KULT

10 ütős magyar album az elmúlt évtizedből

Ezek a lemezek mai füllel hallgatva ugyanolyan karakteresek és jól szólnak, mint megjelenésük idején.


A 2000-es évek így visszagondolva nagyon is közelinek tűnnek, ezért kimondottan meglepő érzés szembesülni vele, hogy tulajdonképpen már a múlt részét képezik. Mindazonáltal a legfiatalabb korosztályt kivéve alighanem mindenkinek akadnak élményei ebből az időszakból, így különösen kíváncsiak vagyunk rá, nektek mennyire voltak meghatározóak az alábbi lemezek annak idején, vagy akár mennyire azok a mai napig.

A lista ABC-sorrendben van, köztes rangsort nem akartunk és nem is tudtunk volna felállítani (főleg, mivel eleve nem toplistáról van szó). Minden albumról egy dalt választottunk ki és illesztettünk be a cikkbe, általában vagy a címadót, vagy a legismertebbet.

Belga - Zigilemez (2007)

A Zigilemez a Belga negyedik albuma, megjelenése idején a zenekar már komoly ismertséggel rendelkezett, mégis talán ennek köszönhetően bővült ki legnagyobb mértékben a rajongótáboruk. Olyan slágerek kerültek fel rá, mint az abszolút közönségkedvenc Boros, a hasonlóan zseniális Dal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez, a Melós, a Kavboj, vagy éppen a Felveszem a Nyújork Dzsenkisz kabátom.

Eleven Hold - Eleven Hold (2000)

Az Eleven Hold három lemezt adott ki klasszikus felállásában, Török-Zselenszky Tamás vezetésével. Ezek közül is a debütáló, cím nélküli album sikerült a legjobban: gyakorlatilag elejétől a végéig fülbemászó, magával ragadó hangulatú dalok sorakoznak rajta, úgy mint a Sehol, a Néhány tegnapi perc, az Emberek botokkal, a Hiábavaló, vagy a Majdnem. Zselenszky filozofikus, költői képekben bővelkedő szövegei és átható énekhangja egyaránt hozzájárultak a zenekar népszerűségéhez, csakúgy mint az akkoriban még egyáltalán nem elterjedt hegedű beépítése a rockos hangzásvilágba.

Heaven Street Seven - Cukor (2000)

A HS7 angol nyelvű dalokkal kezdte pályafutását, először az 1998-as Budapest Dolls című albumon kezdtek kísérletezni magyar szövegekkel, majd a két évvel későbbi Cukorral váltottak át teljesen. Sikerült is rögtön jó néhány olyan slágert összehozniuk, amelyek a mai napig elmaradhatatlan részei minden koncertnek: a nyitódal Mozdulj-ból kvázi himnusz lett, de hasonlóan népszerű a Sajnálom, a Hol van az a krézi srác, a Lábnyom a Holdon, valamint az Elment a kedvem is.

hiperkarma - hiperkarma (2000)

A hiperkarma első lemezének megszületése idején a zenekar még nem is létezett: Bérczesi Róbert egyedül (illetve Dióssy Ákos segítségével) rögzítette a dalokat, csak az élő megszólaltatásukhoz toborozott zenésztársakat maga mellé. Ez az album elejétől a végéig remekmű, a magyar könnyűzene legnagyobb hatású alkotásai között van a helye. A Dob+Basszus című szám az azonos című tévéműsornak köszönhetően külön is hatalmas ismertségre tett szert, de ezen kívül olyan instant klasszikus szerzemények szerepelnek még rajta, mint a Lidocain, a Zöldpardon, a Felejtő, Kérdőjel, a Sosem voltunk senkik, vagy a Csak az kiabál aki fél.

Kispál és a Borz - Turisták bárhol (2003)

Ez a Kispál és a Borz utolsó előtti albuma, illetve talán az utolsó olyan, amelyen a Kispál-Lovasi szerzőpáros még minden szempontból ereje teljében alkotott. Olyan ma már klasszikus számok kerültek fel rá, mint a Csillag vagy fecske (amiből pár évvel később a Csík zenekar feldolgozása által vált igazi sláger), a Németh Jucival duettben előadott De szeretnék, a Tiszai pu., a Nem fáj, az Etetés, illetve a Menjél messzebb. A lemez anyagát 2016-ban játsszák majd el a Fishing on Orfűn, az idén indult tematikus koncertsorozat keretében.

Kistehén tánczenekar - Szerelmes vagyok minden nőbe (2006)

Talán ez a lemez adja vissza leginkább a klasszikus "kistehenes" hangulatot, amely a négy évvel ezelőtti szétválásig jellemezte a csapatot. A címadó dal mellett (amit a hozzá készült remek klip még emlékezetesebbé tesz) olyan számok találhatók még rajta, mint a Csámborgó, a Gyom nyomja az agyam, az Anyu meg én, a Nyulak eszkimóban, vagy a Virágok a réten. Nagy kár, hogy a zenekar irányváltása után ezek közül gyakorlatilag már egyiket sem játsszák, hiszen teljesen egyedi ízt képviseltek a hazai színtéren.

Pál Utcai Fiúk - Legelő (2008)

A PUF hatodik stúdióalbuma nyolcéves hallgatás után jelent meg, ami alatt a zenekar több hullámvölgyön is keresztülment, nagyjából egy évig teljesen fel is függesztették működésüket. Szerencsére a külön töltött idő rádöbbentette őket, hogy van még mondanivalójuk közönségük számára, és egy basszusgitáros-váltás után újult erővel vetették bele magukat a dalszerzésbe. Ennek eredménye a Legelő, amely bizonyos szempontból konceptlemez lett, ugyanis több "állatos" című szerzemény (Delfin, Bárány, Szarvas, Bogár, Gólya) is helyet kapott rajta. A legnagyobb slágerré a címadó dal vált azután, hogy bekerült a Petőfi rádió repertoárjába: nem túlzás azt állítani, hogy ennek köszönhetően egy teljes generáció fedezte fel magának Lecsóékat és kezdett el a koncertjeikre járni.

Pannonia Allstars Ska Orchestra - Budapest Ska Mood (2005)

A Budapest Ska Mood a PASO első teljes hosszúságú nagylemeze, amely 2003-ban megjelent demóanyagukat követte. Bár a csapat hangzásvilága itt még nem volt annyira kiforrott, mint napjainkban, már ekkor is szép számú rajongót sikerült gyűjteniük az addig idehaza jószerével ismeretlen (de legalábbis rétegzenének számító) ska műfaj számára. Lényegében ők váltak a Jamaicából indult irányzat hazai úttörőivé: nyomukban egyre több hasonló zenekar alakult, aminek köszönhetően a ska mára gyakorlatilag a mainstream része lett, de legalábbis jóval többen ismerik és szeretik, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az album legnagyobb slágere egyértelműen a Gagarin, de a Lakótelep, a Rudie's Got a Soul és a Rudeboy Train is gyakran előkerül koncerteken.

Quimby - Kilégzés (2005)

A Kilégzés volt a Quimby nagy visszatérése azt követően, hogy Kiss Tibit kiengedték az elvonóról, ahol másfél évet töltött. Ezalatt természetesen a zenekar is szüneteltette működését, így nem meglepő, hogy testileg-lelkileg újjászületett frontemberük rég nem tapasztalt kreatív energiákat szabadított fel bennük. Az albumra nem kevesebb, mint 17 dal került fel, vannak köztük pörgősebb, illetve lassabb, líraibb darabok is. Utóbbiak közül a Most múlik pontosan gyakorlatilag önálló életre kelt, miután a Csík zenekar feldolgozta: sokan a mai napig abban a hitben élnek, hogy egy népdalról van szó. Ezen kívül az Autó egy szerpentinen, a Kamikaze bárány, a Don Quijote ébredése, a Sehol se talállak, a Country Joe McDonald, a Viharon túl, szélcsenden innen, illetve a később kicsit átdolgozott Magam adom is kiemelt helyet foglal el az életműben.

Tankcsapda - Élni vagy égni (2003)

A Tankcsapda már 2003-ban is vitán felül az ország legnépszerűbb rockzenekarának számított, azonban az Élni vagy égni volt az első lemezük, amelyen már több, valóban rádióbarát szám is helyet kapott. Ilyen volt például az Örökké tart, ami teljesen új dimenziót képviselt Lukácsék addigi stílusához képest (a Fonogram díjátadón az Év hazai dalának választották), de az Adjon az ég és a Be vagyok rúgva is valódi slágerré vált.

Ti mivel egészítenétek ki a listát?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: