SZEMPONT
A Rovatból

„Hirtelen, amikor kedvesség, jóság éri őket, akkor eltörnek, zokognak. Ezeket nem lehet igazán elmesélni, lefotózni”

„Volt, aki visszajött és levideózott minket, hogy elküldhesse barátainak: merjenek elindulni, mert itt ilyen szeretet várja őket” – Chripkó Lili részletesen elmesélte, mit tapasztalt önkéntesként az ukrán–magyar határon.


Chripkó Lili az ukrán-magyar határon önkéntesként segítette a menekülteket. Megrendítő írásában az orosz-ukrán háborúból menekülőkről, a határon átélt tapasztalatairól, a segítség nehézségeiről ír a közösségi oldalán.

"Borzasztó nehéz erről az egész helyzetről úgy beszélni, hogy senkit ne sértsek meg, ne legyen általánosító, ne legyen diszkriminatív, ne legyek igazságtalan, elismerjek minden jószándékot és befektetett energiát, de mégis beszéljek minden aspektusról, ami az igazsághoz hozzátartozik" - kezdi részletes beszámolóját.

Éppen csak a lényeget téveszti a sajtó szem elől, mert nem látja, nem láttatja, mert nem láthatja, azt, amit mi (útszélen álló önkéntesek) láttunk... Az én legnagyobb fájdalmam, hogy azokról nem lehet képet csinálni, azokról sehol semmi hír, akik autóval jönnek át, azt a hatalmas masszát, aki a középosztály... Akik a záhonyi és a becsi iskolában készített képeken látszódnak azok az emberek, akik a lehető legkiszolgáltatottabbak, igen.

De így egyszerűen hamis kép alakul ki bennünk arról, hogy hogy néznek ki azok, akik ma Ukrajnából menekülnek. És mivel nem szerepelnek a képeken, nem is tudjuk elképzelni, hogy kik ők és ezért segítséget sem kapnak igazán.

A legnagyobb fájdalmam, hogy amíg ott voltam, nem sikerült kitalálnom, kivel lehetne egyeztetni arról, hogy az autóval érkezők is kapjanak segítséget. Azok a képek, amik örökre a retinámba égtek jelenleg egyrészt nem hagynak aludni, másrészt azt hiszem, már sosem kopnak belőlem ki.

Historikusan nem azt gondoljuk, hogy ukrán-magyar két jó barát. Ezért amikor a menekültek átértek ide, azt láttuk rajtuk, semmi jót nem feltételeztek, hogy itt majd kaphatnak. Mivel a „Becsi Hütte” létezését senki nem legitimálta, csak maximum nem tiltotta be, ezért a haború, és így a menekültáradat kilencedik napjára se jutottunk el oda, hogy ki lett volna írva ránk, hogy INFO POINT vagy hogy WELCOME vagy hogy FREE FOOD, DRINK, MEDICINE. Valamilyen teljesen érthetetlen és megfejthetetlen módon, az ország belseje felől kifelé irányba került ki egy hivatalos közlekedési, sárga tábla, hogy merre van a segélyközpont. Ezt csak azok láthatják meg, akik a gyalogosan érkező rokonaikat felvenni jöttek. A határ irányából érkezőknek 8 nap után került ki egy kézzel írt irányítótábla egy széknek támasztva, hogy az iskolában be tudnak csekkolni…

Szóval maradt az, hogy aki a nagy integetésünkre, Laci bá, a polgárőr elemlámpázására, vagy ha éppen olyan volt, rendőri segítségre lehúzódott, az először frászt kapott, hogy mit akarunk tőle, mit akarunk eladni, mi van már. Majd ha megállt és lehúzta az ablakot, és felfogta, hogy segíteni vagyunk ott, úgy 10-ből 7 vagy csak simán nagyon meglepődött és nagyon megrendült, vagy el is sírta magát. Mint ahogy egy másik posztban írtam,

volt, aki visszajött és levideózott minket, hogy kitehesse az oldalára vagy elküldhesse barátainak: merjenek elindulni, mert itt ilyen szeretet várja őket.

Ezek a villanások azok, amik emlékként örökké elkísérnek majd. Hogy azokban az autókban mi volt, hogy azokon az arcokon mi volt. Hogy azok a gyerekek, mit szóltak, amikor azt érezték, hogy átjutottak egy olyan országba, ahol csak úgy idegenek a kezükbe nyomnak 5 Kinder-csokit, ők pedig mondjuk 2 napja nem ettek. Hogy mit éreztek az anyák éjjel kettőkor, amikor azt hitték, hogy talán még egy újabb nap is eltelhet úgy, hogy nem tudják átpelenkázni vagy tápszerrel megetetni a gyereküket, és ehhez képest, minden, amit szerényen kértek, hogy jó lenne, azt kaphattak tőlünk csak úgy. Hogy azok a nagypapák, akik golyózáporon át vezették ki az országból az unokáikat, mennyire könnyebbültek meg, amikor el tudtuk nekik mondani, hogy nem, nem lesznek megbüntetve, ha nem vesznek itt a határon autópálya matricát és nem fognak véletlenül olyan útszakaszra keveredni, ahol már kérik, hanem lesz előtte benzinkút.

Tudjátok milyen kiszolgáltatottnak érzi magát az ember, ha egy olyan idegen országban van, aminek nem beszéli a nyelvét, nem ismeri a szabályait, és ahol adott esetben éjszaka fáradtan segítségre szorul?

Nem fogom elfelejteni, hogyan zokogtak bele az asszonyok a kis textil zsebkendőikbe, hogy a világ lehetne ilyen is, mint amilyen a határnak ezen az oldalán. Mert addig bírták sírás nélkül, amíg össze volt szorulva a gyomruk, hogy na, majd a magyaroknál, na ott is mi lesz és féltek, mint ahogy mindannyian félünk, akik ’90 előtt születtünk egy határellenőrzésen, mert tudjuk, hogy mennyi kellemetlenség érhet ott minket. És hirtelen, amikor kedvesség, jóság éri őket, akkor eltörnek, zokognak. Ezeket nem lehet igazán elmesélni, ezeket nem lehetett lefotózni...

... A Becsi Hütte addig üzemel, amíg az a néhány önkéntes kitart a hidegben. Se szék, se hőgomba, se egy sátor a fejünk felett. Amikor már nem bírtuk, nem tudtuk egymást leváltani, nem voltunk már annyian autóval, amikbe az eszközeink és a maradék dolgokat össze tudtuk pakolni, akkor a határon autóval átjövők nem kaptak segítséget. A rendőrök reményeim szerint osztják nekik az információs lapokat, de nem marad ember, aki beirányítaná őket az iskolába a segélypontra, ha tőlük nem meri megkérdezni, vagy ha nekik épp nincs tolmácsuk fent, akkor nem marad ember, aki megosztaná velük a 4g-jét, aki adna nekik egy vizet.

Vakon mennek bele az éjszakába, a telefonjukon többé nem működik a gps, mert hiába nincs roaming, EU-n kívülről érkezőként, már nincs mobiladatforgalmuk. Nem tudják, hogy ezernyi szállásfelajánlás várja őket itt, lelkisegély, ingyenes orvosi ellátás. Szóval ha lenne valaki, aki megbeszéli a polgármesterrel, vagy fogalmam sincs kivel, hogy igenis szükség van infopontra kint is, az autósok részére is, az nagyon jó lenne.

...Ezek az emberek az első percekben még nem érzik magukat „klasszikus” menekültnek, csak pár kilométer után esik le nekik, hogy most már ők azok, akiket korábban csak a hírekben láttak a Közel-Keleten. Azt hiszik, hogy tudnak majd a közelben egy hotelt foglalni, hogy hát olyan lesz ez, mint egy utazás. Nem tudják, hogy nem biztos, hogy van üzemanyag a következő benzinkúton.

Ha én lennék egy országnak a vezetője, aki arra ébred egy reggel, hogy háború van a szomszédjában és ezért holnaptól menekültáradatra számíthat, félretenném a büszkeségemet, és felhívnám mondjuk a Sziget vagy bármilyen tömegrendezvény rutinos szervezőit és mondjuk a Migration Aidet, hogy srácok, az van, hogy ti tudjátok, hogyan kell egy tömeget kezelni, hogy nekik mire lehet szükségük, és hogyan kell őket irányítani, csináljunk már egy gyors meetinget és találjuk ki, hogy hogyan tudnánk ezt a legjobban koordinálni. Egy ilyen esetben szerintem egyértelműen ki kell találni ki miért felel, elérhetővé tenni a kontaktokat, hálózatba kötni az embereket, kezelni a beérkezett felajánlásokat. Nem ördöngösség kitalálni, hogy szükség van irányítótáblára, WC-re, internetre, személyzetre.

...Tegnap egy olyan családdal beszélgettünk, akik Harkovból menekültek. A házukat, az iskolájukat lebombázták, 2 bőröndnyi vagyonuk maradt meg. Az apa (mérnök), az anya (nem derült ki, de valószínűleg háztartásbeli), egy 12 éves és egy 5 éves kislány. A trauma miatt a kisebb lány aznap evett először, 5 nap után, előtte csak sírt és szorongott.

Egy-egy szót beszélt az apa csak angolul, azokkal a szavakkal mondta el, hogy ötlete sincs a jövőjüket illetően. 3 nőt és magát kell eltartania. Holnaptól. Itt vagy más országban. Ezzel a nyelvtudással. Bólogattunk. Mit mondhattunk volna?

És akkor most azokról, akik ott alszanak a záhonyi pályaudvaron, és a környező települések tornatermeiben. A kárpátaljai romákról. Amikor kirobbant a háború senkinek sem jutott eszébe, hogy ne kellene azonnal és válogatás nélkül mindenkin segíteni. Pedig az igazat megvallva, a határ egyik és másik oldala között jóideje nem felhőtlen a viszony. A szavazás miatt magyarországi lakcímmel rendelkezők sok kellemetlenséget okoznak a határ ezen oldalán lévők számára. Egyesek szerint leterhelik az egészségügyet, mások szerint cigit csempésznek, stb. Sok a vita, nehéz erről úgy beszélni tényleg, hogy ne legyen általánosító. De jelenleg azért elég nagy a félelem a befogadó helyiekben, hogy „ezek majd itt ragadnak”. Erre nyilván nincs senkinek válasza. Én csak annyit tudok elmondani teljesen szubjektíven, amit magam láttam, magam hallottam.

Hiába vannak a romák melegben, kapnak élelmet és nem kell dolgozzanak vagy iskolába járjanak egyelőre, attól még nem, nem szeretnek 50-en vagy 200-an egy légtérbe összezsúfolva lenni, aludni. Azt mondják, hazamennének, ahogy tudnak. Szamosszegen fideszes polgármester van, és (de?)

nagy a roma közösség, ők fogadtak be kb. 250 olyan romát, akinek nem volt hova mennie. Aki még mindig, minden eddig elmondott érvem dacára is fél, hogy az ő adománya nem egy szőke ukrán kislányhoz fog kerülni, hanem éhes romákhoz, annak annyit tudok mondani: fogja fel úgy, hogy az adományával azokat a településeket és polgármestereket segíti, akik ezt a terhet a nyakukba vették.

És akkor még ott van a mindent megmérgező nacionalizmus. Sajnos azért mindenkinek van egy személyes története vagy sokat ismételgetett pletykája arról, hogy a „túloldal” se szeretett minket annyira ez idáig. Nem akarom most ezeket a történeteket felsorolni, mert nem a sérelmek sorolásának van itt az ideje. Én csak azt remélem, hogy ha vége lesz ennek az egésznek egyszer, akkor egy tanulsággal biztosan gazdagabbak leszünk: a szolidaritást kéne növelni minden erővel, minden médiumban, minden módon és nem a széthúzást. Mert én azt láttam, hogy még mindig a lehető legösztönösebben, a legmagátólértetődőbben jön mindenkiből a segítő szándék, ahogy a kiszolgáltatottnak arca lesz és keze, meg lába.

Egy pillanat alatt mindegy volt, hogy kinek ki a miniszterelnöke, mit szokott mondani a magyargyűlölő osztályfőnöke az órán, és hogy mit hallottunk róluk, hogy „azok” elvileg milyenek. Amikor konkrét emberként áll valaki előttünk, akkor elképesztő energiákat tudunk megmozdítani a segítésére.

Döbbenetes számomra, hogy mennyi jóakart munkál a világban, milyen igyekezettel próbáljuk egyszerre milliónyian a sebtapaszt ráragasztani azokra a borzalmas sérülésekre, amiknek az okozásához elegendő egyetlen egy hatalommal rendelkező idióta ördögi parancsa.

De ha ennek egyszer vége lesz, jegyezzük meg, egy nemzet sem egyenlő a vezetőivel. Az oroszok sem egyenlők Putyinnal, a fehéroroszok sem a maguk vezetésével, ahogy egyértelműen látszik, mi sem vagyunk egyenlők azzal a pökhendi gyűlölettel, amivel a világban azonosítanak minket, arcpirítóan szégyenletes miniszterelnökünk dörgölőzésének, nyilatkozatainak, tetteinek és fondorlatosságának okán"

- írja Lili Chripko.

Az írásból részleteket Lili Chripko hozzájárulásával közöltük, a teljes bejegyzést ITT olvashatod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.

[kapcsolodo]dontott-a-tv2-megszunik-a-tenyek-uj-musorok-jonnek-a-helyere[kapcsolodo]


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát

– szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: