KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bárki lehet Marvel-hős, Indiana Jones vagy Zsákos Frodó a szerepjátékban, amely egyre népszerűbb Magyarországon is

Erdei Gábor, a Lumina Cornu klub vezetője mondta el nekünk, mi is a szerepjáték lényege, hogy kell játszani, és hogy lehet belőle versenyt csinálni.
Tomka Tivadar - szmo.hu
2022. június 01.



A Lumina Cornu klub – már a neve is sejtelmes – 17 éve, folyamatosan, egyre jelentősebb eredményekkel a hátuk mögött működik. Egy baráti társaság, amely hobbijával gyerekeket szórakoztat, megemlékezik a történelem fontosabb eseményeiről, társas-, kártya- és szerepjátékot játszik, táborokat, versenyeket, író-olvasó találkozót szervez. A Jászfényszarun működő társaság alapítója és klubvezetője Erdei Gábor, aki olyan lelkesedéssel és energiával beszél a nem hétköznapi hobbijáról, hogy a kérdezőt is a maga kis világába varázsolja el. Csak dől belőle a szó, amikor először a névválasztásról mesél, amely városa előtt tiszteleg.

– Sokáig csak néhányan tudták, hogy mit is jelent a Lumina Cornu. Amikor megalapítottuk a klubot, akkor azon gondolkodtunk, hogy a latin nyelvet miként tudnánk beleépíteni a névválasztásunkba. A városunk volt a mérvadó és ezt variáltuk. Így megtaláltuk a szaru szót és a fényt, és ezt ötvöztük.

– Hogyan indult országos hódító útjára a szerepjáték?

– Gyakorlatilag a ’90-es években honosodott meg hazánkban. Annak idején az Egyesült Államokból és Nyugatról érkezett hozzánk a hullám. A hőskora még korábbra tehető, de tömegbázist Magyarországon harminc évvel ezelőtt ért el. A szerepjáték könyveket a kezdeti időkben „sufnituning” módszerekkel fordították a lelkes rajongók és tanulták a szabályrendszerét, ami első hallásra talán bonyolultnak tűnik, de ez mégiscsak egy társasági játék.

– Adja magát a kérdés, mindezt hogyan kell játszani?

– Mindenekelőtt szükség van egy társaságra. Tagjai közösen kitalálnak egy történetet. Van egy mesélő, aki valamilyen fantázia környezetbe helyezi el a sztorit. Lehet az középkori vagy jövőbeli világ és – ahogy mi hívjuk – kijátsszák a történetet. A mesélő kiosztja maguk között a karaktereket, amelyeket a játékosok személyesítenek meg és szabályok mentén bonyolítják le a kalandot. Ha hasonlítjuk a számítógépen megszokott játékokhoz, fontos különbség, hogy itt csak a fantáziánk szab határt. A rendszer annyiból kötött, hogy egy-egy adott játéknak van saját szabályrendszere. Alapvetően mi a magyar M.A.G.U.S - A Kalandorok Krónikája vesszük alapul, amelyet évtizedek alatt házi szabályokkal formáltunk a saját kedvünkre, igényeinkre. Így alakul ki a játék menete, ami lehet pár óra, tarthat napokig, de épp nemrégiben olvastam, hogy egy amerikai professzor évtizedeken keresztül mesélte összefüggő történetét, amelyben több ezer játékos szerepelt már a végén. A klubunkban, némi szünettel, 10 tíz év a rekord egy nagyívű történettel.

Olyan ez, mintha beleképzelnéd magad egy kalandfilmbe és te személyesítheted meg Indiana Jonest, miközben te vagy a rendező, az operatőr, a forgatókönyvíró.

Ahhoz, hogy mindenki élvezze a játékot fontos, hogy a történet komplex legyen, vicces és izgalmas, mert akkor lesz igazi az élmény és oldott a hangulat.

– Olvasom, hogy több versenyt is rendeztek. Na, de hogyan lehet történetet és történetet összehasonlítani?

– Unikális, az tény. Alapvetően van egy történet, mi ezt modulnak hívjuk, amelyet professzionális sztoriírók raknak össze. Ez közel 60 oldalas, amely tartalmazza magát a történetet, szereplőket, motivációkat, folyamatábrákat, hogyan kellene folytatódnia a történetnek. Személyre szabja a történetet, a játékosok karaktereire igazítja azt.

Ami a versenyzést illeti, különböző társaságok jelentkeznek szerte az országból, egy rövid leírást kapnak, hogy miről szól egy kaland. Aztán verbuválnak egy csapatot. Átbeszélik a karaktereket, amelyek lehetnek lovagok, szerencsevadászok, felfedezők, kalózok, átgondolják az eszmerendszert, a taktikát, aztán kezdődhet a játék.

Itt időhatárt szabunk, ami általában 8-10 óra. A történetnek vannak egzakt pontjai, fordulatai. A zsűri tagjai pedig a játék folyamán beülnek egy-egy csapathoz és figyelik, hogyan valósították meg ezeket a szereplők. Ebből születik a szubjektív élmény, és így hirdetünk győzteseket. A versenyeknek nemcsak az a célja, hogy ki nyeri meg, hanem közösségi élményt adunk egymásnak.

– Említetted, hogy baráti társaságok ülnek össze játszani, de ezeket az időtartamokat hallva, nem lehet könnyű időt szakítani a több órás együttlétre. Ezt miként tudjátok megvalósítani?

– Nem kell ettől tartani. Sokan otthon játszanak, éppen annyit, amennyi idejük van. Megállítják a történetet és másnap ott folytatják, ahol abbahagyták. Nálunk annyiban más a helyzet, hogy az önkormányzatunknak köszönhetően van egy klubhelyiségünk. Sokan elcsodálkoznak ennek hallatán, de viszonylag gyorsan rájöttünk arra, hogy a ronggyá használt kifejezéssel élve: a társadalmi szerepvállalásunkkal sokat tehetünk a településünkért. Szemetet szedtünk, kerítést festettünk. Ekkor változott meg a vélemény rólunk, hogy mégiscsak jóravaló gyerekek vagyunk, mert a sztereotípia áldozatai voltunk egy időben, hogy vajon ennyien összegyűlve miket is csinálhatunk egy klubházban, miféle szekta lehet a miénk.

Aztán elhívtuk a szülőket és meglepve tapasztalták, hogy dobókockával játszunk, könyveket olvasunk és közben beszélgetünk. Megnyugodott mindenki, hogy akkor ez valóban egy társasjáték, szóval mindenki örült.

Később kinőttük magunkat. Táborokat és gyermekprogramokat szerveztünk, ahol kapcsolódási pontokat találtunk, történelmi legendákat elevenítettünk föl, mint például IV. Béla és a jászok találkozója. Jótékonykodunk is. A közelmúltban több, mint 300 ezer forintot gyűjtöttünk Szent Márton Gyermekmentő Alapítványnak.

A Lumina Cornu csapata

– Mennyire népszerű a szerepjáték világszerte és hazánkban?

– Elsősorban említhetjük az amerikai popkultúrát, melynek köszönhetően egyre népszerűbb. Ehhez hozzájárult hozzájárult Hollywood is, hiszen a fantasy filmek, a Marvel-sorozatok, a különböző képregények filmes feldolgozásai, nemcsak a videójátékok, konzolok piacát lendítették föl, – elég csak a World of Warcraft-ra, vagy a Star Wars franchisera gondolni –, hanem a társas- és szerepjátékokat is. Magyarországon az élőszereplős játék is teret hódított magának, ahol a karakterek maguk a személyek megtestesítői.

Lehetek én Ivanhoe, a lovag, vagy éppen A Gyűrűk Urából Zsákos Frodó is. A párbeszédek nincsenek előre megírva, ott a helyszínen rögtönöznek. Fontos részei lehetnek a különféle díszletek, jelmezek, kellékek és elkészítésük is. Most éppen egy monumentális sárkányt alkottunk meg.

A gyakran magas résztvevőszám és a rendelkezésre álló terek következményeképpen a játékban egymástól független, párhuzamosan futó események alakulhatnak ki. Az egy vagy több játékvezető feladata a szabályok segítségével meghatározni a résztvevők tetteinek eredményét – de nem közvetlenül irányítani –, illetve frissíteni a játékvilág állapotát, amire aztán a játékosok újra reagálhatnak. Ez a fajta szimultán akció a LARP-ok (Live action role-playing game) egyik legfeltűnőbb jellegzetessége. Nem véletlen, hogy rendkívüli módon fejleszti a kommunikációs - és problémamegoldó képességet, könyvolvasásra szoktat. Nem egy könyvtagadóból lett könyvfaló az évek alatt a játékoknak köszönhetően.

Elképesztő hatása van az élő játékoknak. Semmihez sem fogható élményt nyújt mindenki számára, aki belecsöppen. A játékosok nem csak a történet megoldására és saját céljaikra koncentrálnak, hanem arra is, hogy élményt nyújtsanak egymásnak, karaktereik megformálásával. Fontos, hogy ehhez nem kell színésznek lenni, csak egy kis képzelőerő szükséges hozzá. Így alakul ki egy olyan közeg, amiben a szervezők felelőssége, hogy larperek megélhessék a történet katarzisait.

Ha bárki úgy gondolja, hogy kipróbálná magát, augusztus végén tábort is szervezünk Lumina LARP néven. Bátran jöjjenek! Fontos vezérelvünk a: Közösség, Találkozás, Játék, Élmény! Ez a gondolatsor magában foglalja mindazt, amiért dolgozunk és aminek igyekszünk maradéktalanul megfelelni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: