KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Nem a szorzótáblát magoltatják a sikeres iskolákban

Kivándorolt szülők beszámolói a holland, a finn, az angol és a német általános iskolák mindennapjairól.


A felmérésekből régóta látszik, hogy a nyugat-európai oktatási rendszerek jóval sikeresebbek a magyarnál. Sejthető, hogy ez nemcsak pénzkérdés, de vajon mi áll még emögött?

Amikor először vittük iskolába Miksát Hollandiában, az igazgató az ajtóban üdvözölte a gyerekeket. Azt hittük, az évnyitó miatt van, de aztán kiderült, hogy nem: reggelente mindenkivel kezet fog.

Amikor Dóra és a férje néhány évvel ezelőtt Hollandiába költöztek, kicsit aggódtak a fiuk taníttatása miatt, hiszen Miksa egyáltalán nem beszélt hollandul. Végül azonban tárt karokkal fogadták őket, a tanárnő pedig örült, hogy végre utánanézhet, hogyan kell bánni egy idegen nyelvű gyerekkel. Miksa egy lazább és gyerekközpontúbb környezetbe csöppent a magyar iskolákhoz képest.

Ez nemcsak Hollandiában van így: több kivándorolt szülő is arról beszélt az Abcúgnak, hogy a nyugat-európai általános iskolákban egészen más a légkör, mint Magyarországon. Miután megírtuk, hogy a szakértők szerint miért a finn oktatás a világ egyik legjobbja, kíváncsiak voltunk a szülők véleményére is. Ezért Dóráék mellett megkértünk egy finnországi, egy angliai és egy németországi magyar családot is, hogy meséljenek az élményeikről.

book_textbook

Nem kell bevágni a szorzótáblát

Bár a nyugati országok közt is vannak különbségek, mindenhol kreativitásra és közös munkára próbálják szoktatni az alsósokat. „Nem kell bevágni a szorzótáblát, és nem a lexikális tudásra hajtják őket” – mondja Viktória, aki a finnországi Espooban lakik a férjével és másodikos fiával, Rolanddal.

A matekot például nemcsak mechanikusan tanulják, hanem tapasztalati úton. Kiviszik az osztályt az iskola melletti erdőbe, ahol faágakat mérnek le és hasonlítanak össze. Így ők is megértik, mit jelent valaminek a kétszerese, vagy a háromszorosa, de nem azért, mert bemagolták, hanem mert megtapasztalták.

Ezzel persze sok idő elmegy, Viktória szerint a finn alsós gyerekek nem is tudnak annyit, mint a magyarok, de ezt nem bánja. „A hosszabb alapozásnak megvan az eredménye. Senki sem marad le, mindenkinek megvan az esélye utolérni a többieket, így a gyerekek stabil képességekkel mehetnek tovább. Szerintem a felsőoktatás is azért ilyen erős, mert az elején nem sietik el a dolgokat” – mondja. Ráadásul Finnországban az óraszám is jóval kisebb, Rolandnak például csak heti húsz órája van.

A finneknél az iskolát megelőzi egy egyéves előkészítő, ami Viktória szerint egy „nagyon szép átmenet az óvoda és az iskola közt. Itt már elkezdenek a betűkkel ismerkedni, és padok is vannak, de az idő nagy részét a földön ülve töltik, és sokat fetrengenek, játszanak”. Roland is egy ilyen előkészítőbe került, amikor a család Finnországba költözött, és mivel nem beszélt finnül, nem volt könnyű helyzetben. A tanító azzal próbálta segíteni, hogy reggelente piktogramokkal mutatta meg neki az aznapi feladatokat, így Roland is pontosan tudta, mikor ebédelnek, vagy mennek ki játszani. „Akár stresszes is lehetne, mert nem könnyű, ha az ember nyolctól délig nem érti, mi folyik körülötte, de nagyon jól veszi az akadályokat. Ehhez persze az ő hozzáállása is kell, de a tanárok nélkül biztosan nem menne” – mondja Viktória.

chinese_classroom_202736

A finn iskola egyik leglátványosabb eredménye, hogy mindenki tökéletesen megtanul két-három idegen nyelvet, Viktória szerint „még a hetvenéves lappföldi bácsi is tökéletesen beszél angolul”. Finnországban harmadik osztályban kezdik el tanítani az angolt, amihez negyedikben választhatnak egy másodikat, hatodikban pedig jön a kötelező svéd, amit később szintén ki lehet egészíteni. Így az iskola végére akár négy nyelven is meg lehet tanulni, de

"
angolul és svédül a bolti eladótól a munkásig mindenki tökéletesen tud.

Nem a jegyekről, hanem a gyerekről szól

Dóráék is hasonló tapasztalatokat szereztek a montessori iskolában, ahová a fiukat beíratták. Magyarországon ez fizetős, alternatív iskolának számít, de Hollandiában teljesen általános és ingyenes. A montessori lényege, hogy egy osztályba több évfolyamról is járnak, a gyerekek pedig a saját tempójuk szerint haladnak az anyaggal. A tanár személyre szabja, hogy kinek meddig kell eljutnia, ha pedig valaki elakad, először az idősebbektől kér segítséget. Így az első években alig ülnek a gyerekek hagyományos iskolapadban, sokkal több a csoportos és az önálló munka.

„Azt szeretjük a legjobban, hogy itt tényleg partnerként tekintenek a gyerekre. Rájöttek, hogy nem lehet lenyomni ugyanazt minden gyerek torkán, hanem jobb, ha megkérdezik, mit szeretnének csinálni. Mindenkinek meg kell tanulnia írni, olvasni, számolni, de hogy hogyan, és mennyi idő alatt, az a gyerektől függ” – mondja Dóra férje, Balázs, akinek semmi sem hiányzik a magyar oktatásból. „Hiába választottunk volna otthon egy alternatív iskolát, ha közben minden más gyerek testnevelés házi feladatot ír”.

oktatas2

Ha Hollandiában valaki mégsem elégedett az iskolával, könnyen válthat anélkül, hogy fizetnie kellene, a montessori mellett ugyanis számos más iskolatípus van, köztük felekezetiek is. Dóra elképzelhetőnek tartja, hogy negyedik osztály után átviszi a fiát egy színjátszásra, kézimunkára és más kreatív dolgokra specializálódott iskolába.

Hollandiában és Finnországban is általános felfogás, hogy a gyereket nem lehet rossz jegyekkel, vagy buktatással jobb teljesítményre ösztönözni, ez ugyanis tönkreteszi az önértékelését. Ehelyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyengébb területekre, a holland montessori iskolában például személyre szabva értékelik a tanulókat. A szülők tudják, hogy miből gyengébb, és miben jobb a gyerekük, de ez a visszajelzés nem a jegyekről szól, hanem arról, hogy mennyire sikerült előrehaladnia a saját egyéni útján.

Az is a kötetlenebb légkört segíti, hogy sem a finn, sem a holland alsósok nem kapnak órarendet. Hollandiában az első két évben hathetente változó témák szerint tanulnak, így amikor például az emberi test a téma, minden feladatot ezzel kötnek össze. A testnevelés, vagy a jóga persze mindig ugyanakkor van, de az osztályteremben nincs éles elválasztás az órák közt. A mozgást nem is feltétlenül a tornaórán oldják meg: Rolandéknak például csak heti két testnevelésük van, de a félórás nagyszünetben mindenkinek ki kell mennie az udvarra. A rossz idő nem lehet akadály, hiszen a finn iskola ingyen biztosítja az esőkabátot, ahogy szinte minden iskolai eszközt a ceruzától az iPadig.

practice_makes_perfect

Az életre nevelik őket

Hasonló tendenciák vannak Angliában is, ahol szintén kötetlenebb a légkör, jobban bevonják a gyerekeket az órába, és a játékosabb, közös munkára koncentrálnak. De Attila, aki négy éve hagyta el Magyarországot, mégsem teljesen elégedett a rendszerrel. „Dominik most harmadikos, és már elég jól beszél angolul, de tavaly még voltak gondjai, ezért kértük, hogy maradhasson még egy évet másodikban. De nem engedték, mondván, hogy nem tenne jót az önértékelésének”.

Attila szerint mostanra átestek a ló túlsó oldalára, hiányolja a nagyobb szigort. „Ha én annak idején egy hétig nem figyeltem, kaptam egy taslit, most meg a tanároknak el kell fogadniuk, ha a gyerek beszól nekik. Nem mondom, hogy verni kell a gyereket, de szerintem nekünk is jót tett, hogy az általános iskolában nagyobb fegyelemre szoktattak” – mondja Attila, aki gyerekként Németországban tanult.

Azt viszont Attila is elismeri, hogy a gyerekeknek így sokkal nagyobb önbizalmuk lesz, ami később fontos lehet, és összességében örül, hogy a fia Angliában tanul. „Nagyon sokféle elfoglaltságot lehet választani. Az iskolának saját uszodája, futballpályája van, és lehet színjátszó körbe is járni. Az életre próbálják nevelni őket” –mondja. Szerinte az életre nevelést segítik a hajókirándulások és a tematikus hetek is.

Volt már Afrika-hét és iszlám hét is. Mindig az adott témáról szerveznek előadásokat, fellépőket hívnak, és kulturált kommunikációra nevelik a gyerekeket. Ez nagyon fontos, mert multikulti közegben élünk.

Attila emlékei is alátámasztják, hogy a németországi oktatás korábban a magyarhoz hasonló frontális módszerrel működött, de mostanra ott is megváltozott a helyzet. „Nincsenek leterhelve a gyerekek, nyolctól egyig vannak iskolában, és kevés házi feladatot kapnak, amit önállóan meg is tudnak csinálni. Ezt nem is bánom, miért kellene ilyen korán nyaggatni őket? Hadd legyen gyerek a gyerek” – mondja Edit, akinek a két lánya egy mainzi általános iskolába jár, Marie negyedikes, Anne pedig másodikos. Szerinte a legtöbbször még mindig a tanár magyaráz, aki viszont nagyon közvetlen a gyerekekkel, és sokszor végeztet velük csoportos, játékos feladatokat.

teenager_typing_188220

Németországban tartományi szinten szabályozzák az oktatási rendszert, így Edit is főleg a rajna-vidék-pfalzi rendszerről tud mesélni. „Negyedik után el kell dönteni, hogy gimnáziumban, vagy szakmát adó iskolában szeretnénk folytatni. A gimnáziumok közt van, ami az idegen nyelvekre, és van, ami a természettudományokra specializálódik, sőt vannak egész napos iskolák is” – mondja Edit, aki szerint ez korai, mert negyedikben még nehéz eldönteni, hogy ki, miből lesz jó. A tanárok persze javaslatokat tesznek, és ajánlást is írnak, aminek fontos szerepe van a felvételinél, akárcsak a negyedikes osztályzatoknak. Edit emellett hiányolja az idegennyelv-oktatást, amit csak ötödikben kezdenek el, de összességében mégis elégedett, és azt mondja, örül, hogy Németországban tanulnak a lányai.

A kisebb tehernek ára is van

Bár a legtöbben nem bánják, hogy nem terhelik agyon a gyereket, ez olykor megnehezíti a szülők dolgát. Dóra és Attila is hiányolja a napközit, ami csak fizetős formában létezik, így általában már délután egy-kettő körül el kell hozni a gyereket az iskolából, ami Magyarországon és Németországban nincs így.

Vannak szülők, akik hiányolnak néhány dolgot az iskolai követelmények közül, így azokat otthon próbálják pótolni. Viktória például örül, hogy a finn iskolában ésszerűen, gondolkodva tanulnak, de szerinte a memoriterek is jó hatásúak tudnak lenni, ezért otthon magyar verseket és dalokat tanít a fiának. Az írással kapcsolatban hiányolja a külalak értékelését, igaz, Finnországban eleve sajátosan tanítják írni a gyerekeket, és Viktória szerint hamarosan csak az igazgatókon múlik majd, hogy a nyomtatott betűk mellett megtanítják-e a folyóírást is. Ettől függetlenül szerinte nem kell attól félni, hogy a gyerekek nem tanulnak meg jegyzetelni, hiszen Finnországban a felnőttek sem nagyon használják a folyóírást.

boy_girl_children

A számok őket igazolják

A különböző oktatási rendszereket általában a PISA-eredmények alapján hasonlítják össze, ami a gyerekek iskolai teljesítményét méri szövegértésből, matematikából és természettudományokból. A finnek évek óta a világ legjobbjai közt vannak, Hollandia is az élmezőny része, a németek pedig az elmúlt években léptek előre. Bár az angol gyerekek nem teljesítettek ilyen jól a legutóbbi teszten, ők is többet költenek oktatásra az OECD-átlagnál, a gyerekek pedig általában elégedettek az iskolai légkörrel.

A magyar költségvetésből viszont évek óta egyre kevesebb jut az oktatásra, a PISA-teszteken pedig a világ élmezőnyéből a fejlődő országok szintjére zuhantunk. A PISA-felmérés is kimutatta, hogy a magyar diákok különösen rosszul szerepelnek a problémamegoldást igénylő feladatokban és a számítógépes teszteken, ráadásul nem élvezik a tanulást, és főleg magolni szoktak, ami éppen ellentétes a nyugat-európai, kreativitásra koncentráló tendenciával.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„A legjobban az aggaszt, hogy alig van fényképem a kész Manófalváról” – drámai felhívást tett közzé a lerombolt installáció alkotója
A művész a Facebookon kért fotókat a múlt hétvégéről, mert neki eszébe se jutott mindent megörökíteni. A képekkel szeretné megőrizni az emlékét, mielőtt nekilátna az újjáépítésnek.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2025. november 09.



Pár nappal azután, hogy ismeretlenek szinte teljesen szétverték a budakalászi ártéri erdőben álló Manófalvát, az alkotó, Kánya Tamás a Facebookon kért segítséget.

Azt kéri, hogy akinek van fotója vagy videója a teljesen elkészült installációról, különösen a múlt hét pénteki és szombati napjairól, küldje el neki. Az alkotó szerint a rongálás óta a maradványokat is folyamatosan ellopkodják a helyszínről.

„Rengetegen kérdezik, hogy hogyan tudnának segíteni! A legjobban az aggaszt, hogy alig van fényképem a kész Manófalváról. Talán 20-30 képet készítettem. Nagyon megköszönném, hogy akinek vannak fényképei, videói múlt hétről ha elküldené nekem. Főleg péntek, szombatról. Akkor lett teljesen kész és nekem eszembe se jutott rögtön mindent megörökíteni” – írta bejegyzésében a művész.

A rongálás hírére sokan felajánlották, hogy más településeken biztosítanának helyet az újjáépítéshez, Kánya Tamás azonban egyértelművé tette, hogy a projektet csak az eredeti helyszínen tudja megvalósítani.

A döntését azzal indokolta, hogy a land art alkotás szorosan kötődik a környezetéhez, az alapanyagok gyűjtése és a folyamatos karbantartás pedig mély helyismeretet igényel.

„Nekem ott kellene élnem. Hetekig tartana a gyűjtő munka és szintén addig míg összeállítom. Sőt szerintem tovább. Minden anyagot a természetben kellene keresgélnem. Nekem teljesen idegen a táj nem ismerem, nem tudom mit hol keresek. Csak bolyonganék ott hol van gledícsia, narancseper, gesztenye, nád, laposkavics stb.... Itt ahol élek mindent ismerek, tudom mit hol, mikor keresek. Ide köt minden, 20 éve járok errefelé” – magyarázta.

Manófalvát november elején, mindössze néhány nappal azután verték szét, hogy Kánya Tamás bejelentette, három hét munka után elkészült vele.

Az alkotó abban bízott, hogy az installáció tavaszig díszítheti az erdőt. A rendőrség garázdaság miatt indított eljárást az ügyben.

A Manófalva egy természetes anyagokból – többek közt uszadékfából, fakéregből, taplógombából és fűzfavesszőből – épített, madaraknak és mókusoknak szánt etető- és búvóhelyekkel teli „erdei miniváros” volt. Az alkotást korábban egy árvíz is elmosta, de a művész akkor is újjáépítette. Kánya Tamás a bejegyzésében leszögezte, a jövőben is az eredeti helyén szeretné újra felépíteni Manófalvát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk