KULT
A Rovatból

Népdalt éneklő parkolási bírság, sícipős csendháborítók - rendhagyó darab a hivatali ügyintézésről

Az Ügy olyan témát boncolgat, ami kivétel nélkül mindenkit érint. Ez a bürokrácia.
Littai Fanni - szmo.hu
2018. október 17.



Fekete lakkbőr kabátos, fényszóróval és visszapillantóval felszerelt, BMW-nek öltözött pasi vonszolja be magát egy járókerettel a kormányablakba, hogy mozgássérült parkolási engedélyt intézzen. Hova kerültem?

Halas Dóra, a Soharóza kórus karnagya és Nagy Fruzsina színházi látvány- és jelmeztervező először 2016-ban dolgozott együtt. Akkor a Tabu kollekciót állították színre, megalkotva saját műfajukat, a catwalk koncertet. Díszlet nélküli kifutón, extrém jelmezekben vonulnak az éneklő modellek. Az alkotók be akarták bizonyítani, hogy a színpad mindent elbír: az énekesek menstruációs vérzésnek, repülőkatasztrófának, wc-n lehúzott hányásnak öltöztek és ezeket a tabukat boncolgatták, miközben a legkülönbözőbb zenei stílusokban daloltak.

Legújabb darabjuk, Az Ügy témája a bürokrácia, az ügyintézést éneklik meg hétköznapi helyzeteken keresztül. Ebben már egyetlen zenei irányzatot választottak, az elektronikus alapokra helyezett népzenét. A látvány ezúttal is központi elem maradt. Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékának alapötletét és formáját vették mintául a felépítéshez, így fűzték láncba a hivatal egy napját epizodikus rendszerben.

Mivel viszonylag gyorsan váltakoznak a helyzetek, helyszínek, (egyik pillanatban még GYES-t intézünk, a következőben pedig már a földhivatalnál próbálunk enegdélyt szerezni az építkezéshez) ezt klasszikus díszlettel gyakorlatilag lehetetlen lett volna kivitelezni, mert az egész egy nagy átrendezés lenne. Ehelyett Nagy Fruzsina extravagáns jelmezein keresztül az énekesek egy egész színpadi képet viselnek magukon. Elég a szereplőkre nézni, hogy hogy értsük, éppen a parkolási engedély elintézése van soron. Megjelennek a kifutón, megéneklik a történetet, majd feltűnik a következő karakter valami egész más jelmezben és vele együtt megérkezik egy új atmoszféra, futhatjuk az újabb köröket, jöhet az újabb megoldásra váró panasz.

Fotó: Németh Melinda

A jelmezek egyszerre grandiózusak és hihetetlenül aprólékosak. Ezzel egyébként főleg a női nézőknek szerez nagy örömet: egy-egy parányi részletet felfedezve én elégedetten csettintettem magamban, amikor - hogy csak egy példát hozzak - a fogyasztóvédelem, ÁNTSZ, minőségmegőrzés témakörét feldolgozó etapban a lejárt szavatosságú camambert sajtnak még a fülbevalója is hűen tükrözte a romlott sajt folyós állagát.

Szép kontraszt, hogy a hivatal steril környezetében az énekesek ritmusos, díszes népdalokat szólaltatnak meg. Az egész imádnivalóan abszurd.

A dalok ismerősen csengenek, de új értelmet nyernek, amikor egy éneklő parkolási bírság szájából halljuk.

A kórus tagjai közösen gyűjtötték össze a sztorikhoz tartalmukban illő énekeket, majd Fekete Ádámra, a darab író-dramaturgjára bízták, hogy írja tovább, költse át a szövegüket. Így született meg például az, hogy:

"Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,

Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.

Fűtésszámlánkra, babám, ráköltöttem a gatyám,

Ej de gáz, jaj de kár, egy nyílászáró sem zár.


Nincsen pénzünk melegre, termosztátot tekerd le,

Anorák, nagykabát, pálinkázik a család"

- ami nem véletlenül volt a közönség egyik kedvence a kitörő taps alapján.

Fotó: Kovács Márton

Az Ügy azért mégsem egy autentikus népzenei koncert, Bartha Márk és Halas Dóra áthangszerelte a dalokat, így elektronikus kíséretű, modern, vagány koncertet hallunk.

A darab teljességéhez hozzátartozik az aprólékosan megkomponált, kifejező és hatásos koreográfia is, amit Cuhorka Emese készített. Ne úgy képzeljük el ezt a divatbemutatót, hogy csak végigvonulnak a kifutón a modellek… A csendháborítás témájával foglalkozó rész, ahol tojásdobozokkal és akusztikai szivacsokkal felvértezett pasik szállják meg a színt, már önmagában a mozgással is képes lenne kifejezni, hogy miről szól a blokk, annak ellenére, hogy nem az a legmozgalmasabb jelenet.

A különleges formáról - vagyis hogy éneklő modellek mutatják be a jelmezeket - már a második projekt után kijelenthető, hogy az alkotók védjegyévé vált. Halas Dóra elmondta, egyelőre csak ebben a formában tudnak, és ebben is szeretnének kommunikálni. Nagyon megszerették.

"Később biztos lesz igényünk arra, hogy tágítsuk ezt a műfajt, vagy valamilyen irányba változtassunk rajta, de a kiindulási alap mindig ez lesz" - mondta.

Maga a téma véletlenül jött, olyan topikot kerestek, amihez 40 - egymástól nagyon különböző - ember tud kapcsolódni.

"Az Ügy témája pont ilyen, mindenkit érint"

- mondta Dóra.

Az alkotóknak is érdekes élményeik fűződnek az ügyintézéshez.

Fruzsina régebben annyira irtózott a hivatali ügyintézéstől, hogy inkább halogatta, ameddig csak lehetett, mostanában viszont minél előbb megpróbál túlesni rajta.

"Általában felesleges időrablásnak élem meg a különböző procedúrákat, főleg a várakozás akaszt ki a legjobban. Az évek során észrevettem, hogy ha valami nagyon idegesít a mindennapi életben, - mint a hivatali ügyintézés - és ehhez, vagy erről tervezek pár jelmezt, utána már nem idegesít annyira.

Tegnap is a postán sorban állva, arra gondoltam, milyen vicces lenne, ha az egyik csekk-ruhában álldogálnék. Rögtön jobb kedvem lett és a türelem küszöböm is magasabbra ugrott."

"Én csak azon szoktam röhögni, amikor felhívom valamelyik szolgáltatót ügyintézés céljából, (én vagyok a családban az ügyintéző, mivel tudom az összes adatot és jelszót), rendszeresen előfordul, hogy nem engednek intézkedni, mert nem az én nevemen van a szolgáltatás, hanem a férjemén. Ilyenkor mindig mondom nekik, hogy jó, akkor mindjárt visszatelefonálok elváltoztatott hangon és a férjem nevén mutatkozom be, az úgy jó lesz-e" - meséli Dóra.

A témaválasztás végül hálásnak bizonyult, mivel mindenki bedobhatta a saját ötletét, élményét. Kórustagok, a két rendező és Fekete Ádám közös brainstormingot tartott.

"Én a személyes tapasztalataim alapján a kismama-témát dobtam be, ami a táppénz, TGYÁS, GYED, GYES, GYED-extra útvesztőibe kalauzolja a nézőt. Mivel ehhez már meg is jelent a szemem előtt az előbb »terhessé váló«, majd babakocsikkal körülölelt, felfújódó jelmez, a többiek is rögtön rábólintottak. Pont egy ilyen családtámogatás folytán történt velem, hogy véletlenül többet utaltak fél éven keresztül, mint ami járt volna, majd azt hirtelen visszakérték. A mai napig nem derült ki, mi okozta a hibát, pedig több hónapig próbálták kinyomozni. Ez akkor természetesen elég rosszul érintett, hogy kismamaként vissza kellett fizetnem egy már rég elköltött összeget, de még jobban »fájt«, hogy emiatt több ízben be kellett mennem és órákat várakoznom az OEP-ben" - meséli Fruzsina, aki a vadkár-témára egy vidéki polgármesteri hivatal honlapján talált rá.

"Már maga a kifejezés beindította a fantáziámat: legyen a fejdísz a vad, a ruha meg maga a kár. Azért, hogy tényleg hatásos legyen a jelmez, a gyönyörű - grafikussal terveztetett és szaténra nyomtatott - mintás estélyiket forrasztópákával »tettük tönkre«, jobban mondva: égettük mintásra. Ezt a destruktív munkafolyamatot nagyon szerettem!"

Fotó: Kovács Márton

Fotó: Kovács Márton

A Soharóza kórus énekeseiről, akiket a színpadon látunk, mindenképpen fontos megjegyezni, hogy "amatőr" énekesek - a szó olyan értelmében, hogy nem ebből élnek. Van egy munkájuk, ahol ha végeznek mondjuk este hatkor, akkor lemennek a próbaterembe és gőzerővel gyakorolnak a csapattal, akár éjszakába nyúlóan, hobbiból. De megéri.

"Nekem az a legnagyobb siker, hogy folyamatosan látok 32 embert virulni és élni, örülni, szeretni egymást és szeretni azt, amit csinálunk. A legfontosabb nekem mindig a közösségépítés ebből az egészből" - mondta a kórusvezető Dóra.

Fruzsina pedig arról mesélt, hogy bár elég sokan szerepelnek Az Ügyben, nagy dolog lenne számukra, ha vidéken is be tudnák mutatni.

Fotó: Németh Melinda

Még csak most ment le bemutató, de az alkotók agya már a folytatáson is pörög.

"Szerintem lesz új projekt. De addig még sok tanulságot le kell vonni, mert így, ebben a formában, ennyi emberrel, ennyi pénzből ez egy elég fárasztó vállalás minden alkalommal. Valamin muszáj lesz változtatnunk, úgyhogy el kell kezdenünk hosszas beszélgetéseket folytatni egymással, végiggondolni, mi, hogyan működhetne még ennél is jobban" - mondta Dóra, amihez Fruzsina hozzátette: "jó lenne találni olyan mecénásokat, akik lehetővé teszik, hogy egy következő közös előadás is létrejöjjön."

"Témára is van ötlet, de ez maradjon még titok" - mondta Dóra Fruzsina viszont annyit még elárult, hogy nagy hansúlyt kapna benne a vetítés és a digitális technika.

De visszatérve Az Ügyhöz: a darab összességében szórakoztat, nevetünk azon, hogy a pofátlan - jelen esetben BMW-s, de lehetne bármi más is - fazon mindenféle ürüggyel elintézi magának, hogy a mozgássérült helyen parkolhasson. Mosolygunk, amikor a szerencsétlen ügyfél bemegy a lakossági ügyintézésre, hogy átírassa a lakcímkártyáján a házszámot, kap egy sorszámot, majd kiderül, hogy nem jó helyen van, és amikor már abnormális módon negyedjére küldik őt tovább egy másik emeletre, és huzatnak vele újra sorszámot, szinte már a könnyünk is kicsordul. Pedig ez a valóság, ez megtörténik velünk is, és bizonyára mindannyian tudjuk, hogy ezeknek nem feltétlenül így kéne működniük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk