KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Magyarország egyik legszegényebb részén segítenek megvalósítani a gyerekek vágyait

A MOME fiatal designerei olyasmit adnak a bódvaszilasi gyerekeknek, amit egyébként aligha kaphatnának meg: álmokat és önbizalmat, hitet saját magukban.


A Bódvaszilasi Általános Iskolában 70 százalék a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya.

Ezeknek a családoknak a nagy része egyik napról a másikra él, többségüknek nemhogy szórakozásra, ennivalóra is alig futja.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egy csapatnyi oktatója és hallgatója viszont néhány éve elhatározta, hogy felvillantja számukra a fényt az alagút végén.

A község általános iskolájával közösen létrehozott Felhőgyár innovációs design műhely keretén belül azért dolgoznak, hogy mélyszegénységben élő gyerekek fiatal designerekkel, építészekkel, fotográfusokkal és grafikusokkal együtt végezhessenek kreatív alkotómunkát, ezzel segítve a résztvevők személyes jövőképének fejlődését.

A projekt vezetőjével, Fehér Borival beszélgettünk a TEDxDanubia konferencián tartott előadása előtt.

– Mi adta a projekt alapötletét és miért pont a Bódva mentén valósítottátok meg?

– Elképesztően fontosnak tartom, hogy

egy fiatal tervező ne csak egyfajta elefántcsonttoronyból nézze a világot, a designnak mindössze egy szűk szeletét megismerve, hanem ezt meghaladva lépjen ki a komfortzónájából.

Ha egy olyan helyen is találkozhat a design hatásaival, ami nem az ő megszokott világa, sokkal nagyobb eséllyel lesz képes bármilyen helyzetben kreatív megoldásokat fejleszteni.

Azért választottuk ezt a vidéket a terepmunkára, mert egyfelől relatíve közel van, pár óra alatt oda lehet érni kocsival, ahhoz viszont elég távol, hogy az odaút alatt kellően átlényegüljünk. Általában reggel 6 órakor indulunk Budapestről a MOME kisbuszával, 9-re érünk oda workshopot tartani a gyerekeknek, ezalatt pont át tudjuk állítani az agyunkat. Azért is jó a távolság, mert így az esetek nagy részében több napot maradunk, nincs folyamatos jövés-menés a fővárosba, így még erősebben jelen tudunk lenni és elmélyedni a feladatokban.

fgy1fgy3

– Milyen érzés volt számotokra az egyetemi "burokból" kilépve szembesülni az ottani körülményekkel?

– Az elején

"
szó szerint sokkhatásként érte a hallgatóinkat az egész dolog, az éhezéstől a szegregáción át az egyéb szociális problémákig.

Egyszerűen nem tudták kezelni, úgyhogy kellett találnunk egy helyi erőt, aki ismeri a közösséget és hidat tud képezni feléjük. Így találtunk rá a Bódvaszilasi Általános Iskolára, ahová több környező településről is járnak gyerekek. Egy elsős osztállyal kezdtünk el dolgozni, akik most már negyedikesek.

Felajánlottuk a szaktudásunkat az összes olyan területen, amihez értünk. Ilyen a textil-, divat- és formatervezés, de vannak köztünk építészek és grafikusok is. Megkérdeztük, mire lenne szükség, és első lépésként kifestettük a focipályán található nagy betonpadot. Kis házakat is építettünk az addig szinte teljesen kopár udvarra, utána pedig a gyerekekkel és tanítókkal együtt elkezdtünk gondolkodni rajta, mit tehetnénk még, így alakult szép lassan a dolog. Év közben általában tervezünk és a nyári időszakban valósítjuk meg a felgyűlt ötleteket.

fgy2
Névjegy

Fehér Bori építészként és design menedzserként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, és hosszabb külföldi tartózkodást követően utána is az intézmény kötelékében maradt. Jelenleg doktori iskola végzős hallgatója (szakterülete a szociális design), emellett ő a MOME EcoLab Fenntarthatósági kutatócsoport vezetője, illetve tudományos munkatársként is dolgozik. A 2016-os TEDxDanubia Fellowship programjába is beválasztották.

Mióta 2012-ben elkezdte tevékenységét a Bódva völgyében, hallgatóival és kollégáival arra keresi a választ, hogy a design milyen módon képes új perspektívát nyitni hátrányos helyzetű közösségek számára. Célja, hogy egy olyan teret alakítson ki, ahol a fővárosi designer és mélyszegénységben élő gyerek a helyiekkel együttműködve, hosszú távon, a megszokott oktatási keretektől eltérő módon tanulhat egymástól és a design segítségével megoldási lehetőségeket kereshetnek valós társadalmi problémákra.

Bővebb infókért a projektről KATT IDE.

fgy7

– A szülők mennyire voltak nyitottak, nem ütköztetek ellenállásba?

– Szerencsére a gyerekek eleve nagyon szeretnek suliba járni, arrafelé nincs túl sok időtöltési lehetőség, így voltaképpen ez jelenti számukra a programot. A szülők nagy része pedig nyilván megnézi előzetesen, mi az a hely, ahova napi 8-10 órákra beadja a gyerekét. Így már kezdettől fogva kialakult közöttünk a bizalom, az iskolán keresztül nagyjából képben voltak ők is a tevékenységünkkel. Szép lassan alakul a dolog, most már többen személyesen is ismernek minket, köszönünk egymásnak. Bízunk benne, hogy hosszabb távon velük is aktívan tudunk majd együttműködni.

Nemrég elindítottuk egy gyermekegészségüggyel foglalkozó projektelemünket, aminek keretében épp egy gyorsan és olcsón előállítható és összeszerelhető kiságyat tesztelünk a Bódva-völgyi fiatal anyák körében. Ezzel is szeretnénk erősíteni az egész család bevonását a tevékenységünkbe, de persze hosszú lesz a folyamat.

– És a gyerekek egyből nyitottak voltak mindenre? Gondolom a "design", "workshop" és hasonló fogalmakkal nem sokat tudtak kezdeni.

– Nyilván ezek mind olyan kifejezések, amelyek főként a nagyvárosi közegben maguktól értetődőek. De mindenre lehet szinonimát találni: ha csak a workshopot vesszük, az együtt tervezés, gondolkodás, tanakodás, vagy álmodozás mind jóval kézzelfoghatóbb számukra.

"
Annyiféleképpen lehet mondani, mint ahány színe van a szivárványnak.

Nagyon fontosnak tartom, hogy minden tervező elsajátítsa ezt a fajta empátiát.

"
Akivel foglalkozunk, annak a nyelvén beszélünk, egyenrangú félként kezelve ebben az esetben például a gyerekeket.

És ez egyelőre tök jól működik.

fgy6fgy8

– Mennyire lettetek részei az ott élők mindennapi életének?

– Elképesztően várják minden alkalommal, hogy menjünk. Két jele is van ennek: egyrészt nagyon vigyáznak mindenre, amit csináltunk (a kis házakat még takarítják is), másrészt nemrég a felsősök is számon kérték a suliban, hogy velük miért nem foglalkozunk. Pedig ők már kamaszodnak, így a kicsikkel végzett foglalkozások minden bizonnyal nem annyira kötnék le őket, de amikor látták, mennyire örömmel jönnek ki a gyerekek a végén, szintén megjött hozzá a kedvük.

– Ki tudnak szerinted törni az ott élők hosszabb távon a kilátástalanságból? Látsz rá esélyt, hogy aki szeretne, középiskolába vagy akár egyetemre is kerülhessen?

– A mottónk az, hogy perspektívákat gyártunk. Nem ígérjük, hogy a mostani harmadikosok mind ügyvédek, orvosok, vagy mondjuk tűzoltók lesznek. De azt reméljük, hogy meg tudják valósítani a saját vágyaikat és álmaikat. Nem mondom azt, hogy meg tudjuk változtatni az életüket, de igyekszünk ajtókat nyitni számukra, amelyeken keresztül ez adott esetben megtörténhet.

Szeretnénk nekik bátorságot és önbizalmat adni, hogy a saját énképüket minél nagyobbra értékeljék. Hiszek benne, hogy ez segíthet hozzá leginkább bárkit az említett dolgokhoz.

"
A hátrányos helyzetűek kreativitásának is óriási ereje van, csak meg kell győznünk őket róla, hogy van értelme felszínre hozniuk.fgy5fgy9

– Nemzetközileg hogy terjedt el a kezdeményezésetek híre?

– Bár Magyarországon a szociális design szinte teljesen ismeretlen fogalom volt, mielőtt mi belekezdtünk, tőlünk nyugatabbra (például Ausztriában, Hollandiában, vagy Amerikában) sokkal többen foglalkoznak vele. Úgyhogy már az elején elkezdtük megkeresni a hozzánk hasonló intézményeket, illetve voltak akik maguktól is ránk találtak az interneten. Az a célunk. hogy kiépítsünk egy minél szélesebb partneri hálózatot a szociális designnal foglalkozó egyetemek között, aminek a végcélja egy nemzetközi szociális design MA egyetemi program lenne.

Mi az a TED, aminek legutóbbi konferenciáján Bori is előadott?

A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit.

Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és több száz millió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig.

Fehér Bori TEDx-es előadása:

A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x". A TEDxDanubia előadásairól szóló korábbi cikkeinket IDE és IDE kattintva olvashatod.

– Hová futhat ki a Felhőgyár projekt ideális esetben?

– Nagyon szeretnénk egy állandó helyet a faluban, mert egyelőre nincs ilyen: az iskola termeit használhatjuk, helyi vendégházakban szállunk meg, de ezek közül egyiket sem mondhatjuk a magunkénak. Szuper lenne, ha szert tudnánk tenni egy műhelyépületre, lehetőleg kerttel együtt, így sokkal intenzívebben jelen tudnánk lenni.

Ezzel egy időben a MOME budapesti campusa is fejlesztés alatt áll. A tervek szerint 2018-ra készül el, az új épületegyüttes mellett pedig azt is nagyon fontosnak tartja az egyetem vezetése, hogy a 21. század kihívásaihoz illeszkedő programokat folytasson az intézmény. Szeretnék elérni, hogy az elején már említett

elefántcsonttorony helyett az egyetem egy olyan hely legyen, aminek szoros kapcsolata van a külvilággal.

A mi projektünknél jobban pedig talán semmi nem illeszkedik ebbe a koncepcióba, tehát van okunk bizakodni.

Ha tetszett az interjú, oszd meg ismerőseiddel:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: