KULT
A Rovatból

14 évestől 89-ig minden generáció képviselte magát az X-Faktorban, a zsűri pedig egyre kevésbé ért egyet – kritika a 6. válogatóról

Valkusz Milán nárcisztikusan megsértődött, Majka leleplezte az álrappereket, Gáspár Laci pedig megtalálta az X-Faktor nagyit


A 19 éves Rácz Balázs Balástyáról érkezett, és őszintén reméltem, hogy kicsit javít a község PR-ján. Balázs zenész családból származik, öt hangszeren játszik, és régimódi gyereknek tartja magát. Eddig bíztatóan alakult, de aztán hozzá tette, azt reméli, hátha valaki meglátja a tévében és elhívja egy lakodalomba – ennek megfelelően lakodalmas zenét hozott, amit szintetizátoron kísért. Az épületes zenemű címe: Túr a disznó. Nem hittem, hogy egyszer Laci betyárt hallok majd az X-Faktorban, de mindig van újabb mélypont.

Balázs amúgy nagyon szerethető fickó, cuki volt amikor melléfogott és kicsit pironkodva közölte, hogy „félre szaladt az ujjam”. Sebaj, örüljünk, hogy vendéglátózenész és nem sebész.

Ennek a műfajnak azért fontos kelléke az alkohol, ami itt most nyilván nem állt rendelkezésre, pedig az teszi élvezhetővé. Bár Balázs hangját talán még az sem.

A balástyai srác jó hangulatot csinált, de nyilvánvaló volt, hogy nem az X-Faktorba való. Nehéz elképzelni, hogy AC/DC-t vagy Queent énekel majd, ha az lesz a feladat. Vagy hogy egyáltalán énekelni fog. De azért a zsűri tovább trollkodta őt a Táborba. Ami érthetetlen, a srác szemmel láthatóan fel volt készülve rá, hogy hazaküldik, és majd meséli az unokáinak, hogy milyen volt, amikor szerepelt a tévében. Ami meglepő, hogy a trollkodást Tóth Andi kezdte, pedig általában ő a józan hang a csapatban.

Később Majka és Gáspár Laci annak magyarázta önmagának a továbbjutást, hogy „annak képzelte magát, ami”.

Ha ez elég, akkor jövőre én is jelentkezem!

Radics Jani egy családi vállalkozás: a bátyja vette rá az éneklésre, unokatestvére, Alex nevezte be a műsorba, és apukájának énekelt. 2020-ban sajnos elvesztette apukáját, és Pápai Joci Az én apám című számát hozta. Joci azonnal jól fel is dicsérte a saját dalát. „Ebben olyan dolgokat lehet kifejezni, amit te most éppen ki akarsz” – állapította meg bölcsen.

Gáspár Laci felismerte, hiszen Jani annak idején megfordult Az ének iskolájában. Persze a címet egyikük sem mondhatta ki, hiszen az másik tévén futott. Fúj. Ez viszont előre vetítette, hogy a srác alighanem jó lesz. És tényleg.

Minden mentor szívesen foglalkozna vele, úgyhogy négy igent kapott, bár Majka szerint nem volt négy igenes produkció. (Hogy akkor miért nem mondott nemet, érthetetlen, annál is inkább, mert a továbbjutáshoz szükséges három igen már megvolt.)

Ideje volt egy kis tempóváltásnak, úgyhogy következett egy egyveleg. Miután eddig két továbbjutót láttunk, gyanakodtam, hogy most rosszak következnek. Így jönne be a lottó ötösöm! Egyik sem jutott tovább, sőt, végig sem engedték őket, még Majoros Mátén sem segített a névrokonság.

Soma Mogyoródról másodikos kora óta tanul klasszikus gitározni, énektagozatos suliba járt, és saját dalokat ír. A Nóra című dalt hozta, amit a volt barátnőjének kezdett el írni, de végül egy másik Nórának fejezte be. Ahogy én a nőket ismerem, nem biztos, hogy az új Nóra ezt hízelgőnek fogja találni. Esetleg mondhatná, hogy Ibsen Nórájának írta.

Az is kiderült, hogy egy osztálytársáról van szó, akinek még nem vallotta meg érzéseit, a tévéből fogja megtudni.

Ez romantikusan hangzik, de nagyon kínos is lehet a hölgynek, hiszen hétfőn az egész iskola erről fog beszélni, amit nem mindenki fogad egyformán.

Szerintem volt az egész produkcióban és srácban valami sutaság. De a mentoroknak bejött a dal és az éneklés is. Valkusz Milán szerint óriási volt a refrén. Majka szerint hamis volt, de nagyon jó, és ilyen jól rosszul táncoló embert sem látott. Megint csak Tóth Andi az én emberem, ő nemmel szavazott, de Laci megadta a harmadik igent.

„Ő az, aki mindig félrelép, de sose esik el”

– állapította meg Laci.

Nagyon kíváncsi vagyok, meddig jut – és persze, hogy mi lett Nórával. És melyikkel.

A 70 éves Szakolczay István nem érzi magát annyinak, amiért irigylem. Én bizony sokszor annyinak érzem magam. Ami azért gond, mert csak 48 vagyok.

Mondjuk, ha leplezni szeretné a korát, talán nem a Gedeon bácsit kellett volna hozni, mert azt már az én generiácómból is sokan cikinek tartják. Egyébként kellemes tónusa van, de hamisan énekel, és az energiák sem nagyon érkeztek meg. Bevallom, nem tudok kézzel fogható indokot találni rá, miért juttatták tovább. A legjobb, ami elhangzott, hogy „helyén való produkció volt”.

Már látom magam előtt, hogy jövőre a Sziget Fesztiválon megnyitják a „helyénvaló produkciók színpadát".

Megint egyedül Andi szavazott nemmel. Majka megvádolta, hogy a versenyző korát és jelenségét utasította el.

„Unalmas volt a produkció, ne idegesíts már.”

Köszönöm, Andi!

Még egy szimpatikus pillanat Anditól. Majka megkérdezte, hogy képzeli magát 40 évesen. Andi egy pillanatra sem jött zavarba, elmondta, hogy 35-40 évesen milyen frizurája lesz. Tök jó, hogy valaki nem tragédiaként gondol az idősödésre, hanem tervei vannak vele. Majka ezzel szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni: „Az az öregedés első jele, amikor a nők levágatják a hajukat. Sosem engedném meg a Hajninak.”

Ez mindjárt több problémát is felvet. Egyrészt valaki megmondhatná Petinek kíméletesen, hogy Hajni is meg fog öregendi, másrészt a férjnek semmi köze hozzá, milyen frizurát akar a feleség.

A geronto vonalon haladtunk tovább. Volt fiatalodó néni, nagyszakállas, „lélekemelgető” táltos (aki saját dallal érkezett: Dal az infúzióhoz). Nevekkel nem viccelünk, de nem tudom elhallgatni azt a véleményemet, hogy Tok Attilával alaposan kiszúrtak a szülei.

Az egyik néni rózsát is hozott, meglepő módon Andinak, amit Majka kicsit nehezményezett. A blokk egyetlen pozitívuma, hogy az egyik néni Toldi Mária dallal érkezett. Megkockáztatom, hogy először énekeltek Toldi Máriát az X-ben, és alighanem utoljára is. Hátha pár ifjú néző ráguglizik, ki is volt az, mert megérdemli, hogy emlékezzünk rá, még akkor is, ha egy másik kor ízlésvilágát képviseli.

A 89 éves(!) Nagyné Pap Etelka saját blokkot kapott (Laci el is nevezte X-Faktor nagyinak). Nagyon szerethető jelenség. Közölte, hogy már menne a színpadra, mert kezd éhes lenni. A szülei és a férje emlékére szeretett volna énekelni. Bár aztán kiderült, hogy a férj – aki 85 évesen hunyt el – csak 6 évig volt vele, mert hogy ő már az ötödik volt a sorban.

A férjei oldalán a kedvességet kereste, de nem kapta meg. Úgyhogy most kezd igazán élni.

A dal is nagyon jól állt neki. Azért azt leszögezhetjük, hogy nem ő lesz az év hangja – semelyik évé, beleértve az eltelt 89-et is –, de óriási egyéniség. A mentorok nem is szavaztak, ez így volt kerek, Etelka is elégedettnek tűnt.

A 14 éves Komjáthy Arnold András Alee hatására kezdett rappelni, tőle is hozott számot. Nem tehetségtelen, de a pörgetésnél sokszor nem lehetett érteni a szöveget.

Két táborra szakadt a mentorcsapat, Milán még sosem hallott 14 évest így pörgetni, és szívesen hallana tőle mondjuk egy Eminem számot. Lacit maga mellé állította, de Majkát és Andit nem győzte meg. Andi szerint nincs még érett hangszíne, Majka is úgy gondolta, hogy van jövője a srácnak, de még fejlődnie, érnie kell. Arnold csalódottan ment el, de hát ha nem most, akkor a Táborból ment volna haza, és az talán még jobban megviselné.

Milán nagyon behisztizett a döntéstől.

„Tehetséget nem dobunk ki.”

Következett a 18 éves Nemes Ádám, „ADY” (ejtsd éjdi), szintén rapper, aki hamar unalomba fulladt. Milán leintette, pedig neki tetszett a srác. „Jó alaphang, jó mozgás, viszont nem komplett.”

Majka szerint ez nem rap, hanem egy „húsvéti mondóka”.

„Azért mert ritmusra el tudsz mondani szavakat egymás után egy adott dalban, az nem rap.”

Most még Laci is magára hagyta Milánt. Három nemet kapott a produkciót.

Az X-Faktor rajongók talán még emlékeznek Helfi Alexára, aki a 2022-es évadban élő showba jutott. Most megérkezett a húga, Helfi Roxy, aki most lett 14. Beyonce Texas Hold'emét hozta, ami Majka szerint borzalmas dal, de Alexának nagyon jól állt. Jó hangja van, és amikor már épp kezdtem kicsit unalmasnak érezni a produkciót, tudott váltani és visszahozni. Ugyanakkor sok volt a hamis rész. Laci le is állította. A mentorok próbálták bíztatni Roxyt, mert nagyon tehetséges, de még sokat kell fejlődnie.

A mostani részben Milán volt a kamaszok védőszentje.

„Én szétadtam” – közölte egy merész nyelvújító fordulattal. Szerinte 14 évesen így elénekelni ezt a dalt önmagában is érdem. Majka nemet mondott, Milán és Laci igent. Andira jutott a hálátlan feladat, hogy haza küldje.

Alaposan össze is vesztek, aminek legfőbb oka, hogy Milán kicsit nárcisztikusan mindig személyes sértésnek veszi, ha a többiek nem értenek egyet vele.

Következett a mai utolsó versenyző. Az egyik ok, amiért nem bánom, hogy ilyen műsorokról kell írnom, hogy sok olyan előadót és dalt megismerek, ami zenefogyasztóként nem biztos, hogy elém kerülne. Ilyen az Ohnody (Hegyi Dóri) és a Hideg. Taranenkó Szófia jóvoltából most ezt is kipipálhatom. Annyi félresikerült próbálkozás után ránk fért egy jó énekes, és Szófia az. Természetesen továbbjutott, ezúttal nem volt vita.

Még mindig nem szabadulunk a válogatóktól, pedig kezd nagyon körbejárni a dolog. Egyetlen pozitívum, hogy ha hihetünk az előzetesnek, jövő héten visszatért az ecset Alice Cooperje, Hörcher László. Pedig én őszintén azt hittem, miután két éve bejutott a táborba, és nemezise, ByeAlex is távozott a műsorból, feladja. De nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: