Többé már nem tabu az öregkori szerelmi kapcsolat
Matello 80 éves volt, Francesca egy tízessel kevesebb. Mindketten özvegyek voltak. A férfi 50 éven át volt házas, és a felesége halála után hosszú időre depresszióba esett. Az asszony belenyugodott abba, hogy nagymama lesz. Úgy tűnt, itt a vég, pedig ez még csak a kezdet volt. Új kezdet.
"Hét évig voltak együtt. Matello azelőtt soha nem volt Európán kívül, Francescával azonban egyenesen a Karib-szigetekig repült, újévkor a Pireneusokban autózott, és busszal utazott a skandináv országokba. Az asszony karjai közt halt meg, én pedig hálás vagyok ezért a második szerelemért, amitől még a szeme is nevetésre állt. A testvérem azt mondta, egymás társasága voltak. Én azonban felismerem két szerelmes ember tekintetét, a cinkos érintéseket, azoknak a könnyelműségét, akik már megették a kenyerük javát, és nem kívánnak egyetlen percet sem elszalasztani az életben." Ezt Chiara Simonelli mondja, aki a szexuális fejlődés pszichológiáját és pszichopatológiáját oktatja a római Sapienza Egyetemen, és aki derűs nosztalgiával beszél az édesapjáról.
Képünk illusztráció
Képünk illusztráció
A szakember felismerte, hogy az öregedés nem jár együtt törvényszerűen azzal, hogy az ember már nem is tervez, és a szerelemmel sem számol le. Nincs szemrehányás a hangjában, amikor beismeri, hogy az édesapját soha nem látta ennyire boldognak az édesanyjával, mint amilyen Francescával volt.
"Arra a párra, amelyik 40 éve van együtt, kétségkívül ránehezedik a felelősség súlya" - véli Simonelli. Az idősebbek ráadásul félénkebben teszik meg az első lépéseket, mint a fiatalok, akik többnyire szórakozóhelyeken ismerkednek. Az érzelmek terén nincsen akkora különbség az egyes korosztályok között, a féltékenység például mindegyikre jellemző.
Az utóbbi néhány évtizedben sokat változott az öregséghez, illetve az öregedéshez való hozzáállás. Harminc-negyven évvel ezelőtt például Olaszországban az lefogadott normák szerint a megözvegyült nők rendszerint egyedül élték le a hátralevő éveiket, évtizedeiket, a férjük emlékének szentelve ezt az időt.
Képünk illusztráció
Ma már ez szerencsére ritkább. Jane Fonda nyilatkozatai is megerősítik ezt a tendenciát. A 77 éves egykori filmsztár, aki az egész világon népszerűvé tette az aerobik jazzbalettel kombinált formáját, nemrég azt mondta, hogy az élet az ő korában szomorú lenne szex nélkül.
Félreértés ne essék, korábban is létezett öregkori szerelem és szex, ezt azonban nem volt illendő szóba hozni. Magyar nyelvterületen is született erről a témáról néhány kitűnő szociográfia. A Szerelempatak című film pedig, amelyben öregek mesélnek teljesen őszintén és nyíltan a testiségről és a vágyakról, itthon és külföldön is kirobbanó sikert aratott. Ma már sokkal természetesebbnek vesszük, hogy egy ember akár 40, sőt 50 felett válik sikeressé, azon sem ütközünk már meg, ha valaki nem hajlandó belesüppedni az öregségbe, és azon sem botránkozunk meg, ha kiderül: az öregeknek is van szexuális életük.
Jane Fonda képe már nem illusztráció, 40 felett vált az aerobik apostolává
A 70 fölött szerelembe esők gyermekei azonban többnyire nem fogadják kitörő örömmel, ha édesapjuk vagy édesanyjuk öregkorában társat talál magának. "A nők megértőbbek, szinte fellélegeznek a ténytől, hogy édesanyjuk vagy édesapjuk társat talált magának; a férfiak viszont szégyellik magukat és attól tartanak, hogy ebből probléma támad az örökség körül" - magyarázza Gianna Scelotto párkapcsolati terapeuta. A szakember tapasztalatai szerint a nők jobban tudnak védekezni ez ellen: mindenki a saját otthonában él, de együtt utaznak.
Az Istat 2013-as adatai szerint Olaszországban 170 hetven év feletti férfi és 79 hetven év feletti nő kötött házasságot. Viszont 2157 olyan pár élt együtt, akik hetven éves koruk fölött estek (majdnem) örök szerelembe. "Akármilyen furcsán hangzik, az együttélést inkább a férfiak akarják, nem a nők" - teszi hozzá Schelotto.
Itthon is egyre többet olvashatunk a témáról. A Nők Lapja Café egy éve idős korú párok kapcsolatairól, szerelméről, ismerkedési lehetőségeiről írt őszinte riportot. "Ha meglátják egymást, egyikőjük gyomra sem remeg. „Miért remegjen? Hogy nem kapom meg? Érdekes, hogy amikor fiatalon szerelembe estem, nem ilyen vágyakat éreztem. Akkor más volt: lila köd, szárnyalás, holdvilág, miegymás. Nem mondok le a szexről most sem, és élvezem, mennyire más, mint fiatalon. Van mellette még valami: sokkal mélyebb érzések és felszabadultság. Nincsenek játszmák, nem akarjuk legyűrni egymást. Nehezen megfogalmazható a különbség szerelem és szerelem között, de ami most van, az melegebb, lágyabb, megértőbb. És nem azért vagyunk együtt, hogy ne legyünk magányosak.” Úgy fogadják el egymást, amilyenek, és nem kellenek sem praktikák, sem csipkebugyi a csábításhoz" olvasható Zsuzsa és Károly vallomása.
Ha érdekes volt a cikk, ajánld másoknak is!