A Rovatból

„Ebben a helyzetben nincsenek jó napok" - három hajléktalannal találkoztunk egy nappali melegedőben

Egy 31 éves fiatal lánnyal, egy nyugdíjassal és egy életerős, 49 éves férfival beszélgettünk a hajléktalanságról.
Szabó Eszter írása - szmo.hu
2018. szeptember 28.



Három hajléktalannal beszélgettem a gyulai Független Egyesület nappali melegedőjében. Egy 31 éves fiatal lánnyal, egy nyugdíjassal és egy életerős, 49 éves férfival. Egyikük iszik, a másik teljesen absztinens. Egyikük szeretne kikerülni, a másiknak fenntartásai vannak a kinti léttel kapcsolatban. Egyikük bármilyen munkát elvállalna, a másik válogat, egyiknek van bevétele, a másiknak egy forint sem volt a zsebében.

Egyetlen dolog volt bennük közös, az, hogy

amikor a sortársaikról beszéltek, mindannyian úgy fogalmaztak hogy „ők” és soha egyikük sem mondta hogy „mi”.

Alex

Alex 50-es férfi, aki egy nagyvárosból került a kis fürdőváros hajléktalanszállójára. Már előre kijelenti: az ital és a "véletlenek összjátéka" kellett ahhoz, hogy hontalan legyen.

- Most nem tűnik részegnek, sőt inkább úgy beszél, mint egy diplomás egy állásinterjún.

- Pedig az ebben a pillanatban egy liter és két deci pia van bennem.

- Mennyit tud meginni?

- Négy liter az ideális ebből az olcsóbbik borból.

- Boldogabb tőle?

- Boldogságról ebben a helyzetben ne beszéljünk. Inkább azt mondom, kevésbé vagyok boldogtalan.

- Maga alkoholista ezek szerint?

- Lehetne itt magyarázkodni, hogy én csak iszákos vagyok, de tény, hogy aki rendszeresen iszik, az alkoholista. Azt mondják, hogy meg akarják szüntetni a hajléktalanságot. Olyan, mintha a fehér gólyát akarnák megszüntetni. Nem lehet.

- Nem inkább azt akarják, hogy ne legyenek az utcán? Hogy bemenjenek az intézménybe?

- Ennek még nincsenek meg a feltételei, én úgy érzem. Sokkal több a hajléktalan, mint gondolják, és van rengeteg idős személy, akiknek házuk éppen van, csak nincs benne fűtés vagy víz.

- Van olyan, amikor azt mondja: ez egy jó nap volt?

- Ebben a helyzetben nincsenek jó napok. Maximum azt mondom, hogy volt ennél már rosszabb nap is. Bosszúság viszont van bőven. Például az, hogy nem hallatszik el a hajléktalan szava az illetékesekhez. Minket is be kéne vonni a szabályok megalkotásába, az ötletelésbe.

- Egyfajta szakszervezetet, vagy közös képviselőt javasolna?

- Igen, aki értelmesen el tudja mondani, minek hogyan lenne értelme a gyakorlatban. Nem jut el a szavunk sehová.

- Most egy ország olvashatja majd, amit mond. Mit üzenne, ha maga lenne a hajléktalanok szócsöve?

- Több figyelmet kéne fordítani arra, hogy a kivezető utat megszervezzék. Ha például valaki feltápászkodik egy rosszul sikerült házasság, vagy az alkoholizmus után, akkor egyedül marad. Gondoljanak arra, mi lesz velünk egy sikeres elvonó után. Mennek vissza ugyanabba a függő csapatba. Egy program kellene nekik, munka és új társaság.

- Erre mondják azok, akik nem hajléktalanok, hogy ha mi leszokunk a piáról, nekünk sem keres senki munkát, és társaságot, mindent nekünk kell intézni… Úgy érzi, hogy ugyanebben a helyzetben magának nehezebb lenne munkát találni?

- Nehezebb, mert ezek az emberek sokszor csökkent munkaképességűek. Habár azt is hallottam, hogy munkaerőhiány van. Valahol azt olvastam, hogy a Balatonon a nyáron egy szakács megkeres egymilliót.

- Maga elmenne a Balatonra egymillióért?

- Nem, nagyon sok munka az, nem bírnám, napi 16 óra is lehet…

- Valamit valamiért..

- Hát ki bírja azt? Előbb le kell tenni az alkoholt, aztán kell a munka, és utána kéne támogatás a lakhatáshoz. Nagy segítség lenne egy darabig külön támogatás a hontalanoknak, amíg megvetik a lábukat. Túl könnyű ide kerülni. Találkoztam az utcán ügyvéddel, ügyésszel is...

- Ők hogyan kerültek oda?

- Az ital és a válás. 99 százalékban ez az ok.

- Ha nekem lenne egy negyvenmilliós hiteltartozásom, magának meg 40 forintja, akkor mit mondana, melyikünk a szegényebb?

- Látszólag maga, de valójában én, mert magának van pár száz forintja megvenni a bort.

- Ennyit ad a pia?

- Nem veszi el a problémákat, mindegyik ugyanúgy ott van, csak már nem érdekel.

- Hogyan került az utcára?

- Nem mondom el, mert akkor rájönnek, hogy ki vagyok. Két házasság, egy élettársi kapcsolat, gyerekek sora...

- Nem tudják a gyerekei, hogy itt van,ezért nem akarja elmondani?

- Így van.

- Na de ha megtudnák, lehet, hogy segítenének.

- De ne segítsenek. Nem akarok én teher lenni. Amikor ment a szekér, nem mentem oda, akkor most már ne is menjek. És tudja milyen szégyen ez? Hogy engem legyőzött az alkohol?

- Hogyan tudnánk mi maguknak segíteni?

- Több szolidaritás kellene. Ezek az emberek nem csak lelkileg, testileg is össze vannak törve, haragszanak, sértődékenyek. Az utcán rá van írva az emberek arcára, ha undorodnak. Egy civilizált ország megtanulja kezelni a szemetét is...

- Miért mondja ezt magukra?

- Nevezhetünk így. Nem vagyok aktív termelő.

- Az egyetemisták, a gyerekek és nyugdíjasok sem...

- A nyugdíjas már letett valami az asztalra, a gyerek nem tehet róla. Az egyetemista valóban nem, ha kimegy külföldre talán visszakérném tőle a tanítás költségeit.

- Maga úgy érzi, hogy reménytelen a helyzete?

- Nem mindig. Minél több bort iszok, annál kevésbé érzem reménytelennek.

- Volt olyan pillanat, amióta hajléktalan, amikor boldognak érezte magát?

- Mindig, amikor látok egy filmet, amin egy szép, egészséges család van, munkával, kulturált italozással és mindenki dolgozik és kiegyensúlyozott. Olyankor talán boldog vagyok, ha ilyen filmet látok.

- És ezt miért jó magának nézni?

- A remény miatt.

- Mi hiányzik a legjobban?

- Három kabátom van, mindegyiken rossz a cipzár. Szóval egy gombos kabát. És az együttérzés.

- Hogyan definiálná a gazdagságot?

- Az az állapot, amikor nem kell nélkülözni.

- Mit csinálna egy nagy lottónyereménnyel?

- Egy nagy hajléktalanszállót építenék, ami másképpen működne, mint a maiak. Lenne egy nagy kert, önfenntartó módon működne, földdel, állatokkal, dolgoznánk és nem lennénk rászorulva senkire. És lehetne inni egy keveset. Mennyi az idő?

-Hova siet?

- Dolgom van (nevet)

- Időre megy?

- Nem.

- Elmondja, hogy mi dolga lett most hirtelen?

- Nem tartozik a tárgyhoz.

- Elviszem kocsival...

- Nem kell, elmegyek biciklivel.

- Nem kabátért megy a családsegítőbe?

- Nem egészen… (nevet)

- Annyit még mondjon el, hogy mi az, amit ön szerint a legtöbben nem tudnak, nem gondolnak magukról?

- Ez könnyű. Azt, hogy mi is emberek vagyunk.

Sándor, 49

- Én panaszkodni akarok….

- Miről szeretne panaszkodni?

- Az a bajom, hogy akárhova megyek állásinterjúra, meglátják, hogy itt lakom a hajléktalanszállón, és nem vesznek fel.

- És el is mondják, hogy ez a baj magával?

- Igen. Az egyik konyhafőnök még a nagyfőnököt is felhívta, de azt mondták neki, hogy nem lehet. Ha ezt tudom, meghagyom a korábbi címemet.

- Magáról senki nem mondaná meg, hogy hajléktalan: frissen van borotválkozva, tiszta ruhákban jár…

- Adok magamra, szeretem a tisztaságot. Több mint húsz éven keresztül segédápoló voltam.

- Mi történt a kórházban? Ott elvileg nagy a munkaerőhiány…

- Rengeteg nőm volt, de valamiért ő fogott meg. A kislányával odaköltöztek az albérletembe, és mindent rájuk költöttem. Megnőtt a rezsi, a lánnyal nem jöttem ki jól, mert nem az én lakásom volt, aztán a barátnőjével volt olyan berendezés, amit tönkretettek. Na de a lényeg, hogy a nő végül elhagyott, akkor felhívtam utólag, hogy jó lenne, hogyha beszállna a rezsibe, de nem volt rá hajlandó. Cserébe kirúgatott az állásomból.

- Hogyan tudta kirúgatni?

- Úgy, hogy hívogattam a rezsi miatt, ő is bent dolgozott a kórházban, és kirúgatott munkahelyi zaklatás miatt.

- Senki sem vizsgálta ki az ügyet?

- Nem. Két nap múlva már munkanélküli voltam. És mivel nem találtam munkát időben, így az albérletet is elveszítettem. Ilyen könnyű hajléktalanná válni.

- Gondolja, hogy egyszer kikerül innen?

- Persze. Folyamatosan keresem a munkát, és egyáltalán nem érzem, hogy ide tartozom. Itt minden piszkos… Engem anyám annak idején nagyon leszidott volna, ha úgy hagyom az asztalt koszosan, vagy a vécét. Ezek az emberek ilyenekkel nem törődnek, vagy legalábbis kevesen.

Hajni, 31 éves

- Te minden gond nélkül vállalod az arcod és a neved, míg másoknak ez gondot okoz. Mi ennek az oka?

- Talán az, hogy tudom, hogy ki fogok innen kerülni. Ez az egész egy átmeneti állapot, nem tartozom közéjük.

- Vajon ők is érzik, hogy így gondolod?

- Valószínűleg, mert öten vagyunk nők, és nem nagyon akarnak befogadni, de nem is bánom. Nem akarok barátságokat kötni.

- Attól félsz, hogy egy-egy ilyen barátság könnyebben bent tartana ebben a helyzetben?

- Így van. Bent mindenkivel normális vagyok, de nem akarok barátokat szerezni.

- Mi a te történeted?

- Egy kis faluból származom, anyám alkoholista volt, apám sokat volt a börtönben, és amikor meghaltak, nem örököltem semmit.

- Nem volt semmijük?

- De, volt egy házuk, de engem kiírattak a végrendeletből, és azt a féltestvérem kapta.

- Ez hogyan történhetett meg?

- Nem voltam jóban anyámékkal, mert nagyon nagyon zavart, amikor ittak, és akkor veszekedtünk. Olyankor volt, hogy az utcán aludtam, mert nem akartam hallgatni a veszekedést. Fiatal lány voltam, akkor fogadtam meg, hogy soha többet. Az utcán nem.

- Ilyenkor szokott az jönni, hogy az ember igyekszik valamilyen kapcsolatot találni, és ezt mások sokszor kihasználják akár úgy is, hogy bántalmazzák..

- Velem is ez történt. Volt, hogy megvert a párom, aztán ki is rakott, így kerültem most legutóbb az utcára.

- Vannak gyerekeid?

Van három gyerekem, nagyon szeretem őket, nagyon jó a kapcsolatunk. Nevelőszülőknél vannak. Egyikük korábban nagyon haragudott rám, amiért hajléktalan lettem, de elmagyaráztam neki, hogy próbálok kikerülni innen, és mindent megtenni, és hogy nem tehetek róla, és akkor megértette.

- Biztos vagy abban, hogy egyszer kikerülsz?

- Igen. Én nem válogatok a munkák között, mindent elvállalnék, keresem a lehetőségeket.

- A többiek úgy látod, hogy nem vállalnak el mindent?

- Persze hogy nem. Van akinek ez az állapot megfelel, válogatnak, jól elvannak.

- Neked semmilyen bevételed nincs?

- Semmi.

- Most hány forint van a zsebedben?

- Nulla, semennyi.

- Ha lenne, akkor mit vennél belőle?

- Felvágottat, azt nagyon szeretem. Szalámit.

- Mivel tudnánk neked segíteni mi, akiknek van hol lakni?

- Egyszerű dolgokkal: étellel, ruhával és munkával és persze albérlettel. Azt a legnehezebb találni.

- Nőként mennyire más a szállón élni? Vannak speciális kihívásai a női hajléktalan létnek?

- Én úgy látom, hogy nem igazán. Teljesen mindegy, hogy milyen nemű vagy, ha nincs egy fillér sem a zsebedben. Maximum annyi a különbség, hogy más dolgokon vitázunk.

- Min vitáznak a férfiak és min vitáztok ti?

- A férfiak a kaján, mi pedig a ruhákon. "Ki nyúlt a ruhámhoz", "minek hagyod ott"... ilyenek.

- Amikor gyerek voltál mondta neked valaki, hogy egyszer még az utcára kerülsz, vagy akár azt hogy nem fogsz megélni?

- Persze nagyon sokan mondták: a szüleim, a nagybátyám... Mindig ezt hallottam, csak akkor még nem gondoltam, hogy megvalósulhat.

- Nem gondolod, hogy addig hallgattad ezt, amíg beléd programozták, és egyszerűen emiatt valósult meg?

- De, gondoltam már erre is, de végül is teljesen mindegy, mi az oka. A lényeg most ez hogy hogy munkát találjak.

- Hogy szólítanak a gyerekeid?

- Anyának.

- És a nevelőszülőt?

- Őt nem, őt Gyöngyinek. Úgy tudom, három év munkaviszony után kaphatom vissza őket. Addigra majdnem 18 lesz a legnagyobb.

...

Amíg a többiekkel beszélgettem, Alex újra megjelent a melegedőben, de már egy gombos kabáttal. Épp egy adag ruha érkezett az intézménybe, ott találta. - Minden vágyam így teljesüljön – mondja mosolyogva. Habár azt mondta, boldogság nincs ebben a helyzetben, de talán volt már ennél rosszabb napja is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: