebb kidobóemberévé váljon. Bár Marquardtnak nincsenek komolyabb színészi kreditjei, a tapasztalat hiánya nem jelentett problémát a feltűnésében. Ő egyébként a Berghain nevű rendkívül népszerű techno-klub kidobóembere, ami egy Berlin külvárosában található épület, és korábban egy erőmű volt. Marquardt szigorú és brutális kidobó hírében áll, aki a nem odaillő öltözködés, a csúnya beszéd vagy akár egy neki nem tetsző mosoly miatt is megtagadhatja a belépést a klubba. Az interneten számtalan cikk található arról, hogyan lehet őt lenyűgözni, és így bejutni a szórakozóhelyre, sőt, még egy online szimulátor is létezik, amivel kipróbálhatod, hogyan jutsz be a Berghainbe. Marquardt többek között olyan hírességektől tagadta már meg a belépést, mint pl. Conan O'Brien vagy Elon Musk.

10. Kövéren is halálos

A Killát alakító Scott Adkins egy harcművészetekben jártas (és amúgy Ben Affleckre eléggé hasonlító) színész, aki olyan filmekben tűnt fel többek között, mint A nyakörv, A Bourne-ultimátum, az X-Men kezdetek: Farkas, A feláldozhatók 2, a Zero Dark Thirty: A bin Láden-hajsza, a Doctor Strange, az Amerikai bérgyilkos vagy a Nappali műszak. Killa kedvéért természetesen igencsak elmaszkírozták, és kapott nem kevés áltúlsúlyt is. Állítása szerint óriási rajongója Keanu Reevesnek, és nagyon várta már, hogy harcolhasson vele. Az alakítását elmondása szerint a Ronald Lacey által megformált Toht karaktere inspirálta Az elveszett frigyláda fosztogatóiból, Chad Stahelski pedig azt mondta, a Casablanca Signor Ferrarija (Sydney Greenstreet) és a harcművész-színész-rendező Sammo Hung voltak a lelki szemeik előtt, amikor megalkották Killa figuráját.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Jani, nem jön a vonat!” – a Bankrupt új dala a MÁV-ot állítja célkeresztbe
Alig néhány hónappal azután, hogy megénekelték „Repülős Petit”, újra támad az utóbbi évek talán legtöbb politikai-közéleti dalát szállító zenekar. Premier!
L.D. - szmo.hu
2025. november 19.



„Ez a szám egy rendőrautóban fogant, útban a veszprémi vasútállomás felé, ahová a járőrnek kellett négyesével bevinnie a sztrádán lerohadt vonatpótló busz utasait. Amióta a Batidai Vámpír kezében a MÁV, bárki gazdagodhat hasonló élményekkel, ha kénytelen igénybe venni a vasúti szolgáltatást, így nem lesz nehéz azonosulni a dalszöveggel.”

A Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a fenti szavakkal mutatja be a zenekar legújabb dalát, ami egyben a zenekar idei termését összefoglaló új négyszámos EP címadója is.

Nem jön a vonat:

No Train’s Coming:

Spotify-ra és a többi streaming platformra november 28-án érkezik, a lemezbemutató koncert pedig november 29-én az Instantban lesz, ahol a legmenőbb osztrák punk rock zenekar, a DeeCracks lesz a vendégünk. Ezen kívül számos vidéki városban is lesz alkalmunk bemutatni a Fish! és a Kozmosz zenekarokkal már javában zajló turnén. A felvétel ezúttal is a Grenma Stúdióban készült Botlik Mátyással, a borítógrafika pedig ismét Vass Richárd alkotása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Gerendai Károly a Sziget megmentéséről: A politikusok azt a játékot játszották, hogy ki rántja el előbb a kormányt
Az üzletember szerint a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.


Gerendai Károly volt a Della, a 24.hu gazdasági podcastjának vendége, melyben többek között arról beszélt, hogy miért és hogyan vette vissza a Sziget Fesztivált.

Az üzletember azt mondja, nem tervezte, hogy újra „szigetezni” fog, egyszerűen azzal a ténnyel szembesült, hogy az eddigi tulajdonosi kör kivonul a magyar piacról és nem folytatják tovább a fesztivált sem. Amikor felkínálták neki a lehetőséget, hogy a helyükre lépve megmentheti a Szigetet, akkor szembesült ezzel a kihívással.

Az interjú rögzítésekor még nem volt végleges döntés a Fővárosi Közgyűlés részéről a közterület-használati szerződésről, ami a fesztivál megrendezésének kulcsa. Gerendai Károly elmondta, bizonytalansági tényező még van, de bizakodó, mert a frakciók jelezték, hogy a legutóbbi kérelmüket már támogatni fogja a többség. A közgyűlésben zajló vitákat egyenesen pejoratív jelzővel illette.

„Tudom, hogy milyen jó szó erre, ez a tényleg cirkusz, kutyakomédia, nem tudom micsoda, mert nekem tényleg egyszerűen abszurd volt, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy legyen Sziget, meg kell menteni a Szigetet, a végén gyakorlatilag az volt az érzésem, hogy azt a játékot játsszák, mint amikor két autó megy egymással szembe és kirántja el előbb a kormányt, és a végén ugye egyik se rántotta el a kormányt, aminek az lett a vége, hogy majdnem nem lett Sziget”

– fogalmazott. Szerinte végül utólag történt egyfajta „kormány elrántás”, ami oda vezetett, hogy újra be tudták adni a kérelmüket.

Gerendai elmondása szerint a szavazás másnapján találkozott Magyar Péterrel, ahol megegyeztek azokról a feltételekről, amelyekkel a TISZA Párt frakciója is támogatni tudja az előterjesztést. Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter politikai haszon reményében járt-e el, Gerendai úgy felelt:

„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem ő nem politikai haszonszerzés, hanem politikai kármentés reményében tette ezt a lépést szerintem.”

Úgy véli, a politikai szereplők akkor szembesültek a helyzet súlyával, amikor a Sziget elmaradása valós veszéllyé vált, és ez komoly indulatokat korbácsolt.

„És valószínűleg ez volt az a pont, ahol ők is azt felmérték, hogy ez rájuk éghet ez a helyzet, hogy akkor a végén esetleg a Tisza-szavazók egy része azt gondolja, hogy ez mégse szimpatikus ez a politikai formáció számára, hogyha egy ilyen kérdésben nem álltak ki és elkaszálják”

– mondta, hozzátéve, hogy a TISZA és a Fidesz-frakció is tartózkodott, ami majdnem a Sziget végét jelentette.

Állítása szerint a közgyűlésen egyedül Karácsony Gergely főpolgármester, illetve az ő emberei kérdezték meg arról, hogy mit gondol a pártok által benyújtott módosító indítványokról. Ezek között szerinte egészen furcsák is voltak, például hogy a Sziget vegyen buszokat vagy adjon aranyrészvényt a fővárosnak.

„Abszolút azt éreztem, hogy itt majd zajlik a kampány, és egyszerűen mindenki elfelejtkezik arról, hogy hát közben ott a sok bába között mi lesz a gyerekkel”

– jellemezte a helyzetet.

A jobboldali médiában megjelent narratíváról, miszerint egy ukránokat pénzelő amerikai tőkealaptól veszi vissza a Szigetet, Gerendai azt mondta, ez a „ne sírjak vagy nevessek” kategória. „Tényleg egyszerűen abszurd, hogy milyen ötleteket tudnak egyáltalán kitalálni” – jelentette ki. Hozzátette, elkeserítőnek tartja, hogy nehéz elképzelni, hogy valaki egyszerűen csak meg akarja menteni a fesztivált, ami szerinte a főváros, az ország, a fiatalok, a kultúra és a turizmus közös érdeke.

A korábbi, saját időszakát érő kritikákra is reagált, miszerint a Sziget nulla közeli eredményt hozott, a pénzt pedig a járulékos vállalkozásokon keresztül vették ki. Gerendai szerint ez egy „klassz összeesküvési elmélet”. Állítása szerint visszanézve a 17. Szigetig, kilenc nyereséges, négy nullszaldós és négy veszteséges évük volt. Feltette a kérdést:

„Mi értelme van, hogy kilopjam a saját cégemből egy másik cégembe a pénzt? Így is úgy is adót kell fizetni utána.”

Elmagyarázta a sokat kritizált nagykereskedelmi modelljüket is: eszerint a nagyker árrésébe építették be a vendéglátósok által fizetendő díjat, ami így a forgalomtól függött. Ez egyfajta kockázatmegosztás volt, és a bevétel a Sziget kasszájába folyt be.

Gerendai kritikusan beszélt a korábbi külföldi tulajdonosok stratégiájáról. Szerinte a probléma az volt, hogy egy kaptafára próbálták működtetni a nyolcvanvalahány fesztiváljukat. A Sziget esetében ez a stratégia, ami a sztárfellépőkre (line-up) épült, nem működött.

„Ez egy kis lélekszámú, nem annyira fizetőképes piac, ahol nagyon nehéz lesz csak napijegyekből sokat eladni a fellépők neveire”

– magyarázta.

Rámutatott, hogy a külföldi látogatókat nem lehet csak a fellépőkkel becsábítani.

„Hogyha valaki csak azt tudja, hogy ki lép fel egy fesztiválon, akkor azért mondjuk egy angol fiatal föl fog ülni egy repülőre, hogy egy angol zenekart nézzen meg, hát azt otthon is megkapja.”

Ezzel szemben ők korábban a Sziget egyediségét, a sokszínűséget és Budapest vonzerejét kommunikálták.

A stratégiaváltás hatását számokkal is alátámasztotta. „Még mondjuk a 2010-es évek vége felé, tehát még az utolsó években, amikor még mi is részt vettünk, akkorról tudom a számokat, akkor nagyságrendileg 50-60 ezer bérletet adtunk a szigetre, és ennek a 85%-át külföldön. Most 22.800 bérlet volt már az utolsó évben eladva, és már ennek is csak a 70%-a külföldön.” Szerinte a magyar látogatók száma nem esett vissza, a külföldieké viszont jelentősen. Ennek egyik konkrét okaként a 26 országban működő képviselői hálózatuk leépítését nevezte meg, ami szerinte „életveszélyes döntés” volt.

A jövőbeli tervekről elmondta, mindenképpen meg akarják erősíteni a fesztivál kulturális kínálatának egyéb lábait, és nemcsak a programokra, hanem a szolgáltatásokra, a kommunikációra és a látványvilágra is több forrást szánnak. Célja, hogy a fesztiválélményt erősítsék, mert a legnagyobb előadók már kevésbé preferálják a fesztiválokat.

„Nekünk abban a modellben kell újra visszakormányozni a szigetet, amilyen régen is volt, tehát hogy mi 60-70%-át úgy adtuk el a jegyeknek, hogy még nem hirdettünk programot”

– vázolta fel a célt. Emellett szeretnének nyitni a régebbi, 30-40-es korosztály felé is, nem csak a Z-generációra fókuszálni.

Az üzleti háttérről elmondta, a Sziget Zrt.-t visszavásárolták, de a Sziget brand a korábbi tulajdonosnál maradt, amiért licencdíjat fizetnek. A fesztiválszervező csapat megmarad, Gerendai elsősorban a stratégiai irányok meghatározásában vesz részt. Heti két napot tervez a Sziget-irodában tölteni, ami miatt leginkább az utazásairól kell lemondania, de a vendéglátós érdekeltségeinek napi működését egy felépített menedzsmentcsapat viszi tovább. Az új projektek indítását azonban újra kell gondolnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hiába tűnik propagandafilmnek a milliárdokból készült Sárkányok Kabul felett, a magyar háborús film azért meglepett minket
A Sárkányok Kabul felett nagy elvárásokkal, hatalmas állami költségvetéssel és még nagyobb kételyekkel érkezett, de meglepően sokszor bizonyul izgalmasnak és működőképesnek. Bár messze nem hibátlan a magyar akciódráma, időnként kifejezetten magával ragad, még akkor is, ha néha botladozik.
B.M.; Fotók: port.hu - szmo.hu
2025. november 20.



A Sárkányok Kabul felett könnyen megkaphatná a „hadseregpropaganda” címkét, sőt első ránézésre szinte kínálja magát erre a besorolásra, de ez csak a felszín. A film sokkal összetettebb, és jóval kevésbé egyszerű, mint amilyennek az előzetesek vagy a témaválasztás alapján tűnhet. Bevallom, sokkal rosszabbra számítottam.

Ez egy komolyabb akció-dráma, amely megpróbálja a feszült mentőakcióra és az emberi drámára építeni a cselekményét, miközben Magyarország egyik legdrágább államilag finanszírozott háborús produkciója is egyben.

Nem teljesíti maradéktalanul a saját elvárásait, azonban nem egyszer valóban képes magával ragadni, meghatni vagy épp felpörgetni a nézőt.

A történet alapja egy rendkívül erős témaválasztás. 2021-ben az amerikai csapatok kivonulása után Afganisztán szinte összeomlik, és ez olyan kaotikus állapotot teremt, ahol rengeteg ember kerül életveszélybe. A kabuli reptér az egyetlen menekülési útvonal, a nemzetközi erők pedig törékeny egyezséget kötnek a tálibokkal: nem lépnek be fegyveres erők Kabulba, cserébe a járatok szabadon felszállhatnak.

A tálibok próbálják elkapni a szerintük bűnös hitetlenek afgán segítőit, miközben a nemzetközi erők igyekeznek őket élve kijuttatni Kabulból.

Ebbe az őskáoszba érkezik meg a Magyar Honvédség mentőkülönítménye, amelynek feladata mintegy kétszáz magyar állampolgár és a magyar katonákkal együtt dolgozó afgánok kimenekítése. A tét óriási, folyamatosan emelkedik, a politikai háttér valós, a dramaturgiai alaphelyzet pedig feszült és hálás.

Ezért is kár, hogy a Horváth Áron forgatókönyve nem elégszik meg ezzel az eleve izgalmas alapkonfliktussal. Kapunk egy második, mellékszálnak tűnő történetet Bálint, a katona (Jászberényi Gábor) és Eszter, az orvos (Mészáros Blanka) menekülési és megmentési kálváriájáról. Papíron ez mélyíthetné az érzelmi rétegeket, ám ez film gerincévé váló „B-történet” valójában gyengébb, mint az eseményeket mozgató nagy történelmi háttér.

Sokkal jobb lett volna az egész, ha a repteres főkonfliktusra helyezik a hangsúlyt.

Eszter karaktere különösen problémás: a forgatókönyv szinte Teréz anyaként állítja be, de döntései gyakran nehezen érthetők, sokszor kifejezetten irracionálisak, ami megnehezíti, hogy a néző igazán kötődni tudjon hozzá. Emiatt Mészáros Blanka alakítása is kevésbé működik, hiába igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a szerepből. A másik nagy problémám a forgatókönyvvel a befejezés. Valahogy túl „amerikai”, még akkor is, ha igaz történeten alapul.

Ennek ellenére film teljesen élvezhető. A katonai szereplők, Jászberényi Gábortól Trokán Nórán át Dietz Gusztávig, meglepően hitelesek. A legjobb talán a Herczeg alezredest alakító Borovics Tamás.

Ám aki, Stohl András neve miatt vált jegyet a filmre, azt figyelmeztetnem kell, kb. 3 jelenete van a színésznek.

A csapatdinamika jól működik, az összetartás és feszültség ábrázolása pedig pontosan azt a hangulatot hozza, amelyet a műfajban várnánk. Dyga Zsombor rendezése alapvetően magabiztos: bár a kézikamerás megoldások néha túlzottan hektikussá tesznek egy-egy jelenetet. A feszült pillanatok jelentős része jól működik, megfelelő a ritmus és a tempó.

A harcjelenetek inkább korrektnek mondhatók, mint kiemelkedőnek. Nem érnek fel a Hollywoodban megszokott, több tíz- vagy százmillió dollárból készült látványakciókhoz, de a magyar átlaghoz képest kifejezetten színvonalas.

A több, mint ötmilliárd forintos összköltségvetés (melyből körülbelül négymilliárd közvetlen gyártási állami támogatás volt) látszik ugyan a vásznon, de nem feltűnően.

Amerikai mércével továbbra is kisköltségvetésűnek számít a produkció, és a nézői szemek azért inkább azokhoz szoktak hozzá. Nem sok akció van, de amit kapunk, az se igazán emlékezetes. Inkább a feszültség építésén, a drámán van a hangsúly, ez viszont nagyon működik. Mindezzel együtt is jóval élvezetesebb a látványvilág, mint sok más, hiperrealisztikus háborús filmben...khmm, mint például az idei Hadviselés… – abban már zavaró volt a túlzásba vitt realizmus.

A film hangvétele próbál mély és drámai lenni, sőt, néha kifejezetten pátoszos. Ez sokakat zavarhat, engem speciel nem. A legmeglepőbb, hogy időnként működik is ez a pátoszos hangnem: van olyan jelenet, amikor valóban hatásos, ahogy a felfokozott helyzetből kiemelkednek az emberi sorsok vagy a morális dilemmák.

Ám, amikor mellé megy, akkor nagyon mellé megy: a legérzelmesebb jelenetek néha túlzóak, olyankor gejl, csöpögő szinte a pátosz, már-már szappanoperának tűnnek, és teljesen kizökkentik a nézőt.

Én a teljes Eszter közlegény megmentése vonalat kihagytam volna...de akkor csak kb. 45 percnyi filmünk lenne.

Ami abszolút pozitív meglepetés: a propagandától való félelem viszonylag alaptalannak bizonyul. Lehet persze, hogy csak engem nem zavart. A film meglepően ügyesen egyensúlyoz a hősiesség, a katonai szakmaiság és a háború borzalmainak bemutatása között.

Az üzenetek ugyan kőegyszerűek, de legalább nem károsak.

Nem próbálja nyíltan toborzásra inspirálni a nézőt, és nem dicsőíti mértéktelenül a haditechnikát sem. Bár bemutatja a tömeggyilkolásra alkalmas gépeket, nem él vissza velük. Semmi szempontból nem hasonlítható egy Michael Bay-filmhez a katonaságpornó. Egy olyan történetet mesél el, ahol a katonák átlagemberek, akik nehéz döntéseket próbálnak meghozni rendkívüli helyzetben.

A Sárkányok Kabul felett összességében egy hullámzó, de alapvetően szórakoztató produkció.

Az írói hibák, a felesleges mellékszál, túltolt drámaiság mellett a rendezés korrekt, jól működik színészgárda és a feszült hangulat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Szépművészetiben balhézva és a Dunán hajókázva sem kápráztatnak el igazán a Szemfényvesztők 3 illuzionistái
Azért így is akad néhány csavaros trükk a tarsolyban, csak ne lenne minden karakter ennyire elszállva magától.


Kilenc év után folytatódik a „robinhoodkodó” bűvészbanda kálváriája. A Szemfényvesztők 2013-ban meglepetéssikert aratott: a David Copperfield babérjaira törő illuzionisták látványos akciókkal megtűzdelt és csavaros heistfilmje 351 millió dollárt termelt a világ mozijaiban, ami, ha belegondolunk, mégsem olyan nagy csoda, hiszen olyan sztárokkal volt karimáig pakolva a film, mint Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Isla Fisher, Mélanie Laurent, Common vagy Caitríona Balfe. A minőségről alapvetően ritkán gondoskodó Louis Leterrier rendező (A szállító 1-2, A nyakörv, A hihetetlen Hulk, A titánok harca, Agyas és agyatlan, A leszámolás, Halálos iramban 10) akkor egész szépen betalált, és egy valóban szórakoztató és meglepő fordulatokkal teli filmet tett le az asztalra.

Nem is kellett hát nagyon sokat várni a folytatásra, 2016-ban érkezett a Szemfényvesztők 2. A rendezői széket ezúttal a szintén nem túl erős filmjeiről ismert Jon M. Chu (Step Up 2-3, G.I. Joe: Megtorlás) foglalta el, aki csak később kezdett igazán értékelhető mozgóképeket összerakni (Kőgazdag ázsiaiak, In the Heights – New York peremén, Wicked). A Szemfényvesztők 2 zárta le a rossz korszakát, amely sajnos nem tudta megismételni az első etap erényeit, a gyenge sztori és a fantasztikumot súroló nevetséges jelenetek (a kártyadobálós szcéna eléggé hírhedt lett) megtették a magukét. Az anyagi siker azonban most sem maradt el (főként az USA-n kívüli terepeknek köszönhetően), összesen 334,8 millió dollárt kalapoztak össze a mágusaink, tehát csak egy kicsivel kevesebbet, mint az első résszel.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszaesés (az Egyesült Államokban csak 65 milliót hozott) elegendő volt ahhoz, hogy a Lionsgate stúdió egy időre parkolópályára állítsa a franchise-t.

Végül azonban újra összegyűlt a banda (legalábbis a nagyja), hogy kilenc évvel a legutóbbi húzásuk után ismét valami nagyon villantsanak. A harmadik alkalomra is új rendező vállalta el a levezénylést, méghozzá a főszereplő Jesse Eisenberg régi haverja, Ruben Fleischer, akivel korábban együtt forgatták a Zombieland első és második részét, valamint a 30 perc vagy annyi se című akció-vígjátékot (Fleischer azért ezek mellett nagyot ment a Venommal és az Uncharteddal is).

Hőseink, avagy a Négy Lovas visszatér, és velük együtt egy új generáció illuzionistái is színre lépnek. Nem kis feladatra vállalkoznak: minden idők legjobban őrzött, legértékesebb ékszerét, a Szívgyémántot tervezik becserkészni a gonosz cégvezér Veronika Vanderbergtől (Rosamund Pike).

Pontosabban csak Atlas (Jesse Eisenberg) vág neki a társai nélkül a körmönfont rablásnak, amelyhez egy új, fiatal illuzionistatriót kér fel társnak, akik épp a Négy Lovas álcája mögött kopasztottak meg legutóbb egy sokakat megkárosító, milliomos kriptohuszárt. A színész Bosco (Dominic Sessa), a fürge June (Ariana Greenblatt) és az „agy” Charlie (Justice Smith) belemennek a játékba, a balhé közben azonban feltűnnek a régi Lovasok is, a kártyazsonglőr Jackkel (Dave Franco), a szabadulóművész Henley-vel (Isla Fisher) és a hipnotizőr Merritt-tel (Woody Harrelson), akik, Atlashoz hasonlóan, kaptak egy új kalandra invitáló kártyát egy titokzatos megbízótól. Vagyis a veteránok és az ifjoncok kénytelenek összefogni a közös nemezissel szemben.

Persze nem eszik olyan forrón a kását egy Szemfényvesztők-filmben, így megannyi csavarra és trükkre kell számítani a játékidő alatt.

Sajnos azonban ezek közül továbbra sem működik mindegyik. Alapvetően nagy gond ezzel a franchise-zal, hogy pontosan tudjuk, a benne szereplő színészek nem igazi illuzionisták, így az általuk bemutatott trükkök láttán sem esik le az állunk, hiszen tisztában vagyunk vele, nem igaziak.

A Szemfényvesztők-filmekben ráadásul már olyan kunsztokat mutatnak be, amelyekre egyszerűen nem is lehet magyarázat, legalábbis a fizika törvényei szerint elfogadhatók, szóval időnként átnézünk a fantasy műfajába is. Ebben a harmadik rész sem kivétel.

Bár a forgatókönyvírók próbálnak időnként különféle magyarázatokkal előállni a trükkökre, azok a legtöbb esetben igen kevésnek bizonyulnak. Ráadásul ebben az epizódban is kapunk egy, a második rész kártyadobálós pillanatához hasonló kínos jelenetet: amikor a hét főhős egymást túllicitálva próbál menősködni saját képességeivel a kastélyban. Jujj!

Azért van jó hírünk is. A fentieket leszámítva egész szórakoztató lett ez a rész, amelyben valóban akadnak meglepő csavarok, amikre talán csak a legedzettebbek jönnek majd rá. A casting is szuper, az új színészek ügyesek, bár mind nagyon el vannak telve maguktól, de Dominic Sessa (Téli szünet), Ariana Greenblatt (65, Ahsoka, Barbie, Borderlands) és Justice Smith (Jurassic World: Bukott birodalom, Pokémon: Pikachu, a detektív, Dungeons & Dragons: Betyárbecsület) jól hozzák a karaktereiket, és sokkal emlékezetesebbek, mint az „öreg rókák”.

Ráadásul nekünk, magyaroknak is tartogat kukkolnivalót a film, hiszen azt részben Budapesten forgatták, így a szemfülesek nem egy fővárosi helyszínt könnyedén kiszúrhatnak (többek között a Szépművészeti Múzeumot, az Operaházat vagy a Dunán hajókázva a háttérben a Rákóczi hidat).

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a borzalmas második résznél jobb lett a Szemfényvesztők harmadik kalandja, az első frissességének és körmönfontságának azért híján volt, szóval továbbra is elkelne még néhány ütősebb trükk a szereplők ingujjaiba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk