KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ilyen szövegekkel alázzák a nőket az utcán nap mint nap

Egy Facebook-csoport arra kérte a magyar nőket, hogy egy készülő kampányhoz küldjék el a beszólásokat, amiket az utcán kapnak. A végeredmény döbbenetes.


Ezt a cikket történetesen egy férfi írta. Én azok közé a férfiak közé tartozom, akik nem szeretnek beszólni a nőknek nyilvános helyeken. Sosem gondoltam ezt olyan nagyon végig ezidáig, de tény, hogy valahogy akkor sem éreztem magam igazán jól, ha egy ismerősöm vagy egy barátom csinálta ezt, amikor én ott voltam. Arra pedig végképp nem gondoltam, mit érezhet ilyenkor egy nő.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal most kampányt hirdetett a nőket sújtó verbális provokációk, nyilvános helyeken elhangzó megalázó mondatok, vagyis a férfiak részéről jelentkező utcai zaklatás ellen.

A #temitkapsz hashtaggel futó kampányban arra kérnek téged is, hogy kommentben vagy üzenetben írd meg nekik, milyen beszólásokat, kurjantásokat, megjegyzéseket, odaasziszegett mondatokat kaptál már az utcán sétálva, színházba menet, vagy a boltból hazafelé.

zak1

Ami engem illet, én ledöbbentem azokat a kommenteket olvasva, amiket a poszt alá írtak. Főleg azon, hogy milyen sok nőt érint ez a jelenség, egyáltalán nem tűnik elszigeteltnek. Most következzen néhány hozzászólás, a teljesség igénye nélkül:

"Helló kislány, de jól nézel ki! Nem hallod? Csini vagy! Halló, nem hallasz vagy mi bajod? Hozzád beszélek csajszi! Nézz már ide...!" Ekkorra már ordított, de én csak mentem tovább, rá se hederítve. Egy darabig még követett s ordított (a nyílt utcán, teszem hozzá, fényes nappal), de én csak mentem tovább. Aztán lemaradt. Ja és persze senki nem tett semmit, még rám néztek nagy szemekkel mintha valamit rosszul csinálnék..

"Megbasználak, cica!" "De kiny@lnálak."

"Ezek a combok.... mikor nyitnak? De kiny@lnál@k a bugyidból."

Amúgy nekem mindig csak akkor szólnak be, ha ők ketten v többen vannak, én meg egyedül. aztán meg meglepődnek, ha visszapofázom. vagy kiröhögnek

"Mi az? nem ezért jártok bulizni csajok?" - egy férfi az utcán, miután megfogta a fenekemet.

"De nagy melled van, hány ital után foghatom meg?" "Mit szórakozol velem, tök sokszor meghívtalak ez a minimum" - azóta nem hagyom meghívatni magamat, mert félek, hogy erre megy ki.

Kutyasétáltatás közben olyan 14 éves koromban: "De aranyos, megsimogathatom a szőrét? És a kutyát?"

Tegnap éjszakai buszra vártam, amikor egy magas, nagydarab, erősen illuminált állapotban lévő férfi az arcomba mászva megkérdezte: "Mit csinálsz te ilyenkor egyedül, kislány?" Nem válaszoltam, és arrébb léptem kettőt, mire utánam jött, és azt mondta: "Tudod mit, majd én hazakísérlek és TELEl.V.M A S...D A GE..MMEL." Rajtunk kívül még három férfi állt a megállóban, mindenki szobornak tettette magát. Annyi volt a szerencsém, hogy jött rögtön a busz, és nem szállt fel utánam a faszi.

"Véresre b...m az összes lyukad" - ezt mondta röhögve, miközben a karomat szorította a haverjai körében a tömött buszmegállóban. Senki sem avatkozott közbe. Beért a busz, amivel mentem volna, és ők is. Elengedett, odavetette, hogy annyira nem vagyok jó csaj, hogy miattam késse le a buszt. Én eggyel későbbivel mertem csak hazamenni.

12 éves voltam, az apám egyik barátja mondta, hogy ledugná a nyelvét a torkomig. Elmondtam apámnak (aki egy beteg állat), aki csak hümmögött, hogy "áááá, csak viccelt". Előtte és utána mindig k.rvának nevezett (apám), mert a vacak ruháimban is látszottak a domborulataim.

Sötét volt már, eltévedtem és megszólítottam egy pasast, hogy "Tudna segíteni? Ezt és ezt az utcát keresem." Szépen elmagyarázta, hogy merre kell mennem, aztán megkérdezte, hogy "És maga tudna nekem segíteni?" - csak akkor vettem észre, hogy amíg lejegyzeteltem az irányt, elôvette a f@rkât.

27 év körül lehettem, kétliteres kolaval a kezemben sétálva: "Bár az én f...omat markolnád ilyen jól!" 22-23 lehettem, mikor is: "B...nálak, míg megérted, milyen jó" - nyilván megértettem volna... Két éve, a 30. szülinapom előtt, 40 fokban fagyit eszegetve kaptam: "De jó a melled, b...d, az én fagyimat is nyalhatnád!" - utóbbi úriember az egyetemről jött ki éppen... És ez csak 3 a vagy 103-ból...

Babakocsiban pár hetes fiam tolom, utánam szól egy fickó: "Csinálnék neked még egyet". Hajnali busszal járok dolgozni, két éve minden reggel ott volt egy pasi a megállóban. Nagyjából egy időben ért ki velem. Nem csinált semmit, nem szólt soha, csak állt és bámult. A frász tört ki tőle. A buszra sosem szállt fel, velem csak állt és nézte, ahogy elmegyek. Egy hét után már rettegtem. Végül megkértem a férjemet, hogy kísérjen ki, azután kopott le, majd átszoktam a másik megállóra. Azóta is bennem van a félsz miatta. :(

Még télen térdig gipszben, mankóval bicegtem, 30 körüli véglény utánam ordít: "Megb...nálak még így is, te nyomorék!"

zaklat1

Fotó: Wikipédia

A beszólásokból klip készül, amiben "szuper színészemberek" mondják majd fel az utcán hallott mondatokat. További hozzászólásokért katt az eredeti posztra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: