Bisztricsány Linda Ghánában ismerte meg a járóképtelen Theodorát, amikor drámapedagógusként az iskolájukban dolgozott. Önkéntesként utazott Afrikába, elvileg egy óvodába, de akik fogadták volna, eltűntek, és a reptéren keresett hirtelen más megoldást. Az Afrika másként alapítványnál volt egy ismerőse, az ő segítségével került a fővárostól két órányira, Koforiduaba található iskolájukba.

A 10 éves kislányt mindig csak ülve látta, ide-oda tették. A tanárok azt mesélték neki, hogy őt és két testvérét elhagyta az édesanyjuk, az apjukkal élnek és annak új társával. Mostanra kiderült, van kapcsolat az anyukával, hétvégenként látogatja Theodóráékat.

Linda hat hónapra ment, de két és fél hónap után váratlanul haza kellett utaznia. „Jöttek a telefonok, hogy üljek fel egy gépre, a Covid miatt nagy baj lesz. Egy nap alatt el kellett búcsúznom a gyerekektől. Március 15-én zárta le határait Magyarország, előtte egy nappal értem haza.”

Nem tudta, mi várja itthon. Attól tartott, egy hónapra karanténba kerül. Akkor még egyáltalán nem kellett elzárva lennie, de haza nem mehetett, mert a lakása ki volt adva, csak az anyukájához tudott költözni. Alaposan össze volt zavarodva.

„Egy színes, szagos, vidám, napsütötte harmadik világbeli országból Magyarországra jössz, ahol tél van és szürkeség, szomorú, gondterhelt emberek, a koronavírus miatt üresek az utcák, és mindenki fél” - meséli.

Az élet nem állt meg, csak rosszabb lett. Két hónap múlva beszélgetett az alapítvány egyik munkatársával, és megtudta, hogy Theodóra támogatója visszalépett, így veszélybe került a tanulása. Linda azonnal vállalta, hogy fizeti a havi 8500 forintot, amiben benne van a tankönyvek, az iskolai busz, és az egyszeri étkezés ára.

Csakhogy az újabb és újabb hullámok, nyitások és zárások miatt nem tudott visszamenni. Az alapítvány egyik önkéntese, Lantos Zita gyógypedagógus, a Zitanoda egyesület vezetője épp kiutazni készült, és amikor hallotta, mit szeretne Linda, szívesen segített. Végül ő maga szerezte meg a kerekesszéket, és ki is vitte Theodórának.

„Kiderült, hogy mindenképp műthető Theodóra, lehet javítani az állapotán, de azt nem tudták megmondani, hogy járni fog-e valaha. Csípőficama és gerincsérve van.”

Elhatározták, hogy mindenképp segítenek a kislányon, Zita vette át a szervezést. A segítségükkel a kislány tavaly nyáron Magyarországra érkezett.

Egy tanítőnő kísérte, aki megtanulta a gyógytornáztatást, és folyamatosan dolgozott Theodorával. Pár hónap alatt sikerült úgy megerősíteni, hogy fel tudott állni, és járókerettel sétált is. A kislány megerősítésére volt szükség, mert a műtét után nagyon legyengülnek az izmok a hat hét fekvőgipsztől.

Zita szervezett egy adománygyűjtő vacsorát is, ahol mesélt Ghánáról, és bemutatta Theodórát. Ott volt Linda is.

Az afrikai kislánynak és kísérőjének a három hónapos rehabilitáció után vissza kellett utaznia. Zitától úgy tudja, hogy

Az idei év elején jöttek vissza, ezúttal hat hónapra. Megvolt az első műtét. Jól sikerült, de a 6 hetes fekvőgipsz miatt a kislány most még nem tudja használni a lábát. Visszasorvadtak az izmai, de mégsem annyira, mintha egyáltalán nem erősítették volna.

Most a második műtét jön, előtte Lindánál is töltött két hetet a kislány. A drámatanár minden luxust igyekezett megadni afrikai vendégének. A lakás bemutatása után elmentek bevásárolni. Nem volt könnyű olyan ételt találni, amit Theodora ismer, és szívesen fogyaszt.

„Nagyon mást esznek. Közös pont talán a hagyma, a paradicsom, a tészta, a kenyér, a rizs és a csirke. Tudom, hogy szeretik a csípőset. Chili szószt mindenre tesz. Emlékszem, Ghánában még a házi fagyi is csípős volt.”

Az első nap csináltak egy babaházat kartonból. A másnapot egy Budakeszin élő ghánai-magyar ismerősnél töltötték, akinek két gyereke van. Azt nagyon élvezte Theodóra, mert végre nemcsak angolul, hanem az anyanyelvén is beszélhetett. Volt épp egy ghánai gálaest is Budapesten, az különösen ellazította az otthonától sokáig távol lévő kislányt. Ott az étel és a zene is ismerős volt neki.

Jártak Vácrátóton, Linda anyukájánál, ahol a húgáék családja is ott volt, így a két kislány együtt tudott játszani. Volt ott két kutya is, Theodora nehezen fogadta el, hogy barátságosak ezek az állatok. Azt mondja, Afrikában harapnak a kutyák.

Linda közben folyamatosan járt dolgozni is, ahová szintén vitte magával Theodórát. Igyekezett mindig bevonni őt is. A szerepjátékokba például úgy, hogy mindenkinek négykézláb kellett mozognia.

Az egyik foglalkozáson egy három év körüli kislány úgy megszerette Theodórát, hogy megkérdezte, hogyan segíthet. Ő lesz az afrikai lány legfiatalabb támogatója, mégpedig egy saját babájával, ami műanyag, vízbe tehető. Theodóra nagyon szeretne olyat, mert most csak egy textil babája van.

Sokat sétáltak az erdőben a babakocsival, amiben most közlekedik. „Azzal nagyokat lehet rodeózni, jókat röhögünk mindig a száguldozás közben.”

Játszótérre minden nap mentek, mert Theodóra ott úgy tud mozogni, hogy nem érzi a fájdalmat. „Sokkal lelkesebben csinálja a dolgokat, ha van cél. Lépcsőn mászik, négykézlábazik, lecsúszik és felmászik a csúszdán, hintázik, használja a hasizmát, a lábát. Kíméletesebb így, mint a tornával, amitől a múltkor elsírta magát.”

Linda szerint ugyanakkor, ha sok gyerek van kint, akkor Theodora nem szívesen mászik a homokban, mert ő mégiscsak egy nagylány.

„Mutattam neki, hogy itt nagyon sok régi épület van, és egy csomó olyan, mint egy palota. Azt mondta,

Amerre ő él, ott leginkább bádogkunyhók vannak. Bár ő nem él nagyon rossz körülmények között, egy kisebb kőépületben laknak.”

Budapesten kedveli a hidakat, a Dunát és a kivilágított várost. „Imád fürdeni, lubickolni a kádban, ott tud mozogni. Rakok bele neki olajokat, illatot, meg játékot.”

Linda szerint az is felkelti az emberek érdeklődését, miért van ekkora lány babakocsiban, de igyekszik nyugtatni Theodórát.

„Azért néznek, mert szép vagy, különleges vagy.”

Theodórát május 2-án műtik újra, ezúttal a másik lábát. Ezután újabb hat hosszú hét jön ágyban, gipszben, aztán következnek a tornák.

A hosszú ágyban fekvésre álmodozást javasolt neki Linda. Nyáron is találkoznak majd még, terveik is vannak. Azt kérte Theodórától, hogy gondoljon arra, mi mindent fognak majd csinálni.

„A képzelet fantasztikus adomány, semmi nem kell hozzá, csak becsukni a szemünket!” – búcsúzott Linda a kislánytól.