SZEMPONT
A Rovatból

„Hirtelen felindulásból indultam el" – Civilek, akik elsőként indultak segíteni

A civil társadalom előbb reagált, mint ahogy a hivatalos Magyarország. Jóformán meg sem jelentek az első menekültek, amikor önszerveződő csoportok alakultak, hogy segítsenek mindenben, amire a hazájukat elvesztő családoknak szüksége lehet.


A háború kitörése után nem sokkal nyilvánvalóvá vált, hogy sokan nyugat felé veszik az irányt Ukrajnában. Az első híradások után megmozdultak a hazai polgárok, civilek is. Nagyon eltérő helyzetű emberek érezték azt, hogy csinálni kell valamit, meglehet gyorsabban szervezték meg magukat, mint a hivatalosságok. A Facebookon létrejött Segítségnyújtás (Ukrajna, Kárpátalja) csoportban egyszerre vannak jelent segítséget felajánlók és segítséget kérők. Van, aki fuvarral segít, van, aki adományokat gyűjt és visz a határ közelébe.

Mások szállást ajánlanak fel családoknak saját otthonukban, de panziótulajdonosok is ajánlanak szobákat, természetesen ingyen. Ahogy görgetem lefele az oldalt, mintha egy végtelen regényt olvasnék.

Rengeteg történet, felajánlások, segítségkérések, kint rekedők reménykedő kérdései. Egy-egy családnak keresnek szállást, kérdezik, kisállattal hova lehet menni, amott képek kisvárosi iskolák, művelődési központok menekültszállássá alakított termeiről. Más munkalehetőséget ajánl, kérdések, éppen milyen okmányokkal engednek át, átjöhet-e még a férj is.

Önszerveződés ez, néhol kaotikusnak tűnik, de kiderül, az adminok megállás nélkül dolgoznak, hogy rendet vágjanak a felajánlások dzsungelében. Mert a posztok percről-percre szaporodnak. Bárhova is nyúlok, fantasztikus történetek. Ezekből választottam ki hármat.

Eszenyi Eszter

– Hirtelen jött az ötlet. Mi itt lakunk Záhony mellett, magáncéllal Pesten volt dolgunk. Akkor gondoltuk azt, hogy ha már ott vagyunk, elhozunk adományokat ide a határhoz.

Egy órakor kiírtuk, három órára teljesen megtelt a kocsi.

Olyan sokan jelentkeztek, írtak, kérdezték, hogy mit hozzanak, hogy az hihetetlen. Végül maradtak olyanok, akiknek már nem is tudtuk elvinni, amit küldtek volna, nekik csak a logisztikában tudtam segíteni, hogy hova érdemes még vinni, vagy küldeni csomagokat. Pár óra alatt jött ez össze.

– Hova kerültek ezek az adományok?

– Mándokra. Mi Záhony és Mándok között lakunk, tudtuk, hogy Záhonyra már sok csomag ment. Záhonyban mondták, hogy nekik nagyjából megvan minden, ami kell, de vigyük Mándokra, mert ott már rengetegen vannak, és nagyon kell az ellátás. Így vettük fel a kapcsolatot a mándoki iskolával. Ott vannak jelenleg elszállásolva a menekültek. Jelenleg három busznyi ember van ott és még négy busszal várnak érkezőket. Ez többszáz ember.

– Ezek szerint ide már olyanok érkeztek, akiknek nincs hova továbbmenni Magyarországon, nincsenek ismerősök, rokonok.

– Igen.

– Kárpátaljáról, vagy keletebbről is érkeztek?

– Főleg olyanokkal találkoztunk, akik tudnak magyarul, tehát ők inkább Kárpátaljáról jöttek, viszont sok olyan idős néni van, akik teljesen egyedül, család nélkül érkeztek. Ők tényleg nem tudják, merre menjenek tovább. Őket a záhonyi vasútállomásról hozták át. Tömve van az állomás.

A következő órákban rengeteg gyerek fog Mándokra érkezni onnan.

Ezt láttuk is. Nagyon sok pici gyerek van, kisbabák is.

Eszenyi Eszter

– Mire volt szükségük leginkább?

– Főleg tisztálkodószerek, gyerekeknek pelenka, popsitörlő. Meleg ételről az ottaniak gondoskodnak, ennivalóval az ellátásuk megoldott. Az iskolában kinyitották nekik az új tornatermet, hogy mindenkit el tudjanak szállásolni. De oda is, a matracokat, takarókat, amik kellettek, három-négy óra alatt adományból összegyűjtötték. Csodálatos, ahogy megmozdultak az emberek. Amikor mi pakoltunk ki, Ausztriából is érkeztek éppen csomagokkal.

– Mándokon kik csinálják ezt? Önkormányzat, iskola?

– Igazából mindenki. Ahogy Záhonyban is. Nem úgy van, hogy csak az önkormányzat, vagy csak karitatív szervezetek. Mindenki, aki tud, megy és csinálja.

Osváth Norbert

– Amikor elkezdődött a háború, éreztem, hogy valamit tennem kell. Én egy izgő-mozgó típus vagyok, nem szeretek egy helyben ülni. Első nap próbáltam felvenni a kapcsolatot, akivel csak lehetett. Senkivel nem sikerült. Azt gondoltam jó, akkor alszom még rá egyet. Van egy kilenc személyes kisbuszom, ami akkor még nem volt üzemképes, tehát a pénteket arra szántam, hogy megjavítsam. Közben bementem a volt gimnáziumomba, beszéltem a volt osztályfőnökömmel, igazgatómmal, megkerestem a veresegyházi ifjúsági központot, tudtam, hogy ők vevők az ilyesmire. Mivel nem nagyon kaptam választ az addigi megkereséseimre, illetve, ahonnan kaptam, onnan is csak olyasmit, hogy még nem tudják, mi lesz, úgy éreztem, hogy akkor nekem kell valamit csinálni. Négy órára meg voltam az autóval, akkor aludtam egyet, kilenckor megébredtem és azt gondoltam, hogy akkor megyek én, ahogy vagyok. Beszéltem korábban a Migration Aiddel, ők azt mondták, hogy hétfőtől tudnának benzinkártyát adni, de én úgy voltam, hogy én nem várok addig.

Úgy számoltam, hogy egy útra való gázolajom van. Megpróbálok belevágni, ha sikerül, sikerül, ha nem, nem. De legalább megpróbáltam.

Még aznap megtaláltam a Facebookon az Ukrajnát segítő csoportot, de onnan sem tudtam meg, hogy hova, mit kellene vinni. Viszont útközben eszembe jutott, hogy beírhatom a csoportba, hogy támogassanak, így talán összejönne még egy tankra való, hogy ne kelljen hétfőig várni a következő fuvarral. Nekem nem volt forgatókönyvem.

Hajnali kettőkor ment ki a poszt és körülbelül fél óra múlva megérkezett az első tízezer forintos felajánlás üzemanyagköltségre, és azóta is folyamatosan érkezik.

Közben a helyi vállalkozók is elkezdtek támogatni minket. Van a környéken egy benzinkút, ami biztosít egy tanknyi üzemanyagot. Így a második fuvarnál már ketten indultunk, az én autómat a felajánlásból tankoltuk meg, az övét meg a küldött pénzből.

– Az első utad hogy alakult?

– Hirtelen felindulásból indultam el. Este tízkor felhívtam a Veresegyházi Segítő Angyalok központot, mert beszéltük, hogy majd vinnék ki dolgokat, de olyan későn hívtam őket, hogy ők sem válaszoltak. A határon többnyire azok az emberek voltak, akiket a családjuk már várt, akik tudták hova mennek. Ezt a hét plusz egy embert úgy kapartam össze.

Sokan bizalmatlanok, mert sajnos sok volt a hiéna, akik átvágják az embereket és horror pénzeket kérnek el a szállításért.

Végül hét menekülttel és egy rokonát látogató beregszászi hölggyel indultam el. Őt azért vittem el, mert megkért, és ő volt a tolmácsom, mert többen nem beszéltek angolul én meg nem beszélek sem ukránul, sem oroszul. A hazaúton már kellett tankolnom, de akkorra már abból a pénzből tudtam, amit közben küldtek a csoporttagok.

– Megnéztem az első utadról szóló beszámolódat és ott mondtad, hogy az autódon strigulázni akarod, hány menekültet fuvaroztál. Megtörtént? Felraktad az autóra a strigulákat?

– Igen, húzogatjuk. Vettem folyékony krétát, kidíszítettük mindkét autót, amikkel megyünk.

Norbi autója a strigulákkal

Most a második fordulóban már adományokat is viszek odafele. Most már kell sok helyre az adomány. Az a tervünk, hogy most megyünk és amikor Nyíregyháza környékén vagyunk, akkor odatelefonálunk, hogy hova kell vinni éppen a csomagjainkat.

– Azt már tudod, hány embert szállítasz ma éjjel?

– Nem. Az is majd ott alakul. Az egyetemen most van két hét szabadságom. Addig megyek, amíg tudok, amíg kell, vagy amíg az autó bírja.

A kuplungom már a végét járja, előfordulhat, hogy időközben megadja magát, de remélem, nem. Amíg tudok, megpróbálok naponta kétszer lemenni.

Most már szerencsére egyre több a felajánlás. Veresegyházáról is ajánlottak fel buszokat. Körülbelül 260-300 embert el tudunk szállásolni és napi három étkezést tudunk biztosítani. És ez csak a mi környékünk.

Egyelőre azok jönnek inkább, akiknek van tervük és lehetőségük, hogy valahova mennek. De remélem, hogy azok is el mernek indulni, ha látják, hogy itt ilyen lehetőségekkel, segítséggel várjuk őket, akiket csak az tartott vissza, hogy nincsenek kapcsolataik, rokonaik szálláslehetőségük. Ezért is, és persze azért is tettem fel a videós beszámolómat, mert meglepett, hogy ilyen sokan támogattak, hogy ennyire összetartó ez a közösség.

Anélkül küldtek nekem pénzt, hogy bárki is ismert volna. Ennyire megbíztak bennem. Volt, aki húszezer forintot is átutalt úgy, hogy semmilyen biztosíték nem volt, hogy én azt nem fogom ellopni. Ez egy csoda. Nagyon jól esik, hogy ennek a részese lehetek. Engem most ez fűt. Hogy egyre többen vagyunk.

– Jöhetnek még át férfiak? Sikerül átjutniuk?

– Most már csak a nem ukrán állampolgárokat engedik át. Aki ukrán állampolgár és betöltötte a tizenhatodik évét, azt már nem engedik ki. Remélem, hogy a mi kivonulásunk talán azt is ösztönzi, hogy a zöldhatáron is megpróbáljanak átszökni azok, akik menekülni akarnak.

Újabb strigulák a második út után

Melhem Saad

– Olvastam a bejegyzésedet, ami nagyon megható volt. Leírtad, hogy palesztinként át tudod érezni a mostani helyzetet és négy embernek biztosítasz egy szállodai szobát, ellátással.

– Bárhol a világban, amikor a nagyhatalmak harcolnak, akkor általában az ártatlan gyermekek, idős, beteg emberek lesznek ennek az áldozatai. Ilyenkor menekülniük kell, egy biztonságos helyre. De ilyenkor elveszítik a szülőhazájukat, ahol éltek addig. Azt gondoltam, ha ez most a szomszédunkban zajlik, akkor nekem segítenem kell azoknak, akiknek el kellett jönniük. Ha nem segítünk, nem mozdulunk, akkor az emberségből elég kellemetlen lenne. Ha már a nagyhatalmak nem törődnek ezzel, legalább mi tegyünk meg mindent, ami telik.

– Palesztinként te átéltél ilyet?

– Én nem. A nagyszüleimnek kellett eljönni Palesztinából, ők Irakba menekültek, Bagdadba.

Bár kicsik voltak még, mindig visszavágytak oda, és mesélték nekem, hogy ott kellett hagyni a játékaikat, az olajfát, ahol játszottak. Érted? Az emlékeiket!

És ők sokszor mesélték el, milyen is volt nekik otthon. Visszavágytak oda, mindig siratták. Magyarországra úgy kerültem, hogy az édesapám a Bagdadi Egyetemen tanított. És a doktorátusát, amikor csinálta, választhatott, hogy a Szovjetunióba, az NDK-ba vagy Magyarországra menjen. És mivel a nagyapám többször járt itt Budapesten még korábban, ezért Magyarországot választotta. Én vele érkeztem ide. De amikor 1990-ben kitört az első öböl háború, akkor jobbnak láttuk itt maradni. De én nem voltam akkor sem igazán menekült, mert már előtte is éltem itt, Magyarországon. De persze, ha úgy vesszük, hogy a háború miatt nem mehettünk vissza, akkor mégis valamennyire menekültek is voltunk ezáltal.

A második otthonunk volt Bagdad, hiszen eredetileg palesztinok voltunk, de a gyerekkori emlékeim nekem Bagdadban voltak. Az óvoda, az iskola. Ezekre emlékszem. De én is ott hagytam az emlékeimet, mint a nagyszüleim Palesztinában.

Vissza sem mentem. És 2003-ban, amikor a második öböl háború volt, akkor a maradék rokonságom is eljött onnan. Persze nem Magyarországra. Szétszóródtunk, Bagdadban senki sem maradt. Már nem lenne miért oda visszamenni.

Melhem Saad

– Így nagyon is érthető, miért érzed át a menekülők helyzetét. Jött már ukrán család az általad felajánlott szállásra?

– Igen. Egy háromtagú család. Szülők és egy gyermek. Ismerősöm szólt, hogy ők keresnek szállást. Még nem érkeztek meg, a hét elejére várjuk őket. Én most voltam kint a határnál, vittünk élelmiszert oda, de sajnos hétfőn nekem be kell mennem a kórházba veseátültetésre, utána három hónapig el leszek zárva, steril körülmények közé. Szóval így nem fogok találkozni velük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Egy volt titkosszolgálati vezető szerint megnyílhat az út a TISZA elleni koncepciós eljárás előtt, nyílttá vált az orosz-magyar politikai és titkosszolgálati együttműködés
Telkes András a Népszavában megjelent véleménycikkben baljós képet fest a Budapest-Moszkva kapcsolatok alakulásáról. Úgy gondolja, hogy az orosz titkosszolgálat a magyar hatóságok beleegyezésével befolyásolja a választásokat, és éppen építik az alapokat egy olyan koncepciós eljáráshoz, amelyben a Tiszát eltilthatják a választáson való részvételtől.


Az ukrán elnök tálcán szállította a magyar miniszterelnöknek azt, amit Orbán Viktor eddig csak fabrikált titkosszolgálati jelentésekkel tudott „alátámasztani”: az ukrán fenyegetést. Volodimir Zelenszkij valóban megriadt az országának szánt 90 milliárd eurós uniós hitel magyar blokkolása miatt, ami nélkül Ukrajna nem képes hatékony katonai védekezésre. A kétségbeesés rossz tanácsadó: Zelenszkij kijelentette, hogy a blokkoló személy, vagyis Orbán Viktor adatait átadja az ukrán fegyveres erők vezetőinek, hogy „beszélgessenek el ők a vétózóval” - ezekkel a gondolatokkal kezdi véleménycikkét Telkes András, az Információs Hivatal korábbi vezetője a Népszava hasábjain.

Telkes szerint A Tisza Párt ezután beállt Orbán mögé, tiltakozva az ukrán elnök fenyegetése ellen, így Magyar Péteréknek a választásokig minden tekintetben csendben kell maradniuk Ukrajnával kapcsolatban.

Háttérként megemlíti, hogy Március 6-án a Terrorelhárítási Központ munkatársai elfogtak két ukrán pénzszállító teherautót és azok személyzetét. A szállítmány az ukrán Oschadbank és az osztrák Raiffeisen közötti rendszeres, szerződésen alapuló értékszállítás része volt, amelyben 40 millió dollár, 35 millió euró és 9 kilogramm arany volt. A járműveket Budapestre szállították, a hét ukrán állampolgár hollétéről azóta sincs hivatalos információ.

Valamint azt is beidézi, hogy szerinte

ezzel párhuzamosan a VSquare oknyomozó portál arról írt, hogy Moszkva egy többfős „befolyásoló egység” Budapestre, az orosz nagykövetségre telepítésén dolgozik. A csoport feladata a magyar választások befolyásolása lenne Orbán Viktor hatalomban tartásának céljával. A szakértő szerint egy ilyen akció nem lenne lehetséges a magyar hatóságok hallgatólagos beleegyezése nélkül.

Mindez azután történt, hogy Szijjártó Péter Moszkvában járt, ahol az orosz fél „feltételek nélkül” szabadon bocsátott két magyar és egyben ukrán állampolgárságú orosz hadifoglyot. Vlagyimir Putyin orosz elnök nem sokkal később jelezte, hogy a feltételnélküliség – például az orosz gázszállítás ügyében – csak addig tart, amíg a magyar és a szlovák kormány „észszerű magatartást tanúsít”.

Az eseményekből több tanulság is fakad – vonja le a következtetést a cikk szerzője. A legfontosabb, hogy

nyílttá vált a szoros és rendszeres orosz-magyar politikai és titkosszolgálati együttműködés. Orbán telefonon, Szijjártó személyesen egyeztet Moszkvával, a hadifoglyok szabadon engedése és az energiakérdések pedig csak a valós tartalom elfedésére szolgáló fügefalevelek. A cikk szerint szintlépés történik: a politikai együttműködés szövetségesi jellegűvé kezd fajulni.

Másodszor, Moszkva már nem egyszerűen Orbán hatalomban tartására törekszik, hanem Magyarországot nyíltan az érdekszférájának tekinti. Így Magyarország orosz hídfőállássá válhatna, mélyen beékelődve az EU-ba és a NATO-ba, tovább destabilizálva azokat, és közvetlen hozzáférést biztosítana a Balkán felé.

Harmadszor, az ukrán elnök fenyegetésével és az értékszállítók lekapcsolásával a kormány tovább csavarhat egyet az ukránellenes kampányon és a Tiszával kapcsolatos, ukrán finanszírozásról szóló vádakon. Bár Zelenszkijnél valószínűleg csak elszakadt a cérna, a pénzszállítók elfogása módot adhat egy olyan koncepciós vád megalapozására, hogy az ukránok „valóban” finanszírozzák a Tiszát.

Telkes úgy véli, hogy ezzel megnő az esélye egy olyan gyors eljárásnak a Tisza Párt ellen, amely valahogyan kizárhatja a pártot a választásból. Bár a hatályos jogszabályok szerint egy pártot csak nagyon súlyos, alkotmányellenes működés esetén lehet feloszlatni, az ukrán fenyegetéssel és a pénzszállítók elfogásával összekombinálva megnyílhat az út egy koncepciós eljárás előtt.

Ha ez nem járható, megnő az esélye a veszélyhelyzeti szint hadi- vagy szükségállapotra emelésének, amelyek idején nem lehet választásokat tartani. Az események felpörgése arra utal, hogy a hazai hatalomféltő pánik és az Orbán hatalomban tartásához fűződő erős orosz érdek találkozott, amihez Zelenszkij meggondolatlan nyilatkozata „igazi lottóötös” volt számukra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András szerint Moszkva egy szovjet hírszerzési trükkel vehette rá Orbánt Ukrajna zsarolására
A Kreml egy régi hírszerzői módszerrel manipulálja a magyar miniszterelnököt az Oroszország-szakértő szerint. Budapest így akár akaratán kívül is Moszkva céljait szolgálja, miközben elszigetelődik a szövetségeseitől.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 06.



Rácz András Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán fejtette ki véleményét a Barátság-kőolajvezeték körüli helyzetről. Szerinte az a külpolitikai nyomásgyakorlás, amivel az Orbán-kormány megpróbálja rákényszeríteni Kijevet a vezeték újraindítására, egyetlen esetben értelmezhető: ha Orbán Viktor tényleg úgy gondolja, hogy a szállítások folytatása csupán politikai döntés kérdése, és a vezeték vagy ép, vagy nem sérült súlyosan.

A szakértő szerint ez azért érdekes, mert a vezetéket ért támadás idején a kormányzatban még nem így gondolták. Úgy véli, január legvégén és február legelején még biztosak voltak benne, hogy a vezeték súlyosan megsérült.

Ezt szerinte onnan lehet tudni, hogy a MOL felsővezetőinek egy része eladta a részvényeit, még mielőtt a részvényeseket tájékoztatták volna az olajszállítások leállásáról. Rácz András szerint a logikus tőzsdei magatartás ennek az ellenkezője lett volna, ha a vezetők a vezeték gyors újraindítására számítanak.

„Ha lett volna olyan információjuk, hogy a vezeték ép, vagy nem sérült súlyosan, akkor a logikus tőzsdei magatartás éppen ennek az ellenkezője lett volna: tartani a meglévő részvényeket, aztán, amikor a leálló olajszállítások hírére beesik az árfolyam, akkor olcsón venni még több részvényt

– hiszen ugye tudjuk, hogy a vezeték nem sérült súlyosan, tehát hamarosan újraindulnak a szállítások, ergo, az árfolyam újra emelkedni fog. Mégsem ezt tették, hanem pont az ellenkezőjét: eladták az összes részvényüket. Annyira szabadulni akartak, hogy még a bennfentes kereskedelem kockázatát is bevállalták, ami nem normális piaci magatartásra utal, hanem valami sokkal komolyabbra” – idézi a szakértő a történteket.

Rácz András szerint Orbán Viktor mostani viselkedése azt mutatja, hogy időközben valami megváltozott, és a kormány most már úgy gondolja, hogy a vezeték vagy ép, vagy könnyen újraindítható.

A szakértő felteszi a kérdést, hogy honnan származhat az az információ, hogy a vezetéknek valójában nincs komoly baja. Állítása szerint a magyar kormánynak nincsenek saját, megalapozott információi a vezeték állapotáról, és a forrás nyugati szövetséges sem lehetett, mivel az EU-n belül konszenzus van arról, hogy a vezetékes olajszállításokat idővel ki kell vezetni.

Rácz András szerint így adódik a lehetőség, hogy az információ Moszkvából jött.

Ez magyarázná a sűrűsödő magyar–orosz diplomáciai egyeztetéseket. A szakértő itt egy, a szovjet hírszerzés által használt módszert, a reflexív kontrollt hozza fel magyarázatként.

„A reflexív kontroll az, hogy az ellenfél döntéshozatali rendszerében olyan információt juttatok, ami alapján ő tényleg úgy fogja gondolni, hogy az önmaga számára legjobb döntést hozza – de mivel ez az infó tőlem van, ezért az ellenfél valójában a döntésével az én érdekeimet szolgálja. Az benne a trükk, hogy mivel az ellenfél meg van róla győződve, hogy helyesen dönt, ezért tűzzel-vassal ki fog állni a döntése mellett, ugyanis nem tudja, hogy valójában én manipulálom.

A hipotézisem a következő: az oroszok mondták Orbánnak valamikor február közepe táján, hogy a Barátság-vezeték valójában ép, vagy könnyen újraindítható. Orbán ezt – sajnos – elhitte, és ezért nyomja-kényszeríti-zsarolja az ukránokat minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel

– ugyanis tényleg úgy gondolja, hogy az újraindítás csak egy ukrán döntés kérdése. És ugye sürgős is neki, mert nem akar üzemanyag-hiányt a választások előtt (amit az iráni válság csak tovább súlyosbít)” – írja Rácz.

A szakértő szerint ez a helyzet több okból is jó Moszkvának: Magyarország blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárdos hitelt, éleződik az ukrán–magyar viszony, egy esetleges ukrán hiba Orbán kampányát segítheti, Magyarország pedig tovább szigetelődik az EU-n és a NATO-n belül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter az ukrán pénzszállítókról: szakmai szempontból nem hihető egy ilyenfajta értékszállítmány
Rablással vádolják a magyarokat. A biztonságpolitikai szakértő viszont nem hinné, hogy ez egy rendben lévő, normális pénzszállítási akció lett volna.
M.M./Fotó: YouTube - szmo.hu
2026. március 06.



A magyar–ukrán viszony újabb mélypontra jutott, miután a magyar hatóságok lekapcsoltak egy ukrán pénzszállító konvojt. Az ügyben megszólaló ukrán külügyminiszter szerint „túszejtéssel és rablással” vádolhatók a magyarok. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a 24.hu-nak fejtette ki véleményét.

„Szakmai szempontból nem hihető egy ilyenfajta értékszállítmány” - mondta Tarjányi, majd kifejtette, hogy „nem hihető az, hogy ilyen mennyiségű pénz, ilyen mennyiségű arany mozog szárazföldi útvonalon”.

A szakértő szerint gyanúra ad okot az is, ha a műveletet egy volt ukrán titkosszolgálati tábornok felügyelte: „nem hinném, hogy ez egy rendben lévő, normális pénzszállítási akció lett volna”.

Meglátása szerint „egy normál pénzszállítási akció nem így néz ki”.

A szakértő azt is kiemelte, hogy „ebben a műfajban a lehető legritkább az, ha készpénz és arany együtt mozog”. Tarjányi Péter úgy véli, az akcióval a magyar kormány üzent Kijevnek. Szerinte „egy válaszlépés körvonalazódásának lehettünk szemtanúi, amit a magyar kormány tett meg, hogy ezzel is nyomást gyakoroljon Ukrajnára”.

Hozzátette, a magyar kormányzat azt jelzi Kijevnek, hogy „számtalan olyan dolgot tudunk rólatok, amit nem biztos, hogy szeretnétek, hogyha kiteregetnénk”.

Az ügyben az első bejelentést Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter tette meg. Ezt követően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) közölte, hogy „pénzmosás gyanúja miatt indítottak büntetőeljárást”. A NAV közleménye előtt Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott interjújában tett egy megjegyzést, miszerint: „Megállítottuk az ukrán benzinszállítást, dízelt sem szállítunk, villamos energiát még igen, és a Magyarországon áthaladó, Ukrajnának fontos dolgokat is le fogjuk állítani”.

A fejlemények azóta felgyorsultak, a kormányzat bejelentette, hogy „a hét érintett ukrán állampolgárt azonosították, és még ma kiutasítják őket Magyarország területéről”. Az elfogott pénzszállítók azóta hazatértek Ukrajnába, egy diplomáciai konvoj vitte őket haza.

Nem árt emlékezni, hogy a magyar-ukrán konfliktusban - bár az évek óta feszült -, a fő töréspont akkor következett be, amikor a magyar kormány azzal vádolta meg Kijevet, hogy politikai okokból nem indítja újra a Barátság-kőolajvezetéket. Az ukrán fél tagadott, és hangsúlyozta, hogy az oroszok lőtték szét a vezetéket.

A magyar kormány jelezte, hogy addig blokkolja a 90 milliárd eurós hitelt, amíg nincs olaj. Zelenszkij elnök erre válaszul tette azt a megjegyzést, amit a magyar kormány Orbán Viktor halálos megfenyegetésének értékelt, majd másnapra rá jött is a pénzszállító lekapcsolása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Nem zsarolás, hanem kőkemény, pőre anyagi érdekek állhatnak Orbán oroszbarátsága mögött
Mind az Orbán családnak, mind a Szijjártó családnak valahogy közvetlen anyagi kapcsolata lehet az orosz energiához - véli a politológus. Kéri biztos benne, hogy listán a Tisza nagyot nyer, és egyéniben is többet visz majd el, mint a Fidesz.


Kéri László a 2026-os választásokkal kapcsolatban a Klikk TV adásában úgy fogalmazott, a listás eredmények tekintetében a különbségek „befagytak”, és a független intézetek átlaga alapján a pártot választani tudó biztos szavazók körében a TISZA Párt és a Fidesz között 10 százalékpontos a különbség. Hozzátéve, hogy a Fidesz még az őszi „osztogatás” idején sem tudott közeledni.

Szerinte „listán nagy valószínűséggel a Tisza győzni fog, nem is kicsit, nagyon.”

A politológus szerint a választás valódi súlypontja azonban a 106 egyéni választókerületre helyeződött át, ahol most kezdődik az igazi küzdelem. Itt szerinte a TISZA Párt jelöltjei „híresen ismeretlenek”, de ez nem feltétlenül hátrány.

„Rendben van, hogy te nem ismered Budán, elég, hogyha őt Pápán ismerik, vagy Orosházán” – magyarázta, kiemelve, hogy a helyben ismert szakemberek mögött ott áll egy másfél éve működő, begyakorolt aktivista mozgalom. Ezzel szemben a Fidesz jelöltjeinek intézményi háttere, pénze és médiatámogatottsága óriási.

A döntő kérdés Kéri szerint az lesz, hogy a Fidesz-támogatással megválasztott, de sokszor független helyi polgármesterek mennyire állnak be a Fidesz jelöltjei mögé.

Úgy véli, sok polgármester kivár, és inkább a saját, 2029-ig tartó mandátumára koncentrál. Egyikük állítólag így fogalmazott neki: „de hát én 29-ig polgármester leszek.”

Kéri szerint Orbán Viktor is érezhette ezt, amikor egy rendezvényen azt mondta a polgármestereknek: „Hát én már nem tudom megnyerni a választást. Ilyet még Orbán Viktor soha nem mondott. Majd ti.” A politológusnak az az érzése, hogy meglepetés lesz.

„Valószínű, hogy a TISZA az egyéni körzetekben is többet el fog vinni, mint a Fidesz” – jósolta.

Kéri László szerint a Fidesz kampányának központi témája, a háborús hisztéria teljes mértékben várható volt. A  fordulatot ő egy február 7-i, szombathelyi eseményhez köti, ahol Orbán Viktor először mondta ki „kerek-perec, hogy Ukrajna az ellenségünk.” Azóta a miniszterelnök egyre inkább belehergeli magát ebbe a narratívába, ami egy többszörös csavarra épül.

A politológus úgy látja, a kormányfő az ATV-s interjújában elárulta magát, amikor arra a kérdésre, hogy mondta-e Putyinnak, hogy fejezze be a háborút, úgy válaszolt, hogy Putyin addig nem akar békét, amíg nem teljesülnek a háborús céljai. „Akkor kellett volna a következő kérdésnek jönni, hogy már ne haragudjon rám a miniszterelnök úr, miért kéne mindenkinek elfogadni a Putyin háborús céljait?” Kéri szerint ez bizonyítja, hogy a kormány teljesen készpénznek veszi az orosz szempontokat.

A miniszterelnök szerinte negyedik éve hallgat arról, hogy ki támadott meg kit az orosz-ukrán háborúban, és kizárólag Ukrajnát szidja. „Egy rossz szava az oroszokra nincs” – jelentette ki a politológus, aki szerint a miniszterelnök azt hangoztatja, hogy az ukránok zárták el a gázvezetéket, de arról hallgat, hogy azt a „haverjai lőtték ki”.

Kéri László szerint a 2009 óta tartó oroszbarát fordulat mögött nem zsarolás, hanem „kőkemény, pőre anyagi érdekek” állnak. Úgy véli, az orosz energiafüggőség fenntartása, ami a háború alatt 67%-ról 90%-ra nőtt, hatalmas üzlet.

„Nekem az a gyanúm, hogy mind az Orbán családnak, mind a Szijjártó családnak valahogy közvetlen anyagi kapcsolata lehet ahhoz, hogy ilyen mániákusan, szinte kizárólag mi egyedül Európában ragaszkodunk ahhoz, hogy mi nem tudunk létezni orosz olaj, orosz gáz nélkül” – mondta, utalva a bonyolult, közvetítő cégeken keresztül zajló energiakereskedelemre.

Kéri szerint a háborús hisztéria kizárólagos témává tétele arra szolgál, hogy ne kelljen beszélni a valódi problémákról. „Ne szóljon Szőlő utcáról, ne szóljon demográfiai csődről, ne szóljon arról, hogy négy éve a magyar gazdaság padlón van, ne szóljon arról, hogy négy év alatt megduplázódott az államadósság” – sorolta.

Figyelmeztetett, hogy Orbán Viktornak még van két eszköze a helyzet fokozására: a rendkívüli állapot és a veszélyhelyzet bevezetése, ami rendeleti kormányzást tenne lehetővé. A politológus szerint a kirobbant iráni-izraeli konfliktus „ajándék” a miniszterelnöknek, mert megerősíti a narratíváját egy megbolondult világról, ahol csak ő garantálhatja a biztonságot.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET: