SZEMPONT
A Rovatból

„Hirtelen felindulásból indultam el" – Civilek, akik elsőként indultak segíteni

A civil társadalom előbb reagált, mint ahogy a hivatalos Magyarország. Jóformán meg sem jelentek az első menekültek, amikor önszerveződő csoportok alakultak, hogy segítsenek mindenben, amire a hazájukat elvesztő családoknak szüksége lehet.

Link másolása

A háború kitörése után nem sokkal nyilvánvalóvá vált, hogy sokan nyugat felé veszik az irányt Ukrajnában. Az első híradások után megmozdultak a hazai polgárok, civilek is. Nagyon eltérő helyzetű emberek érezték azt, hogy csinálni kell valamit, meglehet gyorsabban szervezték meg magukat, mint a hivatalosságok. A Facebookon létrejött Segítségnyújtás (Ukrajna, Kárpátalja) csoportban egyszerre vannak jelent segítséget felajánlók és segítséget kérők. Van, aki fuvarral segít, van, aki adományokat gyűjt és visz a határ közelébe.

Mások szállást ajánlanak fel családoknak saját otthonukban, de panziótulajdonosok is ajánlanak szobákat, természetesen ingyen. Ahogy görgetem lefele az oldalt, mintha egy végtelen regényt olvasnék.

Rengeteg történet, felajánlások, segítségkérések, kint rekedők reménykedő kérdései. Egy-egy családnak keresnek szállást, kérdezik, kisállattal hova lehet menni, amott képek kisvárosi iskolák, művelődési központok menekültszállássá alakított termeiről. Más munkalehetőséget ajánl, kérdések, éppen milyen okmányokkal engednek át, átjöhet-e még a férj is.

Önszerveződés ez, néhol kaotikusnak tűnik, de kiderül, az adminok megállás nélkül dolgoznak, hogy rendet vágjanak a felajánlások dzsungelében. Mert a posztok percről-percre szaporodnak. Bárhova is nyúlok, fantasztikus történetek. Ezekből választottam ki hármat.

Eszenyi Eszter

– Hirtelen jött az ötlet. Mi itt lakunk Záhony mellett, magáncéllal Pesten volt dolgunk. Akkor gondoltuk azt, hogy ha már ott vagyunk, elhozunk adományokat ide a határhoz.

Egy órakor kiírtuk, három órára teljesen megtelt a kocsi.

Olyan sokan jelentkeztek, írtak, kérdezték, hogy mit hozzanak, hogy az hihetetlen. Végül maradtak olyanok, akiknek már nem is tudtuk elvinni, amit küldtek volna, nekik csak a logisztikában tudtam segíteni, hogy hova érdemes még vinni, vagy küldeni csomagokat. Pár óra alatt jött ez össze.

– Hova kerültek ezek az adományok?

– Mándokra. Mi Záhony és Mándok között lakunk, tudtuk, hogy Záhonyra már sok csomag ment. Záhonyban mondták, hogy nekik nagyjából megvan minden, ami kell, de vigyük Mándokra, mert ott már rengetegen vannak, és nagyon kell az ellátás. Így vettük fel a kapcsolatot a mándoki iskolával. Ott vannak jelenleg elszállásolva a menekültek. Jelenleg három busznyi ember van ott és még négy busszal várnak érkezőket. Ez többszáz ember.

– Ezek szerint ide már olyanok érkeztek, akiknek nincs hova továbbmenni Magyarországon, nincsenek ismerősök, rokonok.

– Igen.

– Kárpátaljáról, vagy keletebbről is érkeztek?

– Főleg olyanokkal találkoztunk, akik tudnak magyarul, tehát ők inkább Kárpátaljáról jöttek, viszont sok olyan idős néni van, akik teljesen egyedül, család nélkül érkeztek. Ők tényleg nem tudják, merre menjenek tovább. Őket a záhonyi vasútállomásról hozták át. Tömve van az állomás.

A következő órákban rengeteg gyerek fog Mándokra érkezni onnan.

Ezt láttuk is. Nagyon sok pici gyerek van, kisbabák is.

Eszenyi Eszter

– Mire volt szükségük leginkább?

– Főleg tisztálkodószerek, gyerekeknek pelenka, popsitörlő. Meleg ételről az ottaniak gondoskodnak, ennivalóval az ellátásuk megoldott. Az iskolában kinyitották nekik az új tornatermet, hogy mindenkit el tudjanak szállásolni. De oda is, a matracokat, takarókat, amik kellettek, három-négy óra alatt adományból összegyűjtötték. Csodálatos, ahogy megmozdultak az emberek. Amikor mi pakoltunk ki, Ausztriából is érkeztek éppen csomagokkal.

– Mándokon kik csinálják ezt? Önkormányzat, iskola?

– Igazából mindenki. Ahogy Záhonyban is. Nem úgy van, hogy csak az önkormányzat, vagy csak karitatív szervezetek. Mindenki, aki tud, megy és csinálja.

Osváth Norbert

– Amikor elkezdődött a háború, éreztem, hogy valamit tennem kell. Én egy izgő-mozgó típus vagyok, nem szeretek egy helyben ülni. Első nap próbáltam felvenni a kapcsolatot, akivel csak lehetett. Senkivel nem sikerült. Azt gondoltam jó, akkor alszom még rá egyet. Van egy kilenc személyes kisbuszom, ami akkor még nem volt üzemképes, tehát a pénteket arra szántam, hogy megjavítsam. Közben bementem a volt gimnáziumomba, beszéltem a volt osztályfőnökömmel, igazgatómmal, megkerestem a veresegyházi ifjúsági központot, tudtam, hogy ők vevők az ilyesmire. Mivel nem nagyon kaptam választ az addigi megkereséseimre, illetve, ahonnan kaptam, onnan is csak olyasmit, hogy még nem tudják, mi lesz, úgy éreztem, hogy akkor nekem kell valamit csinálni. Négy órára meg voltam az autóval, akkor aludtam egyet, kilenckor megébredtem és azt gondoltam, hogy akkor megyek én, ahogy vagyok. Beszéltem korábban a Migration Aiddel, ők azt mondták, hogy hétfőtől tudnának benzinkártyát adni, de én úgy voltam, hogy én nem várok addig.

Úgy számoltam, hogy egy útra való gázolajom van. Megpróbálok belevágni, ha sikerül, sikerül, ha nem, nem. De legalább megpróbáltam.

Még aznap megtaláltam a Facebookon az Ukrajnát segítő csoportot, de onnan sem tudtam meg, hogy hova, mit kellene vinni. Viszont útközben eszembe jutott, hogy beírhatom a csoportba, hogy támogassanak, így talán összejönne még egy tankra való, hogy ne kelljen hétfőig várni a következő fuvarral. Nekem nem volt forgatókönyvem.

Hajnali kettőkor ment ki a poszt és körülbelül fél óra múlva megérkezett az első tízezer forintos felajánlás üzemanyagköltségre, és azóta is folyamatosan érkezik.

Közben a helyi vállalkozók is elkezdtek támogatni minket. Van a környéken egy benzinkút, ami biztosít egy tanknyi üzemanyagot. Így a második fuvarnál már ketten indultunk, az én autómat a felajánlásból tankoltuk meg, az övét meg a küldött pénzből.

– Az első utad hogy alakult?

– Hirtelen felindulásból indultam el. Este tízkor felhívtam a Veresegyházi Segítő Angyalok központot, mert beszéltük, hogy majd vinnék ki dolgokat, de olyan későn hívtam őket, hogy ők sem válaszoltak. A határon többnyire azok az emberek voltak, akiket a családjuk már várt, akik tudták hova mennek. Ezt a hét plusz egy embert úgy kapartam össze.

Sokan bizalmatlanok, mert sajnos sok volt a hiéna, akik átvágják az embereket és horror pénzeket kérnek el a szállításért.

Végül hét menekülttel és egy rokonát látogató beregszászi hölggyel indultam el. Őt azért vittem el, mert megkért, és ő volt a tolmácsom, mert többen nem beszéltek angolul én meg nem beszélek sem ukránul, sem oroszul. A hazaúton már kellett tankolnom, de akkorra már abból a pénzből tudtam, amit közben küldtek a csoporttagok.

– Megnéztem az első utadról szóló beszámolódat és ott mondtad, hogy az autódon strigulázni akarod, hány menekültet fuvaroztál. Megtörtént? Felraktad az autóra a strigulákat?

– Igen, húzogatjuk. Vettem folyékony krétát, kidíszítettük mindkét autót, amikkel megyünk.

Norbi autója a strigulákkal

Most a második fordulóban már adományokat is viszek odafele. Most már kell sok helyre az adomány. Az a tervünk, hogy most megyünk és amikor Nyíregyháza környékén vagyunk, akkor odatelefonálunk, hogy hova kell vinni éppen a csomagjainkat.

– Azt már tudod, hány embert szállítasz ma éjjel?

– Nem. Az is majd ott alakul. Az egyetemen most van két hét szabadságom. Addig megyek, amíg tudok, amíg kell, vagy amíg az autó bírja.

A kuplungom már a végét járja, előfordulhat, hogy időközben megadja magát, de remélem, nem. Amíg tudok, megpróbálok naponta kétszer lemenni.

Most már szerencsére egyre több a felajánlás. Veresegyházáról is ajánlottak fel buszokat. Körülbelül 260-300 embert el tudunk szállásolni és napi három étkezést tudunk biztosítani. És ez csak a mi környékünk.

Egyelőre azok jönnek inkább, akiknek van tervük és lehetőségük, hogy valahova mennek. De remélem, hogy azok is el mernek indulni, ha látják, hogy itt ilyen lehetőségekkel, segítséggel várjuk őket, akiket csak az tartott vissza, hogy nincsenek kapcsolataik, rokonaik szálláslehetőségük. Ezért is, és persze azért is tettem fel a videós beszámolómat, mert meglepett, hogy ilyen sokan támogattak, hogy ennyire összetartó ez a közösség.

Anélkül küldtek nekem pénzt, hogy bárki is ismert volna. Ennyire megbíztak bennem. Volt, aki húszezer forintot is átutalt úgy, hogy semmilyen biztosíték nem volt, hogy én azt nem fogom ellopni. Ez egy csoda. Nagyon jól esik, hogy ennek a részese lehetek. Engem most ez fűt. Hogy egyre többen vagyunk.

– Jöhetnek még át férfiak? Sikerül átjutniuk?

– Most már csak a nem ukrán állampolgárokat engedik át. Aki ukrán állampolgár és betöltötte a tizenhatodik évét, azt már nem engedik ki. Remélem, hogy a mi kivonulásunk talán azt is ösztönzi, hogy a zöldhatáron is megpróbáljanak átszökni azok, akik menekülni akarnak.

Újabb strigulák a második út után

Melhem Saad

– Olvastam a bejegyzésedet, ami nagyon megható volt. Leírtad, hogy palesztinként át tudod érezni a mostani helyzetet és négy embernek biztosítasz egy szállodai szobát, ellátással.

– Bárhol a világban, amikor a nagyhatalmak harcolnak, akkor általában az ártatlan gyermekek, idős, beteg emberek lesznek ennek az áldozatai. Ilyenkor menekülniük kell, egy biztonságos helyre. De ilyenkor elveszítik a szülőhazájukat, ahol éltek addig. Azt gondoltam, ha ez most a szomszédunkban zajlik, akkor nekem segítenem kell azoknak, akiknek el kellett jönniük. Ha nem segítünk, nem mozdulunk, akkor az emberségből elég kellemetlen lenne. Ha már a nagyhatalmak nem törődnek ezzel, legalább mi tegyünk meg mindent, ami telik.

– Palesztinként te átéltél ilyet?

– Én nem. A nagyszüleimnek kellett eljönni Palesztinából, ők Irakba menekültek, Bagdadba.

Bár kicsik voltak még, mindig visszavágytak oda, és mesélték nekem, hogy ott kellett hagyni a játékaikat, az olajfát, ahol játszottak. Érted? Az emlékeiket!

És ők sokszor mesélték el, milyen is volt nekik otthon. Visszavágytak oda, mindig siratták. Magyarországra úgy kerültem, hogy az édesapám a Bagdadi Egyetemen tanított. És a doktorátusát, amikor csinálta, választhatott, hogy a Szovjetunióba, az NDK-ba vagy Magyarországra menjen. És mivel a nagyapám többször járt itt Budapesten még korábban, ezért Magyarországot választotta. Én vele érkeztem ide. De amikor 1990-ben kitört az első öböl háború, akkor jobbnak láttuk itt maradni. De én nem voltam akkor sem igazán menekült, mert már előtte is éltem itt, Magyarországon. De persze, ha úgy vesszük, hogy a háború miatt nem mehettünk vissza, akkor mégis valamennyire menekültek is voltunk ezáltal.

A második otthonunk volt Bagdad, hiszen eredetileg palesztinok voltunk, de a gyerekkori emlékeim nekem Bagdadban voltak. Az óvoda, az iskola. Ezekre emlékszem. De én is ott hagytam az emlékeimet, mint a nagyszüleim Palesztinában.

Vissza sem mentem. És 2003-ban, amikor a második öböl háború volt, akkor a maradék rokonságom is eljött onnan. Persze nem Magyarországra. Szétszóródtunk, Bagdadban senki sem maradt. Már nem lenne miért oda visszamenni.

Melhem Saad

– Így nagyon is érthető, miért érzed át a menekülők helyzetét. Jött már ukrán család az általad felajánlott szállásra?

– Igen. Egy háromtagú család. Szülők és egy gyermek. Ismerősöm szólt, hogy ők keresnek szállást. Még nem érkeztek meg, a hét elejére várjuk őket. Én most voltam kint a határnál, vittünk élelmiszert oda, de sajnos hétfőn nekem be kell mennem a kórházba veseátültetésre, utána három hónapig el leszek zárva, steril körülmények közé. Szóval így nem fogok találkozni velük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Magyar Péterről: A Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki
Magyar Péter az elmúlt napokban bebizonyította, hogy vidéken is lehet aktivizálni az embereket. A Political Capital alapítója szerint Magyar furcsa keveréke a celebnek és a politikusnak, aki átveszi a Fidesz szimbólumrendszerét és retorikáját.

Link másolása

Békés után Baranya és Tolna településeit is végigjárta Magyar Péter, a Facebook oldalán a kampány minden percét élőben közvetítve.

Az eddigi országjárásán olyat mutatott fel, amit nagyon régen nem tudott ellenzéki párt elérni: tömegeket, vidéken.

A nem egészen három hónapja feltűnt politikus mára az egyik legnagyobb ellenzéki erő vezetőjévé vált, sőt, az Iránytű felmérése szerint ma már a TISZA Párt a leginkább támogatott ellenzéki párt. Mindeközben Magyar az EP-választásokra szintén rekordidő alatt olyan jelöltlistát állított, melyet bármelyik párt megirigyelhetne, ha a diplomák számát, a nyelvtudást és a szakképzettséget nézzük. A magyar belpolitikát fenekestül felforgató eseményekről Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk.

– Pécsen gyakorlatilag teljesen megtelt a Széchenyi tér Magyar Péter beszéde alatt, de máshol is sokan voltak rá kíváncsiak. Mennyire látszik ez profibbnak, mint ahogy elindult?

– Régóta azt halljuk a hivatalos ellenzéki erőktől, hogy vidékre nem érdemes menni. A propaganda megszállta a vidéket, ott nincs lehetőség.

Ehhez képest jön valaki, aki felborítja ezt az egészet, és azt mondja, hogy tessék, elmegyünk vidékre. És igenis érdekli a vidéket a politika, ott is vannak ellenzéki emberek, igenis, lehet aktivizálni az embereket.

Ez nagyon érdekes a Magyar Péter jelenségben, hogy megmutatja, igenis lehet így is politizálni. Annyira jól használja a különböző marketing elemeket, marketing technikákat, hogy ebből arra lehet következtetni, hogy profi, felkészült csapattal csinálja a kampányt.

– Ez a felkészült csapat a legnagyobb rejtély az egészben. Erről semmit nem tudunk hivatalosan. Vagy tudhatunk már valamit?

– Nem. De az biztos, hogy átgondolt tevékenység zajlik, és profi csapat van mögötte.

– Mégis, mi az ő titka? Mit csinál másként?

– Vannak azért sajátosságai. Például a bennfentesség. Az, hogy ő belülről jön, és ismeri ezt a világot, amiről beszél, és ez hitelesíti minden mondatát, hogy ő ott volt, meg ott van, és hallotta és látja az eseményeket. Ez alapvetően más dimenzió, mint az ellenzéki pártoké, akik mondhatnak dolgokat, de mondjuk amit mondanak, azok nem biztos, hogy hitelesek. Ha például bármelyik ellenzéki szereplő azt mondta volna, hogy Kocsis Máté és Dúró Dóra hetente egyeztet egymással, akkor az csak olyan keretben hangzott volna el, hogy ezt egy olyan valaki mondja, akinek fogalma sincs erről, csak megvádolja a kormányt, meg az ellenzékinek kikiáltott, kormánnyal együttműködő politikust. Viszont azzal, hogy Magyar Péter mondja ezt, akár így van, akár úgy, akár egyeztet egymással Kocsis Máté és Dúró Dóra, akár nem, hitelességgel tudja mondani. Hiszen onnan jön,

abból a világból jön, neki emlékei vannak arról, történetei vannak arról, így sokkal jobban elhiszik neki, amiket a kormányzat körüli dolgokról állít és mond.

Ő mindezt azzal hitelesíti, hogy ott volt, benne élt, benne volt, és ez nagyon nagy erő, ami neki megvan, és az ellenzéknek nincsen. Amikor Hadházy Ákos azzal jön elő, hogy „lebuktató” fotókat közöl Magyar Péterről, hogy tavaly a miniszterelnök feleségével és a MOL elnökével valamilyen közös partin volt, akkor azt nem érti meg, hogy pontosan ez az ereje Magyar Péternek, hogy ő ott volt és onnan jött. Ezzel nemhogy kritizálni nem lehet, de ez az, ami az emberek számára reményt ad, hogy az ellenséget, az ördögöt talán csak az tudja legyőzni, aki ismeri a technikáit, ismeri azt, hogyan dolgozik. És Magyar Péterben ez benne van.

Emellett valami egészen furcsa keveréke Magyar a celebnek, meg a politikusnak.

Ilyen típusú jelenséget nagyon régen láttunk, hogy valaki így vegye fel a vele szemben jövő kritikákat. Egyrészt építkezik belőle. Azt mondja, jó, kiplakátoltatok, rám költöttetek sok tíz-százmillió forintokat, akkor ezt használjuk úgy, ahogy az aikidóban, ahol a másik energiáját, erejét használjuk fel védekezésre. Alakítsuk át a mi erőnkké és a mi energiánkká. Megvádoltatok azzal, hogy női a napszemüvegem? Hát akkor elárverezem a napszemüvegemet! Lehet licitálni rá napokig. Ha bármilyen támadás éri, bárhonnan, nagyon egyszerűen vág vissza. Ha a kormányzati oldalról támadja valaki, annyit mond, hogy az milliárdos a másik oldalon. Nem cizellál, az egészet egyetlen egyszerű csomagba rakja bele. Azok próbálják őt elhallgattatni, akik az állami pénzekből milliárdosokká váltak. És ez az egyetlenegy üzenet pontosan elég ahhoz, hogy minden vele szembeni támadást a hívei, a tábora, az ellenzékiek úgy éljenek meg, hogy na igen,

nyilvánvalóan azért támadják, mert veszélyes, és nekünk az az ember kell politikusnak, aki veszélyes.

Az eddigi puhány ellenzékiségből elegük van, ami négyévente semmilyen eredményt nem hozott, és végre van valaki, aki nem puhány, hanem kemény, és nyilván azért támadják, mert veszélyes. „Na, ez a jó, nekünk ez kell” – mondja az ellenzéki szavazók egy jókora része.

– Magyar Péter a Fidesztől, tehát a fideszes technikákból is másolt valamit?

– Sokféle helyről lehet érezni a mintát. Akár Trump kampányát nézzük Amerikában, onnan is átvett, de ha a Fidesz kampányait nézzük, ezt a végtelenül egyszerű, lebutított, primitív kampányt, ugyanilyen eszközökkel vág vissza.

Végtelenül egyszerű, lebutított, primitív választ ad a vele szembeni támadásokra, meg az ország helyzetére, ami miatt ő politikussá vált, de akár a saját családi ügyére, akár a kegyelmi ügyre is nagyon egyszerű üzeneteket fogalmaz meg.

Emellett használja azokat a vizuális elemeket, amit a politikai marketingben, meg egyáltalán a marketingben technikaként tanítanak. Lásd például a platós autót, piros-fehér-zöldre festve. Átveszi a Fidesztől a szimbólumrendszerét. Eddig a Fidesz mondta azt, hogy ő mennyire nemzeti. Magyar Péter átveszi ezeket a szimbólumokat, és a legnagyobb természetességgel állítja be a magyar emberek ellenségeként a kormányt, akikkel szemben ő a magyarok érdekében akar kormányváltást elérni.

Tehát pont ugyanazon a területen mozog, ahol a Fidesz. Én a Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki.

Most azt mondja a Fidesz, hogy csak az ellenzéknek árt Magyar Péter. A számokból sem ezt látom, de magából a politikából sem ez következik.

– Nemrég jött ki a Závecz Research-től egy mérés, egy másik pedig az Iránytű Intézettől. Ezek eléggé mást mérnek, akár a Fidesz népszerűségét nézzük, akár azt, hogy most Magyar Péter pártja vagy a DK a népszerűbb. Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt az, hogy Magyarországon a közvélemény-kutatásokat nem a legprofesszionálisabban végzik el. Ennél azért lehetne professzionálisabban kutatni. Németországban a kutatóintézetek általában tizedes számok között vitatkoznak, Magyarországon meg fél-egymillió szavazó nagyságrendű a tévesztés lehetősége. Mindezt úgy mondom, hogy az egyik kutatóintézet vezetője három évig tanított nekem kutatásmódszertant az egyetemen, és kiválóan tette ezt, a másiknak a vezetőjét is nagyon jól ismerem. Tehát én semmilyen rossz szándékot nem feltételezek róluk. Egyetlen egy dolgot igen, azt, hogy annyira kevés pénz van Magyarországon a közvélemény-kutatásokra is, hogy senki nem mer egy nagyon professzionálisan felépített közvélemény-kutató céget működtetni, ezért bizonyos szempontból vakrepüléseket vagyunk kénytelenek végrehajtani. Végül is

hitkérdéssé teszik, hogy például a legutóbbi két kutatás közül melyiket fogadjuk el.

Tehát az ellenzékiek is meg tudják találni maguknak azt a kutatóintézetet, amit el tudnak fogadni, és a kormánypártiak is egy másikat.

– És akkor itt van Magyar Péter, aki meg azt mondja, hogy 26 százalékon állnak.

– A két kutatás közül Magyar Péter is elővette azt, ami neki kedvezőbb, és azt mondta, hogy 26 százalékon állnak. Ha a Fideszt kérdeznénk, elmondják, hogy ők 50 százalékon állnak. Ezek ilyen szempontból politikai mondások, mindenki megtalálja a magának legjobb adatot, és azt mondja, hogy azon áll. Ez a kicsikre is igaz, akik néhány százalékon állnak, mindig találnak valami olyan kutatást, ami bejutást mutat, jó eredményt mutat, és akkor arra hivatkoznak. Igazából szerintem nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy mi zajlik a magyar politikában.

Egy valamiben biztos vagyok, hogy Magyar Péter nagyon jól áll, az tuti. De neki, ha 16 százalékon állna, az is jó lenne. Ha 8 százalékon, az is.

És ha valaki 26 százalékra állítja be, akkor az is jó, hiszen pár hónappal ezelőtt nem is volt ismert, nem volt politikai tényező. Ilyen szempontból az ő elfogadottsága, ismertsége és népszerűsége példátlan.

– Teljesen szokatlan módon nyilvános pályázattal castingolt az EP-választásra, és elég impozáns csapat jött össze. Hogyan tudott pillanatok alatt ennyi valóban magasan kvalifikált embert összeszedni, akik ráadásul jól is kommunikáltak a bemutatkozójukban?

– Én azt a részét, hogy jelentkeznek emberek, még simán el tudom képzelni, mert ilyen helyzetre nagyon sokan jelentkeznek. De az idő nagyon rövid volt, ezért azt már nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ennyi idő alatt ennyi jelentkezést feldolgozni?

Az egész ott hibádzik, hogy biztosan nem volt idő arra, hogy a beadott jelentkezéseket tömegével fel lehessen dolgozni.

Ehhez képest pedig tényleg nagyon jók lettek a bemutatkozó videók. Nyilván maga az, hogy tessék pályázni, és pályázat útján az Európai Parlamentbe kijutni, ez egy nagyon jó marketing technika, ugyanakkor valljuk be, végtelenül populista is. De hogy is van az, hogy ő konkrétan azt mondja, hogy az Európai Néppártba igyekszik? Az Európai Néppárt azért mégiscsak egy politikai közösség. Impozáns jelöltekkel állt ki, de kipróbált emberek-e? Akik eddig nem politizáltak, hogy tudnak politikát csinálni, művelni, értik-e a politikai tevékenységet? Azt is azért érdemes egy kicsit lentebbről kezdeni. Persze ugyanakkor fantasztikusan jól néz ki ez a politikai megoldás. Üzenetnek egyáltalán nem rossz.

Ha esetleg előre fel voltak készülve, és tudták, hogy van 5-10 jó jelöltjük, akiknek előre megcsinálták a videóit, akkor bizony bebolondították a többi embert, de közben ezzel a bebolondítással egy óriási politikai marketingfogást végeztek.

Ha az igazi jelölteket ismerik, és azok jól fognak szerepelni, mert már kipróbáltak valamilyen területen, vagy valahogy közelebb vannak a párthoz, mint azt gondolnánk, akkor ez egy nagyszerű, ügyes húzás volt.

– Magyar azt is mondja, hogy ha elég jól szerepelnek, akkor előrehozott választást fognak követelni. Ezt közjogilag nehéz elképzelni. Vagy születhet olyan eredmény, hogy tényleg napirendre kerül?

– Közjogilag nem, de politikai értelemben igen. Megrendíthet egy kormányt a politikai népszerűségvesztés, az biztos. Feltéve, ha olyan ellenzék társul vele, amelyik ezt ki tudja használni. 2006-ban a Gyurcsány-beszéd, és utána az önkormányzati választás elvesztése megrendítette a Gyurcsány-kormányt, nem is tudott abból visszajönni. Az előrehozott választások követelése azért is érdekes, mert ezt Dobrev Klára egy hete üzente meg, és úgy tűnik, hogy Magyar inkább ebből a vitorlából akarja kifogni a szelet azáltal, hogy ő is felvállalja ezt a politikai követelést. Ettől teljesen függetlenül,

ha a Fidesz mondjuk 40 százalék alatt szerepel a választásokon, azaz a szavazók kevesebb mint 40 százaléka támogatná a Fidesz politikáját, az megrendítené Orbán pártját.

Nem mondom, hogy feltétlen előrehozott választáshoz vezetne, de az biztos, hogy megrendítő erejű lenne a Fidesz számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk