Lehetetlen albérletet találni egy kerekesszékes gyerekkel
Annának nyárig kell kiköltöznie az albérletből, ahol eddig lakott két mozgássérült lányával. Nem tudják, mi lesz velük, mert alig találni olyan lakást, ami kerekesszékkel is megközelíthető: vagy nincs lift a házban, vagy már a földszinten is lépcsőzni kell. Mivel egyedül neveli a gyerekeket, anyagilag is korlátozottak a lehetőségei. Fontos, hogy közel legyen az iskola, ahol a lányok tanulnak, csakhogy a környéken másfélszer annyit kérnek egy lakásért, mint amennyit ki tudna fizetni. Annáék története nem egyedi; sok sérült gyereket ápoló család költözik vidékre, mert nem tudják kifizetni a megnövekedett fővárosi bérleti díjakat.
Nagy Anna egy budai albérletben él mozgássérült ikerlányaival, Annával ás Nórival. Nemrég derült ki, hogy kilenc év után a nyáron ki kell költözniük a lakásból. És most nem tudják, hogyan tovább, azt is úgy könyörögték ki, hogy legalább a tanév végéig maradhassanak. Anna Facebookon hirdetésben kért segítséget, de hiába osztották meg eddig több mint tízezren a posztot, még nem jelentkezett senki a felhívásra.
Már hat lépcsőfok is megoldhatatlan akadályt jelent
Az ingatlanárak elszállása óta az albérletkeresés azoknak is komoly kihívás, akiknek nincsenek speciális szükségleteik, mozgássérültként viszont szinte lehetetlen vállalkozás. Nem csak az ár szempont, hanem az is, hogy akadálymentesített legyen, vagy legalábbis ne legyen megközelíthetetlen kerekesszékkel. Az sincs akadálymentesítve, ahol jelenleg laknak, de a földszinten van és nem kell lépcsőzni. Amióta Anna elkezdett albérletet keresni, összesen egy olyat talált, ami földszinti volt, viszont hat lépcsőfok vezetett a lakáshoz, ami kerekesszékkel már leküzdhetetlen akadályt jelent, hiszen a lányok már nem kisgyerekek, a székkel együtt 60-80 kilót nyomnak, magyarázta Anna.
Ezért olyan lakás szóba se jöhet, ahol a házban nincs lift. Az sem mindegy, milyenek a szobák elrendezése, be tudnak-e fordulni az ajtókon kerekesszékkel, különösen a fürdőszoba és a WC kialakítása kritikus.
Most is ki van centizve, hogy a lányok ki tudjanak gurulni a szobájukból.
Annáéknak legalább ennyire fontos szempont, hogy a lakás minél közelebb legyen a Pető Intézethez, ahová a lányok iskolába járnak, és ne kelljen az egész városon átvergődniük. Kényszerből költöztek Budapestre, eredetileg a Békés megyei Békés nevű kisvárosból származnak. Óvodások voltak a központi idegrendszeri sérült lányok, amikor kiderült, hogy az egész megyében nincsen olyan speciális iskola, ahol hozzájuk hasonló állapotú gyerekek között lehetnének, és mozgásfejlesztést is kapnának. Ezért választották a Pető Intézetet és a költözést. “Olyat, ami közel van, akadálymentesített, brutál nehéz találni.” Anno szerencséje volt Annának, sikerült kifognia azt a lakást, ami egy utcában van a Pető Intézettel, mindössze 2-300 métert kell megtenniük a lányoknak.
“Amikor megláttam, tudtam, hogy ide akarok költözni. Ekkora szerencsém biztosan nem lesz még egyszer.”
Szívességi alapon laktak
Helyzetüket tovább nehezíti, hogy Anna egyedül neveli a gyerekeket, gondozásuk mellett nem tud dolgozni, a 130 ezer forintos ápolási díjból, a tartásdíjból és a családi pótlékból élnek. Így a szóba jöhető lakások köre tovább szűkül: rezsivel együtt 100 ezer forintot tudna kifizetni albérletre, ez így is több, mint amennyit most fizet. Azon a környéken, ahol most laknak, 120-150 ezer forintról indulnak az árak. “Gyakorlatilag szívességi alapon laktunk itt” – mondta Anna; a főbérlő azóta nem emelt az amúgyis méltányos bérleti díjon, hogy kilenc éve beköltöztek. Eddig egyetlen lakást talált, ami megfizethető lett volna, viszont nagyon messze, a 17-es villamos Bécsi úti végállomásától még kijjebb volt. “Kilenc éve azért könnyebb volt, nem voltak még ilyen iszonyat magasak az árak” – emlékezett vissza Anna.
Nagy Anna egyedül gondozza két mozgássérült lányát, most új albérletet kell keresniük. / Fotó: Végh László
Ha nem találnak időben új albérletet, kénytelenek lesznek hazaköltözni. Békéscsabán találtak egy speciális szakiskolát, ahová felvennék a lányokat. Hátránya, hogy kizárólag virágkötészetet tudnának tanulni, másrészt a Pető Intézetben hasonló intellektusú gyerekek között tanulnak, ezért félnek, hogy mi várna rájuk a másik iskolában.
“Anyagilag az lenne a legokosabb, hogy hazamenjünk. De hogy olyan iskolába járhassanak, ami a legjobb nekik, mindennél fontosabb.”
Arról is volt szó, hogy szakiskolát indít a Pető Intézet, ha így lesz, akkor mégis megpróbálnak a fővárosban maradni. “Valami csak kialakul, nem adom fel a reményt” – tette hozzá bizakodóan Anna.
A történet folytatásáért lapozz!