Fulladoznak a sajószentpéteri szegények a rettenetes szmogban
A szmogrekorder Sajószentpéteren a légszennyezettségre az is rátesz egy lapáttal, hogy sokan – jobb híján – hulladékkal vagy rongyokkal fűtenek. A szegényebbek viszont sokkal jobban szenvednek szmogriadó idején, a rossz minőségű lakókörnyezet, főleg a párásodás miatt kialakuló penésztől ugyanis gyakrabban alakul ki náluk asztma vagy allergia.
A sajószentpéteri Fecskeszög telepen van, aki méretes oxigénpalackkal a szobában vészeli át a levegő kitisztulásáig még hátralévő napokat.
“Azok ott, a szélén, 50 évvel le vannak maradva” – szól ki a kocsijából egy férfi, miközben elgurul mellettünk a sajószentpéteri Fecskeszög telepen, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisváros egyik – a három közül a legnagyobb – szegregátumában. Az utca vége felé mutat, válaszolva ezzel kérdésünkre: merre menjünk, ha olyasvalakivel szeretnénk beszélni, aki kénytelen fa helyett műanyaggal, ruhaanyaggal vagy más hulladékkal tüzelni.
A falu legszélén szinte minden második házban fekete füstöt okádnak a kémények, a pernye pedig megül a kiadós mennyiségű hóval borított háztetőkön, ahhoz azonban mindenki ragaszkodik, hogy ő csak fával tüzel, a szomszéd viszont “mindenfélét összegyűjtöget”, és begyújt vele.
“Dehát istenem, ha egyszer szegények és nincs más, nem lehet őket ezért hibáztatni”
– mondják többen is.
Szálló por
Január utolsó hétfőjén megint 760 százalékkal lépi túl az egészségügyi határértéket a levegő szállópor tartalma a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajószentpéteren. A város légszennyezettségben ezzel országos rekorder.
A Sajó völgye domborzati okok miatt hagyományosan az ország egyik legszmogosabb vidéke, az észak-déli fekvésű völgyben ugyanis jóval kevesebbet fúj a szél, így a levegő is lassabban tisztul.
A térség légszennyezettségének legfőbb okozói mára a közlekedés és a lakossági kibocsátás (tüzelőanyag égetés) lettek, 2013-ig ugyanis több jelentős ipari kibocsátó, köztük három hőerőmű: a tiszapalkonyai, tiszaújvárosi és kazincbarcikai AES Erőművek is bezártak.
A két legfőbb tényező közül is a lakossági kibocsátás az, ami az utóbbi nagyjából tíz évben átvette a vezető szerepet a szmogot okozó szállópor-kibocsátásban. A Környezetvédelmi Felügyelőség a “Sajó völgye” zónáról elérhető legfrissebb, 2013-as légszennyezettségi jelentése szerint ez azért történt, mert “egyre több háztartás tér át szilárd tüzelésre (szén, fa, biomassza), illetve
nagyon sok helyen hulladékot (PET palack, gumi, műanyag) használnak a háztartási tüzelőberendezésekben”.
Köpi a füstöt a “Salgó”
“Itt dolgozom az egyik közeli falerakatnál: fűrészelek, hasogatok, és a munkám fejében 5-6 ezer forint értékben, úgy 1,5-2 mázsa fát hozhatok el onnét, azzal fűtünk. Nekünk nem telik gázos lakásra” – magyarázza János, aki feleségével, Rózsával és négy gyerekükkel él a Fecskeszög telepen. A házuk albérlet, tulajdonosa évekkel ezelőtt Kanadába költözött.
Téli hidegben csak egy szobát tudnak melegre felfűteni, és mivel Rózsa a két legkisebbik, óvodáskorúnál fiatalabb gyerekükkel egész nap otthon van, egész nap kell tüzelni. Erre egy “Salgó” márkájú ősrégi sparheltet használnak, amin egyúttal a főzést és az ételek melegítését is megoldják Jánosék.
“Tudom, hogy ha gázzal fűtenénk, sokkal kevésbé szennyeznénk a levegőt. Dolgoztam a százhalombattai olajfinomítóban, tudom, mi az a légszennyezés. De azért nem mindegy, hogy havi 30 vagy 70 ezer forint megy el a fűtésre” – mondja János, aki szerint így van ezzel a környezetében mindenki: az utcában is csak két ember fűt gázzal.
Egy köbméter, azaz körülbelül 7 mázsa fa egy Jánosékéhoz hasonló, alacsony komfortos lakásban úgy egy hónapig elég, piaci ára pedig 15-23 ezer forint között mozog, a fa fajtájától (és szárazságától) függően.
“Pont most fogyott el…”
Sajószentpéteren is van lehetőség szociális alapon tűzifa támogatás igénylésére – a telepen lakókkal beszélgetve kiderül, hogy szinte mindenki igénybe vette már.
“Pont most fogyott el. Most jön az, hogy heti adagokban, zsákonként tudjuk csak megvenni a szükséges tűzifát, éppen ahogy pénzünk lesz rá” – mondja egy fiatal nő, Jánosék szomszédjában. Ebben a háztartásban három generáció tagjai laknak együtt, akik közül most a legidősebb, a 75 éves Juli néni szenved a leginkább a szmogtól – ezt a szobájában álló óriási oxigéngép is jól jelzi.
Juli néni
“A tüdőm és a szívem oxigénhiányos egy krónikus rendellenesség miatt, januárban kaptam ezt az oxigénpalackot, az edelényi kórház tüdőosztályán írták fel” – mondja.
Juli néni saját szobájában külön kályhával fűt, és töredelmesen bevallja, muszáj néha, ha nincs fa, rongyot, gumit, rossz cipőt égetnie benne.
“Ha eszünk, nincs tüzelő, ha tüzelünk, nincs mit enni”
– teszi hozzá keserűen az egyébként mosolygós asszony. Fia hozzáteszi: sokan itt a környéken vasúti talpfával is fűtenek, de attól – illetve a kátránytól, amivel a fát kezelik – Juli néni egyből fullad.
Juli néni, ha nagyon fullad, oxigénpalackra teszi magát
Nem csak tudatlanságból
“A kibocsátások rendeletben történő szabályozása az önkormányzati testület feladata” – írja a már említett, a Sajó völgye zóna levegőminőségének javítására kiadott Intézkedési Program, amely azt javasolja, hogy az önkormányzatok rendeletekkel tiltsák meg az avar és a kerti hulladék égetését, és szabályozzák a lakossági tüzelőanyag használatot – ezen belül is írják elő, hogy csak kereskedelmi forgalomban kapható anyagokkal lehessen tüzelni -, és szankcionálják valahogy a szabálysértéseket.
Csakhogy Sajószentpéteren, és a Sajó völgye más településein, ahogy Juli néni esete is mutatja, legtöbbször nem pusztán tudatlanságból vagy érdektelenségből gyújtanak be ruhával, gumival vagy műanyag hulladékkal a lakosok, hanem mert egyszerűen elfogyott a tűzifájuk vagy szenük, és éppen nincs pénzük újabb adagra. Ezért – a jelentés is kitér rá és Sajószentpéter polgármestere, Faragó Péter is megerősíti, az önkormányzatok többsége nem bünteti a két fent említett tevékenységet.
Sajószentpéteren ugyanis sokan élnek szegénységben: a 2660 fő rendszeres szociális támogatásban részesülő közül körülbelül a felének nem éri el a nyugdíj legkisebb összegének felét, 28500 forintot a havi jövedelme. A város szegényeinek nagy része a központtól a Sajó-töltés által elvágott szegregátumban, a több mint kétezer fős Fecskeszög telepen él, rossz lakhatási körülmények között. Az alacsony komfortfokozatú lakások aránya itt 62 százalék, az egyszobás lakásoké 59 százalék. Mindkét arányszám jóval magasabb a városi átlagnál.
A legnagyobb kárvallottak
A rossz lakókörnyezet azért is fontos, mert emiatt lesznek a sajószentpéteri Fecskeszög telepen élők a város légszennyezettségének legnagyobb kárvallottjai. A legrosszabb körülmények között lakók ugyanis sokkal gyakrabban szenvednek már amúgy is valamilyen krónikus légzőszervi betegségben, így a szmog is jobban kínozza őket, mint az egészségeseket. Rendszeresen fulladnak.
A krónikus légúti betegségek pedig úgy függnek össze a rossz lakáskörülményekkel, hogy nagyrészt a falakon megjelenő penész okozza őket – ugyanis a penészgombák levegőben szálló spórái képesek bejutni a légzőrendszerbe (ha elég kicsik, akár a hörgőkbe és a hörgőcskékbe is), ahol gyulladást és allergiás tüneteket, asztmát okozhatnak.
A penész kialakulásának alapvető oka a beltéri levegő túlzott páratartalma és az ezzel járó páralecsapódás. A penészesedés elindulhat fokozott páratermelés hatására – például, ha egy kis szűk lakásban túl sokan laknak -, a szellőzés hiánya, a csökkentett vagy szakaszos fűtéskor a hideg felületeken történő páralecsapódás miatt, de gyakori ok, hogy rossz szigetelés miatt lehűlő határoló falakon lecsapódó pára idézi elő.
A sajószentpéteri Fecskeszög telepen sétáló járókelőket megszólítva kiderül, szinte mindenkinek van a családjában olyasvalaki, legyen gyerek vagy felnőtt, aki a mostani durva szmogban rendszeresen fullad. Többek zsebében kéznél is van az asztma pipa.
A lakókörnyezet minősége és a lakók egészségi állapota közötti összefüggést az Országos Közegészségügyi Intézet által 2007-ben kiadott, “Lakás és egészség” című tanulmány is részletezi, amely közel 20000 család 7-11 éves gyermekének egészségi állapota és a környezeti kockázatok közötti összefüggést vizsgálta. Eszerint Sajószentpéteren és Hódmezővásárhelyen jelezték a leggyakrabban a megkérdezett szülők a lakás nedvesedését, penészesedését – mintegy 40 százalékos arányban.
Full house Edelényben
A Sajó völgyében az elhúzódó szmogriadó alatt teljes kihasználtsággal üzemelnek a környék kórházainak tüdőosztályai is. Sajószentpéteren az egyik belvárosi szupermarket parkolójában az autója csomagtartójába pakoló János, a középkorú ex-fociedző, épp az edelényi kórházba készül. Orvosa tanácsára befekszik a hétvégére.
“5 napja hörgőhuruttal járok naponta a kórházba, sókamrába és infúziós kezelésre, de a doktornő javaslatára most befekszem, mert itthon nem tudok gyógyulni. Most épp felszabadult egy hely, hát kihasználom” – mondja. János szerint nem csak a tüzelés, hanem a várost átszelő 26-os főút autósforgalma is ludas a szmogban, amit egy elkerülő megépítésével lehetne orvosolni. Ez a kérdés pedig már régóta napirenden van a városban.
“Engem tüdőrákkal műtöttek. Igaz, hogy már két éve, de azért nem tesz jót nekem a szmog. Ezért, ha tehetem, a gyerekeknél töltöm az időt Miskolctapolcán, ott híresen jó a levegő” – magyarázza ugyanott, a parkolóban egy idős hölgy.
Oszd meg másokkal is a cikket!
