Hülyéskedős énekórával indítják be a gyerekeket
Hetente előkerültek az ütőhangszerek és a basszusgitár a Sásdi Általános Iskolában, ahol uniós pénzből tartottak énekórát a helyi gyerekeknek. Martina örült, hogy már nem csak otthon tud Katy Perryt énekelni, Patrícia izgult, nehogy elvétse a tánclépést, Levente jólesően hülyéskedett, az énektanárnő pedig reméli, hogy ezután az iskolai órán is lelkesebbek lesznek az amúgy alvós gyerekek.
Egy-két-há! Hangosnak kell lennie, hogy megadja az ütemet” – mondta a zenetanár, mielőtt a ötödikes és hatodikos gyerekekből álló csoport rázendített volna:
“Esik eső fúj a szél, szakadhat a hó, Sásdon járok suliba, mert ide járni jó!”
Van, aki kottából olvassa a szöveget, másnak fejből is megy. Egy fiú trombitál, többen dobolnak, vagy éppen egy csörgőt ráznak. “Nem jó, a Kevin nagyon hangos” – panaszkodik egy lány a refrén után. “Sokkal jobban figyelsz rá, hogy hangos legyél, mint hogy jó helyre üss” – magyarázza a tanár, majd a többiekhez fordul: “ez az iskola indulója, ezt tolni kell, zsigerből”.
A Sásdi Általános Iskolában egy hónapig tartottak zenés foglalkozásokat az Új Nemzedék program keretében. A cél az volt, hogy az ének-zene órát vegyítsék a tehetséggondozással. “Itt nem csak az történik, hogy ülnek bent az órán, hanem aktív résztvevői is a foglalkozásnak, alkotnak valamit” – magyarázza Stemler Miklós, a program szakmai kidolgozásáért és megvalósításáért felelős szervezet, a Pécsi Tudományegyetem Zenélő Egyeteme kommunikációs vezetője.
Az órákat hátrányos helyzetű települések iskoláiban tartották, ott, ahol a diákok számára nem olyan egyszerű hozzáférni a kultúrához, mint például a nagyvárosokban. A Sásdin kívül volt óra Pécs egyik szegényebb városrészében, vagy például Tamásiban is, összesen 9 településen. A tanulók között sok a hátrányos helyzetű vagy magatartászavaros gyerek is. “Itt saját magukat tudják megvalósítani, ami sikerélményeket ad nekik” – mondja Stemler.
“A zenéhez abszolút alap szinten értenek, a Bártfa utcai iskolában például egy zenészem sincsen” – mondja Baksa Péter zenetanár. Ő Sásd mellett a pécsi csoportot is tanítja. Sásdon az a cél, hogy a gyerekekkel összeállítsa az iskola indulóját. Azt, hogy miről szóljon, és milyen dallamok legyenek benne, a gyerekek döntötték el, és Baksa szerint nagyon rányomta a végeredményre a bélyegét a zenei ízlésük.
Baksa Péter
“Nekik olyan a zene, amit a rádióban hallanak. A Bártfa utcában popzene fogyasztók, itt Sásdon szélesebb látókörűek” – mondta Baksa. Emiatt ott egy hip-hop számot raktak össze csak a ritmusra, hangszerek nélkül, a sásdi csapatban viszont vannak ütőhangszerek, sőt, még egy trombitás is, de ő már régebb óta játszik. “Egy hangszer megszólaltatása nehezükre esne. Én az alapvető képességekből indultam ki”- magyarázza a zeneszerző-zenész, miért ütőhangszereken játszanak a gyerekek. A kezdőknek ez a legkönnyebb, a ritmust ugyanis gyorsan megtanulják.
A keddi délután az utolsó alkalom, amikor Baksa gyakorol velük, az óra után kiállnak majd az aulába, és előadják az indulót. “Jó lesz, mert sokat próbáltunk” – jósolja Martina, akinek ez lesz az első fellépése. Egy csörgőn játszik.
– Nehéz ezen játszani?
– Dehogyis, csak rázni kell!
Martina otthon is szokott énekelni, főleg Katy Perryt. A foglalkozásra azért szeret járni, mert ott nem csak egyedül énekel. “A csapatmunka jobb, nekem otthon nincs testvérem” – mondta.
“Szerintem jó, amit csinálunk, lehet benne dobolni” – lelkesedik Levente. Ő sokkal jobban élvezi a foglalkozást, mint az ének órát, ahol szerinte csak csendben ülnek. “Itt lehet hülyéskedni is” – teszi hozzá. “Életemben először adok koncertet, úgyhogy izgulok” – mondja Patrícia. Ő táncoslány lesz a produkcióban. A többiek pedig láthatólag azért izgulnak, hogy ne vétse el a lépést, erre több fiú is megjegyzést tesz.
Az előadás végül kis késéssel lezajlik. A közönség: néhány tanuló és az iskola tanárai. Utóbbiak közül valaki a taps után megjegyezi, hogy a dobok miatt alig lehetett hallani az éneket, így a gyerekek rögtön adnak egy ráadás-koncertet is, dobok nélkül. Patrícia pedig egyszer sem rontja el a tánclépést.
Az előadás után kiáll az iskolaigazgató, és megígéri, hogy ezentúl minden ünnepélyen használni fogják az új indulót.
“Nagyon örülünk, hiszen ez az övék, ők csinálták, a magukénak érezhetik” – mondja egy szülő az előadás után, hazafelé menet a gyerekével. A diákok hamar feloszlanak, tíz perccel a vége után már szinte senki sincs a teremben. “Azok a gyerekek, akik egy hagyományos énekórán nem mertek megnyilvánulni, azok minden gátlásukat levetkőzve tudtak alkotni” – magyarázza Lakatos Judit énektanár, miért is volt hasznos a foglalkozás. Hozzáteszi, hogy ezek a gyerekek az énekórán inkább aludni szoktak, de arra számít, hogy mostantól sokkal aktívabbak lesznek. “A gyerekek erre vevők” – összegezte, hogy miért tartotta hasznosnak a rendhagyó énekórákat.
Ha tetszett az írás, nyomj egy lájkot!
