KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Először találkoztak a szülők a kisfiúval, aki megkapta kétéves lányuk szívét

'Nagyon szerettem volna találkozni velük, hogy még egyszer hallhassam a lányom kedves szívdobogását' - mondta az agyhártyagyulladásban elhunyt kislány anyukája. Aztán létrejött a várva várt találkozás.


Brandon és Lacey kislánya kétéves korában, agyhártyagyulladásban halt meg. A szülők úgy döntöttek, kislányuk szívét felajánlják, hogy egy másik kisgyerek életét menthessék meg vele. A kislány anyukája, Lacey reménykedett benne, hogy a család, akinek gyerekén a kis Alaiya szíve segített, értékeli ezt. "Nagyon szerettem volna találkozni velük, hogy még egyszer hallhassam a lányom kedves szívdobogását" - mondta a nő. A nagy találkozás végül összejött, és a család fotósa is ott volt, aki le is fotózta az eseményt.

A szívhez szóló történet, amit alább olvashattok, a Love What Matters oldalán jelent meg.

„Miután édes kisbabánk, Alaiya, baktérium okozta agyhártyagyulladásban az életét vesztette, félrevontak minket, és megkérdezték, hogy fel szeretnénk-e ajánlani a szerveit. A férjem és én nem hezitáltunk, azonnal válaszoltunk, hogy IGEN! Alaiya egy nagyon odaadó gyermek volt, és tudtuk, hogy helyes, amit teszünk. Tudtuk, hogy így meg tudja menteni mások életét.

Amikor hírt kaptunk, hogy Alaiya szíve megmentett egy 10 hónapos kisfiút, nagyon örültünk a döntésünknek, hogy Lai donor lett."

„Az az év szörnyű volt; az édesanyámat és a lányomat 8 nap különbséggel vesztettem el, és ez volt a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem. Nem sokkal később kiderült, hogy várandós vagyok a harmadik lányunkkal. A gyász és a terhesség együtt nem volt könnyű senkinek sem.

A 3 évesünk össze volt zuhanva, hogy elveszítette a testvérét és a legjobb barátját. De a családunk sokkal közelebb került egymáshoz.

Sokat gondolkodtunk azon, hogy vajon a család, aki megkapta a lányunk szívét, mennyire értékeli a csodálatos ajándékot, amit Alaiyának köszönhetnek. Én imádkoztam azért, hogy találkozhassak velük, és hallhassam a kedves szívdobogását még egyszer.

2016. december 28-án a fotósunk megkeresett. Azt mondta, hogy valaki szeretne nekünk írni egy levelet, és megkérdezte, hogy megadhatja-e a címünket. Mondtam neki, hogy nyugodtan. De nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehet az. Majd sikerült kihúznom belőle, és végre elmondta nekem, hogy annak a kisfiúnak az anyukája az, akik Alaiya szívét megkapta. Nagyon elérzékenyültem, de nagyon boldog voltam.

Angela, Mason anyukája megkeresett a Facebookon, és megosztottuk a történeteinket egymással. Nem tudta elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak azért, hogy Mason kapott még egy esélyt az életre, és hogy ő és az egész családja segíteni fogja abban, hogy teljes életet éljen. Amikor láttuk, hogy minden bejegyzésében, amit Masonről ír, nem feledkezik meg Alaiyáról sem, tudtuk, hogy szereti őt.

Egész évben arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne találkozni, tudtuk, hogy ez fontos mindannyiunk számára, hiszen egy életen át tartó kapcsolatba kerültünk. Szeptember 25-én pedig végre tökéletes találkozót tudtunk összehozni, mert Masonnek Nashville-be kellett mennie az orvosához, és az mindkettőnknek félúton volt.

A férjemmel együtt hullámvasúthoz hasonlóan változtak az érzelmeink.

Amikor először megláttuk Masont, azonnal éreztük a vele a különleges kapcsolatot.

Olyan sok érzés kavargott bennem. Boldog és szomorú voltam egyszerre.

Nagy megnyugvás volt számunkra látni, hogy Mason milyen boldog és energikus. Bebizonyította nekünk, hogy Alaiya szíve igazán 'tökéletes' volt számára. Ez a találkozás igazán keserédes volt nekünk, hiszen szülőként azt szeretnénk, ha minden gyermekünk velünk lehetne, de sajnos ez nem így van.

Egy tökéletes világban Alaiya és Mason is megmenekültek volna, Angela és én pedig a Target áruházban, a babacuccok mellett találkoztunk volna - de az nem a mi történetünk."

„Bármit megadnánk, hogy visszakapjuk a kicsinket, mégis nagyon örülünk, hogy Mason ilyen jól van. Láttuk benne Alaiyát tegnap. Annyira boldogok vagyunk, hogy a családjaink találkozhattak. Csodálatos összejövetel volt és

biztosan tudjuk, hogy nem is kerülhetett volna jobb családhoz. Látszik rajtuk, hogy milyen sok szeretettel gondolnak, ami angyali kislányunkra. Örökre van köztünk egy kötelék”

– mondta Lacey.

Angela, Mason anyukája pedig azt mondta: „Annyira különleges volt találkozni a donorcsaládunkkal. Még mindig lenyűgöz, hogy a kisfiunk milyen hamar elkezdett velük ismerkedni.

Általában hetekig eltart, amíg Mason megszokja azokat, akikkel korábban még nem találkozott, de velük más volt a helyzet, mintha már évek óra ismerte volna őket. Én hiszek abban, hogy a szülői szeretet örökké beleszövődik az ember szívébe, és semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az a szív, amely Masonben dobog, felismerte Brandont és Lacey-t.

Örökké hálás leszek az élet ajándékáért, és mindig biztosítani fogom Masonnek azt, hogy elég teljesen életet élhessen két ember számára is.”

A fotóst is, akinek a találkozás köszönhető, nagyon megérintette, amit látott.

„Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy dokumentálhattam a család nagy napját, akik felajánlották a 2 éves kislányuk szívét egy kisfiúnak. Külön köszönet a két családnak, akik megengedték nekem, hogy megosszam a világgal, hogy mennyi jóság és a szeretet van a szervadományozásban” - írta a képek kapcsán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: