SZEMPONT
A Rovatból

Így nézne ki az atomháború Észak-Korea és az USA között

Miközben egyre nő a feszültség Észak-Korea és az Egyesült Államok között, a szakértők már egy esetleges háború esélyeit latolgatják.


Miközben az USA-nak rohamosan szűkül a lehetősége, hogy megakadályozza Kim Dzsongunt a nukleáris fegyverkezésben, az észak-koreai szakértők már azt elemezgetik, Donald Trumpnak milyen hadászati lehetőségei vannak.

Az Independent pontokba szedve mérlegelte, hogyan nézne ki egy atomháború Észak-Korea és az Egyesült Államok között.

1. Végezhet az USA megelőző csapást?

Fennáll a veszély, hogy nem lenne elég hatékony. Észak Korea rakétáit szétszórták és elrejtették az ország hegyvidéki területein. Ha nem sikerül eltalálni őket, Szöulban 10 millió ember, Tokióban és környékén 38 millió ember, és több tízezer Északkelet-Ázsiában állomásozó amerikai katona lenne kiszolgáltatva a koreai rakétáknak. De még ha sikerül is elpusztítani őket, Dél-Korea akkor is ki lenne téve az észak-koreai tüzérség támadásának.

2. Miért vetne be Kim atomfegyvert?

Jeffrey Lewis, a kelet-ázsiai atomsorompó program igazgatója a Middlebury Nemzetközi Tanulmányok Intézetnél (Middlebury Institute of International Studies) úgy véli, még egy mérsékelt amerikai csapást is úgy értelmezhet a Kim Dzsongun-féle rezsim, hogy egy nagyobb támadást készít elő, és esetleg az atom bevetését választják.

korea

3. A rezsimváltás is egy opció?

Egy új vezetés nem feltétlenül változtatná meg az észak-koreai hozzáállást. Miután Kim évekig tanulmányozhatta a nyugati értékeket egy svájci intézetben, sokan azt remélték, hogy ha hatalomra jut, megnyitja az országot, de tévedtek. Ráadásul ha Kimet el akarják távolítani, a körülötte levőket is el kell – így nagyon hosszú lenne a feketelista. Kína, amely egy menekültkrízistől éppúgy tart, mint attól, hogy amerikai seregek masírozzanak a határa mentén, valószínűleg megerősítené a mostani vezetést.

4. Akkor marad a teljes háború?

Teljes megszállásra lenne szükség ahhoz, hogy gyorsan le lehessen szerelni Észak-Korea tüzérségét, rakétáit és nukleáris programjait. Ugyanakkor az amerikai mozgósítás legkisebb jele is arra indíthatja Észak-Koreát, hogy megelőző csapást indítson. Alighanem Kína és Oroszország is belesodródna.

korea3

5. Hogyan reagálna Észak-Korea?

A közvetlen reakció alighanem az lenne, hogy tűz alá vennék Szöult és közvetlen környékét. A tüzérség gyorsabban mozgósítható, mint a légi vagy tengeri egységek és a ballisztikus rakéták, amelyekkel atomtölteteket lőhetnek a dél-koreai, japán és amerikai katonai támaszpontokra. Bár ezek az országok rendelkeznek ballisztikus rakétaelhárító rendszerrel, nincs garancia rá, hogy mindent le tudnak lőni.

korea2

6. Mi lenne a gazdasági következménye egy háborúnak?

Dél-Korea adja a világgazdaság 1,9 százalékát, és olyan cégek hazája, mint a Samsung és a Hyundai. Ha a háború miatt visszaesne a termelésük, azt komolyan megérezné nem csak a térség, de az egész világ. A nemzetközi pénzügyi piacokat is óriási sokk érné rövidtávon, mindenki olyan megbízható befektetéseket választana, mint az arany, a dollár és a svájci frank. Becslések szerint legalább egy évtizedbe kerülne, hogy a világ Kína, az USA és az Európai Unió vezetésével kilábaljon a gazdasági válságból.

7. Milyen lehetőségek maradtak?

Sok elemző szerint ideje arról beszélni, hogyan lehetne elkerülni a helyzet tovább romlását. Meg kell akadályozni, hogy Észak-Korea termonukleáris fegyverhez jusson, vagy fejlettebb rakétákhoz, véli Lewis. Bármilyen rosszul is hangzik, ehhez jutalommal kell kecsegtetni az észak-koreai rezsimet, hogy hajlandó legyen visszaülni a tárgyalóasztalhoz.

Mindeközben Észak-Korea bejelentette, hogy készen áll az USA-val való háborúra. Donald Trump arra figyelmeztette Észak-Koreát, hogy ne fenyegesse tovább az USA-t, mert tűzzel és dühvel fogják szembetalálni magukat.

Képek: Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Fluor a kivégzős AI-videóról: Szégyellje magát mindenki, akinek ehhez a gusztustalan szarhoz köze van!
A rapper is elítélte a Fidesz Budapest Facebook-oldalán megjelent videót. Nem ő volt az első, aki kiakadt a legújabb háborús AI-videón.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 19.



Közéleti vihart kavart az a mesterséges intelligenciával készült kampányvideó, ami csütörtökön jelent meg a Fidesz Budapest Facebook-oldalán. A felvételen egy kislány az édesanyját kérdezi, mikor jön haza az apja, miközben a párbeszédet háborús képsorok szakítják meg, bemutatva a férfi kivégzését.

A videó Fluorhoz is eljutott, aki korlátozott ideig elérhető Instagram-történetében reagált a látottakra, vette észre a 24.hu.

„Szégyellje magát mindenki, akinek ehhez a gusztustalan szarhoz köze van!”

– írta a rapper.

Korábban a Tisza Párt elnöke, Magyar Péter a közösségi oldalán posztolt a videóról. Szerinte a Fidesz ezzel minden határt túllépett.

„Amit most tettek Orbánék, az a legalapvetőbb emberi és erkölcsi normákat tiporja sárba. Gyerekekkel, kivégzéssel, félelemkeltéssel játszani, ez nem politika, ez lelketlen manipuláció! Gyomorforgató, megbocsáthatatlan és mélységesen felháborító” – fogalmazott a politikus, aki a videó eltávolítását és bocsánatkérést követelt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Így lehet 10-11 órát eltölteni a sürgősségin” – Videóban számolt be elképesztő kálváriájáról a Szeretlek Magyarország riportere
Vencelnek órákat kellett várnia, miközben rossz leletet kapott és még egy mentősökre támadó férfit is elé soroltak. A személyzet kedvessége volt az egyetlen pozitívum a káoszban.


A Szeretlek Magyarország videósa egy előadás közben lett rosszul, elképesztő vesegörcsök kínozták, így orvosai tanácsára a sürgősségi osztály felé vette az irányt. A kórházban töltött tíz órájáról készített élménybeszámolót, amelyben a magyar egészségügy minden nyűgét és báját megtapasztalta.

„Így lehet 10-11 órát eltölteni a sürgősségin 2026 Magyarországen” – kezdte kálváriájának történetét Vencel, aki hangsúlyozta, beszámolójában „nulla ferdítés” lesz. Reggel fél 11-kor lépett be a kórházba, ahol rögtön adminisztrációs falba ütközött. Mivel nem volt nála a TAJ-kártyája, és a lakcíme Zalaegerszegen van, körülményessé vált a felvétele.

„Nem örültek nekem közvetlen, hogy Budapesten vagyok, noha Budapesten adtam elő, tehát én mondtam nekik, hogy én Budapesten vagyok, én Budapesten adtam elő, segítsenek már rajtam, hát nem hiszem el”

– panaszolta.

Az első akadályok után egy kedves orvos vagy beteghordó kísérte be, ám ekkor vette kezdetét az igazi tortúra.

„Körülbelül másfél-két órán át szerintem rám sem basztak, hogyha lehetek őszinte”

– fogalmazott a riporter. Végül behívták, vért vettek tőle és infúziót is kapott a fájdalmaira, amit „nagyon-nagyon király”-nak nevezett. Az örömbe azonban üröm vegyült:

az infúziós állvány lába rossz volt, így minden alkalommal kézben kellett cipelnie, miközben mosdóba kísérték, ami „kicsit sem volt megalázó”. Ezt követően újabb órák teltek el várakozással, majd jött a döbbenetes hír: valószínűleg összecserélték a vérmintáját.

Az eredmények ugyanis egyáltalán nem feleltek meg a korának. „Semmi értelme nincsen annak, amit látnak a lapon, ez a lényeg” – összegezte a helyzetet. A kórházi személyzet így a vizsgálatok megismétlése mellett döntött, miután Vencel már 4-5 órát töltött a sürgősségin. Újabb vizeletminta és vérvétel következett.

A magyarországi sürgősségi osztályokon a betegeket állapotuk súlyossága szerint rangsorolják, vagyis triázsolják. A nem életveszélyes állapotban lévő páciensek, mint Vencel is, gyakran órákat kénytelenek várni, amíg egy súlyosabb eset ellátása zajlik. Ez a rendszer az ellátóhelyek leterheltsége miatt elkerülhetetlen.

Este hat óra körül jutottak el odáig az orvosok, hogy CT-vizsgálatra küldenék, de a várakozás nem ért véget, mivel folyamatosan érkeztek a súlyosabb esetek, akiket érthető módon előre vettek. Vencel több abszurd jelenetnek is szemtanúja volt.

Volt egy beteg, aki folyamatosan káromkodott, majd az ágyból kiszökve a mosdóban esett el. Egy másik férfit pedig azért soroltak elé, mert korábban rátámadt a mentősökre.

„Körülbelül olyan 20 óra, 10 perc környékén, 20 óra, 20 perc környékén tájékoztatott az orvos arról, hogy mik lettek végül is az eredmények” – mesélte Vencel. A CT végül azt igazolta, amit ő maga is sejtett a veseköveiről.

A diagnózis után gyógyszereket kapott, de még a zárójelentésre is várnia kellett, így végül este háromnegyed 9 körül, közel tíz óra után hagyhatta el a kórházat.

„Nagyon sok időt töltöttem el, annak ellenére, hogy összesen egyetlen egy labort és egyetlen egy CT-t kaptam. Ez Magyarországon 8-9-10 órában kerül jelenleg a sürgőségén”

– vonta le a következtetést.

Bosszankodva távozott, de a negatívumok mellett a pozitív élményeket is kiemelte. Az orvosokról és ápolókról azt mondta, „mindenki megfelelően szakmailag felkészült volt, és nagyon-nagyon-nagyon kedves volt velem”. Úgy érezte,

a probléma nem a személyzettel, hanem a rendszerrel van: a vizsgálatokhoz való hozzáférés rendkívül körülményes, a kórház nincs felkészülve a betegek gyors ellátására.

A hosszú várakozásnak azonban volt egy váratlan hozadéka: a váróban a sorstársak között közösség épült. „Nagyon-nagyon kedves emberekkel találkoztam ott a váróban, és a váróban már mindenki politizált, és szinte barátságot kötött. Úgyhogy ez a nap végén egy jó élmény volt” – zárta történetét Vencel.

Tízórás kálvária a sürgősségin:

@szeretlekmagyarorszag.hu #kórház #magyar #vlog #szeretlekmagyarország #szmo ♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A MOL tankereket rendelt, üzemanyaghiány nem valószínű, de az árak szinte biztosan emelkednek – mondja Deák András energiapolitikai szakértő
Bármi is lesz a Barátság kőolajvezetékkel, hónapokon belül így is úgy is le kell mondanunk az orosz olajról – mondja a szakértő, aki szerint a MOL-nál most rohamléptekben dolgoznak az átálláson. Ha tengeren át jön az olaj, az drágulást jelent a benzinkutakon.


A MOL kezdeményezte, hogy hozzányúlhasson az ország startégiai olajtartalékhához, mivel hetek óta egyáltalán nem jön kőolaj a Barátság vezetéken. Az ukránok egy orosz bombázásra hivatkoznak, aminek a következményeit még nem sikerült felszámolni, az Orbán kormány szerint azonban szándokosan akadályozzák a szállításokat. Válaszul a magyar és a szlovák kormány is leállította Ukrajna dízel-ellátását.

Mi történik most? Újraindul, vagy végleg leáll az ukrajnai tranzit? És ha leáll, milyen üzemanyagárakra számíthatunk? Deák András energiapolitikai szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.

— Mit jelent az, hogy a MOL kezdeményezte a stratégiai készletek felhasználását?

— A stratégiai készletek egy külön testület kezében vannak, ez a Szénhidrogén Készletező Szövetség. Nem tudom, hogy a belső eljárásaik hogyan működnek, de valószínűleg a kormánynak rá kell bólintania. Ennek a célja az, hogy amíg a tengeri szállítmányok nem érkeznek meg (a MOL most rendelt egy csomó tankert, de idő, amíg azok ideérnek), ezt az átmeneti helyzetet áthidalja. A kereskedelmi készletei valószínűleg elfogytak, a tankeres és az Adria-vezetéken keresztüli szállítás még nem futott fel, ezt a 20–30 napot kell áthidalni.

— Tehát az autósoknak nem kell attól tartaniuk, hogy üres benzinkutak fogadják őket?

— Rövid távon biztosan nem. A stratégiai készlet 90-96 napig elég. Amit most lehívnak belőle (többféle tartalék van, tehát gázolaj, benzin, kerozin és nyersolaj), az a nyersolajrésznek körülbelül a harmada. Ez egy átmeneti intézkedés, tehát a stratégiai készlet java még érintetlen marad. A környező országoknak is vannak stratégiai készleteik, és jellemzően meg tudjuk kérni őket, hogy segítsenek. Tehát én

nagyon-nagyon valószínűtlennek látom, hogy itt bármiféle benzin- vagy üzemanyaghiány kialakuljon.

Ha nem elég az, amit be tudnak hozni és fel tudnak dolgozni, akkor a környékbeli finomítók fognak ide hozni üzemanyagot. Például Schwechat nem Sopronig, hanem Győrig fogja ellátni az országot. Ez megoldható, nyilvánvalóan ez árnövekedéssel jár. Tehát első körben amire számítani lehet, hogy a MOL-nak, főleg a pozsonyi finomítónál lesznek szűkösségei, és emiatt az exporttevékenysége fog visszaesni. Azaz a cseh piacot kevésbé fogja ellátni, vagy Ausztriát, és akkor ezeket a hiányokat a kralupy-i és az egyéb csehországi finomítók kell, hogy kitöltsék. A második körben jön az, hogy Magyarországon meg Szlovákiában is talán lehet valami hiány, de ezt szintén ezek a finomítók fogják pótolni, ami nyilvánvalóan azzal fog járni, hogy felmennek a helyi finomítási marzsok.

— Vagyis üzemanyaghiány valószínűleg nem lesz, de áremelkedésről lehet szó.

— Az majdnem biztos. Bár nagyon bonyolultan áll össze egy üzemanyagár. Eleve a kétharmada adó, ott kezdődik. Ha a kormány kompenzálni szeretné az árnövekedést, akkor az adók terhére simán meg tudná csinálni. Lehet, olyan megoldás is, hogy a MOL profitja és marzsa csökken, ott is bőven van mit engedni. Ha valami ezen felül marad, az lesz az árnövekedés.

Az biztos, hogy a tengeri úton való beszállítás költségesebb és macerásabb folyamat, mint a Barátságon idehozni.

Tankereket kell bérelni, idehozni, átpakolni a hajóról a vezetékbe, a vezetéken felhozni. Ez majdnem biztos, hogy valamivel, nem nagyon, de pár százalékkal drágább lesz a végén, főleg akkor, ha nem orosz olajat tudunk rajta behozni. Ugye a horvátok még vitatják, hogy orosz olajat hozzanak fel a saját rendszerükön keresztül, nyilvánvalóan az amerikai vagy akár az európai szankcióktól félnek. Ha nem tudunk rajta orosz olajat behozni, akkor azért lehet, hogy még egy picivel drágább lesz. De összességében ez az üzemanyag-árnövekedés szerintem maximum 3–5 százalékos lehet, ennyi, ami indokolt.

— És ez a drágulás maradhat hosszabb távon is?

— Igen, ez mindenképpen költségesebb lesz, még akkor is, ha minden kiépül. Annál kényelmesebb állapot nincs, mint hogy beteszik Szibériában a cső egyik végén, és kijön a finomító területén a másik végén.

Most egy más, biztosan költségesebb üzemmódra kell átállni. Mivel nem készültünk fel rá teljesen az elmúlt négy évben, most rohamléptekben kell befejezni a felkészülést.

Ha ezeket az egységeket megépítjük, akkor a kezdeti nagyobb árnövekmény csökkenni fog. De valami marad. Nem gondolom, hogy ugyanarra az árszintre vissza tudunk menni.

— Gyakran látni a közösségi médiában, hogy Csehországban olcsóbb az üzemanyag, pedig nekik sincs tengerpartjuk. Mi a különbség, ami miatt ők olcsóbbak tudnak lenni? Csak az adó?

— Ez elég bonyolult, nem fogok teljes körű választ adni. A csehek is szenvedtek, nekik is volt egy szűkös időszakuk. A TAL-vezeték nevű rendszerük (Transalpine Pipeline), ami Észak-Olaszországból viszi fel az olajat, ez látja el Schwechatot is, tehát az osztrákok sosem használtak orosz olajat, szintén tengerről jön. Ott is volt a csővezetékben egy szűkület, amit bővíteniük kellett. Így tudták megoldani. De a végső fogyasztói ár majdnem teljes egészében az adón múlik. A betáplálásból és a finomítói marzsokból adódó különbségek minimálisak, mert

az ár 60–70 százaléka adó. Van egy jövedéki adó, ami egy fix összeg literenként. Ott van az áfa, ami nálunk valószínűleg magasabb, ez önmagában sokat megmagyaráz.

És vannak még különböző díjak, illetékek, vagy akár extraprofitadó. És van egy harmadik elem: hogy a helyi finomítói vállalat mennyire monopol helyzetben van az árazást illetően. E tekintetben a MOL pozíciója nagyon erős. Kevés versenytársa van, mert övé a pozsonyi finomító, a rijekai finomító, és most már úgy néz ki, a szerb finomító is az övé lesz. A környéken Schwechat az egyetlen komolyabb kihívó. Ez itt nem egy túl erős versenypiac. A cseh finomítók jobban integrálva vannak a nyugat-európai rendszerbe, az egy versenyzőbb piac, kevésbé tudnak oligopol árazni. Ez is szerepet játszik, és ez nagyjából látszik a MOL profitján is. Talán a versenyhatóságnak lenne itt tennivalója.

— Maradhat-e olcsóbb az orosz olaj, ha az is tengeri úton érkezik?

— A szankciók és sok más ok miatt jelen pillanatban az Urals típusú olaj ára diszkonttal forog. Műszakilag nem indokolt mértékben, de olcsóbb. Ezért jó venni. Ezt a nyereséget különben jellemzően elvonják, nem igazán kerül az autósokhoz. Egyfelől a MOL kapja meg, és nem tudom, ezt mennyiben engedi át a fogyasztóknak, másfelől bizonyos szint fölött a kormány elvonja. Ezért racionálisan azt gondolnám, hogy a váltás az orosz olajról más olajra inkább a MOL nyereségét apasztja majd, semmint a benzinárakat növeli.

— Vagy az állami költségvetést, hiszen elmarad az extraprofitadó.

— A szabályozást többször megváltoztatták már, de a vége felé, az utóbbi időben már nem volt olyan nagy összeg, amit a költségvetés kapott.

— Magyarországnak és Szlovákiának van egyéves mentessége az orosz olajimportra, de ez Horvátországra nem vonatkozik. A mentesség pedig konkrétan a szárazföldi szállításra szólt, ugye?

— Több dolog van. Van egy amerikai szankciós rendszer. Pontosan nem láttam az OFAC (Office of Foreign Assets Control) szövegét, de a probléma az volt, hogy megtiltották a Rosznyefttel és a Lukoillal való kereskedelmi ügyleteket bármilyen formában. Mi arra kaptunk egy év mentességet, hogy még vehessünk tőlük olajat. Nyilván ezt nem a horvátok kapták, és elvileg, attól függ, hol vesszük át, a horvátok nem lépnek kereskedelmi kapcsolatba sem a Rosznyefttel, sem a Lukoillal, mert a MOL-lal dolgoznak.

Ettől függetlenül a horvátok félhetnek attól, hogy az OFAC nem így fogja ezt értelmezni, ahogy nemrég Szerbiában is voltak ebből problémák. Meg kell kérdezni az amerikaiakat, hogy a Rosznyeft vagy a Lukoil olaját felvihetik-e a rendszerükön.

Ez az amerikai szankció, erre van egyéves haladék. És akkor van az európai szankciós rendszer, ami szintén bonyolult, mert a magyarok kaptak régen egy engedményt, de ennek a szövegét sem láttam. Ezt is értelmezni kell. A horvátok itt is félhetnek, hogy az Európai Bizottság nem úgy értelmezi, ahogy mi. Ezeket ki kell deríteni, és végül a horvátokon múlik, milyen mértékű szankciós kockázatot vállalnak.

— A magyar kormány annak idején azzal érvelt a mentesség mellett, hogy tengerpart híján csak csővezetéken tud olajat importálni. Ha most az Adria felől, tengeri úton érkezik az olaj, ez az érvelés megdől.

— 2022-ben, a szankciók bevezetésekor kaptuk ezt a kedvezményt. Nem emlékszem a normaszövegre, és azóta rengeteg új intézkedés született. Akkor a kormány azt mondta, hogy ők szankciós engedményt kaptak a Barátságra, és ha azon nem tudnak venni, akkor a horvátokon keresztül is. Nem tudom, ez igaz-e, és azóta milyen változás történt, és a horvátok is így gondolják-e. Ez három nyomós, ravasz kérdés. Ilyen helyzetben meg kell kérdezni az amerikai pénzügyminisztériumot, az OFAC-ot, és meg kell kérdezni az Európai Bizottságot, hogy ezt lehet-e így. Lehet, hogy ezt a horvátok futják meg, lehet, hogy a magyarok, a MOL vagy a Janaf, de olyan régen történt minden, hogy ki tudja, működik-e még így. Ezeket az értelmezéseket be kell gyűjteni, mielőtt az ember ilyesmire vállalkozik.

— Az idő viszont ketyeg. A MOL ezek szerint már rendelt tankereket. Azokon milyen olaj van?

— Nem tudom, bevallom. De felesleges ezen nagyon agyalni, mert még mindig befelé haladunk a szankciós rendszerbe. Hiába mondjuk, hogy a háborúnak mindjárt vége, az intézkedések egyre inkább tiltó jellegűek. Az amerikaiaktól egyéves mentességet kaptunk, ergo, ha ezt nem hosszabbítják meg, márpedig miért adnának egyéves mentességet, ha aztán azt meg akarnák hosszabbítani, akkor nagy a veszélye, hogy idén novemberben véget ér a dolog. Az Európai Unió részéről 2027 őszén legkésőbb végleg le kellene állni ezzel. Egyre kisebb a lehetősége, hogy orosz olajat vegyünk. Eddig halogattunk, de most már hátrálunk is. Nem véletlenül köt a kormány egy csomó alternatív gázbeszállítási szerződést 2027–28-ra, mert akármit is mondanak, arra készülnek, hogy nem fognak tudni orosz gázt venni. Az olajjal is ugyanez a helyzet.

Itt most pár hónapról van szó, és nagy valószínűséggel fel kell adni az orosz betáplálást.

Hogy ezt áprilisban tesszük-e vagy novemberben, annak a jelentősége már nem olyan nagy.

— A százhalombattai és a pozsonyi finomító is az uráli típusú olajra van optimalizálva. Hogy áll most az átállás másfajta nyersolaj feldolgozására?

— Régen az uráli olajra volt optimalizálva a rendszer. Ilyenkor nem az egész finomítót építik át, hanem inkább megpróbálnak más olajfajtákból bekeveréssel előállítani egy olyan típusú olajat, ami hasonlít az urálira. Ehhez kell egy keverőegység, ami egyébként már épül Százhalombattán, ami össze tudja keverni a különböző olajfajtákat, illetve pár nagy tartály helyett sok közepes, amiben ezeket elkülönítve tudják tárolni. Ezeket kell megépíteni, és kismillió helyen hozzá kell nyúlni az infrastruktúrához, mert ez egy bonyolult dolog. Ezt meg lehetett volna csinálni korábban, a környéken mindenki más meg tudta csinálni. Nyilván ezzel vártunk, amivel anyagilag jól jártunk, nehogy félreértés legyen, de

most már gyorsított ütemben csinálja a cég. Különböző ígéretek vannak, hogy ősszel, illetve 2027 elején ez a folyamat befejeződik,

és akkor teljes mértékben tudunk majd más típusú olajokból üzemanyagot előállítani.

— Ha minden kötél szakad, mikortól mondhatjuk biztonsággal, hogy az ország üzemanyag-ellátása nem uráli típusú olajjal is megoldható?

— Már most is meg tudjuk csinálni, csak többletköltséggel. Ha nincsen bekeverésünk, akkor majdnem ugyanolyan típusú olajat kell venni, mint az uráli, és lehet, hogy nem tudjuk ugyanazt a kihozatalt produkálni. Ez kémia. Szűkebb olajminőségi spektrumból tudunk csak válogatni, mert nem tudunk nehezebb, olcsóbb olajat megvenni és tíz százalékban bekeverni. Meg kell venni a piacról a drágább olajat, ami hasonlít az urálihoz, és ha az valamennyire különbözik tőle, lehet, hogy nem tudunk belőle annyi benzint meg gázolajat előállítani. Most is tudjuk ezt csinálni, csak költséges. A bekeverő inkább a választékot növeli, hogy a finomító milyen fajtákat tud megvenni és összehozni. Ezért van az olajkereskedő szakmája: válogat a tankerekből a világtengereken, és amit olcsón meg tud venni, azt behozza ide.

— A magyar kormány egyelőre a jelek szerint mindent megtesz, hogy továbbra is orosz olajhoz jusson, és arról sem mondtak le, hogy újrainduljon a Barátság vezeték. Szerdán például a szlovákokkal együtt úgy döntöttek, hogy leállítják az Ukrajnába irányuló dízelszállításokat, ami szerintük válasz az ukrán zsarolásra. Mennyire hozhatja ez nehéz helyzetbe Ukrajnát?

— Én úgy tudom, hogy a fő dízelgyártó a pozsonyi finomító, és a szlovák mennyiség volt a mérvadó. Azt nem is tudom, hogy vezetéken ment-e vagy vasúton. Talán a teljes ukrán dízeligény 10-15 százalékáról volt szó. Ha ehhez Magyarországról is ment dízel, akkor ez felmehetett 20-25 százalékra. De általában az ukrajnai ellátás a múltban tengeren keresztül valósult meg. Ott volt Burgaszban a finomító a tengerparton, ott finomították, és onnan vitték be az országba. Nem tudom, hogy ez a háborús, katonai körülmények között mennyire működhetett, de a tengerpart mentén hajóztak végig. Konstancából is jöhetett, ott is van finomító. Tehát az a legkézenfekvőbb útvonal ezeknek a piacoknak az ellátására.

— Mit tudunk a Barátság vezeték állapotáról? Egyes hírek szerint teljesen üzemképes.

— Szijjártó Péter olyasmit mondott legutóbb, hogy a vezeték rendben van, de az azt árammal ellátó alállomást nem hozták rendbe az ukránok. Tehát az elektromos csatlakozással van gond. Ez sok mindent jelenthet. Lehet az, ahogy Szijjártó mondja, hogy tudatosan nem állították helyre.

Lehet egy ukrán politikai számítás is mögötte, hogy most már elég volt. Ezt mondja a magyar fél is,

nem is tudom, mennyire nyíltan, de gondolom, Szijjártó Péter a maga sajátos stílusában ezt nyíltan kimondja: hogy beavatkoznak a magyar választásokba. Lehet, hogy így van. De lehet csupán annyi az ok, hogy úgy gondolják, az oroszok úgyis újra szétlőnék. Az is elképzelhető, hogy mivel az oroszok rengeteg alállomást szétlőnek, az ukránok azt mondták, hogy előbb a lakosságot próbálják meg ellátni árammal, és csak azután jutnak el az ipari infrastruktúrákhoz. Ezek nem ugyanazok az okok, tehát sokféleképpen lehet ezt kommentálni. Lehet úgy, ahogy Szijjártó teszi: márpedig Ukrajnának kötelessége lenne az olajtranzitot biztosítani. De lehet úgy is, ahogy egy ukrán kormány tenné: bocs, de előbb a lakosság áramellátását próbálom megoldani, oda kellenek az eszközök. Majd ha ez megvan, hiszen ott vannak a szerencsétlenek fűtés és áram nélkül, akkor jutok el a többihez. Ez mind lehetséges, de hogy melyik a valós ok, azt nem tudom.

— Kinek fáj ez most jobban? Magyarországnak, mert a tengeren kell megoldania az importot, vagy Ukrajnának, amely elesik egy viszonylag biztonságos szállítási útvonaltól?

— Ukrajna meg fogja oldani máshogy. Ez nem egy kivitelezhetetlen dolog. Lehet, hogy van valami többletköltsége, de ha mást nem, beviszik vasúton. Az ukrán olajfinomítás a háború kezdete óta nem működik, tehát ennél nagyobb volumeneket is megoldottak már. Ettől függetlenül ez valószínűleg egy vesztes-vesztes stratégia: mindenkinek többe fog kerülni.

— Mennyire éri meg ez a fajta konfliktusos külpolitika? Mert ha tényleg csak pár százalék az a dízelmennyiség, amit Magyarország Ukrajnának szállít, akkor minek ez a nagy hűhó?

— A helyzet nem erről szól valójában. Most vissza kell fogni a finomítói termelést, mert nem lesz annyi nyersolajunk. Ezért kell a stratégiai készlethez is hozzányúlni. Ilyen állapotban az első dolog, amit le fogunk állítan, amire a MOL is törekedni fog, az az export. Első ilyenkor a hazai piac. Szerintem itt egy üzleti döntés van a háttérben: mivel nem tudjuk teljes egészében kihasználni a finomítói kapacitást, nem fog exportra dízel jutni. Hát állítsuk le az exportot, vagy szűkítsük.

Ezt pedig Szijjártó Péter átkeretezi úgy, hogy most bosszút állunk, nem adunk dízelt az ukránoknak. Miközben valójában a belső piac szívja el ezt a mennyiséget.

Ezek a kormányzati bejelentések a valóság tükrében kissé hóbortos magyarázatai annak, ami amúgy is bekövetkezne. Én így állítanám fel a logikai sorrendet: ha Szijjártó nem mondta volna ezt, akkor is valószínűleg csökkent volna az Ukrajnába irányuló dízelexportunk, mert nincs annyi nyersolajunk, amennyit fel tudnánk dolgozni.

— Reális a Barátság-vezeték újraindítása?

— Ezt ember meg nem mondhatja. Én azt szoktam mondani, hogy négy éve tart ez a háború. Eddig mázlink volt, hogy nem zárták el véglegesen. Ki gondolná, hogy két, egymással háborúban álló fél nem tette meg egymásnak ezt a „kedvességet”. Pontosan nem látom az okokat, sokféle oka lehet, amiért most nem működik. Számomra ez nem világos. Nem vagyok benne biztos, hogy nem indul újra idővel, nem tudom, mi lesz a háború után. De a külpolitikai helyzettől függetlenül, pusztán ellátásbiztonságilag abszurd volt eddig is, hogy egy ennyire bizonytalan vezetéktől függjünk. Én azt mondom, most érvényesült a papírforma, erre lehetett számítani, senkit nem kell, hogy meglepjen. Törvényszerű, ami történt.

— Mindeközben az Adria-vezeték felől, Horvátországgal sem rózsás a kapcsolat. Ott is szünet nélkül megy az adok-kapok a két külügyminiszter között. Nyilván sokkal olajozottabban mennének a dolgok, ha a magyar-horvát viszony normális lenne...

— A horvát ügy szerintem az állatorvosi lova ennek az egésznek. Az történt, hogy korábban egy csomó konfliktust szőnyeg alá söpörtünk. A MOL-nak voltak igényei a horvátok felé, ez perré is fajult, a horvátok is bele akartak szólni az INA működésébe. A MOL érthető okokból ebbe nem ment bele. Az egész konfliktust a MOL eddig nagyjából úgy kezelte, hogy „mi vagyunk a nagyobbak, nem tudtok beleszólni”.

Most a horvátok revansot vehetnek a szállítási monopóliumuk által.

Gyanítom, a magyar fél mindig csak az olajtranzitról és a JANAF kérdéséről szeretne beszélni, a horvát fél viszont szeretné megnyitni a többi, szőnyeg alá söpört témát is: ki kontrollálja az INA-t, hogyan születnek a döntések. Tudomásom szerint a MOL ettől elzárkózik. Különben ez volt az egyik oka annak azon túl, hogy a magyar kormány is nagyon sztárolta az orosz relációt, hogy a MOL-nak se nagyon akaródzott ettől elmozdulnia, mert a horvátok felé sem tudtak szabadon lépni. Én azt látom, hogy ezt az egész energiaellátási kérdést, annak biztonsági aspektusait úgy, ahogy van, besöpörtük a szőnyeg alá, nem foglalkoztunk vele. Bizonyos szempontból voluntaristák voltunk, mert azt mondtuk, hogy a Barátság vezeték végül is működik, majd csak véget ér a háború, és akkor minden rendben lesz. És most ránk főtt a kávé.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Péter a csapatkapitány” – Kapitány István a miniszterelnöki esélyeiről, a kormány történelmi vétkéről és az átvilágítandó NER-szerződésekről beszélt
Látja magát miniszterelnökként? A gazdasági guru egyenes választ adott, és arról is beszélt, mi lesz az elmúlt években felhalmozott vagyonokkal.


A 24.hu-nak adott interjújában Kapitány István, a Tisza Párt gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője beszélt a közéleti szerepvállalásának okairól, a párt gazdasági terveiről és a Magyar Péter elleni lejáratókampányról is.

Arra a kérdésre, hogy a miniszterelnöki esélyeit latolgató online fogadási oldalakon megjelent a neve, Kapitány István egyértelművé tette, hogy nem foglalkozik ilyesmivel.

„Nulla százalékot, nem is foglalkozom ilyesmivel” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a Tiszában Magyar Péter a vezető. „Péter a csapatkapitány” – szögezte le.

Állítása szerint azért vállalt szerepet, mert hozzá szeretne járulni az ország gazdasági helyzetének javításához. Úgy látja, Magyarország gazdasági teljesítménye elfogadhatatlanul rossz a környező országokhoz képest, szinte egyetlen mutató sem jó, a GDP-től a lakossági fogyasztáson át az inflációig. Célja, hogy szakértőként segítse egy olyan program és kormányzati struktúra létrehozását, amely sikeresebbé teheti a magyar gazdaságot.

A leendő kormányzati szerepét firtató kérdésre azt mondta, szakértőként csatlakozott, nem pozíciókért, és a konkrét szerepköre a kormányalakításkor dől majd el. Motivációjaként azt említette, hogy külföldön dolgozó magyarként rossz volt látnia, hogy

„Magyarország teljesítménye a leggyengébb az Európai Unióban a legtöbb mérhető mutatóban, és a kormány már jó ideje nem azon dolgozik, hogy megváltoztassa ezeket a számokat, hanem kifogásokat keres.”

Szerinte a kormány a külső tényezőkre, például a háborúra hivatkozik, miközben a szomszédos országok gazdasága növekszik.

„A környező országokhoz képest is elfogadhatatlanul rossz a gazdasági teljesítmény, de nemcsak a GDP-ben, hanem a lakossági fogyasztásban, a beruházásokban, az iparban, az inflációban –gyakorlatilag nincs olyan adat, ami jó lenne.”

A Magyar Péterrel szemben kilátásba helyezett lejáratókampány Kapitány István elmondása szerint nem tántorította el, sőt. „Ez az ügy megerősített abban, hogy a legjobb helyen vagyok, és nemcsak gazdaságilag kell rendbe tenni az országot, hanem morálisan is” – fogalmazott. Úgy véli, a hatalom ezzel átlépett egy határt, és a módszer kontraproduktív, mert csak megerősíti a változást akarók hitét.

„Ezzel a módszerrel a hatalom átlépett egy olyan határt, amit nem lett volna szabad” – tette hozzá.

A politikai szerepvállalása előtt a családja megkérdezte tőle, hogy biztosan ezt akarja-e, de politikai vagy üzleti ellenfeleitől nem kapott negatív jelzéseket. Arról is beszélt, ironikusnak tartja, hogy nemrég még állami kitüntetést kapott és példaképként mutatták be a kormánymédiában, majd két hónappal később már mindent összehordtak róla. A közéleti szerepvállalás gondolata régóta érlelődött benne, mert mindig is próbált segíteni a társadalomnak. Hangsúlyozta, hogy Magyarország jövője egyértelműen Nyugaton van.

„A mi jövőnk Nyugaton van, ezt Szent István óta tudjuk” – mondta, kiemelve a tiszta és világos nyugati orientáció fontosságát.

Kapitány István szerint a 2010 utáni kormány elszalasztott egy történelmi lehetőséget a felzárkózásra. Úgy látja, a kormány célja nem az ország sikere volt.

„Ezt a lehetőséget a mostani kormány elszalasztotta, mert nem azt tűzték ki célul, hogy Magyarország sikeres legyen, hanem magukat és a családjaikat akarták gyarapítani” – állította, hozzátéve, hogy ez „történelmi vétek”.

A Tiszához való csatlakozása tanácsadóként indult, a folyamatot felgyorsította, hogy egy Magyar Péterrel közös fotója mekkora visszhangot váltott ki.

A kormány beruházáspolitikáját, különösen az akkumulátorgyárakra való koncentrációt, kockázatosnak tartja. Bár elismeri az elektromos autózás jövőjét, szerinte az összeszerelő-üzemekre épülő stratégia hosszú távon nem fenntartható magyar hozzáadott érték nélkül. Egy Tisza-kormány a meglévő beruházások szerződéseit és környezeti engedélyeit is felülvizsgálná, és a jövőben más elvek mentén támogatná a befektetéseket. „Olyan új ipari beruházásokat nem fogunk végrehajtani és támogatni, ahol az egyedüli hozzáadott értékünk az, hogy olcsón adjuk a területet, olcsón biztosítjuk az infrastruktúrát, és óriási támogatásokat adunk” – jelentette ki. Azt is garantálta, hogy nem a szalagátvágások száma lesz a fontos. „Garantálhatom, nem azt fogjuk számolgatni, hogy hány megnyitó eseményen vágunk át szalagot.”

A párt programjának forrásairól szólva elmondta, a befagyasztott uniós pénzek hazahozatalát, a korrupció visszaszorítását és a pazarló költekezés – például a propagandakiadások – leállítását tartja a legfontosabbnak.

„Szinte hihetetlen, hogy 8 ezer milliárd forintot nem hozunk haza az Európai Uniótól azért, mert a kormány nem hajlandó megvalósítani olyan dolgokat, amelyek egyébként is az ország érdekét szolgálják” - fűzte hozzá.

Úgy véli, a legjobb befektetés az egészségügy és az oktatás fejlesztése. „Mint gazdasági szakember mondom: a legjobb befektetés, ha az egészségügyre és az oktatásra költünk” – hangsúlyozta. Szerinte a magyar gazdaság lemaradásának egyik oka, hogy a hazai startupok és innovatív vállalkozások helyett az összeszerelő-üzemekre fókuszáltak.

A NER-cégekkel és a koncessziós szerződésekkel kapcsolatban azt mondta, mindent a jog keretei között fognak felülvizsgálni. „Az összes szerződést, koncessziós szerződést, amit említett, át kell nézni” – ígérte. Elismerte, hogy a változás nem megy egyik napról a másikra, de a cél egyenlő versenyfeltételeket teremteni.

„Nincs olyan, hogy egy, két vagy három hónap alatt minden helyreáll és tökéletes lesz. De ha az emberek és a vállalkozások azt látják, hogy jó irányba változnak a dolgok, a bizalmuk is visszatér.”

Az energiapolitika kapcsán kifejtette, hogy a cél az orosz energiafüggőség megszüntetése, nem a partnerség teljes felmondása. „Először is: mi az orosz függőséget, nem az orosz partnerséget szüntetnénk meg” – pontosított.

Az uniós, 2027 végén életbe lépő tilalommal kapcsolatban úgy számolnak, hogy addigra befejeződik az ukrajnai háború, így a szankciós intézkedés okafogyottá válhat. A legfontosabbnak azt tartja, hogy Magyarország szabadon dönthessen az energiaforrásairól. „De mi azt szeretnénk, annak vagyunk az elkötelezett hívei, hogy a mi döntésünk legyen, hogy kitől, hogyan és milyen feltételek között szerzünk be energiaforrásokat.”

Orbán Viktor őt érintő kritikájára reagálva, miszerint aki az orosz energiáról való leválást hirdeti a rezsicsökkentés megtartásával, az vagy buta, vagy hazudik, Kapitány István szakmai alapon vitatta az állítást. Szerinte nincs érdemi különbség az orosz és a piaci árú gáz között, ezért a miniszterelnök állítását „nem tartja szakmainak”. A személyeskedést kerülve az emberek döntésére bízza, kinek hisznek.

Saját politikai beállítottságáról azt mondta, nem szereti a skatulyákat. Értékrendjének alapja a család, a magyarság és a kölcsönös tisztelet. A technokrata jelzőt elfogadja, ha az a szakértelemre utal, de magát emocionális, együttműködésre törekvő embernek tartja. Végül hozzátette:

„Nem hiszek az autokrata vezetésben – ez is fontos oka annak, hogy itt vagyok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk