Istentagadó hippiből lett rászorultakat segítő lelkész
Eredetileg csak segíteni akartak
Megérkezünk Görögszállásra, a Biztos Kezdet Ház elé, ahol a gyerekek korai fejlesztése zajlik. Anyukákkal a sarkukban hároméves gyerekek szaladnak előre a kert végéből, a ház mögötti pancsolóból. Kiss Attila, a Filadelfia Szociális Központ szociális munkása fogad minket odabenn, ahol nagy a zsivaly, legalább 10 gyerek és anyukáik töltik a nap utolsó óráit a házban. A lelkész urat mindenki hangosan, széles vigyorral az arcán köszönti, még a felnőttek is csak Misi bácsinak hívják.
A gyerekház az egyike azoknak a szolgáltatásoknak, amit az egyház működtet. A gyerekek itt megkapnak minden olyan játékot, amire a szülőknek nem lenne pénzük. Mondókákat, énekeket tanulnak, készségeket fejlesztenek, hogy a finom motorikus mozgások már most kialakuljanak, és később ne induljanak ezek a gyerekek óriási hátránnyal az óvodában, iskolában, amiért náluk otthon nincs például asztal vagy ceruza. A reggel nyolctól délig tartó foglalkozásokon az anyukák is részt vesznek, akiket a házban dolgozók gyermekgondozásra és higéniai ismeretekre tanítanak. Nem csak ebben a szolgáltatásban, de az összes többiben is, a dolgozók többsége tapasztalati szakértő, tehát mind olyan helyi emberek, akik maguk is megjárták ezeket az életutakat, a szegénységet, netán függőséget, így a lelkész szerint hitelesebben tudnak segíteni a mostani ellátottaknak.
A lelkészt mindenki csak Misi bácsinak hívja. - Fotó: Végh László
Azonban nem ez volt az első szolgáltatás, ami elindult, hanem a szenvedélybeteg ellátás. Ebben Györfi Mihály is közvetlenül részt vesz, beszélgetésekkel próbálja a függőket segíteni, de emellett szociális munkások is foglalkoznak az addiktológiáról kijöttekkel, számon tartják a gyógyszereiket és folyamatosan ellenőrzést végeznek, nehogy visszacsússzanak. Emellett különböző csoportos összejöveteleket szerveznek, leccsófőzést, csocsózást, sporteseményeket. A szociális munkás azt mondja, hogy igyekeznek más szenvedékybetegeket ellátó szervezetekkel összefogva dolgozni, mert a térségben nincs semmilyen rehabilitációs központ és ez a fajta ellátórendszer szinte egyáltalán nincs kiépülve a Tiszától keletre.
A szenvedélybeteg ellátást szinte azonnal követte a támogató szolgálat, de eleinte mindkettő önkéntes alapon, kevésbé szervezett formában működött 2008 környékén. Györfi Mihály viszont már akkor is tagja volt a helyi szociális kerekasztalnak, a szociális iroda pedig értesült az önkéntes tevékenységeikről és javasolta a lelkésznek, hogy helyezzék szakmai alapra azt, amit csinálnak. Bár Györfi Mihálynak eredetileg nem volt célja egy intézmény létrehozása, mégis megalakult a Filadelfia Szociális Központ.
Zsíroskenyérrel kopogtattak a cigányok ajtaján
A lelkész és a hívek azonban továbbra sem dőltek hátra, tovább keresték azokat az embereket, akik segítségre szorultak, így indult az egyház legnagyobb programja, a cigánymisszió. Ez a projekt is szinte a véletlennek köszönhetően indult el. A gyülekezet fiataljai újságot írtak, amit aztán maguk hordtak ki a környéki településeken, így jutottak el Görögszállásra, ahol a lakosság 90 százaléka roma. Innen hazatérve, elmondták a lelkésznek, hogy szerintük az ottani embereket nyitottak lennének a vallásra.
"Mondtam nekik, hogy ez nem egy egyszerű kérdés. Ha megyünk, akkor azzal a nyitottsággal kell mennünk, hogy meg akarjuk ismerni őket, tehát nem úgy, hogy odamegyünk a felsőbbségi tudatunkkal és jól megmondjuk nekik, hogy mit kellene csinálniuk. Meg kell ismernünk a gondolkodásmódjukat, örömeiket, bánataikat, ez egy hosszú elemzési folyamat, ami után az ember az evangéliumot elsütheti”
– magyarázza a lelkész.
A gyülekezet mégis nyitott volt, a vasárnapi istentisztelet után az asszonyok zsíros kenyeret kentek és nagy tálcákon kivitték Görögszállásra, leültek a fűben és falatozás közben beszélgetni kezdtek a helyiekkel. Voltak, akik tényleg érdeklődéssel fordultak a gyülelekezet felé, de mások csak felkapták a zsíros kenyeret, és elmentek. Ez ment három éven keresztül anélkül, hogy bármilyen előrelépést sikerült volna tenni. Már majdnem feladták, amikor egy erőszakos, drogos, görögszállási férfi váratlanul besétált a templomba, elmondta a saját történetét, később a gyülekezet tagja lett és meg is tért. Ez aztán elindította a folyamatot, és őt követve többen járni kezdtek az istentisztelekre, nyitottak lettek arra, hogy változtassanak az addigi életükön, sokan alkohol vagy drogok rabjai voltak, nem végeztek rendes munkát, de ahogy Györfi Mihály fogalmaz: ettől még nem lett több pénz a zsebükben. Hiába hittek már a görögszállásaik Istenben, munkához továbbra sem jutottak, a helyi szociális problémák tovább éltek. Ezért a közösség elkezdett reagálni a Görögszálláson felmerülő problémákra, és újabb szolgálatokat indított.
A gyermekházban az anyukák és kisgyerekeik reggel nyolctól délig tölthetik el a napot. - Fotó: Végh László
Fotó: Végh László
Ezek közé tartozik a tanyagondnoki szolgálat is, ugyanis Görögszállás szinte teljesen el van zárva a külvilágtól. Bolt nincs, csak egy helyi garázsbolt, ahol mindent háromszoros áron adnak, akár még hitelre is, a busz pedig csak ritkán jár, és a jegy is drága. A tanyagondnoknak van egy kisbusza, amivel a helyieket szállítja orvoshoz vagy éppen bevásárolni a szupermarketbe, de valójában ő több egy egyszerű buszsofőrnél. Például ha valakit orvoshoz kell vinnie, akkor nem csak egyszerűen elfuvarozza, hanem a vizsgálat után elolvassa a zárójelentést és felírja a saját naptárába, hogy mikor kell visszajönniük kontrollra, de azt is észben tartja, hogy kinek nincs elég tüzifája a télre.
Ugyanakkor az is probléma volt a településen, hogy nem volt semmilyen munkalehetőség, az emberek korábban maximum napszámban, alkalmi munkában dolgoztak, Nyíregyházára pedig a buszbérlet ára miatt nem szívesen mentek be dolgozni. Erre megoldást keresve, az egyház földet vásárolt, amihez pont kapóra jött a szociális földprogram, amit megpályáztak és meg is nyertek.
"Nem is a mezőgazdasági tevékenység volt a cél, hanem a szocializáció, a rendszeres munakvégzés, ugyanis erről nem volt tapasztalata a társaság nagy részének. Hogy nyolcra ott kell lennem, le kell dolgoznom a nyolc órát, szabadságot kell kérnem, ha beteg vagyok, akkor papírt kell vinnem. Ez nem volt meg. Ennek a programnak pedig az lett az eredménye, hogy nagyon sok ember az elsődleges munkaerőpiacra is bekerült”
– mondja Györfi.
Miután a a civil szervezetek már nem vehettek részt a szociális földprogramban, organikus farmgazdálkodás néven kezdett futni a projekt. A hatalmas fóliasátorhoz mi is ellátogatunk, ahol az ott dolgozó öt munkás éppen behúzódott a déli hőség elől. A jókedvű, vidám csapat büszkén mutatja nekünk munkájuk gyümölcsét, de kicsit elszomorodnak, amikor meglátják, hogy a karalábé levelei lefeküdtek a nagy hőségben, és rögtön szakmai értekezést tartanak a lelkész urral, hogy mit lehetne vele kezdeni.
Ők mindannyian olyan emberek, akik valami miatt nem tudnak a nyílt munkaeőrpiacon elhelyezkedni, kinek egészségügyi problémái vannak, kinek pedig valamilyen függősége. A csapatot Csaba fogja össze, ő osztja ki a munkát, tanítja be az embereket, akik közfoglalkoztatottként dolgoznak. A párás fóliasátorban és a mögötte lévő nagy földterületen szinte mindent termelnek: paprikát, paradicsomot, borsót, salátát, szamócát, burgonyát, édesburgonyát, céklát, karalábét, kaprot.
A háttérben Andor, Csaba a projekt vezetője, és Anita, az előtérben József és Mónika. - Fotó: Végh László
Mivel az egyházközség saját forrásból tartja fenn a gazdálkodást – leszámítva a közmunkások bérét – , ezért a cél az lenne, hogy a megtermesztett zöldségeket, gyümölcsöket eladják, de egyelőre ebből nincs nagy bevételük, ugyanis a környéken nincs nagy keletje a bio termékeknek. A mostani bevételből arra futja, hogy szerszámokat, magokat vegyenek, fejlesszék az öntőzberendezést, de a távlati terv, hogy a dolgozókat ne közmunkásként foglalkoztassák, hanem teljes mértékben önfenntartó legyen a projekt.
Szintén a körülmények hívták életre a házi segítségnyújtást, egy helyi asszony, Hajnalka látja el. Vele a gyerekházban futunk össze, és ott mesél nekünk arról, hogy lényegében mindenféle tevékenységet végez a falu időseinek. Levágja a füvet, kitakarítja a házat, bevásárol, és ha valakinek még hétvégén is szüksége van rá, akkor az idejét nem kímélve segít.
A szociális szolgáltatások, amiket a Filadelfia Szociális Központ végez, alapvetően állami feladatok lennének, ezért a normatívát az államkincstártól kapják, ebből fizetik az összesen 19 szakembert, szociális munkásokat, tapasztalati szakértőket, de emellett rengeteget is pályáznak, hogy fejlesszék a szolgáltatások infrastruktúráját.
A lelkész szerint azért működik ilyen jól ez a szociális háló, amit kiépítettek, mert a gyülekezet keze mindenhova elér. A szenvedélybetegek könnyen rejtve maradnak az önkormányzat szeme elől, de a 100 főt számláló gyülekezet tagjai mindenhol ott vannak, és könnyebben észreveszik, ha a szomszédságukban valaki zugivó vagy segítségre szorul.
Bár a szolgáltatásokat a szociális munkás irányítja elősorban, Györfi Mihályt mindenki ismeri és szereti mind Görögszálláson, mind Nyírteleken. A gyülekezeti közösség pedig időközben akkorára nőtt, hogy már két istentiszeletet is tartaniuk kell, egyet-egyet a két településen. Ugyanakkor a lelkész igyekszik fenntartani az integrációt, mindkét istentiszeletre van átjárás, és hogy a nyírteleki hívek elfogadják a cigány embereket maguk között, a lelkész gyakran kihívja őket a pulpitusra, hogy meséljék el a történetüket. Szerinte ez sokat segít az előítéletek megcáfolásában azoknál a híveknél, akiknek a romákkal szemben korábban rossz tapasztalataik voltak.
