„Nem tudtam örülni, de sírni sem” – Egy ukrán lány mentőcsapatot szervezett, hogy kimentse szüleit Mariupol poklából
Egy 23 éves ukrán lány, Anasztázia Pavlova Harkiv városából menekült el vőlegényével, Abakeliával a bombázás elől. Dnyipro városában húzták meg magukat vőlegénye családjánál, azonban Anasztáziát mélyen nyomasztotta szülei sorsa, akik Mariupolban ragadtak. A lány elhatározta, hogy elmegy autóval a városba és kimenti szüleit, a BBC-nek mesélte el történetét.
- mondta Anasztázia édesanyja, Okszana, aki korábban hittan tanárnőként dolgozott.
Mariupol "pokollá" vált, amint a moszkvai erők ostrom alá vették a várost. A harcok közepette a civileknek élelmet és vizet kellett gyűjteniük - a folyóvíz és az áramszolgáltatás megszűnt, a kommunikáció pedig összeomlott. Rengeteg áldozat vesztette életét, katonai ellenőrzőpontokon kontrollálták a ki- és bejutást.
Okszana megkérte lányát, hogy az apokalipszissé vált városba ne tegye be a lábát, de Anasztázia hajthatatlan volt. Furgont bérelt és megszervezte a csapatot segélyszervezetek önkénteseiből, akik szintén támogatták a civilek evakuálását a területről. A Mariupoltól északnyugatra fekvő Zaporizzsjából indultak, amely az utolsó viszonylag biztonságos város a frontvonal előtt.
- idézte fel a lány indulásának pillanatait.
260 kilométert tettek meg az ukrán ellenőrzés alatt álló területről, a frontvonalakon keresztül, az első orosz ellenőrzőponton átkelve. Itt meglepődve tapasztalta, hogy a fiatal orosz katonák szinte szégyellték kinyittatni velük a furgon hátulját. Ahogyan tovább haladtak, egyre nagyobb volt az orosz katonai jelenlét.
Anasztázia elmesélte, hogy az egyik ellenőrzőponton gépfegyvert fogtak rájuk, amíg ellenőrizték az okmányaikat és kifaggatták beutazásuk okát. A 23 éves lány összeszedte minden bátorságát és elmondta, hogy szüleinek szeretne segíteni, édesapjának gyógyszert visz.
A mentőcsapat megpróbált átjutni a város központon, de a harcok itt nagyon hevesek voltak. Egy ottani ellenőrzőpontnál Anasztázia szerint veszélyesen közel kerültek a lövésekhez. A katonák közölték velük, két percük van, hogy továbbálljanak, különben tüzet nyitnak rájuk. Eközben közeledett az éjszakai kijárási tilalom, így a város külső, nyugatra fekvő részén húzták meg magukat.
A második napon értek el a szülei házához, ahonnan családjával együtt nyolc embert menekítettek ki. Anasztáziát édesanyja igazi hősnek nevezte, azonban a lánynak bűntudata volt, hogy rengeteg emberen nem tudtak segíteni, sokan maradni akartak:
Most a lány szülei egy biztonságosabb városban vannak Ukrajna nyugati részén, míg Anasztázia Dnyiproban maradt vőlegényével, Abakeliával.
