BUDAPEST
A Rovatból

Miért rombolja le más, amit alkotunk? Együtt építettünk a Római-parti Kőkert mesterével

Kánya Tamás műveit ezrével csodálják. Lementünk hozzá a Római-partra, hogy együtt készítsünk vele valamit. Valamit, amit mások gyakran fél perc alatt szétrombolnak.


Sokakat dühített fel a Római-part kőkertmesterének, Kánya Tamásnak nemrég kikerült posztja, amelyben a szétrugdalt budakalászi fákat mutatja. A fákat, amelyeknek varázslatos Ent-arcokat kreált, sok-sok munkával, ingyen. Egyszerűen csak azért, mert ez nála passzió, kikapcsolódás. És imádja, hogy gyerekek-felnőttek csodálják meg a műveit arra jártukban. Ahogy a gyönyörűséges kőkerteket (télen jégkerteket), meg a fadarabokból készült szobrokat, vagy a csodaszép mandalákat is a Római-parton.

Tamás egy ideig még visszajárkált megjavítani az Enteket, de valaki újra és újra szétzúzta őket. Így végül felhagyott a fák gyógyítgatásával, hiszen világossá vált, hogy az illető következetesen járt vissza lerombolni őket.

Úgy döntöttem, eltöltök egy kis időt a természetes anyagok, a kövek, fák, kagylók és bambuszszárak jóbarátjával. Egy júniusi délutánon felhívom, és megkérdezem, készíthetek-e vele együtt valamit. Persze, mondja; épp most is kinn van a Római-parton, mandalát készít. Jól hangzik, megvett vele. Megkérdezem azért, esetleg egy kisebb kőtoronnyal is megpróbálkozhatunk? Azt mondja, sajnos most nagyon koszosak a kövek az áradás óta, na, meg hát azokat sem két perc megcsinálni, de meglátjuk.

Meleg, nyári péntek délutánra beszélünk meg találkozót. Ahogy fotós kollégámmal megpillantjuk őt a parton - távol a büfék nyüzsgésétől -, int nekünk, és tovább szedi az alapanyagot: szép, nagy, zöld leveleket tép a sűrű növényzetből.

Bemutatkozunk egymásnak, majd levezet minket a csöndes, kavicsokkal borított kis partrészre, ahol a munka folyik - és egyszer csak elénk tárul három hatalmas kőtorony. Délelőtt jött ki, megcsinálta őket a kedvünkért.

romai_13romai_14

Aztán elmondja újra, hogy a kövek most nem szépek, mert tényleg koszosak. Akárhogy nézem a tornyokat, én bizony nem látom őket csúnyának, de persze értem, miről beszél. Egyúttal megállapítom magamban: ezeket tényleg nem két perc lehetett felrakni.

A kicsi, emberformájú fadarabra pillantok, ami a "Római" feliratot mutatja:

- Azt ne mondd, hogy találtál ilyen alakú fát!

- Nem, nem, ezt összeraktam. Dróttal rögzítem. Kell csinálnom ilyeneket, mert a partvédők odavannak ezért, föl tudják használni, ez nekik tökéletes poszternek meg ilyesmiknek.

- Igen, láttam korábban, arról is írtál, mennyien használják a műveidet reklámcélokra.

- Igen, amikor nem is szólnak róla, levágják a képről a nevemet, és reklámozzák velük a lakóparkjukat, hát az úgy zavar.

- Függetlenül attól, hogy ezeket nem pénzért csinálod.

- Persze.

- Miért csinálod pontosan? Még mindig csak egyszerű hobbi, szenvedély?

- Igen, de ez azért már kinőtte magát. Több ezren követik a munkáimat.

- Tehát van már benned egyfajta kötelességtudat is?

- Igen. Napi szinten kapok leveleket. Az Entek kapcsán kitört a pánik, hogy jaj, te jó ég, abba fogom hagyni, ne hagyjam abba, írtak rengetegen. Szóval nekik is csinálom.

- Hány éve építgetsz?

- Olyan négy.

- Mi van ebben, ami ennyire megfogott? Az alkotás? Feszültséget vezetsz le vele? Valami más?

- Az alkotás.

"
Valamit készíteni kell, főleg olyanból, amit más kidob. Régen hulladékból építettem. Sörösdobozból, műanyag üvegekből csináltam repülőket, virágokat, ilyesmi. Nekem az a lényeg, hogy ami mást nem érdekel, csak belerúg, azt újrahasznosítom.

- El tudnák venni a szétrugdosós rosszakarók a lelkesedésedet?

- Nem. Én maradandót nem készítek. Ezt is lehet, hogy lebontom - mutat a hatalmas kőtornyokra -, bár talán a napnyugtát még megvárom, lefotózom őket, de aztán leszedem. Úgyis szétbontják őket, esetleg olyan két-három napig húzzák.

- Miért van az emberekben ez a rombolásvágy?

- Nem tudom, miért élvezik.

- Más országokban valaki felépít egy ilyet, és az ott van, akár hetekig is.

- Igen, ez nálunk van csak. De mindenki ezt szeretné megérteni, írják nekem, meg látom a hozzászólásokban is, hogy ha legalább csak értenék. Csak elbeszélgetnének az illetővel, nem dühből, hanem egyszerűen megkérdezni, hogy miért? Na mindegy, hát vannak olyan emberek, akik alkotnak, és vannak, akik rombolnak.

- Van bárki fontos számodra, akinek egy kicsit jobban szánod ezeket a műveket, mint a többieknek?

- Persze. Anyukám, a barátnőm, a lányom.

- Gondolom, büszkék is az alkotásaidra!

- Igen, nagyon büszkék.

romai_12

Csobog a Duna vize, süt ránk a nap. Körülnézek, és meglátom a biciklijét, rajta kosár. Nincs színültig, kevéske holmival érkezett. Se árnyékot nyújtó napernyő, se kisszék.

- Szeretnél csinálni mandalát, tényleg?

- Nagyon szeretnék!

- Hosszú idő.

- Akkor legalább csak jussunk el valameddig! Meg akarom próbálni!

- Jó. Várj, összeszedem magam - feleli, és megfogja a törölközőjét, meg a zacskókat: egyikben kagylók, másikban pisztáciahéj, harmadikban tobozok, negyedikben csigák, ötödikben bambuszszárak.

romai_15

Kiválaszt egy szimpatikus területet a kavicstengerből, majd letérdelve elé egy-egy marékkal felvesz belőle, és egy fémszitába szórja. A szitát egyenletesen rázza a terület fölött, hogy a homok, és csakis a homok visszahulljon, puha, homogén felületet varázsolva ezzel.

- Szoktak jönni az emberek? Kérdezősködnek?

- Persze! Meglátják, mit csinálok, és mindig kérdik: aranyat keresek? És akkor hülyeségből azt mondom, átszitálom a partot, hogy szép homokos legyen.

- Így szívatod őket? - nevetek.

- Persze, és komolyan veszik. Sajnos nincs itt homokos terület. A Lupa-tóra jártam korábban, azt most lezárták. Pedig ott nagyon jó, homokos volt a part.

Tovább szitál, majd folytatja:

- Meg hát a kutyák is jönnek.

- Ajjaj!

- Olyankor gyorsan ráfekszem, fedezem így a testemmel, hogy védjem. Mert, ugye, a kutya előbb érkezik, mint a gazdája. Először messzebbről kukkolnak, hogy mit csinálok, aztán közel jönnek.

Nem hagyhatom ki a kérdést:

- És olyan volt már, hogy megtisztelték valamelyik kőtornyot?

- Hajaj, persze. Az amúgy nem zavarna. Csak ha lepisili egy, akkor utána jön a többi, mert érzik a szagot.

- Bizony, az úgy szokott lenni! - nevetek.

romai_21

A víz hangja egyenletes. Kacsák úsznak el mögöttünk. Tamás szétteríti a törölközőjét és letérdel az egyik felén, hogy a másik fele szabad maradjon nekem. Egy befőttesüveg tetejét fejjel lefelé középre rakja, majd kiönt a törölközőre egy adag méretre vágott bambuszszárat, és rakni kezdi belőle az alapokat. Bekapcsolódom: apró, finom mozdulatokkal igyekszem csinálni, hogy egyenletes vastagságúak legyenek az így kirajzolódó szirmok.

- Ezeket a bambuszokat otthon vágod méretre?

- Ezeket itt vágtam. Fűrésszel. Hozok magammal mindig szerszámokat.

- Na, eddig egész jól csinálom! - dicsérem magam.

- El fognak még úgyis mozdulni - figyelmeztet, miközben kiveszi a befőttesüveg tetejét középről, és kiönti a szép, nagy csigaházakat.

- Honnan gyűjtöttél össze ennyi csigaházat?

- Itt járkálok és gyűjtöm. Vagy feljebb megyek, a Lupa felé. Ezeket a fehér csigaházakat nyomogasd be ide középre úgy, hogy figyeld a végeit.

romai_16

Rakosgatom, ahogy mondja. Tök egyszerű feladat, mégis sokkal ferdébben teszem, sokkal többször kell javítgatnom, bíbelődnöm, mint neki. Míg én lehelyezek egy csigát, ő végez hárommal.

Most a pici kagylókat veszi elő, amikkel körbe kell raknunk a csigaházakat. Elmagyarázza, hogy kisebbeket kell keresnem, és a csúcsos végüket finoman bele kell nyomnom a homokba, hogy arrafelé lejtsenek.

- Lesz neked ehhez türelmed? - kérdi valamiféle bocsánatkéréssel a hangjában.

- Hogyne lenne? Csak béna vagyok. Jaj, homok ment a kagylóba - tényleg nem vagyok elégedett magammal, bár tudom, sajnos alapjáraton remegős a kezem. - A Balatonnál nem szoktál járni?

- Nem. Én Római-parti vagyok. Egész gyerekkoromban a Balatonon voltam, leutazgatni meg minden, nem szeretem. Ez közel van. Gondolok egyet, és lejövök. Itt vagyok már szinte mindennap.

- Min szoktál gondolkodni, miközben rakosgatsz?

- Hát ennek, ugye, pont az a lényege, hogy az ember kikapcsolódik. Tudod, a szerzetesek is csinálják ezeket a mandalákat. Ők imádkoznak közben, azt hiszem, de ennek itt pont az a lényege, hogy nem gondolok semmire. Nagyon szeretem azt, amikor otthon már látom magam előtt, hogy mit fogok csinálni, és pontosan azt megvalósítom. Az nagyon jó érzés. Nem fáj a derekad? Nekem az szokott egy idő után.

- Nem, még nem fáj - felelem, de azt határozottan konstatálom, hogy van azért ebben izommunka, még ha nem is tűnik úgy. Ahogy újra és újra föléhajolok a készülő műnek, figyelnem kell arra, hogy az épp nem dolgozó kezemmel ne támaszkodjak túl közel, nehogy megnyomódjon valahol a homok.

romai_17romai_26romai_27

- Az iskolában, technika órán te voltál az ász?

- Áh, nem is volt még akkor technika óra. Gyakorlati órának hívták, de az egész másról szólt, nem ilyeneket csináltunk.

Ekkor veszem észre, hogy míg én az utolsó kagylóimat próbáltam helyre rakni, Tamás már lerakta a tobozok felét.

- Olyan jók ezek a tobozok, úgy szeretnék még ilyet - mondja a pici, csinos, négyzet alapú kis termésekre.

- Nagyon tetszenek nekem is. Honnan kerítetted őket?

- A Margitszigeten találtam, ott van egy fa a japánkertben.

- Tényleg? Nekem az a kedvenc helyem a Margitszigeten, a japánkert! - csillan fel a szemem.

- Ugye, milyen jó? Vissza kellene mennem, hogy keressek még ilyeneket.

- Ha megyek ki oda, gyűjtök én is, aztán amikor jövök le, elrejtem itt valahol egy zacskóban.

- Azt megköszönöm. Nekem ezek kincsek. Ha lenne egy harminc-negyven darabom, nagyon örülnék. Na, ez a nehéz - önti ki a következő zacskó tartalmát. - Pisztáciának a héja. Úgy próbáld meg, hogy ami nagyon mütyürke, azt rakd oda oldalra.

A tobozok köré kell rakni a pisztáciahéjakat - tényleg a legnehezebb feladat! Amilyen egyszerűnek tűnik, pontosan olyan pepecselős, már ha az ember azt akarja, hogy szép legyen. Egyetlen kis körrel veszkődöm, míg Tamás végez kettővel.

- Ahogy javítani próbálom, csak egyre jobban elrontom - panaszkodom.

- Ne kapkodj!

- De hát nem kapkodok.

- És akkor ebből most lesz egy cikk?

- Igen.

- De miért, ez fontos?

- Persze, hogy az.

A fotós megjegyzi: szerepet cseréltetek! Miközben nevetünk, a háta mögött vakkantva jelenik meg egy kistestű kutya, és figyelmeztetően néz ránk.

- Ajjaj, akció van - jegyzem meg. Tamás figyeli az ebet, kicsit rákészül a védelemre, de a kutyus végül szerencsére a másik irányt választja. Gazdáihoz visszatérve még felénk vakkant egy párat.

romai_18romai_19romai_23

Kiegyenesedem, ismét a kőtornyokban gyönyörködöm.

- Én nem is tudom, mennyi idő lenne nekem egy ilyet felépíteni.

- Sok idő.

- Hány óráig tartott ezeket megcsinálni?

- Nem tudom. Nem nézem az órát. Nagyon szeretem ezeket az építményeket, amikre ránéz az ember, és nem érti, hogy miért nem dől össze. Van egy kanadai srác, az olyan jókat csinál... Pedig én ezt már csinálom egy ideje, de amiket ő csinál, arra már én is azt mondom, hogy na ne... ez már sok.

- Igen, hihetetlenek!

- Adok borsót.

Végeztünk a pisztáciahéjakkal, most borsószemeket kell tenni a kagylókba. Ez könnyű, lazítós.

- Előfordult már a négy év alatt, hogy kaptál valamilyen kis hivatalos elismerést, kitüntetést?

- Ugyan. De rengetegen néztek hajléktalannak! Egy időben gyűjtögettek itt nekem. Találtam egy követ, ami olyan volt, mint egy hamutartó. Valaki elkezdett bele pénzt dobálni. Aztán jöttek az emberek, azt hitték, azért raktam ki. Majd egyik nap idejött egy néni, ahogy itt dolgozgattam, és szólt, hogy menjek oda, mert már sok a pénz, és el fogják vinni. Néztem: milyen pénz? Hát valami 7 vagy 8 ezer forint jött össze a kétszázasokból, százasokból! Na, nevettem magamban, azt hitték, hogy ennyire nincstelen vagyok! - meséli kivirulva. Jó érzés ilyen sztorit hallani az agyatlan vandálok után.

romai_25

Egy csapat kajakozó fiatal húz el mögöttünk piros-fehér-zöld szerelésben: edzés van.

- Nagyon hangulatos ez az egész helyzet! - jegyzem meg, miközben nézem őket.

- Nekem ez a mindennap. Nagyon szeretem én is. Időnként, miközben építek, meghallom a kis madárhangokat: idejönnek a kiskacsák, kijönnek a vízből. Az anyuka esténként körbehozza őket a parton, mert olyankor tudják, hogy érkeznek az emberek etetni őket. Közel jönnek, várnak, hogy lesz-e valami, aztán ha nem, akkor tovább állnak.

Egy középkorú nő közeledik felénk: kiszúrta az ember formájú kis faépítményt. Szerényen kérdezi: le szabad fényképezni? Igen, mondja Tamás, aztán előveszi az apró, fehér csigákat, amiket hamar a középen lévő barna köré helyezünk. Aztán jön a többi zöld. A búzakalászokkal ismét meggyűlik a bajom: finommotoros mozgás a köbön. Tamás nem győzi hangsúlyozni, mennyire jól áll a zöld szín a fotón.

- Van egy példaképem, egy ember, aki mindig kövekből épít. Egyszerűen tökéleteseket szokott csinálni. Ne kapkodj, nyugi!

- Nem kapkodok, béna vagyok.

- Olyan, mintha ideges lennél.

- Pedig nem vagyok az - mondom őszintén, bár közben azon gondolkodom: lehet, hogy tényleg kapkodok, csak nem tudok róla. Talán én is elfelejtettem már, milyen az, amikor igazán nyugodtan létezem. Amikor tényleg lelassulok, úgy, ahogy mindennap, mindenkinek kellene, legalább egy félórára. - Mit fogsz csinálni, ha itt mobilgát lesz?

- Nem tudom. Sírok. Nem lesz ez a part, nem lesz a homok, a kavics... A Lupára jártam ki azelőtt... Nem tudom.

romai_24romai_28romai_29

Szabályosan meglepődöm, amikor kijelenti: készen vagyunk. Úgy belemerültem a rakosgatásba, a vízcsobogásba és a beszélgetésbe, hogy fel se tűnt az eltelt idő. Tamás még előveszi a találkozásunkkor leszedett, nagy leveleket, letépi a szárukat és körberakosgatja a mandalát. Segítek abban is.

- Most fúj a szél, az a baj, el fogja fújni a leveleket - mondja, pedig számomra még csak szellőnek sem igazán nevezhető az, amit érzek. De tényleg fel-felfordítgatja őket. Tamás elmeséli: egyszer éppen csak kész lett egy műve, ahogy lefotózta, az egészet elhordta a szél.

Ahogy a kész mandalát nézegetem, arra gondolok: milyen jó lehet neki csigaházak és kagylók képeivel álomra hajtania a fejét esténként. Milyen jó lehet, hogy azon jár az esze: legközelebb melyiket hogyan rakja, mi legyen szélen és mi középen... én kisgyerekként merengtem utoljára csigaházakon és fák termésein.

- A gyerekek külön megcsodálnak, miközben dolgozol, gondolom.

- Bizony, jönnek, főleg a lányok. Nézik, segítenek, kavicsot gyűjtögetnek. Sőt, nem egyszer írtak már nekem azügyben, hogy gyerekcsoportokat hozhassanak. Tanulni, hogyan kell, vagy egyszerűen csak, hogy ülhessenek és nézhessék.

- Elképesztő! Szükségünk van az efféle csöndes meditációra. A lányod hány éves?

- Ő már nagy, huszonnégy.

- És ő nem szokott besegíteni?

- Nincs itthon, külföldön van. Hát, tudod, mindenki külföldre megy.

Gyönyörködünk a mandalában, hárman fényképezzük.

- Köszönöm, hogy készíthettem veled egy mandalát. Most mi lesz? Maradsz még? Építesz?

Tamás tanakodik.

- Nem tudom... a napnyugtát szeretném megvárni, hogy a kőtornyokról sziluettképeket csinálhassak. Csakhogy a napnyugtáig még 3 óra, vagy több is. Ha viszont itt hagyom őket addig, könnyen lehet, hogy valaki azonnal lerombolja.

Álldogállunk még egy percet. Bár már késő délután van, a nap továbbra is izzasztóan süt. Tamás töpreng még egy kicsit, majd elbúcsúzik tőlünk:

- Maradok.

romai_31

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Ünnepeljetek stílusosan Budapesten: 5 különleges helyszín karácsonyi céges bulira
Egy estére tegyétek félre a határidőket, és adjátok át magatokat az ünnepi hangulatnak – ezek a helyek garantáltan emlékezetessé teszik az évzárót.


Az év vége mindig jó alkalom arra, hogy a csapat kicsit kiszakadjon a mindennapokból, és együtt ünnepelje meg az elmúlt időszak sikereit. A közös karácsonyi vacsora nemcsak egy formális esemény, hanem lehetőség arra is, hogy a kollégák kötetlenül, jó hangulatban zárják az évet – egy pohár bor, egy finom vacsora és nevetés mellett. Szerencsére Budapest bővelkedik olyan különleges helyszínekben, ahol a céges karácsonyi rendezvény több lehet egy szokványos vacsoránál: ahol a helyszín maga is élményt ad, a hangulat ünnepi, a kiszolgálás gördülékeny, és minden adott ahhoz, hogy a csapat igazán jól érezze magát.

Akik az elegáns, történelmi atmoszférát keresik, azoknak a Budai Várban található Főőrség Étterem és Kávéház lehet tökéletes választás, ahol a múlt szelleme és a modern komfort találkozik. A dunai panorámára vágyók a Spoon the Boat fedélzetén ünnepelhetnek, a Lánchíd és a Budai Vár fényeinek társaságában. A Városliget téli varázsa a Városliget Café & Restaurantban élhető át legjobban, ahol a jégpálya és a Vajdahunyad vára látványa gondoskodik az ünnepi hangulatról. A magyaros ízek szerelmesei a Fakanál Étteremben találhatják meg a tökéletes helyszínt a belváros szívében, Szabadság híd lábánál, míg a modern, kreatív terek kedvelőinek a Bohém Rendezvényhelyszín kínál fiatalos és lendületes környezetet.

Most megmutatjuk, miért különleges mindegyik hely, és hogyan segíthetnek abban, hogy az idei céges karácsonyi buli igazán emlékezetes legyen.

Főőrség Étterem és Kávéház

Ha idén különleges környezetben szeretnétek megünnepelni az év végét, a Budai Vár szívében található Főőrség Étterem igazán stílusos választás. Az épület a múlt eleganciáját és a jelen kényelmét ötvözi: klasszikus, kifinomult és mégis barátságos.

Az egykor a királyi testőrség otthonául szolgáló épület ma elegáns étteremként és kávéházként vár benneteket, ahol a falakon régi képek és emlékek idézik meg a múlt századok világát. A Főőrség belső terei a békebeli kávéházak miliőjét idézik, miközben modern megoldások gondoskodnak arról, hogy minden rendezvény gördülékenyen valósuljon meg. A falakat díszítő részletek egykori hőseinknek állítanak emléket, így a hely egyszerre őriz történelmet és áraszt meghitt hangulatot.

A Főőrség több különböző rendezvénytermet kínál, így könnyen megtalálhatjátok a csapatotokhoz legjobban illő helyiséget.

A Kávéház akár 100 főt is befogad, elegáns helyszínt kínálva vacsorákhoz vagy zenés estekhez. A Miklós terem intimebb, legfeljebb 30 fős csapatok számára ideális, míg a Lipót terem 80 főig biztosít kifinomult, ünnepi környezetet.

A professzionális rendezvényszervezés, a magas színvonalú gasztronómia és a lenyűgöző budai panoráma együtt gondoskodnak arról, hogy minden részlet tökéletes legyen. A Főőrség azoknak a csapatoknak való, akik szeretnék a karácsonyi ünneplést méltó környezetben, mégis meghitt hangulatban megtartani – ott, ahol a történelem és az ünnep találkozik. 

Bohém Rendezvényhelyszín

Ha olyan helyet kerestek a karácsonyi céges bulira, ahol minden adott egy tökéletes esthez, a Bohém Rendezvényhelyszín biztosan nem fog csalódást okozni.

A Művészetek Palotájában, közvetlenül a Duna-parton található elegáns tér modern megoldásaival és barátságos kiszolgálásával ideális választás bármilyen vállalati eseményhez – a kötetlen állófogadástól a nagyszabású évzáróig.

A Bohém egyik legnagyobb előnye, hogy itt tényleg minden egy helyen elérhető. A csapat több mint harminc év tapasztalattal vállalja a rendezvényszervezés minden részletét, így nektek csak a vendégek meghívásával kell foglalkoznotok. A catering, az italok, a dekoráció és a technikai háttér mind házon belül biztosított – nektek már csak annyi dolgotok marad, hogy megérkezzetek a gondosan előkészített helyszínre és jól érezzétek magatokat.

A terem max. 150 fő befogadására alkalmas, így akár nagyobb céges vacsorához, konferenciához vagy tréninghez is ideális választás. A tér többféleképpen berendezhető, így a hangulatot és az elrendezést teljesen az esemény jellegéhez igazítják. A modern technikai háttér – fények, hangosítás, kivetítés és színpadtechnika – mind adott, hogy a rendezvény látványos és profi legyen, a személyzet pedig mindenben segít, hogy gördülékenyen menjen a lebonyolítás.

A Bohém Rendezvényhelyszín gasztronómiai élményt is kínál: a helyben dolgozó séf minden fogást frissen készít, a menüsorok pedig rugalmasan alakíthatók az igényeitek szerint – legyen szó elegáns vacsoráról, laza koktélpartiról vagy szendvicsekkel kísért állófogadásról.

A MÜPA különleges épülete és a közvetlen dunai panoráma pedig már önmagában is emeli az este fényét. A könnyű megközelíthetőség, a kényelmes parkolás és a figyelmes, udvarias kiszolgálás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csak a program, hanem az egész este élmény legyen.

 

Városliget Café & Restaurant

Az év vége tökéletes alkalom arra, hogy kicsit megálljatok, koccintsatok az idei sikerekre, és megköszönjétek egymásnak az egész éves munkát. Ha olyan helyet kerestek a karácsonyi vacsorához vagy céges összejövetelhez, ami egyszerre stílusos, ünnepi és gördülékenyen kiszolgálja az igényeiteket, a Városliget Café & Restaurant a lehető legjobb választás.

A Városliget szívében, a Műjégpálya történelmi épületében található étterem Díszterme tökéletes hátteret ad az évzáró pillanatokhoz.

A hatalmas ablakokon át a kivilágított Vajdahunyad vára és a téli jégpálya látványa varázsol ünnepi hangulatot, miközben bent gyertyafény, elegáns enteriőr és meleg karácsonyi fények fogadnak benneteket.

Akár egy meghitt, 10–20 fős vacsorát terveztek, akár egy nagyobb, 70–80 fős céges ünneplést, itt minden adott a tökéletes esthez. Kiváló ételek, gondosan összeállított italcsomagok, korszerű technikai háttér és egy tapasztalt csapat gondoskodik róla, hogy minden részlet a helyén legyen. A Díszterem elegáns tere rugalmasan alakítható, így könnyedén igazodik a rendezvény hangulatához és létszámához.

A Városliget Caféban nemcsak egy vacsorát, hanem egy igazi élményt kaptok – egy estét, ahol a város egyik legszebb panorámája és a karácsony meghitt fényei egyszerre kísérik a közös ünneplést. Tökéletes, méltó lezárása lehet egy sikeres évnek.

Fakanál Étterem

Ha idén különleges helyszínt kerestek a karácsonyi céges vacsorához, a Fakanál Étterem garantáltan maradandó élményt nyújt nektek. A Központi Vásárcsarnok galériáján működő étterem napközben a magyar ízek szerelmeseinek egyik kedvenc helye, de este, amikor elcsendesedik a piac, és a fények lassan kihunynak, teljesen más arcát mutatja.

Ekkor, 19 óra után a Fakanál zártkörűen nyitja meg kapuit, és a nappali nyüzsgés helyét átveszi a gyertyafény, az ünnepi díszítés és az otthonos hangulat. A csapatotok ilyenkor VIP vendégként élvezheti a csarnok különleges atmoszféráját – nincs tömeg, nincs rohanás, csak ti vagytok ott, egy ikonikus budapesti épületben, amit most egészen más oldaláról ismerhettek meg.

A Fakanál 20–80 fős társaságokat vár, és azoknak ajánlott, akik szeretik a házias, őszinte ízeket, és értékelik a tradicionális magyar konyha hangulatát.

Gulyás, pörkölt, rakott burgonya, házi rétes és egy jóféle pálinka – mindaz, ami egyszerre ismerős, nosztalgikus és mégis ünnepi. A rusztikus tálalás és a családias légkör pedig garantálja, hogy az este valóban közös élménnyé váljon.

A programot rátok szabják: kérhettek pálinkakóstolót, élő zenét vagy akár egy vidám kolbásztöltő csapatépítést is. November végétől január közepéig várnak benneteket ünnepi dekorációval, gyertyafényes asztalokkal és igazi magyar vendégszeretettel. Ez nemcsak egy vacsora, hanem egy különleges este, amikor a Nagyvásárcsarnok kizárólag a tiétek – és minden pillanata rólatok szól.

Spoon the Boat

Ha idén nemcsak egy vacsorát, hanem valódi élményt adnátok a csapatnak, a Spoon the Boat fedélzetén minden adott egy emlékezetes karácsonyi esthez. A hajó a Lánchíd lábánál, közvetlenül a Duna hullámain ringatózva vár benneteket, miközben a Budai Vár és a város fényei tökéletes díszletet adnak az ünnepléshez. Ennél budapestibb panorámát nehéz lenne elképzelni!

A Spoon nem egyszerű étterem, hanem igazi gasztronómiai élményhelyszín. A séfek minden fogást helyben, frissen készítenek, és a menüben a klasszikus karácsonyi ízek mellett modern, izgalmas fogások is helyet kapnak. Ez nem catering, hanem gondosan megkomponált vacsora, ahol az étel, a bor és a hangulat tökéletes összhangban van.

A hajó fedélzetén elegáns, mégis közvetlen terek várják a vendégeket - ideálisak nemcsak kisebb, meghittebb céges ünnepléshez, hanem nagyobb létszámú évzáró rendezvényekhez is.

A gyertyafények, a Duna tükröződése és a téli város fényei különleges hangulatot teremtenek, amit nehéz máshol megtalálni.

A Spoon csapata mindenben segít: a szervezéstől a dekoráción át az apró részletekig figyelnek rátok, hogy nektek csak élveznetek kelljen az estét. A diszkrét, mégis figyelmes kiszolgálásról és a gördülékeny lebonyolításról ők gondoskodnak, ti pedig nyugodtan hátradőlhettek és átadhatjátok magatokat az élvezeteknek.

A Spoon the Boat azoknak a csapatoknak való, akik szeretnének stílusosan, különleges helyszínen és felejthetetlen panorámával búcsúzni az évtől – egy estére, amikor a város fényei, a Duna és az ünnep hangulata egyszerre vesz körül benneteket.

Válasszátok bármelyik helyszínt, nem lőhettek mellé – mindegyik másképp különleges, de ugyanazt az élményt adja: hogy egy este erejéig lelassíthattok, együtt lehettek, és megünnepelhetitek mindazt, amit közösen elértetek. A jó hangulatot, a nevetéseket és az emlékeket pedig már ti viszitek magatokkal – mert az ünnep igazi varázsa mindig a közös pillanatokban rejlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
Két óra alatt meg is bukott Karácsony jelöltje: Vitézy, Magyar Péter és a Fidesz is nemet mondott Tüttő Katára
A Fővárosi Ítélőtábla döntése miatt ketyeg az óra, december 8-ig kell főpolgármester-helyettest találni. Tüttő Kata még ingyen is elvállalta volna a posztot, de a gesztus sem volt elég a többségnek.


Két óra sem kellett hozzá, és máris megbukott Karácsony Gergely pénteki javaslata, hogy Tüttő Katát válasszák főpolgármester-helyettesnek. Az MSZP-s politikus jelölését szinte azonnal elutasította a Vitézy Dávid vezette Podmaniczky-frakció, a Magyar Péter nevével fémjelzett Tisza Párt, valamint a Fidesz is – írta a HVG. A három frakció a 33 fős közgyűlésben 23 képviselőt tesz ki, így esély sem maradt a megválasztáshoz szükséges 17 szavazat megszerzésére.

Ha a közgyűlés továbbra sem választ helyettest, a törvény szerint a főispán, Sára Botond jelölhet ki egyet a 32 közgyűlési tag közül. A kijelölt helyettes hatásköreit azonban a főpolgármester határozza meg, aki korábban egyértelművé tette, mit gondol egy ilyen megoldásról: a főispán embere „majd kap egy irodát a negyedik emeleten egy kávéfőzővel és nulla jogkörrel.”

A helyzetet súlyosbítja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntése is kimondta: a főváros jelenleg jogszerűtlenül működik, mivel több mint egy éve nem tett eleget törvényi kötelezettségének, és nem választott meg legalább egy főpolgármester-helyettest. A bíróság szerint ha december 8-ig nem születik megoldás, a kormányhivatal léphet az ügyben.

Karácsony Gergely a javaslatot azzal indokolta, hogy Tüttő Kata 2019 és 2024 között már dolgozott mellette helyettesként, és elégedett volt a munkájával. „Olyan embert jelölök, aki megfelel a törvényi előírásnak – közgyűlési tag, de nem polgármester vagy alpolgármester –, vállalja a feladatot és akiben megbízom. A közgyűlésben egyetlen ilyen ember van: Tüttő Kata” – fogalmazott a főpolgármester. Javaslatában politikai gesztust is tett: a patthelyzet feloldása érdekében azt indítványozta, hogy csak átmeneti időre, a 2026-os új kormány megalakulásáig válasszanak helyettest. „Kata pedig azzal szeretné megkönnyíteni a döntést, hogy díjazás nélkül, társadalmi munkában látná el a feladatot” – tette hozzá. Az elutasító frakciók azonban nem támogatták a jelöltet.

A főpolgármester-helyettes kérdése már egy éve húzódik. Karácsony tavaly egyszerre javasolta helyettesnek a jobbkezeként emlegetett Kiss Ambrust és a 2024-es választáson kihívóját, Vitézy Dávidot, de a csomagban megszavazandó javaslat nem jutott el a szavazásig.

Felmerült lehetséges jelöltként a párbeszédes Barabás Richárd neve is, de személye új pártja, a Humanisták miatt annyira megosztó lett, hogy jelölésével végül nem próbálkoztak. Egy másik párbeszédes politikus, Béres András neve is szóba került, de ő a III. kerületben alpolgármester, ami összeférhetetlen a pozícióval.

A kialakult helyzetben elvileg az Országgyűlés a jogsértő működésre hivatkozva feloszlathatja a Fővárosi Közgyűlést, ami új választások kiírását jelentené, de erre a rendszerváltás óta nem volt példa. Ennél valósabb problémát jelenthet a főváros 2026-os költségvetésének elfogadása. A tervezet a tervek szerint a decemberi közgyűlési ülésre kerülhet, és legkésőbb jövő márciusig kell elfogadni, ami a jelenlegi politikai helyzetben heves vitákat és nehéz tárgyalásokat vetít előre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


BUDAPEST
A Rovatból
A lángos 2400, a forralt bor 1500 forint lesz idén – pénteken nyitnak a karácsonyi vásárok Budapesten, itt vannak a legfontosabb információk
1600 forintos fixáras menü, fényárban úszó terek és látványos újdonságok várják a látogatókat.


Budapest ismét ünnepi fénybe öltözik: november 14-én nyit a 15. Advent Bazilika és a Vörösmarty Classic Xmas, a főváros két legnagyobb karácsonyi vására. A szervezők célja, hogy a klasszikus karácsonyi hangulatot elérhető árakkal ötvözve tegyék felejthetetlenné.

Az ételkínálat 70 %-ának ára változatlan maradt a tavalyi évhez képest, így átlagosan mindössze 1,5 %-kal drágult a vásár.

A Szent István téren a 15 éves Advent Bazilika idén is látványos újdonságokkal várja a látogatókat. Megújul a Bazilika homlokzatára vetített fényfestés, amely minden eddiginél korszerűbb, erősebb fényerejű technikával készül.

A vetítéseken (amelyek minden nap 17:30-tól félóránként láthatók) a korábbiak mellett egy új, a 120 éves Szent István Bazilika történetét bemutató fényvetített alkotás is látható. A fényélményt új üdvözlőkapu és a Bajcsy-Zsilinszky út felé kialakított fényalagút, valamint a tér fölé feszített csillagos égboltot idéző fényháló teszi teljessé.

A látogatói élményét tovább növelik az új selfie-pontok, a többnyelvű selfie-automata.

Újdonság az itthon most debütáló helyszíni online ételrendelési rendszer, amely QR-kód és applikáció segítségével teszi lehetővé az ételek rendelését és átvételét.

Emellett természetesen ugyanúgy lehet személyesen kérni az ételeket, és bankkártyával valamint készpénzzel is lehet fizetni.

A koncertek mellett idén kórusfellépések is színesítik a programot, a vásári információk pedig a kivetítőkön is folyamatosan követhetők.

A Vörösmarty téren a központi elem idén is az átlátszó „hógömb”, amely a Vörösmarty-szobrot óvja. Belsejében azonban most először új, interaktív fényshow várja a látogatókat. Teljesen megújul a tér világítása: az élő karácsonyfa és a téren álló fák mindegyike külön fényinstallációt kapott. Az idei év egyik különlegessége a mozgásérzékelős, AI-generált animációkat vezérlő multimédiás LED-fal, ahol a vendégek saját mozdulataikkal irányíthatják a látványos animációkat. Ugyanezen a felületen vásári információk és Vörösmarty-idézetek is megjelennek, több nyelven. A szobor körüli márványkaréjon párnázott ülőhelyeket, új selfie-pontokat és vásári cégérek is kialakítottak, a gyerekek pedig idén is utazhatnak az ingyenes kisvasúton, amely mostantól „Vörösmarty tér” nevű megállót is kapott.

Mindkét vásár kiemelt figyelmet fordít a minőségi, mégis elérhető gasztronómiára.

Folytatódik a hagyomány: minden nagykonyha kínál egy fixáras ételt 1600 forintért, amely nem csökkentett adag, és minden melegételes standnak kötelező kínálnia.

A maximalizált árú fogások között továbbra is megtalálható a sima lángos, a sajtos-tejfölös lángos, a töltött káposzta, a kolbász kenyérrel és mustárral, valamint a forralt bor.

A lángos ára idén is egységes: a sima lángos 2400 Ft, a sajtos-tejfölös 3200 Ft, a forralt bor 1500 Ft.

Emellett tematikus gasztrohétvégék is várják a vendégeket, ahol a kiállítók 2000–2500 Ft közötti különleges ételekkel készülnek.

A tematikák sorrendben: libaételek, disznó- és csülökspecialitások, halak, édességek, pörkölt és gulyás, töltött káposzták, alkoholos ételek. A gasztroprogram az Advent Bazilikánál január 1-jén a hagyományos Lencsenappal zárul.

A minőségre idén is kiemelten figyelnek: a kínálatban például szürkemarhából készült marhaoldalas és burger is szerepel, amelyek a hazai alapanyagokra és a tradicionális ízekre építenek.

A vásárokon a kézműves kiállítók, népművészek, iparművészek és kortárs dizájnerek egyedi, kézzel készített alkotásaikkal járulnak hozzá az ünnepi hangulathoz. A Szent István téren a betlehemi jászol és a monumentális adventi koszorú a meghitt pillanatokat idézi, ahol vasárnaponként gyertyagyújtások is várják a látogatókat. Hagyományaihoz híven mindkét vásár jótékonysági akciókat is szervez, amelyek a rászorulókat és civil szervezeteket támogatják.

A 2025-ös Advent Bazilika és Vörösmarty Classic Xmas november 14-én nyit és január 1-jéig várja a látogatókat. A belépés ingyenes, a fizetés pedig bankkártyával, és a legtöbb helyen készpénzzel  is lehetséges.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Sashalom: Különleges kilátó, alatta futópálya, szobrok, kávézó és játszótér – A Reformátorok tere a nyugalom szigete
Sashalmon nemcsak templom és kilátó vár, de legendás zenekarok is innen indultak. A volt bánya ma a kikapcsolódás, emlékezés és közösségi élet különleges színtere.
szs - szmo.hu
2025. november 02.



Nem kell messzire utazni, vagy hegyet mászni, hogy egy kilátóból szemléld meg Budapestet és környékét. Elég ellátogatni Budapesten a XVI. kerületben található Reformátorok terére. A szépen gondozott terület a reformáció 500. évfordulójára készült el. A 1,2 hektáros park korábban kavics- és homokbánya volt, ma emlékhely és közösségi tér. A parkban kilátó, kávézó és játszótér is van, mellette park, és néhány érdekes épületet is érdemes felkeresni. Csend, nyugalom és kertvárosi hangulat jellemzi a környéket.

A tér közepén R. Törley Mária szoborcsoportja áll: Kálvin Jánost, Luther Mártont és Bocskai Istvánt ábrázolja. Középen egy háromméteres átmérőjű kút található, amelyet Ruszina László ötlete alapján helyeztek el. A víz egy földgömbön folyik alá, a kút körül elhelyezett padka pedig ülőhelyként is használható.

A park legfeltünőbb látványossága a kilátó, amely ingyenesen látogatható, de sötétben már nem lehet felmenni rá (jelenleg 7.30-tól 19 óráig van nyitva). Fagyos vagy viharos időben zárva tart.

Az izgalmas építmény acél- és alumíniumhálóból készült. A színe és formája Weöres Sándor egyik versét idézi: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” A világos színek az eget, a barnás árnyalatok a földet szimbolizálják.

A legfelső szint 17 méter magas, a tengerszint felett 165 méteren található. Összesen 100 lépcsőfokot kell megmászni. Az alatta lévő szinten is van kilátópont. A felső szintről körpanoráma nyílik: látni a Budai-hegységet, a várost, háztetőket, és tiszta időben a Duna túloldaláról is kivehető az építmény. A mellvéden panorámatérkép mutatja, merre milyen nevezetességek láthatók. A kilátóból jól látni a Gellért-hegyet, a Szabadság-szobrot, a Budai várat, a Citadellát, a ferihegyi irányítótornyot és a Megyeri hidat is.

A kilátó mellett egy kellemes Bauhaus-stílusú kávézó vár. A parkban futópálya, gördeszkapálya, kutyafuttató, csobogó, nyilvános illemhely is van. A gyerekes családok is szívesen jönnek ide, hiszen a közelben található játszótér igazi gyerekparadicsom.

Képgaléria: a kilátó és a kilátás (Fotókért kattins a képre)

Innen csak pár lépés a Sasvár utca 52. szám alatt álló templom, amelynek telkét 1910-ben ajándékozta Ehmann Viktor és felesége, hogy helyet biztosítsanak a Krisztus Király plébániatemplomnak. A terveket Kismarty-Lechner Loránd készítette el díjazás nélkül, az építkezést pedig Rieger Miklós vezette. A munkálatok 1927-ben indultak, és 1931-ben szentelték fel a neoromán stílusú templomot.

Sashalom a magyar zene történetébe is bekerült: a Sasvár utca 52. pincéjében próbált a Haus Byrds, a Gesarol, a P. Mobil, az Ikarus és a Hobo Blues Band is. Itt lakott korábban Szakács László dobos. 2022. október 18-án emléktáblát avattak a ház falán.

A környék másik híres lakója Amerigo Tot szobrász volt, aki 1921-ben költözött Sashalomra családjával. Édesapja nyolc házat vásárolt az államosítás előtt, de 1950-ben mindent elvettek tőlük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk