A Rovatból

„Ebben a helyzetben nincsenek jó napok" - három hajléktalannal találkoztunk egy nappali melegedőben

Egy 31 éves fiatal lánnyal, egy nyugdíjassal és egy életerős, 49 éves férfival beszélgettünk a hajléktalanságról.
Szabó Eszter írása - szmo.hu
2018. szeptember 28.



Három hajléktalannal beszélgettem a gyulai Független Egyesület nappali melegedőjében. Egy 31 éves fiatal lánnyal, egy nyugdíjassal és egy életerős, 49 éves férfival. Egyikük iszik, a másik teljesen absztinens. Egyikük szeretne kikerülni, a másiknak fenntartásai vannak a kinti léttel kapcsolatban. Egyikük bármilyen munkát elvállalna, a másik válogat, egyiknek van bevétele, a másiknak egy forint sem volt a zsebében.

Egyetlen dolog volt bennük közös, az, hogy

amikor a sortársaikról beszéltek, mindannyian úgy fogalmaztak hogy „ők” és soha egyikük sem mondta hogy „mi”.

Alex

Alex 50-es férfi, aki egy nagyvárosból került a kis fürdőváros hajléktalanszállójára. Már előre kijelenti: az ital és a "véletlenek összjátéka" kellett ahhoz, hogy hontalan legyen.

- Most nem tűnik részegnek, sőt inkább úgy beszél, mint egy diplomás egy állásinterjún.

- Pedig az ebben a pillanatban egy liter és két deci pia van bennem.

- Mennyit tud meginni?

- Négy liter az ideális ebből az olcsóbbik borból.

- Boldogabb tőle?

- Boldogságról ebben a helyzetben ne beszéljünk. Inkább azt mondom, kevésbé vagyok boldogtalan.

- Maga alkoholista ezek szerint?

- Lehetne itt magyarázkodni, hogy én csak iszákos vagyok, de tény, hogy aki rendszeresen iszik, az alkoholista. Azt mondják, hogy meg akarják szüntetni a hajléktalanságot. Olyan, mintha a fehér gólyát akarnák megszüntetni. Nem lehet.

- Nem inkább azt akarják, hogy ne legyenek az utcán? Hogy bemenjenek az intézménybe?

- Ennek még nincsenek meg a feltételei, én úgy érzem. Sokkal több a hajléktalan, mint gondolják, és van rengeteg idős személy, akiknek házuk éppen van, csak nincs benne fűtés vagy víz.

- Van olyan, amikor azt mondja: ez egy jó nap volt?

- Ebben a helyzetben nincsenek jó napok. Maximum azt mondom, hogy volt ennél már rosszabb nap is. Bosszúság viszont van bőven. Például az, hogy nem hallatszik el a hajléktalan szava az illetékesekhez. Minket is be kéne vonni a szabályok megalkotásába, az ötletelésbe.

- Egyfajta szakszervezetet, vagy közös képviselőt javasolna?

- Igen, aki értelmesen el tudja mondani, minek hogyan lenne értelme a gyakorlatban. Nem jut el a szavunk sehová.

- Most egy ország olvashatja majd, amit mond. Mit üzenne, ha maga lenne a hajléktalanok szócsöve?

- Több figyelmet kéne fordítani arra, hogy a kivezető utat megszervezzék. Ha például valaki feltápászkodik egy rosszul sikerült házasság, vagy az alkoholizmus után, akkor egyedül marad. Gondoljanak arra, mi lesz velünk egy sikeres elvonó után. Mennek vissza ugyanabba a függő csapatba. Egy program kellene nekik, munka és új társaság.

- Erre mondják azok, akik nem hajléktalanok, hogy ha mi leszokunk a piáról, nekünk sem keres senki munkát, és társaságot, mindent nekünk kell intézni… Úgy érzi, hogy ugyanebben a helyzetben magának nehezebb lenne munkát találni?

- Nehezebb, mert ezek az emberek sokszor csökkent munkaképességűek. Habár azt is hallottam, hogy munkaerőhiány van. Valahol azt olvastam, hogy a Balatonon a nyáron egy szakács megkeres egymilliót.

- Maga elmenne a Balatonra egymillióért?

- Nem, nagyon sok munka az, nem bírnám, napi 16 óra is lehet…

- Valamit valamiért..

- Hát ki bírja azt? Előbb le kell tenni az alkoholt, aztán kell a munka, és utána kéne támogatás a lakhatáshoz. Nagy segítség lenne egy darabig külön támogatás a hontalanoknak, amíg megvetik a lábukat. Túl könnyű ide kerülni. Találkoztam az utcán ügyvéddel, ügyésszel is...

- Ők hogyan kerültek oda?

- Az ital és a válás. 99 százalékban ez az ok.

- Ha nekem lenne egy negyvenmilliós hiteltartozásom, magának meg 40 forintja, akkor mit mondana, melyikünk a szegényebb?

- Látszólag maga, de valójában én, mert magának van pár száz forintja megvenni a bort.

- Ennyit ad a pia?

- Nem veszi el a problémákat, mindegyik ugyanúgy ott van, csak már nem érdekel.

- Hogyan került az utcára?

- Nem mondom el, mert akkor rájönnek, hogy ki vagyok. Két házasság, egy élettársi kapcsolat, gyerekek sora...

- Nem tudják a gyerekei, hogy itt van,ezért nem akarja elmondani?

- Így van.

- Na de ha megtudnák, lehet, hogy segítenének.

- De ne segítsenek. Nem akarok én teher lenni. Amikor ment a szekér, nem mentem oda, akkor most már ne is menjek. És tudja milyen szégyen ez? Hogy engem legyőzött az alkohol?

- Hogyan tudnánk mi maguknak segíteni?

- Több szolidaritás kellene. Ezek az emberek nem csak lelkileg, testileg is össze vannak törve, haragszanak, sértődékenyek. Az utcán rá van írva az emberek arcára, ha undorodnak. Egy civilizált ország megtanulja kezelni a szemetét is...

- Miért mondja ezt magukra?

- Nevezhetünk így. Nem vagyok aktív termelő.

- Az egyetemisták, a gyerekek és nyugdíjasok sem...

- A nyugdíjas már letett valami az asztalra, a gyerek nem tehet róla. Az egyetemista valóban nem, ha kimegy külföldre talán visszakérném tőle a tanítás költségeit.

- Maga úgy érzi, hogy reménytelen a helyzete?

- Nem mindig. Minél több bort iszok, annál kevésbé érzem reménytelennek.

- Volt olyan pillanat, amióta hajléktalan, amikor boldognak érezte magát?

- Mindig, amikor látok egy filmet, amin egy szép, egészséges család van, munkával, kulturált italozással és mindenki dolgozik és kiegyensúlyozott. Olyankor talán boldog vagyok, ha ilyen filmet látok.

- És ezt miért jó magának nézni?

- A remény miatt.

- Mi hiányzik a legjobban?

- Három kabátom van, mindegyiken rossz a cipzár. Szóval egy gombos kabát. És az együttérzés.

- Hogyan definiálná a gazdagságot?

- Az az állapot, amikor nem kell nélkülözni.

- Mit csinálna egy nagy lottónyereménnyel?

- Egy nagy hajléktalanszállót építenék, ami másképpen működne, mint a maiak. Lenne egy nagy kert, önfenntartó módon működne, földdel, állatokkal, dolgoznánk és nem lennénk rászorulva senkire. És lehetne inni egy keveset. Mennyi az idő?

-Hova siet?

- Dolgom van (nevet)

- Időre megy?

- Nem.

- Elmondja, hogy mi dolga lett most hirtelen?

- Nem tartozik a tárgyhoz.

- Elviszem kocsival...

- Nem kell, elmegyek biciklivel.

- Nem kabátért megy a családsegítőbe?

- Nem egészen… (nevet)

- Annyit még mondjon el, hogy mi az, amit ön szerint a legtöbben nem tudnak, nem gondolnak magukról?

- Ez könnyű. Azt, hogy mi is emberek vagyunk.

Sándor, 49

- Én panaszkodni akarok….

- Miről szeretne panaszkodni?

- Az a bajom, hogy akárhova megyek állásinterjúra, meglátják, hogy itt lakom a hajléktalanszállón, és nem vesznek fel.

- És el is mondják, hogy ez a baj magával?

- Igen. Az egyik konyhafőnök még a nagyfőnököt is felhívta, de azt mondták neki, hogy nem lehet. Ha ezt tudom, meghagyom a korábbi címemet.

- Magáról senki nem mondaná meg, hogy hajléktalan: frissen van borotválkozva, tiszta ruhákban jár…

- Adok magamra, szeretem a tisztaságot. Több mint húsz éven keresztül segédápoló voltam.

- Mi történt a kórházban? Ott elvileg nagy a munkaerőhiány…

- Rengeteg nőm volt, de valamiért ő fogott meg. A kislányával odaköltöztek az albérletembe, és mindent rájuk költöttem. Megnőtt a rezsi, a lánnyal nem jöttem ki jól, mert nem az én lakásom volt, aztán a barátnőjével volt olyan berendezés, amit tönkretettek. Na de a lényeg, hogy a nő végül elhagyott, akkor felhívtam utólag, hogy jó lenne, hogyha beszállna a rezsibe, de nem volt rá hajlandó. Cserébe kirúgatott az állásomból.

- Hogyan tudta kirúgatni?

- Úgy, hogy hívogattam a rezsi miatt, ő is bent dolgozott a kórházban, és kirúgatott munkahelyi zaklatás miatt.

- Senki sem vizsgálta ki az ügyet?

- Nem. Két nap múlva már munkanélküli voltam. És mivel nem találtam munkát időben, így az albérletet is elveszítettem. Ilyen könnyű hajléktalanná válni.

- Gondolja, hogy egyszer kikerül innen?

- Persze. Folyamatosan keresem a munkát, és egyáltalán nem érzem, hogy ide tartozom. Itt minden piszkos… Engem anyám annak idején nagyon leszidott volna, ha úgy hagyom az asztalt koszosan, vagy a vécét. Ezek az emberek ilyenekkel nem törődnek, vagy legalábbis kevesen.

Hajni, 31 éves

- Te minden gond nélkül vállalod az arcod és a neved, míg másoknak ez gondot okoz. Mi ennek az oka?

- Talán az, hogy tudom, hogy ki fogok innen kerülni. Ez az egész egy átmeneti állapot, nem tartozom közéjük.

- Vajon ők is érzik, hogy így gondolod?

- Valószínűleg, mert öten vagyunk nők, és nem nagyon akarnak befogadni, de nem is bánom. Nem akarok barátságokat kötni.

- Attól félsz, hogy egy-egy ilyen barátság könnyebben bent tartana ebben a helyzetben?

- Így van. Bent mindenkivel normális vagyok, de nem akarok barátokat szerezni.

- Mi a te történeted?

- Egy kis faluból származom, anyám alkoholista volt, apám sokat volt a börtönben, és amikor meghaltak, nem örököltem semmit.

- Nem volt semmijük?

- De, volt egy házuk, de engem kiírattak a végrendeletből, és azt a féltestvérem kapta.

- Ez hogyan történhetett meg?

- Nem voltam jóban anyámékkal, mert nagyon nagyon zavart, amikor ittak, és akkor veszekedtünk. Olyankor volt, hogy az utcán aludtam, mert nem akartam hallgatni a veszekedést. Fiatal lány voltam, akkor fogadtam meg, hogy soha többet. Az utcán nem.

- Ilyenkor szokott az jönni, hogy az ember igyekszik valamilyen kapcsolatot találni, és ezt mások sokszor kihasználják akár úgy is, hogy bántalmazzák..

- Velem is ez történt. Volt, hogy megvert a párom, aztán ki is rakott, így kerültem most legutóbb az utcára.

- Vannak gyerekeid?

Van három gyerekem, nagyon szeretem őket, nagyon jó a kapcsolatunk. Nevelőszülőknél vannak. Egyikük korábban nagyon haragudott rám, amiért hajléktalan lettem, de elmagyaráztam neki, hogy próbálok kikerülni innen, és mindent megtenni, és hogy nem tehetek róla, és akkor megértette.

- Biztos vagy abban, hogy egyszer kikerülsz?

- Igen. Én nem válogatok a munkák között, mindent elvállalnék, keresem a lehetőségeket.

- A többiek úgy látod, hogy nem vállalnak el mindent?

- Persze hogy nem. Van akinek ez az állapot megfelel, válogatnak, jól elvannak.

- Neked semmilyen bevételed nincs?

- Semmi.

- Most hány forint van a zsebedben?

- Nulla, semennyi.

- Ha lenne, akkor mit vennél belőle?

- Felvágottat, azt nagyon szeretem. Szalámit.

- Mivel tudnánk neked segíteni mi, akiknek van hol lakni?

- Egyszerű dolgokkal: étellel, ruhával és munkával és persze albérlettel. Azt a legnehezebb találni.

- Nőként mennyire más a szállón élni? Vannak speciális kihívásai a női hajléktalan létnek?

- Én úgy látom, hogy nem igazán. Teljesen mindegy, hogy milyen nemű vagy, ha nincs egy fillér sem a zsebedben. Maximum annyi a különbség, hogy más dolgokon vitázunk.

- Min vitáznak a férfiak és min vitáztok ti?

- A férfiak a kaján, mi pedig a ruhákon. "Ki nyúlt a ruhámhoz", "minek hagyod ott"... ilyenek.

- Amikor gyerek voltál mondta neked valaki, hogy egyszer még az utcára kerülsz, vagy akár azt hogy nem fogsz megélni?

- Persze nagyon sokan mondták: a szüleim, a nagybátyám... Mindig ezt hallottam, csak akkor még nem gondoltam, hogy megvalósulhat.

- Nem gondolod, hogy addig hallgattad ezt, amíg beléd programozták, és egyszerűen emiatt valósult meg?

- De, gondoltam már erre is, de végül is teljesen mindegy, mi az oka. A lényeg most ez hogy hogy munkát találjak.

- Hogy szólítanak a gyerekeid?

- Anyának.

- És a nevelőszülőt?

- Őt nem, őt Gyöngyinek. Úgy tudom, három év munkaviszony után kaphatom vissza őket. Addigra majdnem 18 lesz a legnagyobb.

...

Amíg a többiekkel beszélgettem, Alex újra megjelent a melegedőben, de már egy gombos kabáttal. Épp egy adag ruha érkezett az intézménybe, ott találta. - Minden vágyam így teljesüljön – mondja mosolyogva. Habár azt mondta, boldogság nincs ebben a helyzetben, de talán volt már ennél rosszabb napja is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk